Bejelentkezés

x
Search & Filters

“Vannak dolgok, amiről az ember zsigerből érzi, hogy jól fog működni. Na, ez ilyen.” – Interjú a Friday Fury zenekarral



A budapesti Friday Fury zenekar még nincs egy éve, hogy létezik, de mindegyikőjük évek óta koptatja a színpadot különböző bandákban. Hatalmas lendülettel és enegiával zenélnek együtt, hála a zenekar tagjai közötti kémiának. Őket faggattam egy kicsit, hogy megismerhessük őket is, hisz biztos sokat hallunk majd még róluk.
 
Rockbook: Elég friss zenekar vagytok, alig 1 éve alakultatok. Honnan jött a közös zenélés ötlete? 
 
Chris: Hát ez nem lesz egy rövid sztori, viszont annál viccesebb. Valahol a közepe fele még az is kiderül, hogy első körben szó sem volt bandáról :). Na de lássuk sorjában: rólam annyit kell tudni, hogy 11 éve (2007-ben) kezdtem el énekelni, és 2014 május óta basszgitározok. 2012-ben kezdtem el dalokat írni, és azóta folyamatos az ihlet. Az elmúlt évek alatt csak gyűlt az anyag. Pár éve viszont elkezdtem azon agyalni, hogy nem lenne rossz ha ezt más is hallaná, nem csak én. 
 
Igazság szerint az előző bandámmal akartam ezeket a dalokat megcsinálni, de sajnos ott különböző okok miatt nem tudott megvalósulni, így egy új projekt létrehozása mellett döntöttem. Érlelgettem a dolgot, aztán 2017 nyarán posztoltam egyet a facebookra, miszerint szólógitárost keresek a dalaim befejezéséhez. Első körben szó sem volt bandárol. Hisz kitanultam autodidakta módon a hangmérnökséget, emellett meg tudom oldani a dobot, basszt, ritmusgitárt, éneket, dalstruktúrát, dalszöveget...de egy dolog hiányzott: a gitárszólók. Tehát először csak valaki olyat kerestem, aki tud szólózni és kiszínezi kicsit a dalokat, amiket írok.
 
Jelentkeztek páran, végül Fox (Patrik) lett az egyetlen, akivel találkoztam. Ne kérdezd, miért, ő volt szimpatikus. Következő lépésként megkértem Kriszt, akivel a Fat Kings-ben zenéltünk akkor még, hogy segítsen már egy próba erejéig, mert találtam egy srácot, aki segítene megvalósítani a terveimet, és meg kéne hallgatni. Úgyhogy jammeltunk egyet hárman és brutál jó volt. Ezután kb rögtön neki is álltunk Patrikkal néhány dalomon dolgozni.  
 
Ezen a ponton valahogy mindannyian éreztük, hogy ebben az új felállásban sokkal több a potenciál, mint a bandákban ahol külön játszottunk addig. A fejemben mindig is 2 gitárral képzeltem el a dalokat, így adott volt, hogy kell egy másik gitáros. Szóba jött Hayzee (Zoli), aki akkor már évek óta zenélt Patrikkal, így elhívtuk egy próbára és a pofánk leszakadt, annyira jó volt. Sajnos Zoli akkor még nem tudta vállalni a másik gitáros posztot, így keresgéltünk tovább. Játszottunk még Chili Lacival, de Murphy törvénye, hogy ő is baromi elfoglalt volt akkoriban, úgyhogy hárman zúztunk és közben dolgoztunk a dalokon. Ősszel kiadtuk az első dalunk, a "Get it done"-t, ami a Youtube-on és a Bandcamp-en is elérhető. Aztán Patrik szólt, hogy Zoli szeretne mégis jönni. Elkezdtünk négyesben próbálni, és kb 2 hónap alatt összedobtuk a jelenlegi setlistet. Nem volt nehéz, mindenkinek nagy kedvence a stílus, amit játszunk. Nos kb így jött létre a Friday Fury.
 
Rockbook: És milyen stílust játszotok?
 
Patrik: Ősrockot, modern elemekkel. Azt a csapást követjük, amin a 70-es és a 80-as évek rockbandái haladtak. Zeneileg valahol félúton vagyunk az Motörhead, az AC/DC, a Guns'n'Roses, és az Audioslave között. Nem akarjuk szigorúan behatárolni magunkat. Van ebben minden: kicsi metal, kicsi blues, de leginkább sok-sok rock és hard rock. 
 
 
Rockbook: Honnan jött a név?
 
Chris: Foxxal kb a második héten elkezdtünk agyalni, brainstorming sörözéseket tartottunk, ebből lett a "Dukes of Fury" névötlet. Aztán még egyszer nekifutottunk, jól berugtunk, és finomítottunk a dolgon - így lett a nevünk Friday Fury - avagy a Pénteki őrület. 
 
Az alapelgondolás onnan indult, hogy én a versenyszférában dolgozok. A hozzám hasonló emberek mit csinálnak? Egész héten a hétvégét várják, és pénteken, ha még van erejük, akkor mennek koncertekre meg bulizni. Ha meg nem pénteken, akkor szombaton, de a Friday Fury jobban hangzik, mint a Saturday Fury. :)
 
Rockbook: Milyen zenei múlt van a hátatok mögött? 
 
Krisz: Uh, erről wikipedia oldalt lehetne írni, azt hiszem.
 
