„Kell a barátság” tánctrilógia

A magyar underground, a progresszív rock s a magyar blues egyik legjelesebb csapata, Török Ádám és a Mini társult a Gödöllő Táncszínház táncosaival, - melynek tagjai között megtaláljuk a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncpedagógusképző Intézetének hallgatóit is. Az est témája a legendás zenész Török Ádám életének zenei stílusait mutatja be, a kezdetektől napjainkig, ezzel is bizonyítva nagyságát, s megújulási képességét.
A tánctrilógia Kézér Gabriella, és Vajda Gyöngyvér (Magyar Táncművészeti Főiskola Táncpedagógusképző Intézetének tanárai) alkotottak, mindegyik része, hagyja a nézők fantáziájának szabad szárnyalását. A jelenetek megengedik a nézőtéren ülők számára az élőzene és a látvány sajátos értelmezésének szabadságát.
Az első rész: Török Ádám legrégebbi dalai közül válogat, (Regék-Hősök-Mesék), míg a második rész (Utazás) a zenekar új hangvételű zenei anyaga, míg a harmadik rész (A nap) a blues világába viszi el a nézőket.

A darabnak Gödöllőn, a Művészetek Háza ad otthont. Bemutató időpontja: 2012. december 28.    19 óra.

"Nemcsak Török Ádám és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolatainak kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot. A magyar underground, a progresszív rock képviselői és hívei vágtak neki így a világnak, hogy aztán tíz-tizenöt év elteltével ezekből az álmokból csak emlékmorzsák maradjanak. A jeles évforduló visszanyúlik a hatvanas évek végéhez, ami jelentősen meghatározta és meghatározza ennek a kultúrának a gyökereit, és talán még napjainkban is ezek az évtizedek adnak erőt a megújuláshoz. Török Ádám célja egy új generáció bevonása ebbe a közösségbe, ami egyszerre inspiráló és újjáélesztheti a bevezetőmben írt sorokat; amikor még Ők kezdték pályájukat, és ahogy gondolkodtak egymásról, a zenéről, ennek összekötő erejéről…”                  

www.torokadam.hu

A tánctrilógia mindegyik része hagyja a nézők fantáziájának szabad szárnyalását. A darab mindegyik jelenete engedi, a szabad értelmezést, esetleg más-más mondanivalót sugall, ezzel is biztosítva a nézőtéren ülők számára az élőzene és a látvány sajátos értelmezésének szabadságát.

Regék-Hősök-Mesék
Elején, a hajléktalanok világában élő, kitörni vágyó ember a „Kolduskirály” a vele együtt élők között igyekszik érvényesülni. Innen elindulva és, mint „Keresztes lovag” vívja a maga harcát és győzi le az őt körülvevő ellenséget. Elérkezik az utolsó megmérettetéshez a „Zöldszemű szörny” hajlékához, ahol utolsó erejével legyőzi a szörnyet. A hosszú út és a sok harc, mint egy megérdemelt jutalmaként Ő lesz a „Szőlőhegy ura”. Élete hátralevő részében pihen, emlékezik, szórakozik „Andalúzia éjszaka, Mexikói Tequilla”.

Utazás
Török Ádám, új hangzás világára épülő és arra készült koreográfia és koncepció, mely egy fiatalember álomképeit mutatja be. Egy álombéli utazáson keresztül, ahol különböző karakterekkel, élményekkel találkozik: Krétáról indul – „Kréta”- majd rakétaemberként száguld tovább –„Rakétaember”- ahol repülése közben találkozik, misztikus lényekkel, akik elvarázsolják, megijesztik, kíváncsivá teszik, -„Misztikus repülés”. A repülésből visszatérve Montenegróba ér–„Montenegró” – azonban a vágy tovább hajtja őt Gibraltárba, ahonnan búcsút kell vennie, mert a mindennapok világa visszarángatja őt a valóságba. –„Gibraltári búcsú”.

A nap
Két fiatalember fekszik az ágyon és igyekszik reggel magához térni az előző esti hosszúra nyúlt éjszaka után-„Lusta Blues”-, mely kábulati állapota lehet akár még az álomvilágában, de lehet akár a valóság is. A nehéz ébredés után határozott képpé, vággyá válik az addigi álom – „Hívj fel Baby” – mely után ismét elindul a napszokásos menete és -„Vissza a városba” - nehezen elindulva, kényszerülve a szokásos mindennapos monotonitásba. A városba érkezve a házak a tömeg körbeveszi az embert – „Körbezárt a dzsungel” – és elnyeli. A nap közepén járunk és már a szokás az újból és újból történés rituáléja, viszi a történetet – „Blues délben” – mely végén megáll és lenyugszik minden az asztal körül – „Asztalhoz leültem” – ahol a barátok egymással küzdve, de egymást segítve, elfáradva újra egymásra találva néznek elébe a következő kihívásoknak.