„A zenélésben nincs egy végpont, hogy na most elértem a célt és abbahagyhatom” - Nest of Plagues interjú
A hazai metal színtér egyik figyelemre méltó fiatal zenekara a Nest of Plagues, akik már turnéztak a Fleshgod Apocalypse vendégeként, nemsokára pedig az Orphaned Landdel kelnek útra, és ősszel az új album is érkezik, amelyről nemrég mutatták be a Suffer Together című klipes dalt. Kövecses Evelin gitárossal, Ivanics Dániel énekes-basszusgitárossal és Fűr Balázs dobossal ezekről az aktualitásokról, az inspirációforrásokról, a további tervekről és még egy nem hétköznapi ruhadarabról is beszélgettünk.
Rockbook: Nemrég mutattátok be a Suffer Together című új klipes dalt, ami egyúttal a Hellsolation album előfutára is. Ez a szám kicsit dallamosabbnak tűnik a korábbiaknál. Az egész lemezre jellemző lesz ez a megközelítés?
Dani: A Suffer Together valóban a dallamosabb számok között van az albumon, de egyébként sok különböző dal lesz, amelyek együtt egy koncepciót alkotnak. Vannak köztük dallamosabb számok, de lesz azért elég keserv meg súly is a lemezen, véleményem szerint az eddigi legsötétebb megközelítéssel.
Rockbook: Különleges ajándékkal kedveskedtek azoknak, akik előrendelik a Suffer Together merch cuccokat, hiszen ha megjelölnek titeket egy posztban vagy egy sztoriban a közösségi oldalakon, egy személyes üzenettel ellátott fotót kapnak ajándékba. Az ilyesmi azért egyáltalán nem számít megszokottnak, főleg Magyarországon. Honnan jött az ötlet?
Evi: Nekem szinte mindig pörög az agyam valami ilyesmin és most a megjelenésnél is az volt a cél, hogy minél többen megosszák a dalt és minél több emberhez el tudjunk jutni. Az mondjuk meglep, hogy ez itthon nem szokványos dolog, mert szerintem semmi extra nincs benne, csak egy kedvesség, amit szerintem pont azok a „szuperfanok” tudnak értékelni, akik egyébként elő is rendeltek a pólókból. ‘Suffer Together’ merch előrendelés itt!
Rockbook: Komoly témákat dolgoztok fel a dalaitokban: a Suffer Together például a társas magány jelenségéről szól. Honnan jön az ihlet ezekhez? Mennyire táplálkoztok személyes tapasztalatokból?
Dani: Abszolút személyes tapasztalatokból táplálkozunk. Alapvetőleg ezek a témák az én életemből merítkeznek, de igyekeztem olyan témákat is behozni, amelyek a körülöttünk lévő emberek életéből inspirálódnak. A társas magány is egy olyan dolog, amit szerintem sokan átéltünk már. Az album középpontjában a magány és a mentális izoláció áll. Az előző albumon a kényszerbetegségemről írtam és arról, hogy hogyan tudok együtt élni vele, ezúttal pedig arról akartam, hogy mentális betegséggel élni mekkora egyedülléttel jár. Ezt sajnos sok emberen látom a környezetemben.
Rockbook: Hogyan és hol zajlott a dalszerzés és a stúdiózás az új albumnál? Volt valami, amit máshogy csináltatok, mint korábban?
Evi: A dalszerzést most igyekeztünk sokkal koncentráltabban, rövidebb idő alatt megvalósítani, bár még így is eltartott több mint egy évig, mire összeraktunk mindent. A To Kill A God után az volt a tapasztalat, hogy nem szabad elnyújtani az írást, mert menet közben megváltozol, más lesz a fontos, mást fogsz érezni, és már nem fognak tetszeni azok a dalok, amiket először írtál. Egyszerűen egy albumnak egy korszakot kell jelentenie az életedben, akkor lesz kerek. Stúdiózás szempontjából most volt először, hogy élőben vettük fel a dobokat, erre azért rendesen fel kellett készülnie Balázsnak. A gitársávokat ugyanúgy Máténál vettük fel otthon, a basszusgitársávokat pedig Ferenczi Marci barátunknál. Szegeden, a Miracle Sound stúdióban a dobokat és az éneket vettük fel, de kétségkívül ez volt a legnagyobb kihívás. Egyébként évről évre alakul, hogy hogyan akarunk dolgozni, most is elég sok olyan dologba belefutottunk, amiről már tudjuk, hogy na ezt legközelebb biztos, hogy nem így kell. Előbb-utóbb majdcsak megtaláljuk a tökéletes munkamódszert.
