Bejelentkezés

x
Search & Filters

RICK WAKEMAN

 
Időpont: 
2012. július 08. vasárnap, 20:00

Richard Christopher „Rick” Wakeman (London, 1949. május 18.), angol billentyűs, a progresszív rockot játszó Yes tagja.

Az angol progresszív - new age zene egyik legtermékenyebb zeneszerzője, a billentyűk koronázatlan királya, korán kezdett ismerkedni a hangszerével. Alig hét éves amikor zongorázni kezd és klasszikus zenei tanulmányokat folytat. Tizennégy évesen beiratkozik a Királyi Zeneakadémiára és csatlakozik az Atlantic Blues nevű együtteshez. Álma, hogy hangverseny- zongorista lehessen, olyan mint péladaképe: Liszt Ferenc. Az akadémiáról viszonylag hamar kirugják, mert a technikák gyakorlása helyett inkább klubokban zenél. Sessionzenészként közreműködik olyan együttesek felvételein mint a Black Sabbath vagy az Edison Lighthouse. Egy ilyen sessionzenélés alkalmával találkozik és csatlakozik a Strawbs nevű zenekarhoz. Két album megjelenése után Wakeman a Yes  együtteshez csatlakozik, és elkezdi annak zenéjét a maga képére formálni. A Fragile című Yes korong sikere nagyban az ő nevéhez köthető, ami egyből sztár státuszba emelte a billentyűst. 1973-ban jelenik meg első szolóalbuma a The Six Wives Of Henry VIII és nagyon meleg fogadtatásban részesül mind a kritika, mind a közönság részéről. 1974-ben kiválik a Yes-ből és szolókarrierbe kezd. Következő nagylemeze szintén egy grandiózus alkotás, Utazás a Föld középpontja felé, Verne regénye nyomán egy rock és szimfónikus zenekarra írt narrált szimfónia. A narrátor David Hemmings volt. A meghökkentő alkotás nagy sikert aratott Amerikában és Európában egyaránt.

Következő gradiózus vállalkozása az Arthur király legendája szintén osztatlan tetszést aratott, aminek következtében egyre másra érkeztek a filmzene megrendelések. 1977-ben ismét csatlakozott a Yes-hez. 1981-ben Tim Rice szövegíróval közösen elkészítették Orwell 1984-című regényének színpadi musicall adaptációját, majd ismét filmzenék következtek. Wakeman sok más progresszív rocksztárral ellentétben úgy vészelte át a nyolcvanas éveket, hogy semmit sem veszített népszerűségéből, annak ellenére, hogy akadtak időnként gyengébbre sikeredett munkái is. Virtuozitása és sajátos, a klasszikus zenét magába ötvöző, divatirányzatoktól mentes zenei világa azonban, minden mélyponton átsegítette. Folyamatosan kereste az új kihívásokat, a zenei megújulás lehetőségét. 1988-ban Ramon Remedios operaénekessel készít közös albumot, melyen a görög és római mitológia elevenedik meg, 91-ben Lucio Fasciano olasz énekessel hozza létre a Fekete lovagok IV. Ferdinánd udvarában című lemezt, mely az olasz belcanto jellegzetességeit viseli magán. 1994-ben jelenik meg a Romance Of The Victorian Age mely a Viktoriánus kor zenei motívumaira építkezve idézi meg a kor hangulatát, többnyire zongorán. Következő igen izgalmas kísérlete az 1995-ös Cirque Surreal, ahol egy létező cirkuszi produkció aláfestő zenéjét komponálja meg. Az elvont zenei motívumok helyett ezen a korongon igazi rockzenét hallhatunk. 2000-ben készül el egyik legnagyszerűbb alkotása a Preludes To A Century, melyen ismét a zongora lehetőségeit aknázza ki és bizonyítja hihetetlen virtuozitását és zenei érzékenységét.

Számtalan stúdióalbuma mellett igen sok koncertlemeze is napvilágot látott, hiszen folyamatosan járja a világot és szerez örömet rajongóinak. Wakeman ma is aktív és bár utolsó lemeze 2009-ben jelent meg, várhatóan ismét előrukkol valami meglepővel és nagyszerűvel.