Most már tényleg tagadhatatlanul itt van az ősz: a szabadtéri szórakozóhelyek a napokban zárnak, a klubok ugyanakkor teljes gőzzel beindulnak, hogy a hűvösebb napokra is jobbnál jobb koncerteket hozzanak el nekünk. A Barba Negra klub szeptember 22-én nyitotta meg ismét kapuit, méghozzá rögtön egy igazán különleges bulival, a Wintersun fellépésével.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen két vendégzenekar is érkezett Jari Mäenpää-ékkal, és őket sem lehetne unalmasnak nevezni. A Black Therapy ugyan egy nagyjából hagyományos dallamos death metal csapatnak tekinthető, de a zenekar az olasz fővárosból érkezett, és Róma azért elsősorban nem a hörgős zenék fellegváraként él az emlékezetünkben. A Black Therapy azonban már túl van két albumon, most ugyebár a Wintersun turnéján vendégeskednek, de játszottak már a Nile-lal és az Arch Enemy-vel is. Giuseppe Di Giorgio énekes és társai jó arcoknak tűnnek, akik láthatóan örömmel zenélnek a közönségnek. Ezúttal nagyjából negyven perc jutott nekik, amelyben főleg tavaly megjelent második albumuk, az In the Embrace of Sorrow, I Smile dalaiból válogattak.

A Wintersunhoz hasonlóan finn Whispered elég érdekes társaság. Előzetesen csak annyit olvastam róluk, hogy szamuráj metalként aposztrofálják magukat, és ez valóban nyilvánvalóvá is vált, amint színpadra léptek, ugyanis Jouni Valjakka és cimborái a japán harcosokra emlékeztető arcfestéket és öltözéket viselnek, és a zenéjükről is eszünkbe juthat a Felkelő Nap Országa. A zenekar egyébként 2004-ben alakult, az első albumuk megjelenésére azonban hat évet kellett várniuk, de azóta már két további lemezzel is jelentkeztek. A Whispered szerencsére nem éri be a látványos megjelenéssel és a zenére is komoly hangsúlyt fektetnek, sőt, még a szövegek is jól kidolgozottak és zömmel szintén a szamurájok világáról és Japánról szólnak. Határozottan érdekes és különleges az összkép, és nem bánnám, ha a közeljövőben visszatérne a zenekar, akár külön is, egy kisebb klubba.

A Wintersun-t nem lehet azzal vádolni, hogy bármit is elkapkodnának. A csapat tizennégy éve létezik, és ezalatt csupán három albumot sikerült összehozniuk, méghozzá minden esetben sokéves szünettel.  A The Forest Seasons idén nyáron jelent meg, és bár Jari bevallotta, hogy Vivaldi is nagy hatással volt rá (ahogy valószínűleg mindenkire, aki az évszakokról ír dalokat), azért ez a négy évszak egészen más, mint az olasz zeneszerzőé. A lemezen összesen négy dal van (minden évszakról egy), de ezek egytől egyig 12-15 perc hosszúságúak és nem megszokott, hogy egy zenekar ilyen terjedelmű nótákkal lép színpadra, a Wintersun azonban megtette, és csak a nyári The Forest That Weeps maradt ki.

Az Awaken From The Dark Slumber, vagyis az őszi dal után intenzív múltidézés következett a debütáló Wintersun album három dalával, valamint a Sons of Winter and Stars-szal a Time I-ról, a rajongók legnagyobb örömére, akik szépen megtöltötték a klubot, és az első sorokban még egy kard is a magasba emelkedett.

A Loneliness és az Eternal Darkness közé befért a szintén debütáló albumos Starchild, a ráadásban pedig a Time hangzott el. Igaz, hogy ez összesen kilenc dalt jelent, de hosszúságukat és összetettségüket tekintve ez egyáltalán nem mondható kevésnek és elég komoly teljesítményt igényelt a zenekar részéről. Jari egyébként jó frontember, aki szinte folyamatosan mosolyog, és bár nem beszél különösebben sokat, időnként azért kiszól és kikacsint a közönségre. Korábban ő is gitározott, de most már csak az éneklésre koncentrál, és talán jobb is így, hogy nem kell megosztania a figyelmét, a hangszeres társak pedig így is hozzák, amit kell, méghozzá kifejezetten jól.

A zenekar dalai ugyan nem kifejezetten vidámak, a színpadi produkció azonban mégis szórakoztató és magával ragadó, ráadásul tökéletesen alkalmas fejrázásra, ugrálásra, vagy éppen kardlóbálásra.  Egy biztos: a Wintersun különleges koncertet adott, amire sokáig emlékezni fogunk, azt pedig csak remélhetjük, hogy az újabb magyar bulira nem kell majd annyit várni, mint a zenekar egy-egy albumára.

A koncerten elhangzott dalok:

01. Awaken From The Dark Slumber (Spring)
02. Winter Madness
03. Beyond the Dark Sun
04. Death and the Healing
05. Sons of Winter and Stars
06. Loneliness (Winter)
07. Starchild
08. Eternal Darkness (Autumn)

Ráadás:

09. Time

Tóth Mátyás

Fotó: Martina Šestić - Venia-Mag