Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Van egy fajta elidegenedés és nemtörődömség az emberek egymás közötti kapcsolatában”



A budapesti Salvus zenekar 2001 óta van a metal színtéren, eddigi utolsó nagylemezük, a ’Lélektartó’ 2015-ben jelent meg. Szövegeik sokszor kritikusak, görbe tükröt tartanak a társadalom, az egész világ működése elé, „tipikusan magyar” módon, mindezt jellemzően kemény, feszes metalzenébe ültetve. Decemberben jött ki ’Barát’ című daluk, mely bekerült a Dal 2019 legjobb 30 versenydala közé. Pötörke Zoltánt (ének, basszusgitár), Szabó Dánielt (gitár), Erdélyi Pétert (gitár) és Kiss Gergely (dob) kérdeztük az eddigi anyagaikról, következő lemezükről és arról, hogy mi a véleményük Magyarország és a világ jelenlegi működéséről.
 
 
Rockbook: - Talán soha nem volt még ennyire aktuális ez a minden-kritikus, melankolikus zene, amit képviseltek. Miért pont ebbe az irányba indultatok el annakidején? A megalakulásotokkor kicsit azért más volt a közhangulat…
 
Dan: Én “későn érkezettként” még a színpad túloldaláról ismertem meg a zenekart, és a korai demókról meg az első lemezről nekem nem is ez a minden-kritikus hangulat jött le, hanem inkább az, hogy Zoli szövegei sokszor ezt a sajátosan magyar hangulatot árasztják, amiben ott van a pesszimizmussal vegyes nosztalgia, de emellett azért mindig voltak olyan dalok is, amik kifejezetten pozitív üzeneteket sugároztak. Persze megvolt a kritika is az olyan dalokban, mint a Bábok a címlapon vagy a Víg, de szerintem az ésszel adagolt kritika inkább a második lemeznél lett kiemelkedően hangsúlyos. Valahogy itthon szerintem ez a befelé fordulás van benne általánosan a levegőben. Ha eltölt kicsit hosszabb időt az ember külföldön, főleg akkor esik le nagyon súlyosan, hogy mennyire befordult alapvetően a magyar emberek többsége - elég például megnézni a reakciókat, ha egy random délután végigsétálsz bármelyik forgalmasabb budapesti utcán mosolyogva, garantáltan úgy fognak rád nézni az emberek, mint akik még nem láttak hülyét. És az, hogy ez ennyire benne van itthon a levegőben, nyilván rányomja a bélyegét a kreatív emberekre is, bár erről nyilván Zoli tud hitelesebben nyilatkozni. Én pusztán zeneileg azt tudom mondani, hogy belőlem is gyakran ezek a sötétebb hangulatú dolgok jönnek, ha leülök ötletelni, pedig egy csomó megadallamos, pozitív kicsengésű zenét hallgatok általában. De az biztos, hogy a kritika központi témája lesz a tavasszal megjelenő új lemeznek is, ami ebből a szempontból is talán a legtüskésebb, legbarátságtalanabb anyag lesz, ami a Salvus műhelyéből kikerült.
 
Rockbook: - Rengeteg témát érintenek a szövegeitek a globalizációtól kezdve a szűkebb társadalmi problémákon át egészen a személyes érzésekig. Hogy látjátok, mi változott 2001 óta?
 
Zoli: Nem úgy látom, hogy jó irányba haladnának a világ dolgai, és most itt nem feltétlenül csak olyanokra gondolok, mint globális felmelegedés, demográfiai válságok, vagy vallási radikalizmus, amelyekkel egyébként foglalkozunk is az új dalokban. Általánosságban véve azt érzem, hogy van egy fajta elidegenedés és nemtörődömség az emberek egymás közötti kapcsolatában, ami nagyban köszönhető annak is, hogy a rohamos technikai fejlődés kapcsán hatványozottan több információhoz jutunk, mint amit épp ésszel fel tudnánk dolgozni és meg tudnánk szűrni. Hasznos dolog, hogy villámgyors kommunikációra vagyunk képesek, ugyanakkor visszagondolva 2001-re, én akkoriban, egyetemista koromban kezdtem el használni először mobiltelefont, internetezni meg kb. heti 2-3 alkalommal jártunk a könyvtárba, és ennélfogva sokkal tartalmasabb közösségi életet éltünk, ami biztosan pozitív irányú hatással bírt az egyének későbbi jellemfejlődésére is.
 
