Bejelentkezés

x
Search & Filters

Vadászból űzött vad – meghallgattuk A Kutya Vacsorája új lemezét: 'A szerelem hétszer'

A Kutya Vacsorája: A szerelem hétszer, Front of House Kft., 2018
 
Van a konceptalbumoknak valami diszkrét bája, amelyre vagy fogékony a zenehallgató, vagy nem. Nyilván ez azzal is összefüggésbe hozható, hogy mit várunk a zenétől – hosszú, elnyújtott orgazmust, vagy gyors, fantáziátlan beteljesülést. Aki az előbbire hajt, az inkább a nagylélegzetű, rejtett vagy kifejtett összefüggésrendszerre épülő lemezeket favorizálja (mint amilyen a cikkünk tárgyát képező korong is), míg az utóbbi (népesebb) tábor tagjai holnapra elfelejtik, hogy ma éppen mire rázták a seggüket.
 
Persze előfordul az is, hogy egy-egy koncepcióalbum dalai slágerré „nemesülnek”, ezáltal eltávolodnak értelmezési keretüktől, ám a gondosan megkomponált „mondanivalós lemez” mára mégiscsak rétegműfajnak tekinthető, ergo készítői vagy a fanoknak kívánnak kedveskedni vele, vagy kockázatot vállalnak (ha még nincs jól kiépült rajongói bázisuk). 
 
Aki ismeri Varga Livius "exkluzív zenei labor"-át, A Kutya Vacsoráját, az tudja, hogy (1) ők fittyet hánynak a rizikóra, mert mindig azt és úgy játszanak, amit és ahogyan kedvük tartja, illetve (2) amit játszanak, az eleve jó, mert zeneileg cizellált, és szövegileg is ütőképes. Számomra mindig is ez volt a legszimpatikusabb bennük, hogy kompromisszummentes örömzenét csinálnak. Most, a harmadik nagylemezükön is – amely A szerelem hétszer címet viseli – ezt teszik, de még mielőtt elkezdeném ecsetelni, hogy ez milyen jó, célszerű egy percre elidőzni a témában (szerelem) rejlő, a korongon pedig szemmel látható és füllel hallható veszélyek felett. 
 
 
Sajnos az van, hogy ha a szerelemről szeretnénk bármit is mondani, urambocsá’ ha ezt az érzést új fénytörésben kívánjuk megmutatni, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy tőlünk is csak remake-re futotta. (Persze nem egyszer előfordul, hogy a remake jobb, mint az eredeti.) A Kutya Vacsorája új albumát hallgatva is többször megkörnyékezett az az érzés, hogy már régebbről ismerősek ezek a dalok, és néha már-már mondtam is volna, hogy „ez pont olyan, mintha”… De nem mondtam.
 
Most sem szeretnék komolyabb komparatisztikai vizsgálódásokat folytatni, helyette a hasonlítgatás ingoványos talaján állva tennék néhány megállapítást, korántsem bántó szándékkal. Ami rögtön az elején szembetűnő volt az egyébként remekbeszabott borítón (Négyessy Nedda munkája), hogy mennyire hasonlít egy másik, (boldogult) alternatív zenekar lemezének borítójára. Lehetne egy betelefonálós játék feladványa is, hogy melyikére, de a technikai lehetőségeink szűkössége miatt inkább leírom: Kispál és a Borz: Velőrózsák. Mintha arról a bizonyos velőről röpült volna át a zöldlégy ide, nem? Abban egyetérthetünk, hogy a rovar mindkét esetben ellenpólus: a tisztasággal szemben a romlandóságot, romlottságot hivatott kifejezni. Úgy alkot párt a borítón lévő szívvel, mint a lemezen szereplő Hinta című dal első és második része egymással. Erre még visszatérek.
 
 
Kispál és a Borz-analógiával még egy esetben találkozhatunk, jelesül az Ízbomlás című szerzeményt hallgatva. Túlmagyarázásnak tűnhet, de nekem már az első meghallgatásnál beugrott a De szeretnék című Lovasi-szöveg, amely az Ízbomláshoz hasonlóan választja le a cselekvést/történést a cselekvőről, ezáltal tárgyiasítva azt. Ám ha már itt vagyunk, akkor nézzük meg, hogy mire is megy ki ennél a dalnál a játék! Egyáltalán határozzuk meg, hogy ki a cselekvő. Nem más, mint az album címében is szereplő szerelem. A dal akár egy vázlatos definíció (vagy recept) sorakoztatja egymás után azokat a mozzanatokat (hozzávalókat), amelyek előidézik (amelyekből kifőzhetjük) ezt az érzést. A főzés hasonlatot ugyan zárójelbe helyeztem, mégis abszolút relevánsnak tűnik, főleg ha megnézzük a dalszöveg második versszakában szereplő „növénykonyha-képet” („Fényfestés, áttetszés, / napsugárral metszés, / pigmenttől elszállás, / hallgató színvallás.”).
 