Fox (Patrik) 11 éves kora óta gitározik, de dobol is és énekel, ráadásul nem szarul! Hayzee (Zoli) ugyszintén. Patrikkal gyerekkori jóbaratok, az elmúlt 10 évet nagyjából együtt tolták végig, különféle bandákban, különféle posztokon. Én még a 90-es években kezdtem, a Blind Myself dobosaként, és az elmúlt 20 évben - kisebb-nagyobb megszakításokkal, de - folyamatosan aktív voltam. Chris pedig 2007-ben települt haza Magyarországra, akkor kezdett el énekelni. 
 
Chris: Igen, így volt. Az első bandám az Artemis volt (2007-2009), aztán pár év kihagyás után csatlakoztam a Katedrockhoz (az Állatorvosi Egyetem egyik tanárokból és diákokból álló zenekara) mint énekes. Velük letoltam két évet. Nagyon szerettem velük dolgozni, de mivel nagyon kevés bulink volt, így tovább léptem. Akkor másfél évig nem találtam nekem való bandát, de addig se tétlenkedtem, a hangomat csiszolgattam. Később egyre jobban hiányzott a színpad, az éneklés, így csináltam egy bandát, ez volt a Fat Kings, ahol 4 évig voltam énekes+basszgitáros. Tőlük idén januárban vettem búcsút Krisszel együtt, és azóta csak a Furyra fókuszálok. Ez, azt hiszem, egy jó ideig így is fog maradni, úgy a következő 30+ évre.  Tudod, vannak dolgok, amiről az ember zsigerből érzi, hogy jól fog működni. Na, ez ilyen.
 
Rockbook: Milyen példaképek inspirlátak, inspirálnak titeket zeneileg és/vagy emberileg?
 
Chris: Nekem zeneileg és emberileg is nagy példaképek Lemmy a Motörhead-ből, meg Chris Cornell, aki a Soundgarden és az Audioslave énekese volt.
 
Patrik: Slash a hangzása és a gitártechnikája miatt, Freddy Mercury a zene iránti szeretete és a közönséghez való hozzáállása miatt.
 
Zoli: A Green Day, rajtuk nőttem fel, miattuk kezdtem el gitározni. Meg a magyar zenekarok közül például a P. Mobil vagy a Beatrice voltak/vannak rám nagy hatással.
 
Krisz: Engem Stephen Hawking, mint ember. A tudása és a tudományos munkája nagyon tiszteletre méltó. Sok ember tanulhatna tőle szerintem, nem csak a tudomány terén, hanem mint ember, ahogy látta a világot. Zeneileg pedig Ennio Morricone, ami kicsit talán furcsa lehet, hisz totál más stílusban játszok, de az egész munkássága, a zene iránti alázata számomra példaértékű és követendő.
 
Rockbook: Jelenleg leginkább feldolgozásokat játszotok, egy saját szám van a repertoárban. Direkt így kezdtetek neki a közös zenélésnek?
 
Chris: Ahogy emltettem már, ez a projekt eleinte nem arról szólt, hogy menjünk koncertezni. De ha már így összeálltunk, úgy voltunk vele, hogy dobjunk össze egy setlistet, aztán hajrá addig is, amíg az első albumnyi saját dal elkészül.
 
 
Rockbook: Szerintetek saját dalokkal vagy feldolgozásokkal lehet jobban befutni?
 
Patrik: Talán a kettő közötti középút a legjobb. A slágerek nagyon megmozgatják a közönséget, de a saját dalok meg elengedhetetlenek. Első körben a slágereket gyorsabb összerakni, azokkal el lehet indulni koncertezni - amíg a sajátok készülnek. Mi ezt a receptet követjük, de a végső cél a csak saját dalból álló anyag, talán egy-egy átdolgozással megfűszerezve.
 
Rockbook: Mikor várható tőletek saját album?
 
Zoli: Chris azt mondta az év elején, hogy ha beledöglik is, az idén meglesz az első Friday Fury album. Heti 45 órás meló mellett tudjuk, hogy ez sajnos nem egy egyszerű feladat, de mindenben segítünk neki, amiben tudunk és egész jól haladunk. Talán az idén ősz vége, tél eleje realis elvárás magunktól.
 
Rockbook: Mik a tervek még az idei évre az albumon kívül?
 
Krisz: A legfontosabb most hogy az albumon tudjunk minél többet dolgozni. Mellette hamarosan kijövünk egy újabb saját dallal, amihez nemrég forgattunk videoklippet. Addig is koncertezünk, amennyit csak tudunk. És Krisztának, a managerünknek köszönhetően elég sok bulink is van már lekötve. Úgyhogy szerencsére zajlik az élet a Friday Fury háza táján.
 
Rockbook: Hol láthatunk titeket legközelebb?
 
Chris: A www.facebook.com/FridayFury, akár most azonnal! 
 
Viccet félretéve: Most vasárnap (április 22.) az I bike Budapest rendezvény egyik helyszínén fogunk egy különleges built tolni a Lánchíd pesti hídfőjénél. Aztán április 27-én az Under Budapest-ben, másnap pedig Deák Bill előtt zúzunk egyet Győrben, a Dongóban.
 
Rockbook: Köszönöm az interjút!
 
Friday Fury: Mi köszönjük! 
 
 
Fotók: Friday Fury
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.