Bejelentkezés

x
Search & Filters

Vasicsek János „Öcsi” a, Rock’n’roll doktor (Ok, na de fogász???!!!)



Ha az ember fogorvosra szorul – hát az nem jó. Éjjeli fájások, bedagadt fej, Demalgon stb. Idővel, amikor már nem bírható tovább a fájdalom, az ember felveszi a telefont, és időpontot kér fogorvosától. Ettől a fogfájás azonnal elmúlik…pár órára. De az időpont eljön, akárhogy is. Az ember dresszírozza magát: jó lesz (utána), biztosan jobb, mint most! A kapuban szerényen csönget, szilárdnak tetsző léptekkel átmegy a gangos ház udvarán, agyába bevésődnek az utolsó lépések közben megfigyelt társasházi életképek. Az agy görcsös igyekezettel rögzíti őket, kvázi búcsúként az Élettől. Fehér ajtó, mögötte a Kínok kertje, The The Garden of pain, akár egy Black Sabbath szám címe is lehetne, gondolja az ember, és belép. Kicsiny váró odabent, dohányzóasztalon hetilapok, kézmosó, fotelok, kéztördelni bennük kiválóan lehet. De mielőtt ebbe belekezdene az ember, meghallja az ajtó alatt kiszivárgó zenét. Ez pedig vagy BB King, vagy Robben Ford, de „minimum” Muddy Waters valamelyik alapdarabja. És aztán odabent sincs fájdalom, ellenben kérdésözön, mely kérdésekre nyálszívóval a szájban ugye elég nehéz válaszolni, poéntömeg, amin meg nevetni elég nehéz a fent említett okból, és a tapasztalat, hogy van olyan, hogy a fogorvos fúrja a fogadat, rácsatlakozik B.B. Kingre, és amalgán adagolása közben a The Thrill Is Gone-t énekli  - hibátlanul, mert ezzel lép fel mondjuk holnapután este. (Jelzem, a fogorvosi székben fekve az orvos éneklési hibájára még senki a figyelmet fel nem hívta. Ennek több oka is lehet, nem fejteném ki.) Lényeg, hogy amennyiben rágószerveid kezelését a vázolt körülmények között éled át, úgy Vasicsek „Öcsi” János rendelőjében vagy.      

Öcsi (vízilabdás körökben – mert az is volt! – : Vasi) a körülbelül 20 éve alakult és ma is játszó, javarészt eü. kollégákból álló Johnny Biglip Band alapítója, emellett a Zappa-Syrius emlékzenekar oszlopos (énekes) tagja. Mindezeken túl feleségével, Nagyváradi „Böbe” Erzsi színésznővel egy zenés színházi estet állítanak színpadra „Szenesnek áll a világ” címmel. Ez 4. éve megy nagy sikerrel. Jelzem, aki arcát facsarja és a Budapest Bár produkció zsengített változatára asszociál, hibázik: az est az örök férfi-nő problematikával foglalkozik (meg azért nem oldja) és a magyar szöveg, valamint az ismert dallamok apropóján becsempészi a bluest egy olyan zenei világba, melyet más oldaláról ismerünk és amely ugyanakkor, tetszik vagy nem tetszik, zenei kultúránk része. A közreműködők neve egyben garancia is arra, hogy a koncepció működőképes: Öcsit és Erzsit Nagy Szabolcs, Pengő Csaba, Gyenge Lajos és Csejtey Ákos kísérik. Szóval a fogdoki:

„Gimnáziumban kezdtem egy barátommal zenélni, akivel Simon and Garfunkel -szerű pop-duettet csináltunk. Egy lemeznyi anyagot írtunk, ezzel bolondítottuk a lányokat. Az egyetem alatt ismerkedtem meg a bluessal. A SOTE-n alapítottuk meg az eredetileg One Time Band, majd Johnny Biglip Band néven működő zenekarunkat, amely a mai napig játszik, elsősorban Chicago bluest, Muddy Waters, B.B. King, John Lee Hooker szerzeményeit. Énekelek a Zappa emlékzenekarban is, ide egy rendszeresen meghívott vendégzenészünk ajánlott be, Lukács Gábor szaxofonos, aki már ekkor a Zappa emlékzenekar tagja volt. Amikor megváltak korábbi énekesüktől, Éliás Gyulától, ő szólt a fiúknak, hogy tud egy megfelelő énekest.”

Mint már akkor rendszeres Zappa emlékzenekar koncertjáró, meg kellett állapítsam, hogy Öcsi kiválóan pótolja Éliás Gyulát, és itt nem kifejezetten és elsősorban a hangról van szó, hanem arról, hogy amint megtalálta magát a számára új zenei környezetben, egyre inkább fel tudta vállalni azokat a show-elemeket, melyek Zappa előadásokon kvázi kötelezőek.

„Először elmentem Vojnits Attilához, (az együttes „kitalálójához”, alapítójához) akinek „próbaéneklésképp” a kanapéján elénekeltem Frank Zappa Magic Fingers című dalát. Valószínűleg elégedett lehetett, mert egy hónapra rá már én énekeltem az Old Man’s pubban. Az első néhány hónap nagyon kemény volt, mert nem vagyok tanult zenész és „fülről” kellet levennem és megtanulnom Zappa igen bonyolult zenéjét. Előfordult, hogy egy 50 mp-es részt két héten át tanulgattam. Szóval 10 éve vagyok tagja a zenekarnak. Abban az időben kezdtünk el Zappa 70-es években komponált, komplikáltabb számaival foglalkozni, mert azt tekintették a fiúk igazán nagy kihívásnak. Ekkor vettük műsorba pl. a Florentine Pogen-t, az Andy-t , az Inca Roads-t. Később kiegészült a repertoár az Orange County-val, és az Oh, No-val.”

