Bejelentkezés

x
Search & Filters

Zenekarok, amelyek az évek alatt nagyban megváltoztatták a stílusukat - 2. rész

Az Ultimate-Guitar csapata néhány hete összeállított egy tízes listát (az első részt itt olvashatjátok) azokból a zenekarokból, amelyek jelentősen változtattak a stílusukon az évek során, de ennek ellenére is sikeresek tudtak maradni. Most itt a folytatás újabb tíz bandával, amelyre igaz ez az állítás.
 
10. Opeth: az Opeth progresszív death metalos zenekarként indult, majd az évek során a 70-es évek progresszív rockját idéző stílusra váltott. A banda hamar felhívta magára a figyelmet az érdekes dallamokkal, a hörgéssel, a tiszta énekkel és az ütős riffekkel, Mikael Åkerfeldt viszont az évek során teljesen felhagyott a hörgéssel, eltűntek a torzított gitárok és nagyobb szerepe lett a billentyűs hangszereknek, a jellegzetes dallamvilág viszont többé-kevésbé megmaradt. A régi és az új Opeth-nek is sok rajongója van, akik azonban csak a legritkább esetben értenek egyet egymással.
 
 
 
 
9. Mastodon: a Mastodon zenéje 2002-ben még inkább zajnak tűnt a mélyre hangolt gitárokkal, a folyamatosan zakatoló dobbal és a meglehetősen zavaros énekkel (a banda énekese kilépett a demófelvételek előtt, a többiek pedig nem igazán tudták, mit is kellene énekelniük). A felállás nem változott, a zene azonban igen: a Blood Mountain és főleg az azt követő Crack the Skye már egy sokkal hallgathatóbb zenekar lemeze volt jól átgondolt dallamokkal, háromféle tiszta énekkel és kevésbé súlyos riffekkel és azóta is egyre csak távolodnak a kezdeti stílusuktól.
 
 
 
 
8. My Chemical Romance: a My Chemical Romance túlzás nélkül az emo stílus kirakatcsapata volt, azonban mint minden divathullám, idővel ez is köddé vált, a zenekarnak pedig meg kellett újulnia. Tettek is egy kísérletet erre a 2010-es Na na na-val, ami már sokkal inkább volt pop-punk, mint emo és alaposan megosztotta a rajongótábort. Sokan főleg a na na na refrént kritizálták.
 
 
 
 
7. Daughters: a Daughters eleinte a The Dillinger Escape Plan és a Chariot keverékének tűnt gyors és hangos riffjeikkel, idén októberben megjelent You Won't Get What You Want című albumuk azonban már egészen más: sokkal több rajta az elektronika és az ambientes hatás. Igaz, a zenekar még mindig elég fiatal, így érthető, hogy kísérleteznek a stílusuk tökéletesítésével.
 
 
 
 
6. In Flames: az In Flames a dallamos death metal műfaj egyik úttörője volt. Hatalmas sikereket értek el és rengeteg rajongót szereztek, de végül mégsem alakult olyan simán az útjuk, ahogy azt sokan remélték. Komoly tagcserék jöttek a bandában, több dalszerző is távozott és ezzel együtt a stílusuk is gyökeresen megváltozott. A death metalnak ma már szinte nyoma sincs a zenéjükben, a riffek sokkal egyszerűbbek lettek, az ének pedig dallamosabb, mint valaha. Ha egymás után meghallgatjuk a Take This Life-ot és a Rusted Nail-t, könnyen az az érzésünk lehet, mintha két különböző banda zenélne.
 
 
 
 
5. Gary Numan: Gary Numan talán a tökéletes példa arra, hogyan lehet úgy stílust váltani, hogy az ember közben ne veszítse el a méltóságát és a hitelességét, de aktuális tudjon maradni. Numan a 80-as években még az elektro-pop műfajban alkotott, főleg autókról énekelt és furcsa megjelenése is tökéletesen illett ehhez a stílushoz. Később azonban 180 fokos fordulat következett: Gary jóval sötétebb hangzásra váltott, átnyergelt az indusztriális zenékre és olyan dalokat ír, amelyeket Trent Reznor is megirigyelne, ráadásul mindez elképesztően jól áll neki és a hangjának is. Nem csoda, hogy rengeteg új rajongót szerzett a stílusváltása óta.
 
 
 
 
4. Genesis: aki csak az I Can't Dance és hasonló slágerek révén ismeri a Genesis-t, bizonyára alaposan meglepődne a zenekar 60-as évek végi, 70-es évek eleji stílusán, amikor még progresszív pszichedelikus rockot játszottak. Phil Collins ekkor még csak dobolt és kizárólag Peter Gabriel énekelt, ráadásul időnként az egész zenekar sminkben és színházi jelmezekben lépett fel. Gabriel távozása után azonban Collins lett az énekes, a zenekar stílusa progresszív popra változott és sokkal népszerűbbek lettek, mint korábban bármikor.
 
 
 
 
3. Thrice: a Thrice a post-hardcore vonalon indult el kemény, gyors és hangos zenéjével, de úgy tűnik, már nem ezt érzik magukénak, ugyanis idén megjelent Palms című albumuk sokkal dallamosabb és számos elektronikus részt tartalmaz. Nem véletlen, hogy sokan a Bring Me The Horizon-nal állítják párba a Thrice stílusváltását - kérdés, hogy több rajongót hoz-e nekik ez a lépés.
 
 
 
 
2. Fleetwood Mac: a 60-as évekbeli Fleetwood Mac és a későbbi, énekesnős felállás gyakorlatilag két külön zenekar, amelyet csak a név köt össze. A banda már eleinte is szép sikereket ért el Angliában: a white blues egyik nagy reménységének tartották őket és úgy tűnt, komoly karriert futhatnak be, azonban Peter Green énekes-gitáros halála mindent megváltoztatott. Több tagcsere után 1975-ben bekerült a zenekarba Lindsey Buckingham és Stevie Nicks és velük együtt a folkos hatások is, amelyek új irányba vitték el a bandát  és meghozták az igazi világhírt számukra. Érdekesség továbbá, hogy a Fleetwood Mac tulajdonképpen nemzetiséget is váltott, hiszen angolból végül inkább amerikai lett a zenekar.
 
 
 
 
1. Queen: a Queen esetében nem feltétlenül lehet egy konkrét stílusváltásról beszélni, hiszen a zenekar mindig is bátran kísérletezett, igaz, eleinte egyértelműen színtiszta rockzenét játszottak, amely később számtalan egyéb hatással egészült ki, de minden egyes új ötlet és próbálkozás annyira jól sült el, hogy a rajongók sosem panaszkodtak.
 
 
 
 
+1: Metallica - St. Anger: és rögtön itt az ellenpélda is, vagyis egy olyan kísérlet, ami egyáltalán nem sikerült jól. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az engedékenyebb rajongók idővel elismerték, hogy a Frantic és a címadó St. Anger "nem is olyan rossz", és úgy tűnt, a zenekar tanult a dologból - egészen a Lulu-ig...