 
Rockbook: - Nem lehet elbagatellizálni azt a felfordulást, ami most Magyarországon van (bár néhányan azért erőteljesen próbálkoznak). Szerintetek mi lesz a vége ezeknek a kis túlzással már forradalmi indulatoknak?
 
Dan: A forradalmi indulatoknak az lesz a vége, ami a modernkori Magyarországon mindig az elmúlt mondjuk 30 évben - semmi. Ahogy egy bizonyos réteg számára még mindig köztiszteletben álló volt közjogi méltóságunk egyszer kivételesen találóan mondta: megunják és hazamennek. Sajnos a magyarság a rendszerváltás óta (de mondjuk ez már jóval korábban is jellemző volt) képtelen egységesen kiállni még akár valami ellen is, valami mellett aztán pláne teljesen felejtős. És ezt a mindennapokra rátelepedett politikai elit nagyon jól tudja, ki is használják kíméletlenül. Végtelenül megosztott a társadalom, politikai, közéleti témákban szinte vallásszerűen elvakult az emberek nagyja, itt eltérő politikai nézetekkel vitát folytatni nyugodt, értelmes mederben gyakorlatilag lehetetlen, mert pár mondat után úgy érzed, hogy háborúban állsz. Ez különösen szomorú akkor, ha a jelenlegi komplett politikai garnitúra vállalhatatlansága miatt senki mellé nem tudsz nyugodt lelkiismerettel ikszelni, mert akkor aztán minden oldalról kapod az áldást. Dehát ezt mondjuk Zoli nagyon jól meg is fogalmazta például az Erdőben, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy vagyunk páran, akik így érezzük. Mindenki ártatlan címmel egyébként lesz még egy olyan dal az új albumon, amiben ezeket a dolgokat boncolgatjuk, és a valaha volt legszélsőségesebb zenélés történik benne, ami Salvus lemezen eddig hallható volt (minden egyezés bármiféle hazai hírekből ismerős dologgal csupán a véletlen műve. smiley
 
Rockbook: - Az ’Erdő’ című dalotok gyakorlatilag mindenre rásüthető, ami most globálisan történik. Mi a véleményetek, van még jövője ennek a láthatóan rothadó világnak?
 
Dan: Mindenképp van jövője - hogy milyen, az már más kérdés. smiley Én amúgy alapvetően optimistán állok úgy en bloc az élethez, remélhetőleg előbb-utóbb lesz majd valami nagyobb léptékű változás ahelyett, hogy az emberiség szépen ledarálná maga alatt a fát. És itt nem is csak a politikai, mentalitásbeli dolgokra gondolok feltétlenül, hanem arra, amit a környezetünkkel művelünk. Érdekes amúgy, hogy már a második kérdéssel találsz bele az új lemez tematikájába, mivel Zoli előállt egy olyan ötlettel, hogy csináljunk egy kétrészes “dalfüzért” (Késve ébredő - Késve gyászoló), ami azt boncolgatja, hogy mit tesz az ember a bolygóval, mi lesz a vége annak, ha olyan jelentéktelen arcok, mint pl. az USA elnöke azt mondja, hogy a globális felmelegedés az fake news. Természetesen csupa-dúros rock ‘n roll körítéssel meséljük el ezt is (nem). smiley
 
Zoli: Egyre többször érzi azt az ember, akár ha a nemzetközi színteret is nézzük, hogy a történelem tényleg csak ismétli önmagát, és nem tudunk tanulni a korábbi hibákból. Még mindig  egy-egy szűk kör érdekei határozzák meg a többség boldogulását, a tartós és hosszú távú hatalomkoncentráció pedig egyértelműen rossz hatással van az abban tevékenykedő személyek józan megítélésére, kreativitására és igazságérzetére. 
 
 
Rockbook: - Hogy érzitek, átmegy az üzenet a rajongóitoknak, amit közvetíteni szeretnétek?
 
