Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Úúúristen két csaj, Systemet és akusztikusan?” - Anett&Eszti interjú

Anett és Eszti évek óta zenélnek együtt különböző formációkban. Az akusztikus felállásban több stílusban is feldolgoznak slágereket, mint például a 90-es évek, pop, rock vagy akár metal zenéit. Folyamatosan koncerteznek országszerte. Tavaly ősszel úgy döntöttek, hogy elindítanak egy System Of A Down akusztik tematikájú estet is. Hogy miért? Mindkettőjük régi nagy kedvence a banda, a SOAD rajongók arcára mosolyt csalnak, támogatják az idei, magyarországi SOAD koncertes pörgést. És nem utolsó sorban izgalmas kihívás akusztikusan Systemet játszani, kicsit őrültnek kell lenni hozzá.
 
Rockbook: Sziasztok! Honnan az ismeretség?
 
Eszti: Nagyjából 4-5 éve ismerjük egymást, ugyanabban a teremben zenéltünk a zenekarainkkal a Vágóhídon (R.I.P.). Anett sokat akusztikolt egyedül akkoriban, pont egy csajos fellépésre készült, és engem is felkért, hogy ugorjak be gitározni pár szám erejéig. Azután volt egy saját estünk is, majd alapítottunk egy tribute bandát. Szépen összeszoktunk és megszerettük egymást ezek alatt a projektek alatt, így szinte észrevétlenül és nagyon magától értetődően csúsztunk át ebbe az akusztikus duós dologba.
 
Rockbook: Miért éppen SOAD?
 
A&E: Egész egyszerűen azért, mert mindketten nagyon szeretjük, már egész fiatalon rákaptunk a zenéjükre, és tudjuk, hogy egy olyan bandáról van szó, amit még az is ismer (és megkockáztatjuk, hogy szeret is), aki teljesen más stílusú zenéket hallgat. Valami olyat sikerült csinálniuk a fiúknak, ami univerzálisan betalál az embereknél. A dalok kreativitása rengeteget nyomott a latba, szerettünk volna valami számunkra izgalmat és kihívást jelentő zenekar számait feldolgozni.
 
Rockbook: …és miért pont akusztikusan?
 
A&E: Szeretjük kihallani a zenéből a legapróbb dolgokat is, ha nyers, őszinte és természetes a hangzás. Annak pedig, hogy a System dalokat így játsszuk, az az oka, hogy a kontrasztok párosítását is imádjuk. Nagyon izgalmas kísérlet volt, illetve még mindig az, hogy a fejrázós zúzdák, és Serj sikolyai hogyan ültethetők át akusztikba úgy, hogy megmaradjon a lényegük, de azért ne tűnjenek idegennek a torz gitárok és a lábdob nélkül. Sok dalnál megtartjuk az őrült hangokat, soknál meg egyszerűen ’elcsajosítjuk’ őket, mert az áll jól nekik. 
 
 
Rockbook: Ketten alkotjátok a zenekart, vagy vannak kísérőzenészeitek is?
 
A&E: Alapvetően ketten vagyunk, de szeretünk vendégzenészeket hívni a koncertjeinkre. Inspiráló és vérfrissítő, ha néha mások is fellépnek velünk. Ez a következő koncertünkön is így lesz, három nagyon jófej és tehetséges csaj lesz majd a vendégünk pár  dalban! 
 
Rockbook: Két hölgy egy rockbandában, ami nem kis kihívás, főleg a férfirajongók tekintetében. Hogyan fogadta a közönség ezt a felállást?
 
Anett: Nagyon izgalmas feladat a keményebb rock és metál dalokat magunkra formálni, de közben megtartani a dalok eredeti hangulatát. A SOAD estnél jutott egyedül eszünkbe, hogy pár emberben megfogalmazódik majd a gondolat: „Úúúristen két csaj, Systemet és akusztikusan?” De szerencsére szuper fogadtatásban részesültünk. Nem könnyű összeállítani a SOAD dalokat, megtalálni az arany középutat abban, hogyan lesz anettesztis és egyben systemes. De szívünket-lelkünket beletettük a dalokba, és úgy tűnik a közönség ezt érzi, hiszen rengeteg dicséretet kapunk.
 
 
Rockbook: Mi alapján állítjátok össze egy koncert repertoárját?
 
Eszti: A két alapvető kritérium, hogy egyrészt mi magunk imádjuk a dalokat, másrészt hogy a közönség is imádja őket. Azután megnézzük, hogy az egyes számok jól működnek-e akusztikus formában. A repertoárnak meg igyekszünk ívet adni, a közönség helyébe képzeljük magunkat, és úgy próbáljuk sorrendbe tenni a dalokat, ahogy mi magunk is szívesen találkoznánk velük hallgatóságként.
 
Anett: A novemberi koncertünkön nagyon megfigyeltük a közönség reakcióját, és az alapján vettük be új dalokat, illetve módosítottunk a dalok sorrendjén is. Remekül lehet érezni a közönség hangulatát a koncert íve alatt, ezeket pedig a kis szenzitív női lelkünkkel nagyonis megjegyezzük. 
 
Rockbook: Terveztek saját dalokat is, vagy megmarad a formáció hobbi szinten tribute bandának?
 
