Bejelentkezés

x
Search & Filters

Vannak olyan metal dalok, amelyek nem metal rajongóknak is bejöhetnek? Igen, íme!

Valószínűleg mindannyian találunk olyan embereket a közelünkben, akik nem osztoznak rock-metal lázunkban, de ha van bennük egy kis nyitottság és hajlandóak meghallgatni néhányat a kedvenc dalaink közül, talán ők is találnak kedvükre valót, sőt, idővel akár az egész műfajt is megszerethetik. Az Ultimate-Guitar csapata most tíz olyan dalt gyűjtött össze, amivel könnyen sikert érhetünk el nem metalos ismerőseinknél is.
 
Rammstein - Du Hast: A Du Hast ugyan nem egy kimondottan dallamos nóta, mégis sokaknál betalált vele a Rammstein, valószínűleg leginkább a fülbemászó riff és Till Lindemann mély hangja miatt. Valószínűleg sokan vannak, akiknek ez a dal jelentette a belépőt a metal világába.
 
 
 
Lacuna Coil - Our Truth: Tulajdonképpen ehelyett egy Nightwish vagy egy Evanescence dal is szerepelhetne a listán, hiszen sokan az énekesnős csapatoknak köszönhetően kezdtek nyitni a keményebb zenék felé. Az Our Truth azért lehet jó választás, mert nagyon könnyen befogadható Cristina Scabbia dallamos éneke miatt, ráadásul a szüleinknek is bátran megmutathatjuk.
 
 
 
System of a Down - Toxicity: Az örmény zenekarra szinte mindenki egy emberként kapta fel a fejét a Toxicity album és különösen a címadó dal kapcsán a folkos hatások és az egyszerű riff miatt, a dal befogadhatóságán pedig még a mélyre hangolt gitárok sem rontottak.
 
 
 
Slipknot - Vermillion: A Before I Forget ugyan nyilvánvalóbb választás lenne, de a Vermillion is bátran ajánlható a nem metalosoknak a tiszta ének, az érdekes riffek és a nagyszerű szóló miatt. Akinek ez bejön, valószínűleg más kemény zenékre is nyitott lesz.
 
 
 
Avenged Sevenfold - Bat Country: Hasonló a helyzet, mint a Lacuna Coil-nál: egy rakás más zenekar neve is állhatna itt, de kétségtelen, hogy az Avenged Sevenfold népszerűsége kiemelkedik a többi hasonszőrű csapat közül. Míg a banda első albuma színtiszta metalcore volt, a City of Evil jóval dallamosabban és könnyebben emészthető lett, a Bat Country-ban pedig gyakorlatilag minden megvan: fülbemászó szóló Synyste Gates-től, emlékezetes dobtémák az azóta sajnos már elhunyt The Rev-től és persze a Félelem és reszketés Las Vegasban képi világát idéző klip.
 
 
 
Mastodon - Curl of the Burl: A Mastodon először a Call of the Mastodon-nal és a Remission-nel robbant be a köztudatba, de aztán elkezdtek kísérletezni a dallamokkal és a progresszív elemekkel, ami érdekes melódiákkal és tiszta énekkel párosult. A Curl of the Burl szinte már popdal, leszámítva persze a kemény hangzást és a sok dobot.
 
 
 
Ozzy Osbourne - Crazy Train: Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné a Sötétség Hercegét, Ozzy Osbourne-t, aki már legelső szólóalbumára megírta egyik legnépszerűbb dalát, a Crazy Train-t. A nóta ugyan az őrületről szól, ennek ellenére meglepően reményteli és vidám hangzású, Ozzy éneke azonnal betapad az ember fülébe, Randy Rhoads pedig hatalmasat gitározik benne - valószínűleg ezek miatt szeretik annyian ezt a dalt azok közül is, akiknek egyébként nem rock és metal folyik az ereikben.
 
 
 
Motörhead - Ace of Spades: Ehhez a dalhoz nem is kell semmit hozzáfűzni: egy örök klasszikus, amit csak az nem szeret, akinek valószínűleg lelke sincs.
 
 
 
Ghost - Cirice: Sokan ugyan váltig állítják, hogy a Ghost nem is metal, de a Cirice riffje annyira jó, hogy még James Hetfield is ezzel hangolja be a gitárját. A dal a Tim Burton filmek hangulatát idézi, ritmusa és énektémája révén pedig az ABBA rajongókat is könnyen átcsábíthatja a "sötét oldalra."
 
 
 
Metallica - Enter Sandman: Ha olyan metaldalokat keresünk, amiket mindenki ismer és szeret, az Enter Sandman nem hiányozhat a listánkról. Gyakorlatilag nincs olyan gitáros, aki ne tudná eljátszani a riffjét és természetesen a Metallica koncerteknek is kötelező eleme, az album pedig közel áll a tizenhatszoros platina státuszhoz.