Zoli:A zenénket jellemzően nem a tinédzserek hallgatják, ami betudható pont annak, hogy a mondanivalóval történő azonosuláshoz sok esetben szükség lehet némi élettapasztalatra,és mivel mi egyáltalán nem énekelünk klasszikus rock ‘n roll életérzés témájú dolgokról, aki ilyenre vágyik, az velünk nem jár jól. Ezzel szemben akik értékelik azt, ha a dalok egy-egy konkrétan megfogható témát némileg cizelláltan járnak körbe,és fontos számukra, hogy értelmes, de nem szájbarágós szövegeket halljanak,azok könnyen felveszik a fonalat és hallgatják előszeretettel a dalainkat.   
 
Peti: Én középiskolai tanárként szerencsére azért meg tudom cáfolni, hogy igenis tinédzserek is hallgatják :)) De függetlenül attól, hogy mennyire nehezen befogadható a tényleges mondanivaló, alapvetően úgyis  a zenével szembesül elsősorban mindneki, és nekem, mint a zenei részért részben felelős tagnak pl. az a legfőbb szempont, hogy a riffek, a dallamok, az énektémák, mély elemzés nélkül is üssenek azonnal és átadját azt a hangulatot és tartalmi súlyt, amit a szöveg képvisel. Ha ez megvan, szerintem már átment az “üzenet”, onnan már csak egy megtisztelő lépés, ha valaki mélyebben beleássa magát. Viszont ilyenkor meg előfordul, hogy totál mást látnak bele emberek, mint amit szántunk, ez az ellentmondásosabb témát feszegető dalaink esetében hatványozottan igazak. Emlékszem pl. annak idején a Világra szóló dal és klip esetében pár komment és egy népszerű portálon megjelent cikk is teljesen mást magyarázott a dalba, mint amiről az ténylegesen szól, ami amúgy nem zavar, csak pont emiatt nem érdemes rágódni ezen. smiley
 
Rockbook: - A dalszövegeitek rettentően kulturáltak és intelligensek, mégis kíméletlenek. Személyes érzések, vagy inkább széleskörű tapasztalat ihleti általában őket?
 
Zoli: A kérdésben ott van a válasz is, egyfelől a személyes, tapasztalati úton szerzett élményekből , másfelől pedig az objektív szemszögből, kívülről látott eseményekből születnek a dalok.
 
Rockbook: - A korai években jóval progosabb volt a zenétek, mostanra már egy jobban befogadható metalt nyomtok. A szélesebb közönség elérése miatt van ez?
 
Dan: Én itt megint csak a magam nevében tudok nyilatkozni, mint a majdnem legújabb tagja a zenekarnak, és azt mondom, hogy nem feltétlen kimatekozott törekvés ez, mint inkább egy érési folyamat eredménye. Amikor az ifjonti hév hajtja az embert a gitárnyakon körbe-körbe, akkor gyakori, hogy az összes hangot el akarja játszani egységnyi idő alatt minél többször, megmutatni, hogy mindent IS tud, később pedig máshová helyeződnek sokszor a hangsúlyok, más lesz a fontos, például az, hogy hangszerelésbeli finomságokkal a dalok hangulati oldalát erősítsük. És persze mindig a DAL az első, lehet akármit varázsolni a hangszereken, ha nincs egy jó dal, ami megfogja az embereket, akkor az egész nem ér semmit. Egyébként a negyedik lemez szerintem komplexebb, agyasabb lesz, mint a Lélektartó volt, lesz pl. olyan dal, amit szinte biztos, hogy a lemezbemutatót leszámítva nem, vagy csak nagyon ritkán veszünk majd elő, de a nóták nagyját azzal a szemlélettel raktuk össze, hogy élőben minél nagyobbat üssenek. És a komplex dolgokat is igyekszünk úgy belecsempészni a dalokba, hogy ne legyenek feltétlen arcban, hogy volt valami páratlan ütemmutató vagy komplexebb harmónia, így izgalmasabb felfedezni a hallgatónak is, és sok hallgatás után is tud adni valami újat a zene. Ami fontos, hogy nálunk abszolút szövegcentrikus az egész koncepció, hiszen a dalok váza a kezdetektől fogva Zolitól jön, ahogy ezt korábban a srácok már sokszor, sok helyen elmondták - mi Petyával ehhez alakítjuk a gitárokat, majd a próbateremben Geri alápakolja, amit kell dobon. 
 
