„A zenész akkor tud kiteljesedni, ha minden körülmény adott, hogy jól érezze magát” – E-Music interjú
Az E-stúdió a magyar könnyűzene egyik fellegvára volt a 80-as évek végén és a 90-es években: meghatározó, arany- és platinalemezes státuszt elérő kiadványok készültek itt. A nagy visszatérés ideje 2021-ben érkezett el: az E-Music stúdióként és kiadóként is újra megnyitotta kapuit. A részletekről, a múltról, a jelenről és a jövőről beszélgettünk Enyedi Ernővel és Enyedi Mátéval.
Rockbook: - 1987-ben az ország legmodernebb stúdiójaként indult az E-stúdió, ahol a legkülönfélébb stílusú előadók fordultak meg az Eddától kezdve Vikidál Gyulán át Csuka Mónikáig. Hogyan alakult ki ez a sokszínűség?
Enyedi Ernő : Mindig igyekeztem jó kapcsolatot ápolni az előadókkal, attól függetlenül, hogy aktuálisan mekkora hírnévnek örvendett. Azt az elvet követtük, amit ma is: A zenész akkor tud kiteljesedni, ha minden körülmény adott, hogy jól érezze magát. Nem számított, hogy ki milyen műfajban alkotott, honnan jött, vagy milyen származású volt, a lényeg, hogy tudjunk csapatként funkcionálni, és amit előállítunk, arra legyen kereslet.
Rockbook: - Az első évek még a rendszerváltás előtti időszakra estek. Ez mennyire nyomta rá a bélyegét a stúdió munkájára? Voltak olyan előadók, akikkel az akkori korlátozások miatt hiúsult meg az együttműködés?
E.E. : Mivel az Erdős-korszakban elég zárt térben működött az egész lemezipar, és sokan nem kapták meg a lehetőséget, hogy megmutathassák magukat, ezért borzasztóan nagy igény volt a lemezkiadásra. Mindenki lemezt akart kiadni, de a közönség is ki volt éhezve szinte mindenre. A 80-as évek második felében viszont már érezhető volt, hogy új idők jönnek, és nem volt felkészülve az akkori rendszer ezekre. Rengeteg joghézag volt, és sokszor ők maguk sem tudták, hogy egyes helyzetekben mi a teendő, hiszen még nem volt ezekre precedens. Nem emlékszem olyanra, hogy emiatt hiúsult volna meg bármilyen produkció.
Enyedi Ernő
Rockbook: - Az aranykor néhány évvel később, 1990-től kezdődött, és a nevéhez hűen arany- és platinalemezek ékesítették. Melyek voltak a legkiemelkedőbb pillanatok ebből az időszakból?
E.E.: 90-ben már túl voltunk a rendszerváltáson, és még jobban felpörgött az ipar. Szó szerint hajnaltól késő estig ment a munka, 42 lemez készült abban az évben. Akkoriban még 100-200.000 lemezt kellett eladni, hogy arany ill. platina lemez legyen egy kiadványból. Amikor egy-egy albumnál elértük ezt a számot, az mindig nagyon különleges volt. Szintén emlékezetes volt, amikor az olyan, akkor már nagy névnek számító előadókkal leszerződtünk és együtt dolgoztunk, mint Demjén Rózsi, Varga Miki, vagy szegény Balázs Fecó, akivel rendkívül szoros barátságot ápoltunk.
Rockbook: - Olyan meghatározó albumok jelentek meg nálatok, mint az Ugass kutya! (Moby Dick), A bál (Pál Utcai Fiúk), az Életfogytig rock 'n' roll (Sing Sing) és A legjobb méreg (Tankcsapda). Mit gondoltok ennyi év távlatából ezekről a lemezekről?
E.E.: Szerencsére rengeteg pozitív visszajelzést kapunk a mai napig, és örülünk neki, hogy a közönség ilyen nagyra értékelte és a mai napig is értékeli ezeket a kiadványokat. Pont ezek miatt a visszajelzések miatt tervezzük majd a közeljövőben piacra dobni a Protonos időszak lemezeit, Proton Classics label alatt. Mindenesetre büszkeséggel tölt el minket, hogy az elsők között adtunk ki akkoriban – a közönség szerint - mérföldkőnek számító lemezeket. A Legjobb Méreg egyébként valóban nálunk készült az E-stúdióban, de technikailag már nem mi adtuk ki.
Rockbook: - 2006-tól szünetet tartottatok. Mi történt az azóta eltelt években és miért éppen most jött el az ideje annak, hogy újra beindítsátok a stúdiót és a kiadót?
E.E.: A 2000-es évek közepére teljesen átvette az uralmat az internet és a digitális tér. Akkoriban a lemezkiadók rengeteg bevételtől elestek, hiszen még nem voltak készen azok a streaming platformok, amik ma már jelentős bevételi forrásokat képeznek az előadók és a kiadók számára is. Hasonló volt ahhoz a káoszhoz, ami a materiális lemezkiadás terén történt meg a rendszerváltáskor. Egy jó 15-20 évvel később megismétlődött, de immáron a digitális térben, így nem láttuk értelmét folytatni. Mindez most már rendeződni látszik, és most lehetőség is adódott rá, hogy újjáépítsük a stúdiót. Az eltelt időszakban különböző cégeknél töltöttem be vezetői és marketing-vonatkozású pozíciókat, illetve időközben a következő generáció is elég idős lett ahhoz, hogy beszálljon a kiadói műfajba.