Rockbook: A The Kill A God album The Silent Ones című dalában az Infected Rain énekesnője, Lena Scissorhands vendégeskedett. Hogy jött össze ez az együttműködés? Az új lemezen is várhatók hasonló közreműködések?
Evi: A The Silent Onest mindenképpen egy női vendégelőadóval szerettük volna izgalmasabbá tenni, úgy éreztük, passzolna a dal hangulatához és mondanivalójához. 3 énekesnőt kerestünk meg, akivel szívesen együtt dolgoztunk volna, és Lena volt az első (és tulajdonképpen egyetlen), aki azonnal válaszolt és nyitott volt az együttműködésre. Az új albumon nem lesz vendégelőadó, szerettünk volna és tudtuk is, hogy kivel, de végül úgy döntöttünk, hogy ugyanazt az anyagi forrást inkább a promócióba toljuk. Külön poén, hogy nemrég egy hozzánk hasonló underground zenekar kihozott egy közös dalt ezzel az előadóval, így el sem tudom képzelni, mekkora idegben lettünk volna, ha végül is belevágunk és a mi dalunk csak pár hónappal később jelent volna meg. 
Rockbook: 2023 elején egy elég komoly és sokállomásos nemzetközi turnén vettetek részt a Fleshgod Apocalypse egyik vendégeként. Hogy figyelt fel rátok az olasz banda?
Evi: A Fleshgod turné tulajdonképpen a szerencsének köszönhető, de 5 dolog együttállása kellett hozzá: ki kellett esnie egy zenekarnak arról a turnéról (helyettük hívtak be minket az utolsó utáni pillanatban, konkrétan alig 2-3 hetünk volt az indulásig, amikor ez történt), ismertem a megfelelő embert, akinek pont mi jutottunk az eszébe (minden interjúban elmondom, de ismételten végtelen és örök hálánk Varga Balázsnak), volt egy életképes produkciónk, képesek voltunk pár nap alatt mindent félretenni az életünkben, és szintén pár nap alatt csodával határos módon és rengeteg segítségnek köszönhetően összekapartuk az anyagiakat. Azért mondom, hogy szerencse, mert ha belegondolsz, mennyire hihetetlen, hogy 4 ember képes volt beoffolni mindent az életében (államvizsgát, munkát, stb.) és elkölteni az összes pénzét sőt még többet azért, hogy két hét múlva lelépjen egy hónapra? Hálás vagyok, hogy ilyen emberekkel zenélhetek együtt, akiknél ez ugyanúgy nem kérdés, ahogy nálam sem.
Rockbook: Milyen tapasztalatokat szereztetek ezeken a külföldi fellépéseken?
Evi: Megtanultuk, hogyan kell lepakolni az előző bandát, felpakolni a saját cuccunkat és soundchekelni összesen 10 perc alatt (nem viccelek). Ha valami örökre rád ragad, az a pontosság és a gyorsaság, engem legalábbis azóta kifejezetten zavar a szüttyögés és akkor is el tudok készülni percek alatt, ha egyébként egy óra áll a rendelkezésemre. Jó tapasztalat és megerősítés volt ismét, hogy mekkora is a világ Magyarországon kívül, hogy mennyire máshogy állnak hozzád az emberek külföldön, és hogy néhány helyen mennyire virágzik a metal és a klubélet. Ezt könnyen elfelejti az ember, ha visszatér a kis buborékjába, de igyekszem gyakran emlékeztetni magam erre, és a hozzánk hasonló zenekarokat is csak arra tudom buzdítani, hogy induljanak el és játsszanak külföldön, bárhol, ahol tudnak, mert teljesen más és egy más perspektívába helyezi a dolgokat. És messzire se kell menni, elég csak a határt átlépni.
