Nem akkora közhely, mint amekkora alapigazság: új olvasókra „hivatalból” számítani kell! Így vagyunk ezzel mi is. Ezért szükséges az alábbi, néhány soros SP-történelem (letudva egyben a médiában manapság „kötelező” sorosozást). „Merítenek a fúziós jazz, a jazz-rock, a spirituális és progresszív zenék stiláris világából” - áll a róluk írott Wikipédiában, kissé megfeledkezve arról, hogy néhol erőteljes metál-hatásokat tükröz a muzsikájuk. (Instrumentális rétegzene, igen. Le lehet sajnálni a készítőikkel együtt, ám csakis és szigorúan mennyiségi alapon. Halkan kérdezem eközben: melyik magyar popzenész lemezeit terjesztik gyakorlatilag világszerte, mégpedig hosszú évek óta?)

A kezdetekről annyit: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke, valamint a Kőbányai Zenei Stúdió tehetséges növendékei hozták létre a zenekart, mégpedig 2004-ben.

Öt CD és egy DVD a 13 év termése. (A Will a Special Providence ötödik CD-je.) A „szerencsés számú” időszak mondhatni, két korszakot takar. Nevezetesen a Cséry Zoltán (billentyűs hangszerek) neve által fémjelzett első évtizedet (2004-től 2014-ig állt a zenekar szolgálatában), valamint a helyére került egykori Binder-növendék Kaltenecker Zsolt tevékenysége által átszőtt, máig tartó érát.

Az előbbi legkiegyensúlyozottabb kiadványának sokan a 2012-es, az őket kezdettől felvállalni merő Hunnia Records által publikált Soul Alert-et tartják – véleményem szerint okkal és joggal. Nagy kérdés: legyen ez az összevetés alapja, vagy a 2015-ben Angliában megjelent keményebb, bátrabb, rockosabb, de nem kevésbé fajsúlyos Essence of Change, amelyen egyelten szám erejéig – mintegy búcsúzásképp - Cséry billentyűzik?

Egyáltalán: van értelme az efféle összehasonlítgatásoknak? Nem az a legfontosabb, hogy Will miként áll meg a saját lábán? Szerintem de. Ezért azért sem futok több tiszteletkört a továbbiakban. Pánikra azonban semmi ok: hajrá egyedül, Will!

Nos, az „új fiú” Kaltenecker Zsolt „túlsúlya” annyiban mérhető, hogy a tízből hat szerzemény az övé. Vele a jazz mérsékelt jelenléte. Kifelé jól érzékelhető, ám a társak számára a legkevésbé sem nyomasztó Zsolt zenekari tagsága, hiszen ők is tolják közben a magukét erősen, ami teljesen normális. És nem akármilyen szinten teszik!

A bevezetőnek szánt Akshaya Tritiya egyszerre elektronikus és keménykedő, zúzós. Markó Ádám dobolása ezúttal is az Angertea Bárkai „Ottó”-jáéra emlékeztet távolról, az ő legjobb értelemben vett kompromisszum-képtelensége okán. Plusz a felhők felett szárnyaló gitárjáték! Összességében: ez a megtestesült, megveszekedett XXI. századi progresszív metál maga! Kell durvább felütés ennél? Csakis a hasonló nívójú folytatás reménye az, ami szükséges lehet ezek után. Megkapjuk. Mégpedig alig (de némileg mégis) visszafogott kivitelben, Irrevelant Connotations címet viselve.

A gitáros Kertész Márton szerzeménye, A Magnetic Moment pedig éppen az, aminek mondja magát: a figyelmedet elvonni képtelen alkotás. A címadó darab aztán viszonylag rövid, de sejtelmesen ravasz összefoglalása az addig elhangzottaknak. A felfokozott tempójú A Neptunian Pyramid Chill jóindulatú tockos, kiutalva az elfogult metalistáknak, és mértéktelenül fogyasztható csemege azok számára, akik a Special Providence-ben mint zenekarban hisznek.

A Slow Spin nem annyira lassú pörgés, de ki bánja? Úristen, mit művel a ritmus-szekció ebben a számban! A The Rainmaker: lelki szemeinkkel azt látjuk, hogy méltósággal borul be a napsütés, mielőtt eleredne az eső, de az égi háború időlegesen elmarad. A Mos Eisley az első, relatíve könnyedebb szám, aminek (magam miatt netán?) nem látok igazán mögé. (A) The Ancient Cosmic Bubble összekötő kapocsként szolgálhat a régi vágású progresszív rock és a mai között (igen, a progresszív rocknak is megvan a maga korszakos divatja), hiszen mindenki megtalálhatja benne az általa elvárt momentumokat, lépéseket és szépségeket, befizetve egyfata dinamikus időutazásra.

A záró Distant Knowledge – a funkciójának megfelelően – mintegy összefoglalja az eddig megismert stílusjegyeket, az esetlegesen elvárt kiegyensúlyozottságot azonban nemigen szállítva.

Szóval: tipikusan a „kinek a pap”…esete a Will, mégpedig a zene nyelvére ferdítve. Kihívó vitaalap, egyben méltó ok a Special Providence „összes művei” megismerésére, már amennyiben lemaradt volna valaki valamiről tőlük.

Szerintem? Hadd szóljon bátran, bárhol és bármikor!

A 'Will' album dallistája:

01. Akshaya Tritiya
02. Irrelevant Connotations
03. A Magnetic Moment
04. Will
05. Neptunian Pyramid Chill
06. Slow Spin
07. The Rainmaker
08. Mos Eisley
09. The Ancient Cosmic Bubble
10. Distant Knowledge

Kiadó: Giant Electric Pea (GEP)

A Special Providence elérhetőségei: Honlap, Facebook

Olasz