"A Volbeat nem változtatott a jól bevált recepten": Volbeat, Skindred, Bad Wolves (koncertbeszámoló) – 2022. 11. 05., MVM Dome
Volbeat, Skindred, Bad Wolves – 2022. 11. 05., MVM Dome
Az elmúlt időszak az előző két ínséges év után igazi koncertdömpinget hoz, és bár ennek bizonyára vannak vesztesei, nagy nyertesei is akadnak: nemrég a Sepultura koncertje került át a Barba Negra kisebb helyszínéről a nagyobba, a Volbeat pedig még a Red Stage-et is „kinőtte”, és meg sem állt az eddig elsősorban sportesemények lebonyolítására használt MVM Dome-ig, ahova a Skindred és a Bad Wolves társaságába érkeztek.
A zenei előadók közül június 12-én Enrique Iglesias avatta fel az arénát, és Tom Jones is itt lépett volna fel, rockzenekarként azonban a mostani hármas játszott itt elsőként, de közel sem utolsóként, hiszen jövőre a Def Leppard és a Mötley Crüe közös koncertje, valamint Roger Waters fellépése is itt lesz. Sokan valószínűleg hozzám hasonlóan most először jártak a tavaly decemberben átadott MVM Dome-ban, ami kívül-belül impozáns létesítmény, egy igazi 21. századi rendezvényhelyszín, ami befogadóképességét és kialakítását tekintve is hiánypótló lehet koncertfronton, ráadásul olyan hatalmas színpadot építettek fel, amit garantáltan mindenhonnan jól lehet látni és a legkomolyabb produkciók technikái is elférnek rajta.
A bejutás szerencsére jó néhány kapunál zajlott egyszerre, így fél 7 és 7 között mindenki kényelmesen bejuthatott, aki már a Bad Wolves fellépésére is kíváncsi volt. A zenekar legutóbb 2020-ban járt nálunk a Five Finger Death Punch és a Megadeth közös turnéjának vendégeként, az azóta eltelt időszakban pedig bőven voltak események náluk: 2021 januárjában megváltak Tommy Vext-től, és a felek azóta finoman szólva sem rajonganak egymásért. Vext tehát ment, Daniel „DL” Laskiewicz pedig jött, sőt, azóta a ritmusgitáros poszton is változás történt: itt Max Karon váltotta Chris Cain-t. Nyilván elsősorban nem a Bad Wolves-ról szól ez a turné: nagyjából fél óra jutott nekik, ami hat saját dal mellett a Zombie feldolgozásából állt, ami szomorú körülmények között született, hiszen a The Cranberries énekesnője, Dolores O’Riordan éppen a tervezett közös munka előtt hunyt el.
Bad Wolves
Nagyjából negyedórás szünet után a Skindred robbant be a színpadra, akik Benji Webbe vezetésével teljes őrületet varázsoltak az MVM Dome-ba és a közönséget is rendesen beindították. Nagy kérdés, hogy a frontember vajon „gyárilag” ilyen-e, vagy valamilyen szer segít neki hangulatba kerülni, de ha utóbbiról van szó, alighanem receptre kellene felírni mindenkinek a cuccot. Egy biztos, Benji-ben – legalább – egy stand up komikus és egy hitszónok veszett el, aki két dal között szinte Kozso módjára szórja a szeretet, vagy éppen a rasszizmusnak és a szexizmusnak mutat – szó szerint is – középső ujjat. Webbe ráadásul addig nem nyugszik, amíg nem sikerül a közönség nagy részét is bevonnia a játékba: újra és újra megénekelteti és megmozgatja őket, amíg nem lesz elégedett az eredménnyel.