Ha valami örökre rád ragad, az a pontosság és a gyorsaság, engem legalábbis azóta kifejezetten zavar a szüttyögés és akkor is el tudok készülni percek alatt, ha egyébként egy óra áll a rendelkezésemre. Jó tapasztalat és megerősítés volt ismét, hogy mekkora is a világ Magyarországon kívül, hogy mennyire máshogy állnak hozzád az emberek külföldön, és hogy néhány helyen mennyire virágzik a metal és a klubélet. Ezt könnyen elfelejti az ember, ha visszatér a kis buborékjába, de igyekszem gyakran emlékeztetni magam erre, és a hozzánk hasonló zenekarokat is csak arra tudom buzdítani, hogy induljanak el és játsszanak külföldön, bárhol, ahol tudnak, mert teljesen más és egy más perspektívába helyezi a dolgokat. És messzire se kell menni, elég csak a határt átlépni. Rockbook: Nem titok, hogy lesz folytatás a külföldi bulikat illetően, hiszen szeptemberben az Orphaned Land turnéjához csatlakoztok majd, akik ugyanakkor kicsit más műfajban mozognak, mint ti. Milyen elvárásokkal vágtok neki ennek a turnénak? Ők hogy találtok rátok?
Evi: A Fleshgod turné utolsó állomásán odajött hozzánk a turnémenedzser, hogy szeretne még velünk együtt dolgozni, ha van kedvünk, és nekünk nyilván volt. 
Ezután kapcsolatban maradtunk a turné szervezőivel, akik először kiajánlottak minket egy 2023 őszi turnéra, de azt sajnos nem tudtuk elvállalni. Ezután jött az Orphaned Landes megkeresés, ami eredetileg idén márciusban lett volna, de az izraeli helyzet miatt csúszik fél évet, így végül szeptemberben indulunk. Bízunk benne, hogy tovább tudunk terjeszkedni és egy jó promó kör lesz ez az új lemezünknek is, amit direkt szeptember elején hozunk ki, hogy a turnén már tudjuk nyomni. A legszerencsésebb helyzet az lenne, ha ez a turné is kinyitna nekünk pár új ajtót, és onnan is úgy tudnánk hazajönni, hogy már tudjuk, mi lesz a következő nagy dobás.
Ezután kapcsolatban maradtunk a turné szervezőivel, akik először kiajánlottak minket egy 2023 őszi turnéra, de azt sajnos nem tudtuk elvállalni. Ezután jött az Orphaned Landes megkeresés, ami eredetileg idén márciusban lett volna, de az izraeli helyzet miatt csúszik fél évet, így végül szeptemberben indulunk. Bízunk benne, hogy tovább tudunk terjeszkedni és egy jó promó kör lesz ez az új lemezünknek is, amit direkt szeptember elején hozunk ki, hogy a turnén már tudjuk nyomni. A legszerencsésebb helyzet az lenne, ha ez a turné is kinyitna nekünk pár új ajtót, és onnan is úgy tudnánk hazajönni, hogy már tudjuk, mi lesz a következő nagy dobás. Dani: Már a Fleshgod Apocalypse turnén is nagyon bevált, hogy különböző stílusú zenekarok játszottak, így szerintem kifejezetten jó, hogy ismét más műfajban mozgunk, mint a főzenekar.
Szeptemberi turnédátumok az Orphaned Land vendégeként:
11.09. Siegburg, Kubana
12.09. Hannover, Faust
13.09. Leipzig, Hellraiser
14.09. Krakkó, Zascianek
15.09. Varsó, Hydrozagadka
18.09. Bukarest, Quantic Club
19.09. Kolozsvár, Form Club
20.09. Prága, Futurum
21.09. Kassa, Coloseum
22.09. Pozsony, Randal Club
23.09. München, Backstage Halle
24.09. Trier, Mergener Hof
25.09. Hamburg, Logo
26.09. Leeuwarden, Neushoorn
27.09. Osnabrück, Bastard Club
28.09. Köln, Gebäude 9
29.09. Weinheim, Café Central
Rockbook: A Hellsolation megjelenése nagyjából egybeesik majd ezekkel a koncertekkel. Mondhatjuk, hogy ez lesz a lemezbemutató turné, vagy emellett még mással is készültök?
Evi: Mondhatjuk így is, mert itthoni klubturnét egyelőre nem szerveztünk őszre, viszont lesz Budapesten egy nagy lemezbemutató koncertünk októberben, ami egyelőre még titok, de nagyon izgi lesz.
