Havancsák Gyula neve ismerősen csenghet a metálfüleknek. Azonban az is találkozhatott már a Hjules művésznévvel, akit nem érint meg a műfaj, hiszen jól felismerhető stílusa a lemezborítókon túl rengeteg könyvborítót is díszít. A vitathatatlanul a világ élvonalába tartozó illusztrátor-grafikusnak tettem fel kérdéseimet.

Rockbook: - Mint klasszikus értelemben vett polihisztor, zenészként és grafikusként is magas szinten űzöd a mesterséged. Okozott-e bármikor gondot az időbeosztásnál, hogy egyik tevékenység se menjen a másik rovására?

Havancsák Gyula: Persze, mindig, hiszen ha az egyiket nem csinálnám, akkor valószínűleg dupla energia jutna a másikra. Polihisztornak nem érzem magam, de köszönöm. Jelen pillanatban aktívabban nem zenélek, persze dolgozok dalokon, gyakorlok, de nincs olyan tervem, hogy zenekarban játsszak mostanában. Ezzel szemben a képeket készítem folyamatosan.

Rockbook: - Mi volt előbb, a gitár, vagy a ceruza?

Havancsák Gyula: A ceruza persze. Rajzolást már 3 évesen javában csináltam, viszont a zene nem is érdekelt eleinte. Az majd csak úgy 8 -10 évesen csapódott be az életembe, ennek hatására kezdtünk zenélni a barátokkal. Azt hiszem Black Sabbath riffeket próbálgattam először és az Indians szólóját az Anthrax-től, aztán elkezdtem rendelni a kottákat, tabokat. Szedegettem le a dalokat hallás után: Manowar, Megadeth, Dream Theater, egyebeket…majd két év zenesuli.

Volt egy rock-tanszak Túrkevén ahol felnőttem és ott két-három évig Jung Norbi és Tarcza Laci (pokolgép) tanították a növendékeket.

Rockbook: - Mikor határoztad el, hogy a rajzolást szeretnéd magas szinten űzni? Melyek voltak a mérföldkövek, amiket érintve eljutottál idáig?

Havancsák Gyula: Eleinte nem volt ebben tudatos elhatározás. Rajzoltam sokat és még többet, csak ugye 7-10 éves korára az emberek abbahagyják a rajzolást a grafikusok pedig nem. Annyira nem volt nyílegyenes út, mert akkor, amikor gimnázium után pályaválasztás előtt álltam, nem nagyon látszott merre lehet az előre. Akkor egyértelműnek csak az tűnt, hogy Képzőművészeti vagy Tanárképző felé lehet továbbmenni. Indultam rajzversenyeken is, de ezeknek a hozadéka nem sok volt, inkább semmi. Akkoriban egy rövid ideig gondolkodtam, hogy a zene lenne-e a jobb irány, Jung Norbi úgy emlékszem próbált is invitálni arrafelé.

A képzőre a felvételik nem sikerültek, így pedagógiai asszisztens is voltam két évet. Ott volt egy-két számítógép, amit használhattam, mivel akkor még nem volt saját számítógépem. Szóval, ezeken az iskolai gépeken futott a paintbrush program. Pixelenként megrajzoltam az Iron Maiden ’Fear Of The Dark’ és a Faith No More ’Angel Dust’ borítókat, persze teljesen értelmetlennek tűnt így "rajzolni". Ezután rajzfilmrajzolást is tanultam, de monotonnak találtam, a vonalvezetést viszont jól megtanították, ma is hasznát veszem.

Felvételiztem Egerbe computergrafika szakra, ott megtanultam nagyjából a photoshop-ot ami nagyon megszédített, rajzoltam is egy alient és odaírtam hogy Voivod. Vicces, de erre emlékszem, így próbáltam ki a photoshopot. Egerben az Eventusban megismertem néhány nagyon inspiráló tanárt, akiktől láthattam, hogy milyen hozzáállás szükséges a munkához, rengeteg referenciát készítettem Jacsó Balázs (nagash) komámmal, aki egy évvel előttem járt, elkezdtünk a cd borítózás felé fordulni már akkor.  A suli után azonnal elkezdtem dolgozni.  

Rockbook: - A gyermekkorod neked is a rendszerváltás előtti országban zajlott, ami nem volt épp a lehetőségek földje. Mit üzennél az akkori önmagadnak?

