Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Utazás transzdimenziók közt” - Rachael’s Regret interjú



Az első Rockbook Rockmagazin tehetségkutató egyik dobogós zenekarával, a Rachael’s Regret-tel beszélgettünk melyet alább olvashattok. Szó esett dalszerzésről, személyes inspirációkról és hatásokról, előkerült Roy Batty híres monológja is, de ne haladjunk ennyire előre, inkább csapjunk a lovak közé.
 
Rockbook: Tudom, banálisan hangzik, de mivel konkrétan friss szín vagytok a honi palettán, kérlek, mutassátok be magatokat pár szóban az olvasóknak!
 
Peti: A zenekar 2017 novemberében nyerte el végleges formáját, legalábbis sokáig azt hittük. 
 
Viszont az októberi lemezbemutató koncert után egy kisebb hatásszünet állt be a zenekar életébe, ami többnyire annak volt köszönhető, hogy a basszerosunktól és a dobosunktól sajnos közös megegyezéssel, de el kellett válnunk, így lényegében a zenekar fele lecserélődött. De most rengeteg új ötlettel, és hatalmas lendülettel veszünk részt a próbákon az új tagokkal.
 
Így a jelenlegi felállás szerint a billentyűknél Mácsai Péter, gitáron Pálinkó Tibor, basszusgitáron Paulheim Alfonz és a dobok mögött Racskó Tamás “Ichi” alkotják és közvetítik Rachael megbánását. 
 
A koncepció továbbra is egy olyan izolált valóság megteremtése, ami az űr magányosságát, az ebből adódó félelmet és mindennek ellenére az ismeretlen felfedezésének izgalmát tükrözi. 
 
Mindezt post-rock formában némi blues és pszichedelikus elemmel megfűszerezve.
 
Rockbook: A zenekar név eredete számomra homályba vész. Ki is valójában Rachael? A lemez borítóját nézegetve – a következő női kozmonauta vagy egy illusztris regényhős?
 
Tibi: - Rachael a Blade Runner c. film női főszereplője. Az egész gondolat, onnan indult, hogy mi teszi emberré, az embert. Talán a belső reflexiók, talán egy üveg bor a hajnali merengés mellé. Szinte mindenki ismeri a híres monológot, hogy “(…) Mindazok a pillanatok örökre el fognak veszni, mint megannyi könnycsepp az esőben”. A számainkban ezt próbáljuk megfejteni, és belevonni ebbe az egészbe a hallgatót magát, hogy ő is szépen merengjen csak el. 
 
 
Rockbook: Néhányszor már lepörgettem az „In a Hollow, Trembling Victory” albumotokat, de mindig sikerül egy új, eddig nem észrevett témát felfedeznem rajta. Visz és elgondolkodtat. Hogy születnek a számok? Mennyi időbe tellett összerakni ezt a nagylemezt?
 
Tibi: - Ez eléggé vicces, mert általában egy hatalmas jam-orgiából született az összes szám. A Dawnswitch például először csak egyetlen gitárfutam volt, és onnan lett egész (rengetegszer átírva). De az album a végleges formáját, a stúdiózás előtti hónapokban nyerte el. Onnan kis csiszolás, a számok addig játszása, amíg már a falra másztunk tőle, na akkor lett "kész". 
 
Peti: - Konkrét elképzeléseink vannak a történetekről, jelenetekről, amiket el akarunk mesélni. Az első album visszajelzései alapján ezt sikerült is elérni. Másodsorban előfordul, hogy hoz valaki egy ötletet, amit improvizálva kipróbálunk, és ha illik a koncepcióba, akkor kidolgozzuk új számként, vagy beillesztjük egy meglévőbe. A rejtett zenei utalások szándékosak, de valóban nem mindig veszi észre a hallgató elsőre.
 
Rockbook: Zenétek teljesen instrumentális, szabad teret adva a hallgatóságnak. Mennyire szándékos e koncepció illetve mire épül a csapat „ars poetica”-ja?
 
Tibi: Teljesen. Nem szeretnénk megvezetni a hallgatót akármilyen szájbarágós dalszöveggel, ez olyan lenne, mint egy plakát, amin csak annyi lenne, hogy "nem fogom a szádba rágni, hogy mi ez". A zene összehozza az embereket. Mi állunk az egyik parton, a hallgató a másikon, remélhetőleg találkozunk középen. Az emberek, akik meghallgatták az albumot, mind mást és mást éreztek, mindenkiből mást váltott ki. Ezeket jó hallgatni. Hiszen ez is volt a cél, nem arra törekedni, hogy kifelé mi van, mint a mai pop témákban, hanem hogy mi van bent. 
 
Peti: A dalszövegek könnyen közhelyekbe fulladnak, és kevesebb teret engednek a hallgató fantáziájának. Szöveg nélkül a zenét hallgató saját történetével, az adott hangulathoz kapcsolódó élményeivel, emlékeivel töltheti ki. Így sokkal személyesebb lesz. Emellett izgalmas feladat pusztán zenei eszközökkel történetet mesélni, ezzel a 19. század karakterdarabjai óta kísérleteznek a zeneszerzők. 
 