Rockbook: Az önálló koncertjeiteken számos különböző magyar és külföldi zenekarral léptetek már fel. Mi alapján döntitek el, hogy mikor kiket kértek fel egy közös bulira?
Evi: Általában ha itthon külföldi zenekarral játszunk, az azért van, mert cserebulizunk. Rengeteg kis klubbulit szervezünk magunknak külföldre, és ezek általában cseremeghívásos alapon történnek: a kinti zenekar kihív minket, ahol kapunk gázsit és az ő közönségüknek játszhatunk, majd cserébe mi is meghívjuk az adott zenekart Magyarországra ugyanígy. Ezen kívül egyébként főként a szimpátia, az adott zenekar közönségének a mérete és a stílusbeli összeférhetőség a fő szempontok.
Rockbook: Nagylemezek, nemzetközi turnék, elismerő vélemények a közönség és a kritikusok részéről is... Mi jöhet ezután? Vannak még olyan céljaitok, amiket eddig nem sikerült elérnetek?
Evi: Szinte csak az van. Persze így, hogy felsorolod, meg ha belegondolok, rengeteg célunkat elértük már és néha meg kell állni és értékelni kell ezeket, de a hétköznapokban mindig az újabb és újabb célok hajtanak, és különösen a zenélésre igaz, hogy ennek soha nem lesz vége, nincs egy végpont, hogy na most elértem a célt és abbahagyhatom. Mi mindig 1, 2 és 5 éves távlatban gondolkozunk. A következő 1 év nagyon részletesen, lépésről lépésre le van vezetve, van erre egy külön Excel táblázatunk és egy projektmenedzsment appot is használunk, mert annyi részfeladat, határidő és teendő van, hogy képtelenség észben tartani. Jelenleg a Hellsolation megjelenése és az azt megelőző klipes dalok megjelenése a fő fókusz, illetve ezután rögtön a turné, majd az album promóciója és a további klipes dalok megjelenése. A következő 2 év tervei között már ott van, hogy az album megjelenése után pontosan mivel akarunk foglalkozni, mivel töltjük ki azt a 2 év szünetet, amíg jön a 4. albumunk (2 évente tervezünk nagylemezt). Ez nincs annyira részletesen kidolgozva, de tudjuk, hogy össze akarunk rakni egy akusztikus szettet, amiből lesz egy live session album, illetve koncertezni is szeretnénk ezzel a felállással. Ki akarunk adni egy live albumot is, és a Hellsolationből szeretnénk remixeket csinálni különböző együttműködéseken keresztül. A következő 5 év terveit pedig nagyvonalakban látjuk: a Hellsolation után 2026-ban új album, közben toljuk ezeket az előzenekari EU-turnékat, amit kiegészítünk saját szervezésű külföldi klubturnékkal, így szép lassan igyekszünk feltornászni magunkat headliner pozícióba és a fesztiválokon egyre jobb slotokat kialkudni. Szeretnénk valamilyen úton-módon kijutni egy USA-turnéra is. Úgyhogy asszem van feladat bőven.
Persze így, hogy felsorolod, meg ha belegondolok, rengeteg célunkat elértük már és néha meg kell állni és értékelni kell ezeket, de a hétköznapokban mindig az újabb és újabb célok hajtanak, és különösen a zenélésre igaz, hogy ennek soha nem lesz vége, nincs egy végpont, hogy na most elértem a célt és abbahagyhatom. Mi mindig 1, 2 és 5 éves távlatban gondolkozunk. A következő 1 év nagyon részletesen, lépésről lépésre le van vezetve, van erre egy külön Excel táblázatunk és egy projektmenedzsment appot is használunk, mert annyi részfeladat, határidő és teendő van, hogy képtelenség észben tartani. Jelenleg a Hellsolation megjelenése és az azt megelőző klipes dalok megjelenése a fő fókusz, illetve ezután rögtön a turné, majd az album promóciója és a további klipes dalok megjelenése. A következő 2 év tervei között már ott van, hogy az album megjelenése után pontosan mivel akarunk foglalkozni, mivel töltjük ki azt a 2 év szünetet, amíg jön a 4. albumunk (2 évente tervezünk nagylemezt). Ez nincs annyira részletesen kidolgozva, de tudjuk, hogy össze akarunk rakni egy akusztikus szettet, amiből lesz egy live session album, illetve koncertezni is szeretnénk ezzel a felállással. Ki akarunk adni egy live albumot is, és a Hellsolationből szeretnénk remixeket csinálni különböző együttműködéseken keresztül. A következő 5 év terveit pedig nagyvonalakban látjuk: a Hellsolation után 2026-ban új album, közben toljuk ezeket az előzenekari EU-turnékat, amit kiegészítünk saját szervezésű külföldi klubturnékkal, így szép lassan igyekszünk feltornászni magunkat headliner pozícióba és a fesztiválokon egyre jobb slotokat kialkudni. Szeretnénk valamilyen úton-módon kijutni egy USA-turnéra is. Úgyhogy asszem van feladat bőven.Dani: Arnold Schwarzenegger mondta, hogy miután felér egy hegycsúcsra, körbenéz, és azonnal meglátja a következő hegycsúcsot, ami még magasabb és meg kell másznia. Valami ilyesmi a zenekarozás is.