Havancsák Gyula: Igen, ez bizonytalan időszak volt, hiszen egyáltalán nem láttam merre lehet indulni, ha rajzzal akart foglalkozni az ember. Ekkor még inkább dekorációs munkákban látszott némi lehetőség, aztán jöttek a plotterek és a számítógép és nagyon átalakult minden. Volt egy két kisebb kanyar is: Eger előtt pl. dolgoztam az MCD zeneboltban is, ami a skálánál volt. Komolyzenei részre vettek fel, aztán pillanatok alatt átestem a metál osztályra.

Sokszor eszembe jut a gyerekkori önmagam. Biztosan tudnék néhány jó tanáccsal szolgálni. Ha elmondanám az akkori magamnak, hogy majd dolgozni fogok az Annihilatornak, Acceptnek, Destructionnak, Kreator és Stratovariusnak, szerintem nem hittem volna el. Ráadásul jó pár zenésszel nagyon jóban is vagyok a megrendelőim közül. Ha tudhattam volna, hogy Jeff Waters-től gitárt kapok… Sőt, a múltkor megjegyezte, hogy jelen pillanatban rajta kívül én vagyok a legrégebbi ember mellette, merthogy múlt évben Dave Padden kiszállt a zenekarból.

Rockbook: - Annihilator, Grave Digger, Stratovarius, Destruction és még sokáig lehetne sorolni a zenekarok nevét, akikkel dolgoztál eddig. Hogy érzed, ez mennyire erős referencia jelenleg?

Havancsák Gyula: Nyilván nagyon erős. Persze ők visszatérő kliensek. Mivel nekik dolgozom így eléggé hozzájuk is forr a nevem. Erős referencia mind, viszont behatárol engem is. Lehet, hogy ez így jó, egyik megrendelés hozza a másikat. Csakhogy nem lenne rossz nyitni más témák és stílusok, módszerek felé is.

Rockbook: - Egy kívülálló hogy képzelje el a lemezborítóalkotó-grafikus-társadalmat? Mennyire ismeritek egymást? Konkurensként tekintenek a szereplők egymásra?

Havancsák Gyula: Igazság szerint, amikor elkezdtem sok megrendelésnek eleget tenni, eleinte nagyrészt hazai előadók részére, de elég sok nemzetközi bandának is, akkor még nem ismertem senkit, aki ennyire intenzíven dolgozik itthon. Jacsó Balázs azt hiszem akkor még épp elvégezte a tanárképzőt, Sallai Petivel akkoriban ismerkedtem meg a wigwamban. Szerintem nagyon jó hogy több alkotó van a színtéren. Például ma dobta át Péter pár új munkáját, én pedig neki a saját terméseket. Nem konkurálunk egyáltalán, bár inspiráló nagyon, ha mutogatunk egymásnak újabb alkotásokat. A grafikus szakma eléggé kicsi itthon, mint minden más is, nehéz nem ismerni egymást.

Rockbook: - Vannak-e olyan alkotók, akik mindig viszonyítási pontot jelentenek a többieknek?

Havancsák Gyula: Ezt nem tudom. A viszonyítási pont leginkább a megrendelő. Illetve vannak elvárások a saját munkával szemben, természetesen igyekszem minden esetben a lehető legjobbat létrehozni, amit csak tudok abban a pillanatban. Az más kérdés hogy mennyire vagyok elégedett pár nap vagy hét elteltével. Persze gyakran inspirál, ha látok zseniális festményeket, alkotásokat.

Átlapozok művészeti albumokat, netről is ömlenek a jobbnál jobb képek, ha pedig borítóknál maradunk, azokat mindig figyelem a magazinokban is, amin megakad a szemem, azt megkeresem nagyfelbontásban is.

Nem mondanám, hogy viszonyítási pont lett volna nekem bárki, sőt, most sem, hiszen akik valóban bejáratott nevek manapság, mint: Travis Smith, Andreas Marschall, Eliran Kantor, Dan Seagrave, Costin Chioreanu, Zbigniew M. Bielak, Repka vagy Hugh Syme. Ők mint totálisan más világ és egyik sem összetéveszthető a másikkal.

Rockbook: - Manapság szinte megkerülhetetlen a számítógépes munka. Bemutatnád a rendszered hardver és szoftver oldalról?