Peti: Az említett módszerekhez kapcsolódóan, annyiban most mindenképpen más megközelítésű lesz az új lemez, hogy először születtek olyan dalok a Salvus történetében, ahol Dani vagy én szinte nulláról írtunk komplett dalokat Zoli egy-egy szövege köré, mindenféle zenei mankó nélkül. Korábban szinte mindig egy volt egy váz, egy félkész zenei kezdemény, amit vagy szétszedtünk, átírtunk vagy épp maradt olyannak amilyen, így ez is bizonyára új színfoltot visz a zenébe. Ellenben, hogy ez mennyben teszi befogadhatóbbá, az már egy másik lap, mert mint Dani korábban említette, az egyik ilyen módon született dal gyakorlatilag egy hamsítatlan svédes death metal darabolás lett, épphogy csak Zoli nem hörög benne. laugh
 
Rockbook: - ’Barát’ című friss nótátok bekerült A Dal 2019 legjobb 30 dala közé, ehhez ezúton is gratulálni szeretnénk! Így jövőre ti is indulhattok az Eurovíziós Dalfesztivál hazai beválogatóján. Szándékosan erre írtátok, vagy elkészült és utána jött az ötlet, hogy nevezzetek?
 
Dan: Köszönjük! Egyáltalán nem olyan céllal született a dal, hogy benevezzük a versenyre, sőt, mondok durvábbat - én egészen a legutolsó változatáig azt mondtam, hogy nem is érzem annyira a lemezre illőnek vagy annyira jónak, mint a többiek. Hozzá kell tenni, hogy talán az egyik legnehezebb dalszerzős folyamat volt életemben, mire kialakult a végleges formája, ha jól számolom, legalább 4, de lehet, hogy 5 különböző formában próbáltuk meg összerakni, mire meglett az a változat, amire mindenki rábólintott. Zoli a szöveget több mint egy éve megírta, a zene meg valahogy csak nem akart összeállni hozzá, főleg a refrénnél éreztük azt, hogy nem üt eléggé, aztán egyszer csak rengeteg agyalás, illetve szénsavas, enyhe alkoholtartalmú, sörízű üdítőital elfogyasztása után Petyából kipattant az, ami végül a befutó lett. Ezzel aztán már én is megBARÁTkoztam, bár még mindig úgy érzem, hogy stílusában és hangulatában kilóg a lemez többi dala közül, viszont most már nem gondolom, hogy gyengébb is lenne. És úgy tűnik, hogy a dalokat válogató bizottság is elég erősnek ítélte ahhoz, hogy a 30-ba bekerüljön. Egyébként ez a grunge-os, számomra állandóan a Pearl Jamet idéző hangulat egy egészen új színfolt a zenekar palettáján, ilyen jellegű dalt még sosem írt a Salvus.
 
Peti: Az előbb említett friss dalszerzési folyamatok egyik példája pont ez a szám. smiley Jómagam kreáltam meg az alapot, a refrén valóban rengeteg verzióban létezett, mire megláttuk már a fényt az alagút végén, de aztán jött a DAL pályázat ötlete, ahol újabb fejtörővel néztünk szembe a dal hosszát tekintve. Jött egy kis matekozás a tempóval meg az egyes részek hosszával, aztán végül sikerült ránca szedni, és - mint a mellékelt ábra mutatja -, megérte a sok agyalást. smiley
 
Rockbook: - Meséljetek az olvasóknak egy kicsit erről a dalról. Miről szól, mi ihlette?
 
Zoli: Ez a dal a következő nagylemez legkönnyedebb tétele. Az ember ahogy egyre idősebb lesz, annál több ismeretséget köt számára kedves emberekkel, de a napi rutin, a fizikai távolság, a biztos egzisztencia megteremtése érdekében folytatott állandó igénybevétel miatt egyre kevesebb ideje jut arra, hogy ezeket a kapcsolatokat a megérdemelt minőségben tudja ápolni. Én egy vidéki kisvárosból, Kalocsáról származom, tanulmányaimat Szegeden folytattam, majd melózni jöttem Pestre, de minden korábbi helyszínre szívesen megyek vissza, hogy találkozzak régi barátokkal, csak sajnos ezt egyre nehezebb kivitelezni. Mindenki küzd a megélhetésért, hogy mindenből több és szebb legyen, de arra, hogy az emberi kapcsolatait ápolja nem marad ideje, pedig talán ez lenne a legfontosabb.
 
