Bejelentkezés

x
Search & Filters

Újabb kis létszámú projekt nyitogatja szárnyait: Enigmatic Infinity - 'Sentenced to Solitude' lemezkritika

Szerencsére nem kell messzire menni a pozitív példáért, hogy milyen remek dolgok születhetnek, akár egyszemélyes kezdeményezésekből is. Gondoljunk a Thy Catafalque-ra.

Jelen esetben a zenei részért felelős egy személyben Tombor Nándor az ének pedig Horváth Máté reszortja. A stílus pedig a progresszív metal.

 

Tombor Nándor

 

A lemez szerzői kiadásban jelent meg, CD-R formátumban. A borító tisztes munka, a logó pedig az egyszerűségében is jól néz ki. A nadrágszíjat valószínűleg a nyomdai munkánál is meg kellett húzni. Ennek egyik negatív hatásaként egy kínai vegyszerüzemben éreztem magam mikor kinyitottam a cd tokot. Persze ez senkit ne tartson vissza, csak készüljetek fel. Remélem idővel kap egy méltó kiadást is az album.

Az Enigmatic Infinity nem választott könnyű utat magának. A progresszív metalban a tökéletesre csiszolt technika szinte alapelvárás, erre kell még pakolni valami olyan egyedit, ami tud meglepetést okozni, de nem hal bele a saját nyakatekertségébe. Valamint az sem árt, ha nem csak technikai bemutatóként működik a lemez, hanem van dallam, fogósság, hangulat, meg miegymás.

Már az introval egykekötött Preludes of Desolation is mutatja, hogy a technika megvan. A Spiral Architect egy visszafogottabb változata jelent meg előttem. Tekergőznek egymásba a dallamkígyók.

A My Toxic Worldra már lehet bólogatni is rendesen. Kicsit soknak is tűnik elsőre a hét és fél perces hossz, de akkor egyszer csak megérkezik az ének. Horváth Máté hangjára a nyugodt jelző jutott eszembe. Így az énekes részek rendre ellenpontozzák a zaklatott hangszerfutamokat.

Bőven szerephez jut a szinti is a dalokban. Mondjuk ez ebben a stílusban nem túl meglepő.

A Sickened már első hallgatásra megtetszett. De, mint ahogy mindegyik számra jellemző, úgy erre is, hogy nem lehet behatárolni, hogy ez most metálosabb, progosabb, lebegősebb, mert mire megszoknám az egyik hangulatot, már jön is egy másik.

A Wanderer for a Lifetime refrénjének énekdallama napokig a fülemben ücsörgött. Egyébkén ebben a legjátékosabb az énektéma.

 

Horváth Máté

 

A dalok elég hosszúak, de mégsem tűnik úgy, hogy azért ilyen méretesek, mert nem volt lelke a szerzőnek kidobálni egy-két ötletet.

A monumentális címadó tétel zárja a művet. Ebből az egy dalból hiányoltam a sodrást. Inkább úgy szépen áthömpölyög az emberen.

Ha mindenképp kedvencet kellene választanom, akkor az a Life Before Death lenne. De ezt csak most gondolom így, lehet, hogy a következő hallgatásra már egy másik lenne. Olyan sok ötlet és téma van beleépítve a korongba, ami egyszerűen sok 2-3 hallgatásra. Sokszorhallgatós!

Remek kis lemez, amely egy rendes kiadásért kiált.

Az album dallistája:

1. Intro/Preludes of Desolation
2. My Toxic World
3. Sickened
4. Wanderer for a Lifetime
5. Life before Death
6. Sentenced to Solitude

 

 

vtb