Havancsák Gyula: 21.5 inches iMac-et használok, előtte egy 15-ös macbook pro volt a munkaeszközöm. Intuos pro small amit használok, ez egy digitalizáló rajztábla. Kb. olyan mintha ceruzával rajzolnék. Szofver pedig egy Photoshop CS5.

Rockbook: - Van-e olyan eszköz, technika, amit szeretnél még kipróbálni, de nem volt még lehetőség rá?

Havancsák Gyula: Szeretnék majd festeni vászonra olajfestékkel. Nagash koma teljesen átállt már és szerintem nem tér vissza a festékszagból. A napokban hívott fel Hörcher László terrorművész, ő azt mondta, amikor ez szóba került, hogy imádni fogom, csináljam. Meglátjuk. Idő és nyugalom kell hozzá és jelenleg túl sok képen dolgozom egyszerre, nem tudom mikor lesz rá időm.

Rockbook: - Könnyen megszoktad a számítógépes technikát, vagy ezt is csak egy eszköznek tekinted a sok közül?

Havancsák Gyula: Csak eszköz természetesen, semmi több. Viszont elképesztően gyorsítja a munkát, hiszen bármilyen technikához folyamodhatok és használhatom egyszerre is őket. Indulhat a munka fotóreferenciával, de kezdődhet és végződhet kizárólag manuális grafikai eszközökkel is. Ami a legfontosabb, hogy ez a munka nem kizárólag művészkedés. Sokszor rengeteg változtatáson esik át a kép, illetve a teljes kivitelezéshez, a szövegkönyv összerakásához megkerülhetetlen már a számítógép. Összességében viszont engem nem igazán érdekel, mivel készül a műalkotás, hiszen ismerek neves borítókészítőt, aki állítólag nem erős a rajzkészség terén, viszont olyan esztétikai érzékkel dolgozik, annyira látványosak és esztétikusak a munkái, hogy ez felülír mindent.  

Visszatérve a kérdésre, a számítógépes grafikai munkát hamar megszoktam, a digitalizáló rajzpadra pedig egy pillanat alatt rákaptam. Mivel balkezes vagyok, még jobban is esett, hogy a monitort kell nézni, nem pedig a kezem takarásában keresni a vonalakat.

Rockbook: - Van olyan zenekar, akivel mindenkép szeretnél még dolgozni. Mi jelentené az abszolút csúcsot?

Havancsák Gyula: Természetesen egy Iron Maiden, King Diamond, Fates Warning és még sorolhatnám. Ez viszont nem jelenti azt, hogy úgy érzem, hogy nekem kellene készítenem egy Iron Maiden borítót. Egyáltalán nem futok munkák után, illetve annyira sok zseniális alkotó van, hogy néha jobb, ha az ő képeiket nézhetem.

Rockbook: - Régi mondás, hogy az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg. Volt olyan munka, ami nem jelentett igazából alkotói élményt, de nem lehetetett nem elvállalni?

Havancsák Gyula: Sokszor ez már munka közben derül ki. Volt persze és sokszor van, hogy nem tudom mit vállalok el, hiszen gyakori az is, hogy később derül ki a koncepció, vagy menet közben változik a lemezcím. Jó ez a mondás is, bár kedv vagy ihlet nélkül nehéz nekiállni ilyen jellegű munkának, sőt, nem is érdemes. Amíg nincs meg a megfelelő lendület, ötlet, munkakedv, vagy ihlet, addig nehéz dolog az alkotás. Először én mindig gondolkodok, meditálok, utánajárok a képpel, a témával kapcsolatos információknak. Amíg nincs egy vízió, tényleg neki sem ülök a munkának. Először fejben megtervezem, ami lehet több nap agónia, bár jellemzőbb hogy pár perc alatt van jó néhány ötlet.

Tehát előbb gondolkodnom érdemes, aztán tervezni és kivitelezni. Valahogy nálam megszokott lett ez a munkamódszer. Ezzel szemben több kolléga van, akik nekiugranak, és ami jön, az jön. Bizony-bizony, brutálisan király képek készülnek így.