Rockbook: - Milyen szempontok alapján állítottátok össze a stúdió felszerelését és elsősorban milyen előadókat vártok?
Enyedi Máté: A régi E-Stúdió akusztikai felépítése épségben megmaradt, így azzal már nem kellett foglalkoznunk. Igyekeztünk a piacon kapható, és általunk legkedveltebb eszközöket beszerezni. A mikrofonparkunk Neumann, Sennheiser és Shure mikrofonokból áll, a lehallgatásról Neumann KH 102-es stúdiómonitorok gondoskodnak, a pult pedig egy Midas Verona. Ezen kívül vannak Yamaha, Roland és Motif billentyűink, illetve egy Natal dob is. Nincs műfaji kikötésünk az előadókkal kapcsolatban, ha az tényleg értéket képvisel. Több labelünk is lesz, a heavy-metaltól kezdve a hip-hopon át, egészen az elektronikus zenéig. De a stúdió ugyanúgy nyitva áll azok előtt is, akik nem hivatásszerűen űzik a zenélést.
Rockbook: - Egyre többször hallani, hogy manapság már néhány számítógépes programmal és minimális felszereléssel akár már a nappaliban is készíthet felvételeket egy zenekar, amit aztán pár kattintással meg is oszthat az interneten. Miért tartjátok fontosnak, hogy mégis inkább profi stúdióban dolgozzanak a bandák és legyen kiadójuk is?
E.M.: Ez így van, és ezek kiváló lehetőségek az indie-zenészeknek, vagy azoknak, akik csak hobbi szintjén tekintenek a zenélésre. Remek táptalaj nekik is és a nagyobb major-kiadóknak is. El lehet mondani, hogy a tehetségkutatás ezzel a tendenciával egy új szintre tudott lépni. Viszont ha valaki komolyan ezzel szeretne foglalkozni, amellett, hogy egy otthoni felvétel sosem fog úgy szólni, mint egy stúdióban elkészített, ugyanannyi időt és energiát kell fordítania a managementre, PR-ra, koncertszervezésre és minden egyébre ezen a vonalon. A kiadó voltaképp azt a háttérstábot biztosítja, ami azért felelős, hogy meg legyenek teremtve az ideális körülmények, és az előadónak csak azzal kelljen foglalkoznia, amihez ért: a zenéléshez.
Rockbook: - Az elmúlt éveket a streamszolgáltatók egyre nagyobb térnyerése jellemzi, ugyanakkor a vinylek gyűjtése is reneszánszát éli. Nektek miért szívügyetek a fizikai formátumokon (is) való megjelenés? Lehet ennek még olyan varázsa, mint a kiadó fénykorában?
E.M. : Szerencsére egyre inkább úgy tűnik, hogy a kettő megfér egymás mellett. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy nagyobb értéket képvisel egy kézzel fogható kiadvány, amit az ember bármikor leemelhet a polcról. Habár eleinte nem úgy tűnt, de a vinyl mégiscsak tipikusan egy olyan dolog, amire jó hatással van a 21. század, és a közösségi-média térhódítása. Igényes, minőségi és esztétikus. Az emberek manapság szeretnek pózolni, és aki a zenében találja meg a saját vonzalmát, mi mással tehetné ezt meg jobban, mint egy lemezjátszóval és egy vinyllel? És ez így rendben is van. Arról nem is beszélve, hogy még mindig a vinyl tudja biztosítani a legkülönlegesebb hangzást. Ettől függetlenül természetesen minden kiadványunk elérhető lesz az online térben is.
Enyedi Máté
Rockbook: - Mennyire kíséritek figyelemmel a jelenlegi magyar zenei színteret? Vannak olyan bandák, amelyeket különösen jónak tartotok?
E.E.: Inkább az idősebb generációt kísérem figyelemmel. Örülök, hogy vannak olyan zenészek és pályatársak, akik az elmúlt 30-40 évben is aktivak maradtak.
E.M.: Követem a hazai szcénát, és alapvetően zeneileg mindenevő vagyok, de nyilván a koromnál fogva megvannak a preferenciák. Ha valakiket meg kéne említenem, akkor a Brainst, az Irie Maffiát, a FISH!-t és a Vad Fruttikat mondanám, de az újhullámos magyar trap/hip-hop vonalat is kedvelem.
Rockbook: - Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben? Egyaránt tervezitek klasszikus régebbi albumok újrakiadását és új kiadványok megjelentetését?
E.M.: Ahogy arról már volt szó, több régi Proton kiadványt is meg fogunk jelentetni, melyek Proton Classics label alatt lesznek megtalálhatóak. Az első az 1990-es Dance – Love Commando albuma lesz, CD [digipak csomagolásban] és letölthető formátumban, melynek a tervezett megjelenése szeptember 25-e. Ezen kívül gőzerővel folynak a munkálatok a Griff vadonatúj lemezén is, mely szintén az ősszel fog érkezni, Feltámadás címen. Az újra kiadott produkciók folyamatosan érkezni fognak, és megvásárolhatók lesznek az e-Music.hu/kiado oldalon illetve néhány nagyobb lemezboltban is.
Elérhetőség: Honlap
Tóth Mátyás
Fotó: Ondok Lilla
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
