Bejelentkezés

x
Search & Filters

Tönkretette-e a „hajmetal” a metalt? - Egy stílus, amely nagy hatással volt a zenei világra...

Kicsit túlzás azt állítani, hogy a metal halott, vagy hogy örök és elpusztíthatatlan. Az mindenesetre tény, hogy a népszerűsége már nem olyan, mint annak idején.
 
Ha követed az aktuális híreket, nyilván hallottál már híres metalarcokat arról magyarázni, esetenként panaszkodni, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, milyen szenvedés csak a zenéből megélniük. A dolgok változnak, ahogy mindig is változtak, ez pedig a metallal sincs másként. Van-e ehhez bármi köze a ’80-as évek mozgalmának, amit sokan csak hajmetalnak neveznek?
 
Hogyan kezdődött
 
A glam metal elnevezés talán találóbb lenne, de az ebbe a kalapba tartozó zenészeket sokszor hajmetal, vagy pop metal jelzővel illetik. Az alműfaj gyökereit a ’70-es évek zenéjében kell keresni. Ugyan akkor még nem így nevezték, de mind a zenei, mind a megjelenésbeli hatás olyan előadóktól származik, mint a Kiss, az Aerosmith, a The New York Dolls, vagy akár az olyan arcok, mint Alice Cooper. Természetesen a Van Halenről sem szabad megfeledkezni, akik a ’70-es évek végén teljesen felbolygatták a zenei világot.
 
Mindent egybevetve, a glam metal Los Angelesből indult, a Sunset Stripről a ’80-as évek elején, és sikerei egészen a korai ’90-es évekig tartottak. Ez az évtized hozta végül el az egész halálát. Persze tudjuk, hogy a metal legendák, leginkább a grungenak és a nu-metalnak köszönhetően, ebben az időszakban underground zenekarokká váltak.
 
A teljesség igénye nélkül néhány zenekar, akiket a glam metal mozgalomba sorolnak:
 
Mötley Crüe, Def Leppard, Mr. Big, Quiet Riot, Poison, Vixen, Ratt, Winger, Badlands, Great White, W.A.S.P, Europe, L.A. Guns, Hanoi Rocks, Dokken, Warrant, Cinderella, Twisted Sister, Extreme, Whitesnake, Tesla, Skid Row, Bon Jovi, Nitro, Kix
 
A hanyatlás után aztán egy kis időre megint felfelé ívelt a stílus képviselőinek pályája, és mind a mai napig vannak képviselői ennek az oldszkúl zenének.
 
Jó volt a hajmetal?
 
Hát hogy a viharba ne lett volna az. Nem egy elitista szöveg volt azt skandálni, hogy néhány előadó „nem eléggé metal”. Csak nézzetek rá azokra a zenészekre, akik ezekben a bandákban játszottak. Gyors és technikás, profi szólók, fülbemászó dallamok, nagyszerű megszólalás, elképesztő énekesek… Ez mind megvolt bennük.
 
Csak egy példa, David Coverdale zenekarában, a Whitesnakeben rengeteg muzsikus megfordult az évek során, néhányan közülük pedig a szakma legjobbjai voltak. Micky Moody, Steve Vai, Vivian Campbell, John Sykes, Rudy Sarzo, Tommy Aldrige, John Lord, Ian Paice, Cozy Powell, John Lord... A glam metal isteneinek felsorolását pedig még hosszú napokig lehetne folytatni.
 
 
 
Ráadásul az alműfaj a valaha volt legnagyobb slágereket is kitermelte, például a Europe-tól a ’Final Countdown’-t:
 
 
 
És ne feledjük, hogy Michael Angelo Batio is glam metalos háttérrel rendelkezik.
 
 
 
Aki pedig azt mondja, hogy nem szereti a Mötley Crüe ’Kickstart My Heart’-ját, az egyértelműen hazudik.
 
 
 
Habár néhányan sose békültek ki azzal, hogy mainstream pop elemek is kerültek a zenébe, főleg akkor, amikor ezek a dalok alapjait képezték. Tudjátok, a főriff-verze-előkórus-kórus-újra főriff-verze-előkórus-kórus-szóló-kórus-vége struktúráról van szó.
 
Szóval…tönkretette a hajmetal a metalt?
 
