December 21-én, szombaton a Petőfi Csarnokban tartott karácsonyi rendezvényen lépett fel a Zöld a Bíbor Band. A zenekart Fischer László hozta létre, aki a Korál egyik alapítója is. Nagyszerű zenészekből álló együttes ők, akinél a zene szeretete és a tehetség minden egyes fellépésen átjön. Számukra fontos, hogy ne rutin legyen a zenélés, hanem örömet is okozzon. A koncert előtt beszélgettünk a zenekarról, az érvényesülési lehetőségekről és a tervekről.

Rockbook: Mikor alakult a zenekar, honnan jött az ötlet?

Fischer László: Tunyogi Péter halála után szerettem volna tovább vinni az ő örökségét, ezért alakult meg a zenekar 2008-ban. Ehhez kellett, hogy az énekes (Kiss Zoli - a szerk.) eljöjjön nekünk énekelni. A többieket akkor még nem ismertem annyira, Liszit (Nagy ’Liszt’ Zsolt, billentyűs) már hallottam játszani, emiatt is esett rá a választás. Két tagcserét követően alakult ki a mai felállás (Kiss Zoli - ének, gitár; Nagy ’Liszt’ Zsolt – billentyűk, vokál; Krecsmarik Gábor – dobok, vokál; Tolmacsov György -basszusgitár, Fischer László – gitár), ami elég ütősre sikerült, azt gondolom. Olyat üt, mint Klicsko. Elköteleztük magunkat az igényes, dallamos rockzene mellett és egyre több saját dallal szeretnénk megörvendeztetni a zeneszeretőket.

Rockbook: Mindegyikőtöknek van érdekeltsége más zenekarokban is, van, akinek nem is egyben. Hogyan tudjátok összeegyeztetni ezeket?

Tolmacsov György: Nem mindig egyszerű, de eddig sikerült. :) Sok olyan formáció van, ahol ugyanebben a felállásban játszunk, emiatt azoknál figyelünk, hogy ne legyenek ütközések.

Nagy Zsolt: A zenekar most már saját számokat játszik leginkább, tavaly jelent meg az első albumunk, Holnaptól címmel. Már dolgozunk a következőn is, szerencsére nem csak a zenélésben, hanem a zeneírásban is egymásra találtunk. Már vannak kész dalok, kettőt játszunk is már, a közönség nagy örömére. Az album pedig valószínűleg a nyáron fog megjelenni.

Rockbook: Manapság elég nehéz egyről a kettőre jutni, sok a feltörekvő banda és a tömegmédia sem épp rockzene barát. Hogy lehet mégis ezek ellenére fennmaradni?  

Fischer László: Mert jó. Szeretjük ezt csinálni, a próbákról is úgy jövünk ki, hogy nagyon jól éreztük magunkat és egy nagyon jót zenéltünk. Ahogy már említettem, elköteleztük magunkat az igényes, és ami még fontos, hogy az élő zene mellett. Sajnos a média elvitte a közönséget. Manapság azokat futtatják, akik kiállnak, lenyomnak 20 percet cd-ről tátogva, leakasztják a nagy lóvét és viszont látásra. Ezáltal az emberek igenis becsapják magukat, ha ezt elfogadják, hisz azt a cd-t hallgatják meg egy koncerten, amit otthon is meg tudnának hallgatni és még fizetnek is érte, emiatt elvész az élő zene varázsa. Nálunk minden hangszer, minden egyes énekhang élőben szól. Azt gondolom, hogy aki tud zenélni, az igenis álljon ki és mutassa is meg.

Rockbook: A sok nehézség ellenére, amivel találkoztok, mi az ami miatt mégis folytatni tudjátok, ami erőt ad?

Tolmacsov György: Nekem a Béres csepp. :)

Krecsmarik Gábor: Az, hogy összejövünk és zenélünk.

