Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A zene iránti szeretetemet, a punk tudta megadni" - Hisztéria interjú, Toncsi Cox-szal



Korunk egyik legmeghatározóbb hazai punk zenekara, a Hisztéria idén ünnepli 35. születésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk a csapat frontemberével, a budapesti underground ikonikus alakjával, Toncsi Cox-szal.
 
Rockbook: Beszéljünk kicsit a kezdetekről! Úgy tudom debreceni születésű vagy. Hogyan jutottál a fővárosba, és mik voltak fiatalkorod kedvenc helyszínei, élményei, amelyek meghatározták későbbi zenei pályafutásodat? Milyen kellemes emlékeid vannak a gyermekkorodból, szülővárosodból?
 
Toncsi Cox: Szüleim elég nehéz körülmények között éltek Debrecenben. Ott is születtem volna, ha nem akartam volna egy vonatúton, Debrecen előtt pár kilométerrel, Püspökladányban kijönni. Így jöttem világra félig a vonaton, félig a kórházban, Püspökladányban. smiley
 
Nagyon sok gyermekkori emlékem van Debrecennel kapcsolatban. Művészi tornára jártam, majd gitározni tanultam, az iskolába is kitűntem éneklésemmel, ahol direkt improvizáltam. Erre felfigyelt az énektanár és külön részeket adott nekem. smiley A szüleim egy óriási szerencse által kerültek fel Budapestre. 
 
Rockbook: Hogyan kerültél a budapesti underground életbe? 
 
Toncsi Cox: 1987-ben alakult a Hisztéria. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig üzemel. A leghosszabb kihagyás 12 év volt.
 
1990-ben kerültem a Fekete Lyukba. Ott műsorvezető, majd DJ voltam. Rengeteget pofáztam, meg ugye zenéltem, aztán ott rájöttek, hogy akár műsorvezető is lehetne belőlem. 
 
Később a Szigeten hosszú évekig konferáltam és leszerződtettek a Humán Telexhez, ahol meg aztán rengeteg helyen vezettem műsort, a fesztiváloktól kezdve a promóciós turnékig.
 
Rockbook: Úgy hallottam, a Fekete Lyukban kezdted Rock Dj-ként, ahol a mai kor ikonikus alakjai nemcsak fellépni, de szórakozni is jártak. Mennyire volt befogadó ez a közeg, és az akkor már ismert zenészek mennyire voltak közvetlenek a közönségükhöz a színpadon kívül?
 
Toncsi Cox: Teljesen más nem volt, nem játszotta meg magát senki. A zenészek közvetlenek voltak mindenkivel. Koncert előtt és után a közönséggel együtt söröztek. smiley
 
Rockbook: Honnan ered a Toncsi Cox név, és miért pont a Hisztéria névre esett a választás? 
 
Toncsi Cox: A Hisztéria mellett kacsingattam a szóló projekt felé, ehhez egy nevet ki kellett találni. A Toncsi az ugye adott volt, mert így becéztek, ami az Antalból jött... De kellett hozzá még valami név. Találgattunk, aztán valahogyan a Cox jött... Amit azóta is viselek, ha tetszik, ha nem. smiley A Hisztéria név pedig egyszerűen csak jött magától.
 
 
Rockbook: A Hisztéria előtt volt esetleg más formáció, amelyet a neved fémjelzett?
 
Toncsi Cox: Fizukicsi, Tonat, Fog-oi, Toncsi és kész, Reccs, majd Hisztéria. Közben Detroit Raiders.
 
Rockbook: Ha jól emlékszem, legelőször a Petőfi Rádióban hallottalak benneteket, a Nagy Feró által vezetett Garázs című rock műsorban. Feró akkoriban nagyon sok csapatnak segítette a munkáját. Hogyan kerültetek vele kapcsolatba? 
 
Toncsi Cox: A Fekete Lyukban vettük fel az első lemezünket „Támadni kell” címmel. Feró már akkor üzemeltette a Rocker Stúdiót, azon belül a Nagy Feró produkciót. Amikor ideje engedte, lemez felvételkor bejött és tanácsokkal látta el csapatunkat. Nagyon tetszett neki az anyagunk, sokszor voltunk a vendégei. Így a „Támadni kell” lemezt már az ő segédletével adtuk ki, de még nem ő jelentette meg. A „Kár az életért” albumot viszont már az ő kiadója adta ki. 
 
