Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Válaszd az életet!” - Fieldy & Laura Morton: Függőség, hit, gyógyulás – Korn könyvajánló

Emlékszem, amikor először kazettán hallgattam a Life Is Peachy-t, totál le voltam nyűgözve: David feszes dobalapjain a kitekert, pszichotikus Head és Munky gitártémák, az iszonyatos Fieldy-féle basszus meg mellé Jonathan Davis tudathasadt kettős éneke, valami olyan megfoghatatlanul sajátos elegyet alkotott akkoriban (1996-97-ben járunk) ami abszolút ritkaságszámba ment. Lassú, groove-os zenét senki nem játszott így ebben a formában, ennyire brutálisan lehangolva és ilyen sötét tálalásban, főleg ha azt vesszük, hogy a zenekar (szintén erős) debütje még 1994-ben jött ki. A Korn berúgott egy olyan ajtót, ami máig tárva-nyitva áll, bandák és gitárosok ezrei szedték le hangzásukat vagy alapítottak zenekart hatásukra. A Korn műfajteremtő ereje tagadhatatlan, védjegynek számító hangképük egyik fontos építő eleme, a Brian „Head” Welch és James „Munky” Schaffer karakteres gitárriffjei mellet, Reginald „Fieldy” Arvizu csattogós basszusgitár soundja. 
 
 
A Bakersfield-i srácok élettörténete nem volt éppen felhőtlen és zökkenőmentes: a háttérben meghúzódó személyes küzdelmek közepette, dobos-cserén estek át (David Silveria alapítótag helyett már 2007-től kezdve Ray Luzier dobol) Head jött-ment majd vissza és megtért, illetve Fieldy barátunk is keményen megjárta eközben a hadak útját. Róla szól a nemrég megjelent „Függőség, hit, gyógyulás” című könyv, melyet ismételten Dudich Ákosnak és a Konkrét Könyvek kiadójának köszönhetünk. Eredetileg angolul, Laura Morton újságíró-írónő tollából jelent meg 2009-ben, a magyar fordításnak most jött el az ideje, de mondanivalójából fikarcnyit sem veszít. Ákosék szép munkát végeztek, s ez már a külsőn is érzékelhető: a Fieldy-s borítón dombornyomott (letter-press) Korn logó, illetve a fényes (tinfoil-print) betűk b*szott jól mutatnak nyomtatásban, könyvkiadványon ritkán látni ilyet. Belül az oldalak fejléceinél (az egészségesen funkcionáló crowdfundingnak hála) a támogatók neve szerepel, akik nélkül nem biztos, hogy ez könnyen létrejött volna. 
 
Maga a könyv iszonyatos erővel olvastatja magát, nyelvezete gördülékeny, színes és élettel teli. Reggie „Fieldy” Arvizu, emberi mivoltát, lelke keresztmetszetét, illetve gyarlóságát nagyszerűen megismerhetjük benne. Sokszor szinte olyan, mintha saját szemein keresztül látnánk az őt körülvevő valóságot, stációról stációra haladva a végső megtéréséig. Kendőzetlen őszinteséggel beszél elviselhetetlen habitusairól, tárja elénk (alkohol, étel és kábítószer) függőségének minden aspektusát, a lazulós-poénkodós Fieldy-től a full agresszív-kötekedős énjéig, olyan mélységekbe merülve, ami nem sok autobiográfiában olvasható ilyen részletesen. Miközben a rock and roll örökmozgó ördöge vállaikon pihent - kinek mikor, milyen mértékben – azért jutott idő az önelemzésre is. A Fieldy gondolatait végigkísértő „vallásosságra való áhítat” képe egyre csak erősödik, ahogy haladunk előre a cseppet sem unalmas öntisztulásban. Érdekes dolog ez, talán a revelációhoz majd végül a felemelkedéshez hasonlítható. Az első lefogott hangtól kb. 2008-09-ig követhetjük nyomon páli fordulatot vett hedonista basszerosunk életét, de ebben az időszakban annyi minden történik, hogy más ember már lehet feladta volna a harcot a küzdelemben. Vagy egyszerűen belehalt volna ebbe az addiktív, romlott és demoralizáló életmódba. Azért valahol tisztán érezhető, hogyha Fieldy nem hagy fel a dekadens szokásaival, nem változik meg gyökeresen, akkor könnyen a másik oldalon találhatja magát. See you on the other side, igaz? 
 
 
Valahol kissé fura volt annak a ténynek a tükrében olvasni ezt a könyvet, hogy eredetileg csak Head megtéréséről-hitfelvételéről tudtam. Fieldy számomra mindig is egy bohém, az életet óriási kanállal faló, nagyszájúnak tűnő (a sztoriból kiderül, megérzésem azért nem volt teljesen alaptalan) figura látszatát keltette, aki úgy pengeti a K5-ös Ibanez gitárját, mint senki más kerek e világon. 
 
Nem fogok különböző, izgalmas, elgondolkodtató momentumokat kiragadni az önéletrajzból, mivel rengeteg van, inkább az olvasókra és rajongókra bízom, fedezzék fel maguknak, mint ahogy én is tettem. Lehet, hogy kissé művinek hangzik, hogy egy „megtért, istenfélő rock sztár” szájából halljuk a sorokat, aki ráadásul a Korn oszlopos tagja, de valahol ez egy borzasztóan tanulságos „mese” melyben abszolút érthető a szakrális végkifejlet. Minden okkal történik és mindenkinek szíve joga, hogy szabadon meghozzon bizonyos döntéseket… És Fieldy pontosan ezt tette, amikor áttért a keresztény hitre, különben lehet, hogy ez az egész, totál máshogy alakult volna. Mondjuk ehhez némely (elkerülhetetlen) dolognak meg kellett sajnos történnie.
 
 
Miközben gépelek, eszembe jutnak a Trainspotting főhőse, Mark Renton (Ewan McGregor) szavai, a filmzáró kultikus belső monológ egy részlete: „Hogy miért csinálom? Akármit is válaszolnék, hazudnék. Az igazság az, hogy rossz ember vagyok, de ezen változtatok, megváltozom. Ez volt az utolsó ilyen eset. Mostantól tiszta leszek, kihúzom magam és az életet választom. Már alig várom. Olyan leszek, mint maguk…”
 
Fieldy már döntött. Te mit választasz?
 
A könyv ide kattintva megvásárolható.
 
 
Elérhetőségek: Dudich Ákos, Konkrét Könyvek
 
Lupus Canis