 
Rockbook: Itthon szerintem a Pozvakowski-val rokon a Rachael’s Regret, egy közös koncertet bármikor el tudnék képzelni. Hogy látjátok a honi úgynevezett „post-rock, post-metal” színteret? Egyáltalán létezik Magyarországon ilyen stílus vagy felesleges ilyen műfaji meghatározásokba belemenni, csak nyomni kell a rock and roll-t, ami az ember szívén, az a száján? Akarva akaratlanul olyan külföldi csapatok villannak be szemeim előtt mint a Godspeed You! Black Emperor, a Mono, a Pelican, a Red Sparowes, a Russian Circles, vagy a God Is An Astronaut…
 
Tibi: Először is, szeretném megköszönni, hogy egy mondatban szerepelhettünk a Godspeed You! Black Emperor zenekarral. Ez sokkal többet jelent, mint gondolná bárki. Amúgy, a kérdésre válaszolva nem nagyon látok "piacot" erre a fajta zenére itthon. A Képzelt Város eléggé jól tolja a szekeret, és még egy pár másik zenekar, de alapvetően nem feltétlen ez az ideje ennek a fajta zenének.
 
Műfaji meghatározás szerintem felesleges, van olyan zene, ami tetszik egy embernek és van olyan, ami nem. Ez minden embernél változik. Remélhetőleg a zenénk egy pár embernek tetszik. Ez valahol elég, persze mindenki szeretne koncertezni, meg minden, de hogyha nem töltjük meg az Arénát minden héten, helyette mondjunk, eljönnek emberek a kisebb koncertjeinkre, azért, hogy jól érezzék magukat, az már elég. Persze nem utolsó sorban az is fontos, hogy mi is jól érezzük magunkat, miközben ezt az egész lelki hányást kipréseljük magunkból. 
 
Peti: - Nagyon megtisztelő, hogy ilyen zenekarokkal egy lapon említesz minket. Többen ezek közül nagy kedvenceink és hatással voltak a zenénkre. Viszont ebben nem értek egyet Tibivel, hisz réteg zenének számít, ennek ellenére a magyar és külföldi post-rock zenekarok teltházas koncertjei azt mutatják, hogy Magyarországon létezik ilyen stílus és van is rá igény. 
 
Alfonz: Én a műfaji meghatározásokhoz nem értek. Habár rendkívül jól esik olvasni, amit írtál. Személy szerint én csak csinálom, amit érzek, és felkészülök a szellemi utazásra a transzdimenziós térbe. Igyekszem nem műfajokban gondolkodni. Mint ahogy az emberi elme sem csak egy dologból áll, hanem mély érzelmek kusza szövevényes szála, amit nem is érdemes kibogozni, inkább az utazásra kell figyelni.
 
Rockbook: Kik voltak rátok a legnagyobb hatással, nem csak bandákra, hanem filmekre, festményekre, s művészekre gondolok! Van-e abszolút kedvenc?
 
Tibi: Zenei színtéren a Godspeed You! Black Emperor, Stevie Ray Vaughan, Pink Floyd valamint a Maybeshewill a legjelentősebbek. 
 
Meg ugye a Szárnyas Fejvadász, én nagyon szeretem Friedrich - Vándor a ködtenger felett c. festményét. Könyvben talán Jones: Most és Mindörökké regénye vagy Murakami Haruki-t tudnám megemlíteni. Lényegében akármi, ami rezonál az emberrel. 
 
Peti: Számomra Isaac Asimov és C.S. Lewis könyvei, a Mad Max és Blade Runner filmek, Cyberpunk, Shadowrun, Fallout játékok és a Stranger Things sorozat mind meghatározóak. Zeneileg Vangelis, Yasunori Mitsuda, Rammstein, Digicult, Ananda Shake, a népzene és egyházi zene hatásait veszem észre leginkább magamon.
 
Alfonz: Mivel mélyen vallásos háttérből jöttem, ezért megemlíteném a Bibliát; nem csak mint, költészeti műt, hanem mint a nyugati kultúra alapját is. Ha már az irodalomnál tartok, meg kell, hogy említsem Márai Sándort, Babits Mihályt, Hamvas Bélát, Pilinszky János és Popper Pétert is, akinek az előadásai számomra fantasztikusak.
 
 
Rockbook: Hogy álltok a koncertek terén? Általában milyen helyszínekre kaptok meghívást?
 
Peti: Bemutatkozó koncertünk októberben volt a Dürer Kertben, több mint 120 ember jött el. Sok hellyel kapcsolatban állunk, legközelebb az Aurórában fogunk fellépni január 11-én.
 
Rockbook: Ismét szeretnénk gratulálni a Rockbook Rockmagazin első tehetségkutatóján elért harmadik helyezésetekhez, ami azért nem semmi egy ilyen frissen alakult zenekartól! Mit gondoltok, adhat ez valami lökést a jövőben?
 
Peti: Ezúton is köszönjük szépen! Természetesen sokat jelent számunkra, új zenekarként most a legfontosabb, hogy minél több ember ismerje meg a zenénket, hogy akiknél betöltetlen ez az űr, azok rátaláljanak, és ha csak egy kicsit is, de teljesebbek legyenek általa.
 
Rockbook: Mikor jelenik meg kézzel fogható formában Rachael’s Regret anyag?
 
Peti: Koncerteken már kapható, de hamarosan a weboldalunkon is megrendelhető lesz, a rachaelsregret.com-on.
 
Rockbook: Rövid és hosszú távlatú terveitekre vagyok kíváncsi! Mire készültök a közeljövőben?
 
Peti: Most még a téli-tavaszi szezon koncertjei állnak előttünk, ezután lassan elkezdjük az új albumunkat megírni. Hosszútávon szeretnénk a zenénket a lehető legtovább csiszolni, kapcsolatokat építeni a hazai post-rock zenekarokkal, sok klubban, fesztiválon megmutatni magunkat, valamint pár éven belül külföldi helyszíneken is fellépni.
 
Rockbook: További sok sikert a csapatnak, akiket pedig érdekel a Rachael’s Regret zenéje a szokásos digitális platformokon fellelheti!
 
A Rachael's Regret elérhetőségei: Honlap, Facebook, Bandcamp 
 
 
Lupus Canis
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.