Hogy milyen volt vele együtt dolgozni? Nekem az égvilágon semmi bajom nem volt vele. Mindig is jó arc volt és nagyon sokat köszönhetek neki. Tök mindegy, ki mit mond, én bírom az öreget.
 
 
Rockbook: A szocializmus vége felé alakult a csapat, abban az időben eléggé kirekesztő stílus volt a punk, mivel az akkori rendszer nem igazán értékelte, ha valaki véleményt nyilvánított. Kerültetek összetűzésbe a törvénnyel, volt részetek rendőri atrocitásban?
 
Toncsi Cox: Kaptunk az ívet rendesen. Volt olyan bulink, ahol félrehívtak pár zenekart, majd közölték velem, hogy mit lehet énekelni, és mit nem. Abban az időben le kellett adnunk a koncerten elhangzó dalok listáját, dalszövegekkel együtt. 
 
Igazából ez a szigor nem nagyon érdekelt, mert lejátszottuk a tiltott dalokat is, egy kis csellel. Azoknál a részeknél, ahol gázos volt szerintük a szöveg, azt nem én énekeltem. A mikrofont a közönség felé tartva a lelkes rajongótábor tolta az akkori rendszer számára kínos szövegrészeket, de nem mindig úsztuk meg ezt sem büntetlenül. smiley
 
Elég volt, ha csak sárga nadrág volt rajtad, már igazoltattak. A mai napig nem értem azokat a zenekarokat, akik szintén benne voltak a szocialista-érában, hogy miért tudják éltetni azt az időt, ahol ki voltunk rekesztve, többször megvertek és tiltottak minket.
 
Rockbook: Ha a 35 évet egészében nézzük, melyik volt az buli, amelyről hosszan tudnál mesélni? Melyik volt számodra a number one?
 
Toncsi Cox: Merem mondani örömmel, hogy sok ilyen fellépésben volt részünk, reggelig mesélhetnék. A Hősök terén kb. 60 000 ember előtt toltunk egy hatalmas bulit, ami azért nem volt semmi. 
 
Hisztéria koncertplakát 1992-ből
 
Rockbook: Sok fiatalt például a buli, a zene iránti rajongás, illetve a csajozás lehetősége visz bele a zenei életbe. Téged igazából mi inspirált?
 
Toncsi Cox: Első sorban maga a zene, és mellé társult a düh, a rendszer bírálata. A zene iránti szeretetemet, a punk tudta megadni, a csajozás eszembe sem volt igazából.
 
Kiskorom óta lázadó voltam, mindent fordítva, vagy direkt nem úgy csináltam, ahogy akarták, ez vitt előrébb a zenei életben is.
 
Rockbook: Ha már a csajozásnál tartunk, mennyire voltak nyitottak a kiszemelt hölgyek egy rövid, illetve középtávú kapcsolatra? 
 
Toncsi Cox: Erről úriember nem beszél. smiley
 
Rockbook: Nálatok is volt több tagcsere, és egy hosszabb szünet. Melyik formációban érezted magad a legjobban, és miben lett más a mostani felállás?
 
Toncsi Cox: Az élet vasfoga mindenhol ott van. Költözés, iskola, család, munka. Hogy melyik volt a legjobb, ezt így nem tudom megmondani. Mindegyik jó volt, mind zenében mind attitűdben egyaránt.
 
Rockbook: Hogy látod a mai underground közeget? 
 
Toncsi Cox: Mindenképp összetartónak látom a mai képet ezzel kapcsolatban. Nézd csak a segélykoncerteket, a nagyobb összejöveteleket, a klubokat, amelyek ezeknek a rendezvényeknek helyet adnak. Nagy respect! Ugyanakkor vannak kakukktojások is. Sajnos, ma sikk a régi szar rendszert dicsőíteni. Talán bele sem gondol, hogy miért teszi, de ez legyen már az ö dolguk.
 
Rockbook: Itt főleg a punk vonalra gondolok. Mennyiben látod másnak a mostani közönséget, mint a 80-as évekbeli lázadó fiatalokat? 
 