A walesi banda zenéjében egyébként is van minden a metaltál kezdve a punkon és a hiphopon át egészen a reggae-ig, és effektekben és hanghatásokban sincs hiány. A hajókürtöt rengetegszer ellőtték, így egy idő után már szinte menetrendszerűen lehetett számítani rá, Benji pedig maximálisan kihasználta a körszínpadban rejlő lehetőségeket és teljesen bemozogta a helyet, miközben a többiek a ZZ Top tagjainak szakállát idéző Mikey Demus gitáros vezetésével hozták a zenei alapot és a vokálokat. A csúcspont egyértelműen az volt, amikor egy kis szintetizátor is előkerült, és Webbe belekezdett a Van Halen féle Jump első hangjaiba, amit a végére a House Of Pain slágerébe, a Jump Around-ba vezettek át. Egy szóval a Skindred a tökéletes bulizenekar, és biztos legközelebb is ott leszek, ha újra felbukkannak a közelünkben.
Sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy 2010-ben a Metallica előtt játszott a Volbeat még a régi Puskás stadionban, ahol a koncert után még néhány szót is sikerült váltanunk a közönség soraiban mászkáló Michael Poulsen-nel. Ahogy a bevezetőben említett helyszínváltozás is jelzi, a zenekar Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvend, és immár fő fellépőként, alanyi jogon töltenek meg arénákat és stadionokat világszerte. Ez természetesen azzal jár, hogy az egész produkció sokkal nagyobb lett, és a Volbeat már messze nem az a banda, amit annak idején sokan az I Only Wanna Be With You feldolgozásával ismertünk meg. Elsőként a The Devil's Bleeding Crown-t hallhattuk, amivel nyilván nem lehet hibázni, hiszen a 2016-os Seal the Deal & Let's Boogie lemez egyik legnépszerűbb és legjobb daláról van szó, az album sikerét pedig jól mutatja, hogy öt dalt is beválogattak róla a setlistbe. Ugyanennyi a tavaly megjelent Servant of the Mind korongról is, ami valahogy teljesen elment mellettem, így ezeket a számokat most hallottam először.
21 év és 8 lemez után persze már egyértelműen elmondható, hogy a Volbeat alapvetően nem változtat a jól bevált recepten, és miért is tenné, hiszen a rockabilly és a metal ötvözete továbbra is nyerőnek bizonyul, Rob Caggiano 2013-as érkezése pedig kétségkívül csak jót tett a csapatnak, azonban meglehet a veszélye is egy ennyire markáns stílusnak, mert bár minden dal hozott egy stabil minőséget, összességében kevés volt az igazán kiemelkedő pillanat a koncert során, bár a Lola Montez vagy éppen a metalosabb Slaytan mindenképpen ezek közé tartozott, és persze Caggiano köszöntése sem maradt el, aki november 7-én tölti be a 46-ot.
A látványban és a hangzásban viszont egyáltalán nem lehetett hibát találni, ezekből valóban tízpontosra vizsgázott a zenekar és utóbbiban az MVM Dome is, ami mindenképpen jó előjel a későbbi koncertekre is. A fények mellett időnként még villámok is cikáztak a tagok feje felett és a „köszönöm Budapest” felirat sem maradt el a buli végén, az ilyen gesztusok pedig mindig sokat jelentenek a rajongóknak, és egy kicsit még személyesebbé teszik az élményt.
A Volbeat mostanra már egyértelműen a rock elitligájában játszik és ennek megfelelően egy maximálisan profi show-t raktak össze, amivel bizonyára sikerült a rajongók minden igényét kielégíteniük, és a borús idő ellenére is mosolyt csaltak az arcokra, manapság pedig talán ez a legfontosabb.
A koncerten elhangzott dalok:
01. The Devil’s Bleeding Crown
02. Pelvis on Fire
03. Temple of Ekur
04. Lola Montez
05. Last Day Under the Sun
06. Fallen
07. Sad Man’s Tongue
08. Wait a Minute My Girl
09. Black Rose
10. Shotgun Blues
11. Seal the Deal
12. The Devil Rages On
13. Lonesome Rider
14. Slaytan
15. Dead but Rising
Ráadás:
16. The Sacred Stones
17. Die to Live
18. For Evigt
19. Still Counting
Tóth Matyás
Fotók: Máté Évi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
