Bejelentkezés

x
Search & Filters

Zenészek, akik gyűlölik a saját albumukat

Gyakorlatilag kötelező körnek számít a zenészek részéről, hogy az aktuális albumukat mindig a legjobbként emlegetik, utólag azonban már sokszor más a helyzet, sőt, az is előfordul, hogy a zenészek egyenesen megutalják saját alkotásukat. Most tizenöt ilyen esetről olvashattok.
 
- Rivers Cumo és a Pinkerton: a Weezer második albuma ugyan kultikussá vált a rajongótábor körében, Rivers Cumo azonban nem szívesen hallgatja, mert túl sok fájdalmat okoz neki a személyes témák miatt. 2001-ben ezt mondta: "Manapság az a legnagyobb fájdalom számomra, hogy ilyen kultusz alakult ki a Pinkerton körül, mert ez egy beteg album a szó szoros értelmében. Kialakult egy ördögi kör, hiszen a rajongók emiatt kapták fel ránk a fejüket, én viszont soha többé nem akarom játszani és hallani ezeket a dalokat."
 
 
 
- Bruce Springsteen és a Born To Run: Springsteen 1975-ben vette fel harmadik albumát, de annyira megutálta a dalírás és a keverés során felmerült problémák miatt, hogy még az is felmerült benne, hogy hagyja az egészet és ki sem adja a lemezt.
 
 
 
- A Foo Fighters és a One By One: a zenekar 2002-ben megjelent negyedik albumát ugyan Grammy-díjjal jutalmazták, Dave Grohl mégsem szereti, mert úgy érzi, összecsapták és nem lett az igazi. Így fogalmazott 2005-ben: "Dühös vagyok magamra az előző albumunk miatt. Van rajta négy jó dal, de a másik hetet soha többé nem akarom játszani. Túl hirtelen vágtunk bele a munkába és nagyon el is kapkodtuk."
 
 
 
- A The Strokes és az Angles: a csapat 2011-ben, öt év szünet után tért vissza új albummal és bár a rajongók szerették, a kritikák elég vegyesek voltak, és maguk a zenészek sem érezték jónak a lemezt. Julian Casablancas beismerte, hogy utólag már sok mindent máshogy csinálna, Nick Valensi pedig azt mondta, hogy még egyszer nem készítene így albumot, mert szörnyű volt.
 
 
 
- A Joy Division és az Unknown Pleasures: a zenekar debütáló albuma az innovatív hangzása miatt vált kultikussá, amely nagyrészt a producer, Martin Hannett érdeme volt, a csapat basszusgitárosa, Peter Hook azonban 2007-ben azt mondta, hogy számára csalódás az album, mert a tervezett punkos hangzás helyett olyan lett, mint egy Pink Floyd lemez.
 
 
 
- Az R.E.M. és az Around the Sun: a banda gitárosa, Peter Buck nem kertelt a kritikája megfogalmazásakor: "ez az album számomra hallgathatatlan, mert pontosan azt hallani rajta, ahogyan készült: annyira beleuntunk az egészbe, hogy a végén már ki nem állhattuk."
 
 
 
- A The Beatles és a Let It Be: John Lennon sem fogta vissza magát a véleményezéskor: "ahhoz képest, hogy egy rakás szarul felvett, gyenge dalról van szó, valamit azért sikerült kihozni belőle."
 
 
 
- A Manic Street Preachers és a Lifeblood: a walesi csapat albuma ugyan 13. lett a brit eladási listán, a zenekar tagjai ezt kudarcnak élték meg és egyébként sem voltak elégedettek a lemezzel, amelyről nem is voltak hajlandók játszani a közönség körében népszerű The Love Of Richard Nixon-t.
 
 
 
- Az Emerson, Lake & Palmer és a Love Beach: a legendás zenekar megpróbált rádióbarátabb dalokat írni, ám ez a lépés végül nem bizonyult jónak, a banda pedig jó hosszú szünetre  vonult egészen a 90-es évek elejéig. Carl Palmer ezt nyilatkozta egy alkalommal: "egyértelműen úgy gondolom, hogy ez az ELP legrosszabb albuma. Nemcsak zeneileg lett gyenge, de még a borítója is szörnyű."
 
 
 
- David Bowie és a Never Let Me Down: Bowie igazából nem is az albumot, hanem inkább saját magát kritizálta: "a Never Let Me Down-on jó dalok vannak, amelyekkel méltatlanul bántam, mert nem adtam bele mindent a munkába, ugyanis nem tudtam pontosan, hogy mit is kellene csinálnom."
 
 
 
- Az Oasis és a Be Here Now: annak ellenére, hogy a lemez egyik producere a zenekar gitárosa és fő dalszerzője, Noel Gallagher volt, végül épp ő volt elégedetlen a végeredménnyel: "ez a lemez úgy szól, mintha bedrogozva vettük volna fel és leszartuk volna, milyen lesz. A basszust nem is hallani. Fogalmam sincs, hova lett."
 
 
 
- A Black Sabbath és a Never Say Die: Geezer Butler utólag beismerte, hogy a lemezen alaposan érződnek a bandán belül uralkodó kreatív és személyes problémák, Ozzy pedig, akit nem sokkal később ki is rúgtak a zenekarból, így fogalmazott: "ez a legrosszabb album, amelyhez bármi közöm van. Szégyellem. Szerintem undorító lett."
 
 
 
- A Nirvana és a Nevermind: az album ugyan hatalmas siker lett, Kurt Cobain sosem szerette, mert véleménye szerint Butch Vig nagyon túlcsiszolta a hangzását. "Most már szégyellem. Inkább hangzik Mötley Crüe albumnak, mint punk rocknak."
 
 
 
- A The Rolling Stones és a Their Satanic Majesties Request: Mick Jagger a következőképpen gyakorolt önkritikát: "sok a felesleges szemét a Satanic Majesties-en. Túl sok időnk volt, túl sokat drogoztunk és nem volt producerünk, aki azt mondta volna, hogy köszönjük, most már elég lesz."
 
 
 
- A The Beach Boys és az M.I.U. Album: a lemez címe a Maharishi International University nevéből ered, ahol a felvételek nagyrésze készült. A zenekar elég katoikus időszakot élt meg akkoriban, az albumon pedig egyértelműen Mike Love elképzelései domináltak. Dennis Wilson nem is kímélte őt később: "életem egyik legnagyobb szégyene ez az album, jó lenne meg nem történtté tenni. Remélem, a karma örökre tönkreteszi Mike Love meditációját."
 
 
 
- Nico és a Chelsea Girl: az albumon ugyan gyönyörű folkos témák szerepelnek, csakhogy ezek az énekesnő jóváhagyása nélkül kerültek rá, aki épp ezért meg is utálta a lemezt: "a mai napig nem bírom meghallgatni. Teljesen tönkretették az albummal kapcsolatos elképzeléseimet."