Összességében a legjobb emlékek mindig azok, amelyek úgy készülnek, hogy a megrendelő nagyrészt vagy teljesen rám hagyja a megvalósítást. Ha egy ilyen kép készítése gördülékenyen megy, akkor élmény dolgozni vele, főleg ha a megrendelő elképzelésével is találkozik az enyém, akkor élmény a munka és gyors. Viszont gyakori ennek az ellentéte is, hogy komoly elképzelésekkel érkezik hozzám valaki, netán még skicceket is készít, netán nincs is meg az összhang sem, akkor már saját felelősségem, ha nem látok előre és bevállalom. Szerencsére így van módom valamennyire válogatni, mivel ezek nem hosszú távú munkák, legfeljebb a következő lemezborítóját már nem vállalom el. Ilyen esetben egyetlen alkotói élmény lehet, ami pedig az, hogy sikerült, elkészült a kép. Összességében muszáj munkaként tekinteni a dologra, hiszen határidők vannak, meg is fizetnek és az nem létezhet hogy művészi szabadság miatt kidobom a nyakamból ha már elvállaltam. Az előleg viszont mindenkinek jól jön, amatőrnek és profinak egyaránt.

Rockbook: - Ellenpontozásul, volt olyan, amit pusztán azért vállaltál el, mert nagyon szeretted volna, de nem járt haszonnal?

Havancsák Gyula: Persze, volt már rá példa. Vagy csak csekély haszonnal járt, illetve előfordult régen hogy beleszaladtam haver zenekarba és nyomottabb áron dolgoztam. Volt, hogy ingyen, anno a Remorse Harc borítója is ingyen készült, vagy legutóbb az Edge of Sanity új lemezének a borítója ingyen volt. Azóta sem jelent meg sajnos, bár nagyon várom.

Rockbook: - A letöltésekkel, még ha fizetős is, a hallgató elveszít valamit abból, amit te hozzátettél a műhöz. Legalábbis én úgy érzem, hogy egy duplalemezes bakelitlemez borítóját kézben tartani, vagy egy szép bookletet lapozgatni, egész más érzés, mint egy képfájlt nézni. Mi a véleményed erről?

Havancsák Gyula: Szerintem egy kiadvány esetében legtöbbször az első impresszió a borító. Ez a vizuális arculat, ami egybeforr a lemezzel. Persze hogy elvész valami az élményből, viszont amikor még a kazettákat másolgattuk, akkor is hiányzott az a valami. Ugyanakkor manapság egyre erősebb kényszert érzek, hogy bizony ugyanígy meglegyen az általad említett élmény és néha beszerzek hiányzó klasszikusokat eredetiben illetve rengeteg zseniális lemez jön ki manapság is. Zenét például itunes-ból hallgatok leginkább és ki nem állom, ha hiányzik a borító, mégha az egy digitális file is. Szerintem elhagyhatatlan ebben a műfajban a borítókép. Az pedig külön öröm, hogy a vinyl feljövőben van, egyre több új kiadvány megjelenik bakeliten is.

Rockbook: - Így a 2016-os év derekán hogy értékelnéd az évet? Eddig hogy sikerült és mi várható még?

Havancsák Gyula: Október körül irdatlan kimerülést éreztem, úgy volt, hogy kicsit igyekszem pihenni. Ebből most annyi valósult meg, hogy sokkal több borítón dolgozok, mint a múlt évben.

Idén elkészült három Strtovarius és kettő Legion of the Damned újrakiadás borítója, elkezdtem az új TYR-t ami év végére esedékes, kész az új Grave Digger cover és hozzá két póló design, Hour of penance, Sirenia, Angelus apatrida borítók és az utóbbihoz két póló design is, év elején volt egy pólóminta a Kreator-nek. Most van 2 Annihilator turnépóló, Bloodrainbow, Burning Witches, Almanac, Destruction, Witherscape is megjelentek már, most küldtem el egy Accept pólómintát és épp dolgozok az új Dying wish és Powerwolf borítókon. Ezeken kívül, hogy mi várható, azt nem tudom.

2015-ben kiszálltam a Bornholm zenekarból, viszont a Primaeval Pantheons lemez, amelyen még én basszusgitározok, decemberben elején jelenik meg.

Van rengeteg tervem, összeraktam nagyjából egy artbookot a munkáimból, de nem tudom mi lesz vele. Ez most függőben van, illetve zenei terveim is vannak, de egyelőre csak a legközelebbi határidőkig látok.

Rockbook: - Köszi az interjút!

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.