„Totális agyhalál”: European Mantra koncertbeszámoló - 2026.05.09., Akvárium Klub
European Mantra - 2026.05.09., Akvárium Klub
Az improvizáció szabadsága mindig hordoz magában valami megfoghatatlant. Egy olyan zenei állapotot, ahol a dallamok nem egyszerűen megszólalnak, hanem szétfolynak a térben, összekeverednek a fényekkel, a tekintetekkel, a pillanatokkal. Az European Mantra koncertje az Akváriumban pontosan ilyen élmény volt. Nem hagyományos koncert, sokkal inkább egy szertartás, ahol négy elképesztő tudású muzsikus együtt lélegzett a zenével, és magával rántotta azt a közönséget is, amely pontosan tudta, mire érkezett ezen az estén.
Az European Mantra aranyszabálya egyszerű. Nincs szabály.
Itt bármi megtörténhet, és meg is történt ezen az estén is. A zenekar koncertjein mindig ott lebeg a kiszámíthatatlanság gyönyörű feszültsége. Pillanatok alatt omlanak össze a műfaji határok, hogy aztán valami teljesen új szülessen a helyükön. A behatárolhatatlan stílusok között mozgó formáció olyan természetességgel vált hangulatot és karaktert, mintha a free jazz, a progresszív rock, a funky, a blues vagy a legvadabb metal mindig is ugyanannak a világnak a része lenne. Egy finoman lebegő jazzmotívumból másodpercek alatt érkeztünk meg a súlyos groove metal témákig, de volt itt egy váratlan fordulattal Whitesnake momentum is az 'Is This Love' sláger elejével, fülig érő mosollyal a zenészek arcán.

Borlai Gergő dobolása ismét földöntúli dimenziókat nyitott meg. Technikája egészen döbbenetes, mégis végig érezni lehetett benne azt az alázatot, ahogyan a megfelelő pillanatokban visszafogottabbra váltott, és hagyta érvényesülni, kibontakozni a zenészeket maga körül. Nem uralni akarta a dalokat, hanem együtt lélegezni velük. Lukács Peta játéka egyszerre volt elegáns és pusztító. Finom jazzes és bluesos futamai szinte észrevétlenül fordultak át thrash vagy groove metal örvényekké. Gitárosi világa ezen az estén is egészen különleges határok között mozgott, olyan könnyedséggel kezelve a hangszerét, amely csak a legnagyobbak sajátja. Nagy János lebegő billentyűtémái álomszerű hátteret rajzoltak az improvizatív utazások mögé, miközben Barabás Tamás basszusjátéka végig stabilan tartotta ezt az őrült, mégis tökéletesen működő zenei univerzumot.

Külön pillanat volt Barabás Tamás szólója, amely alatt az oldalról figyelő, elégedetten mosolygó Borlai és Lukács párosa önmagában is megérte a pillanatot. Ritkán látni ennyire őszinte örömöt és kölcsönös tiszteletet zenészek között a színpadon.
Ez az este nem a klasszikus értelemben vett csúcspontokról szólt. Nem volt szükség hatalmas robbanásokra vagy drámai ívekre. A koncert erejét maga a folyamatosan kavargó atmoszféra adta. A lebegések, a váratlan fordulatok, a szinte felfoghatatlan hangszeres tudás, amely végig hatalmas természetességgel áradt a színpadról.

A nyitó 'Drama' lebegő, finoman építkező kezdésével azonnal kijelölte az este irányát, majd fokozatosan sodródott egy elementáris erejű jazzrock örvénybe. A 'Jazz Guitar' elborult és szinte pszichedelikus témái folyamatosan egyensúlyoztak a káosz és a precizitás határán. A 'NUBlues' nyers energiája súlyosan hömpölygött végig a termen, miközben a zenekar játékában végig ott lüktetett az improvizáció szabadsága. Az 'F Blues' már finomabb, melankolikusabb hangulatot hozott, tapintható, finom vibrálások járták át a testünket, mielőtt újra elszabadult volna a jó értelemben vett, és végig uralt zenei káosz. A 'Peter Papesch' játékos és sodró lendülete könnyed eleganciával vezette tovább az est hullámzását. A 'Help, Help!', pedig tökéletes lezárásként foglalta össze mindazt, amit az European Mantra jelent. Szabadságot, őrületet, elképesztő zenei intelligenciát és határok nélküli kreativitást.

Az Akvárium ezen az estén nem egyszerű koncerthelyszín volt. Inkább egy különös dimenzió, ahol néhány órára megszűntek a műfaji keretek, és csak a zene maradt. Nyers, szabad és félelmetesen erős, élő formában.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Drama
02. Texas
03. After The Scofield Concert
04. Jazz Guitar
05. NuBlues
06. F-Blues
07. Peter Papesch
08. Davis Around '83
09. Pop Music
10. Help, Help!

Rici