Aki ismeri az említett kompozíciókat, tudja, Zappa magyar követői nem mismásolták el a válogatást. Komoly és kemény utat választottak, amikor a Mester által írt rockrepertoár legbonyolultabb, egyben legimprovízatívabb darabjait tűzték műsorra. Természetesen meg kell említeni, hogy a csapat több énekest foglalkoztatott egy időben, Vastag Gábor, Fekete Jenő és Takáts Tamás is énekelt Vasin kívül – ezt kívánta meg a hitelesség, vagyis az, hogy Zappa maga is különböző énekhangokra írta darabjait. Azt gondolom az együttes koncertjein nemzetközi mérce szerint is kiválóan „teljesít”, még akkor is, ha egyeztetési nehézségek miatt néhány muzsikus elmaradt az idők során: összefogottan, méltó hangszeres és énektudással játsszák a kiszemelt számokat. Egy példa erre a következőkben említett 15. éves jubileumi koncert anyagából. Előtérben hősünk vokálozik, aki a közelben Tátrai Tibort véli felfedezni, nem téved.

 

 

„Ezek rendkívül koncentrált alkalmak, amikor bennem különösen nagy a feszültség. Koncerten leírhatatlan érzés, amikor megszólal ez a brutális hangzás (fúvósszekció) az ember mögött. Nem lehet leszúrt lábbal, mélabúsan elmotyogni a dalokat. Ez valóban egy őrült rockzene, saját világgal. Mi az eredeti Zappa-hangzást tanultuk meg, de természetesen minden (jó) zenésznek meg van a saját játékstílusa, hangzásvilága, ami rányomja bélyegét a zenére. Vastag Gábor (Vastika) gitárjátéka rendkívül virtuóz, sodró lendületű, mindamellett kreatív. Gyakran használ sajátos effekteket, amik még egyedibbé teszik a hangzást. Jelenlegi zongoristánk Vincze Pali a jazz világából érkezett, az ő játéka sokkal kifinomultabb érzékenyebb, intellektuálisabb. Az én éneklésem inkább Vastikáéhoz hasonul, az ő energiáira csatlakozom előadás közben. Általában egymást erősítjük a szólók alatt, amit az is segít, hogy nagyon sok kétszólamú ének motívum van, amit együtt éneklünk. Zappa világában talán még inkább érvényes az együttzenélésre, hogy nagyon kell egymásra figyelni, különben azonnal szétesik az egész.”

 

 

Vélem, hasonló koncentrációt és zenészi képességeket igényelt a zenekar relatíve újabb, körülbelül 4-5 éve indított projektje. Ekkor egészült ki nevük Zappa-Syrius emlékzenekarrá, tekintve, hogy repertoárjukat az egykori, Zappához hasonlóan egyedi világú magyar zenekar számaival egészítették ki. A produkció színvonalát jelzi, hogy a Syrius eredeti billentyűse-zeneszerzője, Pataki László is csatlakozott az együtteshez ebben az időszakban, és a mai napig „állandó vendége” maradt a zenekarnak.

 

 

És hát a cikk vége felé mi maradt még hátra? Neveik felsorolásával leróni tiszteletünket azoknak a muzsikosoknak, akik 15 éve próbálják belopni a nagymagyar köztudatba, hogy valaha, valahol másról szólt a rockzene, mint tévésókról, dj-ékről és tehetségkutatókról, mi több nem csak, hogy többről szólt, hanem még röhögtek is az imént felsoroltakon.

Na szóval a nevek, őszintén szólva, sajnos a teljesség igénye nélkül: Vastag Gábor-gitár; Bensó Pál- dob; Szkladányi András- bassz.gitar; Vincze Pál- zongora; Vojnits Attila- szájharmonika; Abbas Murad- pozan; Csejtey Ákos- szaxofon; Subitz Gábor -trombita; Lukács Gábor -szaxofon; Varga István- pozan; Somos András- fuvola ; Csizmadia Dávid- trombita Szabó Károly- zongora; Takáts Tamás, Tátrai Tibor; Pataki László ; Vasicsek Öcsi János; Szabó Márton- gitár, Fekete Jenő, Éliás Gyula, Her Attila, Molnár Gábor, Nagy Szabolcs és még sokan mások...

Ja, és ha már tisztelet. Két darab a Mesterektől. Ha pedig idézünk, tegyük komolyan.

Frank Zappa: Montana

 

 

Syrius: Széttört álmok – ausztrál tv vette fel, nem magyar, ezért angolul

 

 

S legvégül vissza kicsit a fogdokihoz, Öcsihez, akit, miután végre kivette számból a nyálelszívót, terveiről kérdeztem.

„Az eddig zenekarokon túl, terveim között szerepel egy saját project beindítása, aminek a zenei anyagából 5 szám már készen van. A zenéket Vastag Gábor és Szkladányi András, a szöveget pedig én írom. Színtiszta rockzene őrületes énekléssel és gitározással. Ez az, amit igazából szeretek: gitártépés mellett üvölteni.”

Válaszát hallva és a következő idők pácienseire gondolva (ők már nem B.B. King-re fúratják majd a fogukat ezek szerint), mosollyal ajkamon távoztam. Ez is ritkán történik, ha fogorvostól jön el az ember.

 

Bene
 

Címkék: 
Frank Zappa
Syrius