Nagy ’Liszt’ Zsolt: Szerencsés vagyok, hogy nem csak a zenélésből kell megélnem, mert abból sajnos manapság nem lehet, van egy polgári szakmám is. De amikor azt letudom és elmegyek egy próbára, teljesen jó lesz a napom, összeáll minden. Sok mindent átéltünk már együtt és mára nagyon jó barátok is lettünk.

Fischer László: Ez egy nagyon tehetséges társaság. Ezért is köteleztem el magamat mellettük, mert velük tovább tudok zenélni.

Rockbook: Gondoltatok valaha arra, hogy abbahagyjátok és csak civil foglalkozásból éljetek?

Kiss Zoli: Soha.

Nagy ’Liszt’ Zsolt: Minden nap. Olyan nehéz a hangszerem. :)

Krecsmarik Gábor: Én egyszer abba is hagytam, 2001-ben, eladtam a felszerelésemet, mindent. Nem volt sikeres, nem lépett előre egyik zenekarom sem és akkor úgy döntöttem, hogy ennyi volt. Aztán elkezdett baromira hiányozni a zenélés. Szerencsémre 2002-ben meghívtak egy zenekarba basszusgitározni, ahol együtt zenélhettem Liszivel (Nagy Zsolt)és Zolival és ott igazán szívből csináltuk, és azóta is csak szívből zenélünk.

Rockbook: Tehát akkor igazából saját örömre zenéltek, ami hoz magával némi anyagi vonzatot is?

Krecsmarik Gábor: Ha hoz magával anyagiakat, akkor örülünk neki, megköszönjük szépen, ha meg nem, akkor is jól éreztük magunkat.

Liszi: Kb 4 évet kellett várni a lemez megjelenésére, és mikor 1-2 év után elkezdtek az emberek járni a koncertjeinkre, még nem volt se youtube, se semmi, viszont a rajongók már akkor is tudták a dalszövegeket. A Zárt ajtók című számot már játsszuk a második albumról és már annak is tudják a szövegét. És ez nagyon jó érzés.

Rockbook: Így az év végén milyen reményekkel, várakozásokkal tekintetek a jövőbe?

Nagy ’Liszt’ Zsolt: Én a bejglit várom szerdán. :)

Kiss Zoli: Én megmondom őszintén, nagyon nem várok semmit, nem gondolom, hogy jövőre jön a Kánaán, arról lecsúsztunk már. :) Szerintem, amíg örömet okoz, addig fogjuk csinálni, csinálunk majd egy nagyon jó albumot, ami felkavarja majd egy picit az állóvizet a zenekar körül és ha ezáltal akár csak egy kapuval is beljebb jutunk, akkor jól csináltuk.

Krecsmarik Gábor: Én nem tervezek ennyire előre. Szilveszterkor egy hatalmas bulit szeretnénk csinálni a Crazy Mama Music Pubban, ahol mindenki jól érzi magát.

Rockbook: Ha most elétek állna egy angyalka és azt mondaná, hogy mindenkinek egy kívánságát teljesíti, mit kívánnátok?

Tolmacsov György: Boldog Karácsonyt! :)

Krecsmarik Gábor: Jó estét! :)

Fischer László: A zenekar el tudjon jutni fesztiválokra, szélesebb körben váljon ismertté.

Nagy ’Liszt’ Zsolt: Találja meg a zenekar azt, ahova való.

Kiss Zoli: Rosszabb már ne legyen. Legyen egy picit jobb a zenekarnak. Azon a bizonyos kapun jussunk be.

Rockbook: Végezetül mit üzennétek a Rockbook olvasóinak?

Fischer László: Boldog Új évet! Piff! :)

Kiss Zoli: Gyertek el minél több ZBB koncertre! :)

Krecsmarik Gábor: Ha szereted a rock zenét, hallgasd meg a ZBB-t! :)

Máthé Kriszta

Fotók: Szabó Lilla, Tőrösné Kolozsy Erika