 
Rockbook: - Idén az AWS győzelme nem kis meglepetés volt. Ti hogy látjátok a rock és metal zene jelenlegi helyzetét, megítélését?
 
Dan: Ha a mainstreamet nézzük, akkor nem jó, hiszen az elmúlt 15-20 évben abszolút a konzumer hiphop lett az uralkodó irányzat a popzenében, ha az undergroundot, akkor jó. Amikor már ismert sztárok is teli szájjal vizionálják a rock halálát, akkor jön általában egy olyan fordulat az undergroundban, amikor kreatívabbnál kreatívabb bandáktól kezd pezsegni a színtér, én valami ilyesmire számítok most is (illetve ez underground szinten már most is érzékelhető). Ami gond, az az, hogy tényleg a zene mögötti ipar annyira leamortizálódott, hogy nagyon nehéz mondani bárkit, aki a hamarosan elkerülhetetlenül bekövetkező őrségváltás során az arénabandák helyét átvehetné. Panaszkodni pedig nem szeretnék, nyilván vannak nehézségek, pláne itthon, ha vidéken akar koncertezni az ember, dehát ez van - kicsi az ország, a vidéki nagyvárosokból is egyre nagyobb iramban költöznek a fővárosba vagy külföldre azok a korosztályok, akik az ilyen zenére fogékonyak lehetnének, szóval ezen nincs mit csodálkozni, csak szomorú. Viszont csodálatos bandákat lehet felfedezni, nekem ilyen reveláció volt legutóbb Magyarország legelvetemültebben őrült zenekara, az 58, illetve a januárban a Stagedivingon lemezbemutató Unforeseen. Aki hajlandó kicsit utánajárni, tényleg talál kincseket itthon is.
 
Rockbook: - Már három dalt is megismerhettünk a következő albumotokról, az ’Irtás’-ról. Mit takar a cím?
 
Zoli: Maga a szó többféleképpen is értelmezhető, és ez a borítón és bookletben is vissza fog köszönni, mindenki szabadon eldöntheti majd, hogy ez a lemezcím a hallottak és látottak alapján számára mit takar.
 
Rockbook: - Mikor várható a lemezmegjelenés?
 
Dan: Mivel idén a Leghangosabb Magazinnak már kétszer is sikerült lehozni olyan dátumot, ami egyáltalán nem volt biztos, csak annyit mondanék, hogy tavasszal biztosan meglesz. Közelebbit nem szeretnék mondani, mert bár három a magyar igazság, azért gáz lenne harmadszorra is magyarázkodni, hogy miért nincs még album. Egy dal hangszeres felvételeit még nem kezdtük el, a többi már nagyjából összeállt, itt-ott némi elektronikus színesítés vagy 1-1 gitárszóló még hiányzik, de ezt leszámítva a lemez gerince már készen van. Lassú munkához idő kell, mondta valaha valami napkeleti bölcs, vagy nem. 
 
Rockbook: - Mikor és hol kaphatnak el benneteket élőben a rajongók?
 
Dan: A legközelebbi koncertünk 2019. 01. 11-én lesz a 16. Stagediving Fesztiválon a Dürer Kertben, ahol biztosan játszunk már az új albumról is, a Barátnak pedig itt lesz az élő premierje, ami egyben főpróba is lesz a tévés szereplésre, szóval ezért is érdemes eljönni. Meg persze azért, mert megint olyan kiváló bandákkal lesz szerencsénk játszani, mint a Watch My Dying, a Cadaveres, a divideD, az Archaic, a The Tumor Called Marla vagy az Unforeseen.
 
Jegyek elővételben (január 10-ig akciós áron) itt kaphatók. 
 
 
Somogyvári „Rossi” Ákos
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.