Az ébredező szerelem tanúdala után egy olyan szám következik, amely már a kiteljesült, ámde aránytalanul viszonzott érzést ragadja meg. Számomra ez volt az album egyik legizgalmasabb szerzeménye. Egyrészt a kétosztatúsága miatt, amelyre a korábbi bekezdések egyikében már utaltam, de még inkább megfogott a dinamizmusa, amely a tudatos (vagy tudattalan) időmértékes szerkesztettségnek köszönhető. Összességében azt lehet mondani, hogy olyan ez a dal, mint egy Petőfi-vers, a puritánnak ható artikulációból olyan elegánsan bomlanak ki a távlatok, mint teszem azt a Szeptember végén című klasszikus esetében. Ugyanakkor igaza van annak a hallgatónak is, aki a dal hivatalos videója alatti hozzászólásában Weöres Sándor Bóbitáját említi. Sőt, ő áll a legközelebb az igazsághoz! Mert ha jobban megfigyeljük ezt a szöveget, rájöhetünk arra, hogy benne jól megírt, vagy kevésbé sikerült hexameterek követik egymást. Figyeljétek csak:
 
 
Ezért pedig egy csillagos ötös illeti a szövegíró Varga Liviust – vagy hát illetné, ha olyan helyzetben lennék, hogy osztályozhatnám. (Bízzunk abban, hogy egyszer majd díjazzák őt ezért.) 
 
A lemez soron következő szerzeménye, az Éji vadász akár egy rockopera betétdalaként is elképzelhető, hiszen zenei szempontból könnyed, kiszámítható, úgy gurul a dalszöveg alá, akár egy hálás, puha szőnyeg. Jól is van ez így, mert itt tényleg a szövegen a hangsúly: a kelleténél nagyobbra hizlalt önképpel rendelkező, fiatal „hódító Vilmosok” dala ez, azoké a tacskóké (csak, hogy stílszerűen egy kutyametaforával éljek), akik még nem eshettek magasabbról pofára, hiszen nem adatott meg nekik a szárnyalás lehetősége. De ahogy mondani szokás: ami késik, nem múlik. Előbb-utóbb mindenkit megtalálnak azok a bizonyos zöld szemek, amelyekről a következő dal szól, előbb vagy utóbb mindenkit megkörnyékez a kétely, egyre szivárog, mint valami ártalmatlannak tűnő, áttetsző sav, hogy azután fájdalmas sóhajban nyerjen hangalakot: „vajon most kit ölel?” 
 
Egy szó, mint száz: a Zöld szemek is egy jól sikerült alkotás. Nemcsak a szövege miatt („Virágokat neveltünk, / én kéjjel tapostam szét. / Ő sóhajtott és így szólt, / miénk még a rét.”), hanem azért is, ahogyan megszólal. Egyébként a teljes lemezre igaz, hogy kiválóra sikeredett a mastering. Vastag Gábor (Vasti) számos egyéb érdeme mellett azt is mindenképp meg kell említeni, hogy kíméletlenül jó munkát végzett e téren. Ilyen csont nélküli, tiszta blues hangzást utoljára talán B.B. King Deuces Wild című lemezén hallottam. 
 
 
A korábban említett remake-érzés az Abszolút című szerelem-variáció hallgatása közben is megkörnyékezett. Bár a dalban szerepel a „fegyvertelen vadász” – amely bizonyos szempontból az Éji vadász ellenpólusa –, de nem emiatt, sokkal inkább a zenei koncepció hatására idéződött fel bennem a Hobo Blues Band-féle Vadászat című lemez egyik darabja, A vadászok gyülekezője. Ezzel együtt izgalmas ez a track, főként azok számára, akik szeretik a himnikus halálokat.
 
A Hurok című dalhoz érve – amely nyilván sokaknak épp a bárdolatlan szövegéért fog tetszeni – gondolkodtam el először azon, hogy a lemez valójában mennyire cizellált, mennyire elüt ez a szám a többitől. Ugyanakkor az is eszembe jutott, hogy mekkora lehetőségeket rejt magában ez a dal, és ezeket a ziccereket mennyire nem sikerült kiaknázni. Persze szigorúan a szöveg szintjén, mert zeneileg rendkívül izgalmas darabról van szó. Igazából elfogadható lenne a kurvázás úgy, mint a szerelem egyik arca, de a dal mögül hiányzik az a gazdag kulturális háttér, ami az iparszerű tevékenység és az „érzések legnemesebbike” közötti rokonságért szavatol. Persze, ettől még egy valamirevaló kutyavacsorája-koncerten jól meg lehet pörgetni a lyányokat erre a nótára. A hiányérzet luxusa legfeljebb megmarad a kritikusoknak.
 
Ők is csak ideig-óráig érezhetik, mert ez a lemez sokféle igényre ad adekvát válaszokat. Aki meghallgatja, jól jár vele. A magam részéről örülök annak, hogy az utóbbi időben sok, A szerelem hétszerhez hasonló, jól átgondolt, értő módon megszerkesztett lemez jelent meg, csak meg ne szakadjon ez a sor! A Kutya Vacsorájának pedig hajrá!
 
Az album dallistája:
 
1. Előjáték
2. Ízbomlás
3. Hinta
4. Éji vadász
5. Zöld szemek
6. Abszolút
7. Hurok
8. Elveszve
9. Tanulság?
 
 
 
A Kutya Vacsorája Facebook oldala ide kattintva elérhető.
 
Barlog Károly