Rockbook: Többször is indultatok már a Wacken Metal Battle-ön, amelynek győztese a Wacken fesztiválon léphet fel. Az elmúlt két évben mindig csak egy-egy ponttal maradtatok le az első helyről. Mit gondoltok erről a lehetőségről? Idén is jelentkeztek?
Evi: Szerintem egy baromi jó lehetőség, így idén is meg fogjuk próbálni, és a legrosszabb esetben volt egy Negrás koncertünk meg ismét eladunk egy rakat merchet.
Rockbook: Milyennek látjátok a hazai (extrém) metal helyzetét? Mi az, amit ezen a színtéren itthon el lehet érni?
Evi: Nagyon kicsi a közeg, ezért túl sok mozgástér nincs, főleg, ha tényleg extrém metal zenében utazik az ember. A legjobb esetben mondjuk kíváncsi rád párezer ember Budapesten, meg párszáz vidéken, így le tudsz nyomni minden évben egy tavaszi meg egy őszi klubturnét, meg meg tudsz rakni egy nagyobb helyet Budapesten, ami egyébként nagyon menő és elismerésre méltó dolog, főleg, hogy ennyire kicsi a merítés. Ami zavar engem az egészben, az a „minden évben”. Tehát ennyi, ez a siker és innen nem nagyon van feljebb, ezt fogod csinálni addig, amíg meg nem unod, vagy amíg téged meg nem unnak. Ez engem megijeszt. És minél többet turnéztam nagyobb zenekarokkal (mert itt nem csak a Nestre gondolok, hanem a Dorothys időkre is), annál világosabbá vált számomra, hogy én nem akarom ezeket a köröket futni addig, amíg meg nem öregszem.
Rockbook: Nem mehetünk el szó nélkül Balázs "mankinije" mellett, amire minden bizonnyal maga Borat is elismerően csettintene. Mondhatjuk, hogy nem ez a megszokott viselet a zenészek körében a színpadon. Mennyire praktikus választás doboláshoz?
Balázs: Rendkívül praktikus! Feltéve, hogy nem felejtek el magam alá rakni egy törülközőt a dobszékre, anélkül ugyanis először hozzá ragadok, ami kellemetlen, majd amikor már kellően megizzadtam, elkezdek csúszkálni rajta és attól félek, hogy leesek. Ezenkívül kicsit szokni kell, hogy bevág, illetve a meghajlásnál sem árt óvatosnak lenni, de amióta ezeken túl vagyok, kifejezetten élvezem. A koncert előtti öltözködés segít átszellemülni, és a bevonulásnál a fogadtatás megadja a hangulatot a bulinak, szóval nagyon megéri ilyet hordani! Ajánlom korra, nemre és családi állapotra való tekintet nélkül!
Rockbook: Hogy néz ki a nyaratok? Merre találkozhatnak veletek a rajongók?
Evi: A Lowlanden, a Rockmaratonon és a Fekete Zajon már biztosan, a többi még szervezés alatt. És már majdnem nyár, úgyhogy idevehetjük, hogy május 25-én lesz a 10 éves szülinapi koncertünk Budapesten, az Instantban, ahol egy jubileumi, 90 perces szettel készülünk, jó buli lesz!
Rockbook: Köszi az interjút!
Tóth Mátyás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