A&E: Tervezünk saját dalokat, igen! De megtartjuk a cover dalos vonalat is, a saját projektbe való átmenetet fokozatosan szeretnénk véghezvinni. Már nagyon várjuk, hogy leüljünk alkotni, és hogy becsepegtessük a saját dalokat a vegyes dalos repertoárjainkba! Az ördögi tervünk egészen pontosan az, hogy ősszel kijövünk egy EP-vel. 
 
 
Rockbook: Voltatok már SOAD koncerten? Mit szóltatok, amikor megtudtátok, hogy Serj Tankian-ék végre önálló koncerten is fellépnek Magyarországon? 
 
A&E: Nem, sajnos egyikünk sem volt még a koncertjükön. Eléggé meglepődtünk, és felvillanyozódtunk a hír hallatán. Amiatt is, hogy SOAD dalos dolgot már régebben elkezdtük tervezgetni egymás között, kiválogattunk egy csomó számot, stb, és mikor meghallottuk, hogy jönnek, kicsit természetfelettinek tűnt az egész, hogy ennyire egybevágott a tervünk a srácokéval! 
 
Rockbook: Köztudott, hogy igen hamar teltházas lett a koncert. Sikerült időben belépőket szereznetek? 
 
Anett: Igen, izgalmas volt a jegyvásárlás. A SOAD Hungary nagyon sokat segít nekünk a kommunikációban, és természetesen követem őket FB-on. Ott láttam egy posztot, hogy megnyitottak új helyeket, és azzal a lendülettel kattintottam, kattintottam, kattintottam ééés még nagyon sokszor kattintottam. Majd néhány kávéval később sikerült jegyet vennem. Alig várom a koncertet. Hihetetlen élmény lesz őket úgy hallgatni élőben, hogy hónapok óta az ő dalaikkal foglalkozunk hangról-hangra. 
 
 
Rockbook: A System Of A Down nagy áttörését a 2001-ben megjelent ’Toxicity’ albuma hozta meg a zenekar számára. Szerintetek minek köszönhető a hatalmas siker? Miben volt más a SOAD 2000 környékén az akkori feltörekvő csapatokhoz képest?
 
Eszti: Kicsit nehéz erről nyilatkoznom, mert akkoriban mindössze 4 éves voltam…Kb 11 éves korom körül kezdtem hallgatni a bandát, persze akkor mit sem tudtam a mögöttes dolgokról. Így visszanézve, talán azért lett ennyire sikeres a SOAD, mert az akkoriban felbukkanó/működő nu metal bandák között olyasmit csinált, amit nem igazán lehetett körülhatárolni, mégis egyben volt és ütött. Megvolt a saját, rögtön felismerhető stílus, a dalok mégis nagyon sokszínűek voltak, ami miatt az ember nem csak 1-2 számot hallgatott meg az albumról, azt sejtve, hogy a többi is ugyanolyan lesz, mint az a kettő, hanem az egészet el akarta fogyasztani, hiszen mindegyik másféle finomságot tartogatott. Nem lehet rájuk sütni, hogy unalmasak. Sok zenekarral az a gondom, hogy miután rátalálnak a saját hangjukra, nem kísérleteznek, főleg nem egy albumon belül, ami miatt viszont hamar unalmassá válik a lemez.
 
Anett: Nehéz kérdés, nekem gimiben ütött be a SOAD teljes erővel, teljesen meghatározta azoknak az éveknek a hangulatát. Bevallom nem értettem annak idején a mondanivalójukat, de minden egyes hangtól és a két énekhang összecsengésétől úgy éreztem elszállok, erősebb vagyok. Nem lehetett megunni, szerintem többek köz abban rejlik az erejük, hogy nagyon sokszínűek. Mesterien visznek bele a saját stílusukba rengeteg különböző stílusjegyet. Gitársávok nélkül például sok énektémájuk popos jellegű és közben hülyülnek, hörögnek, tele vannak érzelemmel, majd megjelenik a népi vagy akár indiános hangulat. Felsorolni nem lehet, hogy egy album egyes részei milyen hangulatokat képviselnek – és közben egy az egész.
 
Rockbook: Idén 15 éve jelent meg a SOAD utolsó albuma, ami elég hosszú idő egy zenekar történetében. Mint rajongóknak, van infótok arról, hogy ez minek köszönhető? 
 
A&E: Úgy tudjuk, Serj kezdeményezte a szünetet, mivel a saját projektjével szeretett volna foglalkozni, illetve passzívnak érezte magát a bandában, mert Daron Malakian vitte leginkább az ügyeket, a kreatív folyamatokat és a kiadásokkal kapcsolatos dolgokat is. Azt viszont nem tudjuk, hogy az újbóli összeállásuk után miért nem jött ki új album. Valószínűleg a legjobb visszatérés egy ennyire ismert és elismert banda számára a turnézás, nem pedig egy új lemez, csak hát azóta ismét eltelt pár év…Mi örülnénk egy albumnak, kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire lenne más stílusilag a zenéjük annak fényében, hogy mindenki sodródott a maga útján a banda visszavonulása alatt.
 
Rockbook: Legközelebb mikor és hol láthat benneteket a közönség és mire számíthatnak a rajongók?
 
A&E: A legeslegközelebbi koncertünk - ugyancsak SOAD est - március 6-án lesz az Ellátóházban (Facebook esemény itt)! Azután pedig sok pesti és vidéki koncert is várható, amikre nem feltétlenül a systemes tematikát visszük, de az oldalunkon majd fent lesz mindenféle infó ezekről. Sűrű év áll előttünk, és mi ezért nagyon hálásak vagyunk! heart
 
 
BP