Mindannyian tudjuk, hogy a ’70-es években a metal bandák hogyan tolták ki a határaikat, hogy kitörjenek a kereteikből. Valójában semmi nem korlátozta őket az alkotásban, és ez tette a metalt igazán szabaddá és erőteljessé. De aztán a ’80-as években hirtelen jöttek ezek a srácok, és ők lettek a fősodor formálói. A szövegek sokkal kevésbé a lázadásról és mély mondanivalóról szóltak, inkább szexuális tartalmuk lett, féktelen bulizás, vagy esetleg romantikus sztorik voltak a témáik.
 
A másik pedig a vizuális megjelenés. A sötét szimbólumokat, a bőrt és a farmert felváltotta a hajlakk, a spandex és a smink.
 
De miért néztek ki így? A magyarázat egyszerű – ezzel el tudták magukat adni. Fel kellene már végre ismerni így 2018-ra, hogy a zene is egy üzlet. Itt voltak ezek a tagok, megalkották a saját terméküket és szarrá keresték magukat vele. Ja és persze ahol a pénz van, ott a kiadók és öltönyös menedzserek az előadók kívánságait átalakítják saját elvárásaikká. Mielőtt észbe kapsz, már ők irányítják, hogy milyen zenét írj és hogy nézz ki.
 
A ’80-as évek végére minden extrémen átment üzletbe. Az üzletemberek mindent elleptek és az utolsó centet is kifacsarták az egészből anélkül, hogy a jövőre gondoltak volna. Jó példa erre a Warrantből Jani Lane, akinek szó szerint azt parancsolták, hogy írjon „egy kibaszott slágert”. Hát előrukkolt a ’Cherry Pie’ dallal.
 
 
 
Az idő múlása nem tett jót…
 
A ’90-es évek elejére az emberek megcsömörlöttek a csillogástól és a csúcsra járatott zenészektől. Ez véletlenül, vagy nem, de pont ennek az egésznek a szöges ellentétét reprezentáló stílus kialakulásához vezetett, amit ma grunge néven ismerünk. Minden eltűnt a zenéből, ami addig a világ tetejére juttatott megannyi kiváló zenészt.
 
Ahogy ti is tudjátok, a grunge és a nu-metal időszaka nagyon nehéz túlélést jelentett a veterán metal arcoknak. Még az olyan legendák is, mint a Megadeth vagy a Metallica, végül beadták a derekukat és hoztak néhány nem túl népszerű döntést.
 
Az alműfaj ezekben az időkben sokszor paródia, nevetség tárgya volt az emberek szemében. Még néhány glam metal zenész sem büszke már arra, amit a ’80-as években csinált. Rikki Rockett, a Poison dobosa például ezt mondta egyszer egy interjúban: „A mai napig az alapján ítélnek meg minket, ahogy kinéztünk, vagy ahogy egy 32 évvel ezelőtti albumunk szólt (1986, ’Look What The Cat Dragged In’). Hogy a faszomba ítélnének meg bárkit is rajtunk kívül a 32 évvel ezelőtti dolgai alapján?”
 
Ez valóban felejtős, nemde?
 
 
 
És mi a helyzet manapság?
 
Akár szereted a glam metalt, akár nem, ez nem változtat semmin. Nagy hatással volt a zenei világra és ez hatalmas tiszteletet érdemel. Az egyetlen ok, ami a metallal kapcsolatos sztereotípiákhoz vezetett, az, hogy néhány potenciális rajongót elcsüggesztett. Még így, évek múltán is, a metalra sokan úgy tekintenek, mint a mindenek felett álló népszerűségű glam metal és az extrém életmódot folytató rock sztárok stílusára. Gyakran pedig az átlagemberek fejét is tömi a média, mint például ’A nyugati civilizáció hanyatlása II: A metal évei’ esetén, ezek pedig elég ronda képet festenek a metalról, és ez az elfogadott vélekedés. De igazság szerint a metal sokkal több ennél. Ez az elsődleges oka annak, hogy az emberek hogy tekintenek a metalra, nem pedig a glam metal.
 
A végén pedig nem maradhat ki a Steel Panther sem. Ugyan jó a zenéjük, de ugyan hogy tekints egy olyan stílusra, ami csak akkor néz ki jól, ha paródiaként éled azt meg?