Toncsi Cox: Mindig, mindenki lázad valamiért. Mindenkinek van valami problémája, csak más megközelítésből. Természetesen a jelenlegi kormányt, vagy bárki legyen hatalmon, azt bírálni kell. smiley
 
A punkban már nem csak a külsőség számít. Persze ennek a kultúrának meg vannak a saját jegyei, viszont nem ez határozza meg, hanem igazából az, amit a fejedben, illetve a lelkedben érzel. Nem kell ahhoz tarajodnak lenni, vagy bakancsban szipózni, hogy elkapjon ez az életérzés.
 
(Hisztéria koncert napjainkban - 2020-as évek)
 
Rockbook: Mennyiben változott a közönség összetétele?
 
Toncsi Cox: Mivel haladunk a korral, így a maga módján mindig mást és mást hoz mind stílusban, mind öltözködésben és zenében. Persze a punkon belül maradva kismillió stílus alakult már ki.
 
Rockbook: Egy jó ideje rádiós műsorvezetőként is hallhatunk a Sztráda Rádió Hey Ho Let'S Go műsorában szerda esténként, amelyet szívvel-lélekkel vezetsz. Hogyan kerültél kapcsolatba a rádiózással?
 
Először 1989-90 körül Nagy Feróval voltam sokat a Garázsban, majd onnan átkerültem a Tilos Rádióba, majd a Rádió 11-be. Mindeközben a televíziózás is képbe került. Jelenleg a Sztráda Rádió Hey Ho Let'S Go Rádió Show műsorát vezetem, amelynek hétről hétre nő a hallgatottsága, és minden percét imádom a munkámnak. smiley
 
Rockbook: A Covid vírus az utóbbi években nagyon odacsapott az emberiségnek, legfőképp a karantén, és a lezárások. Te, mint egy folyamatosan pörgős személy, hogy viselted a bezártságot? Ha jól tudom, elkaptad a vírust is a pandémia legkritikusabb időszakában.
 
Toncsi Cox: Nagyon nehéz időszak volt, de ott voltak a barátaim, akikkel ott alvós házibulikat szerveztünk. Egy ilyen összejövetel után 8 főből 6-an lettünk pozitívak tesztügyileg, engem kicsit odavágott a vírus, de kihevertem.
 
A bezártság időszaka alatt online vezettem a rádióműsoromat Kendy Krisz barátom segédletével. A zenekarral is sajnos elég ritkán próbáltunk, viszont az S8-ban csináltunk egy online raktár koncertet, ami elég jól sikerült.
 
 
Rockbook: Nemrég jelent meg a session lemezetek, melynek érdekessége, hogy élő próbatermi felvételek alkotják. Milyen volt a fogadtatása, és miben egyedibb a többi anyagotoknál?
 
Toncsi Cox: Igen, itt egyszerre vettük fel mindent élőben, egy stúdióban, és jószerivel még sorrendben is azokat a dalokat játszottuk fel, amit koncerteken szoktunk. 
 
Az albumnak elég jó volt a fogadtatása, mert életszerű és nyers volt, igazi punkos, de igényes hallgatható anyag lett. Készültünk is rá tisztességesen. Direkt nem tettünk bele billentyűt, ezért a húzósabb arcoknak ez jobban bejött, mivel nyersebb lett a billentyű nélküli előadás. smiley
 
Rockbook: Egy rövid mondattal jellemeznéd, mit jelent számodra a színpad és a közönség?
 
Toncsi Cox: Mindent. Azt hiszem, nélküle nem tudnék élni.
 
Rockbook: December 23-án volt egy hatalmas szülinapi bulitok az S8-ban. Lesznek-e további helyszínek?
 
Toncsi Cox: Elviekben 3-4 zenekart akartunk, csak aztán annyi haveri zenekar került képbe, hogy egy kisebb fesztivált csináltunk belőle. Így ez lett az 5. Hey Ho Let'S Go Rádió Show Party.
 
Természetesen további koncerthelyszínek is lesznek Steiner Csaba menedzserünk jóvoltából, így a 35 éves jubileumi turné 2023-ban is folytatódik. 
 
Még annyi, hogy a jövőben is a jelenlegi tagokkal folytatom a koncertezést és a stúdió munkálatokat. Hatalmas az egyetértés, és a srácok szívvel-lélekkel dolgoznak a közös siker reményében.  
 
Jelenlegi tagok még rajtam kívül: Mészáros Tibor - dob, Kereszty Dániel Kero - gitár, Farkas Gábor - basszusgitár. 
 
 
Lek Gabi
 
Elérhetőség: Facebook