Bejelentkezés

x
Search & Filters

alternatív metal

Az alternatív metal a heavy metal egy fajtája, mely a ’90-es évek elején vált népszerűvé. A legjelentősebben az alternatív metal zenekarokat a nehéz gitár-riffek jellemzik; tipikusan ezeknek a riffeknek van kihangsúlyozott kísérleti éle, nem megszokott szövegeket tartalmaznak, kötetlen idejű szignók, több hangugratással, mint általában a hagyományos metalban, rendkívüli technika, egy ellenállás a konvencionális megközelítései a heavy metal zenének és egyesítése a metál zene színterén kívüli széleskörű befolyásának.

A kezdetek

A kifejezést egy nagyon laza besorolásként használják, de általában olyan művészeket jelöl, akik a heavy metal stílusában játszanak, egy „másféle”/”alternatív” szemlélettel. Sok zenekart kategorizálnak „alternatív metalként”, melyekre egyaránt hatást gyakorol az alternatív rock és a heavy metal is.

Kezdetben az alternatív metal főleg az alternatív rock rajongóinak szólt, mivel látszólag minden ’80-as évekbeli alt-metal banda gyökerei az amerikai rock „alvilági” színterébe nyúlt vissza. Az alt-metal együttesek rendszerint a hardcore punkból (Corrosion of Conformity), a post-hardcore-ból/zajos rockból (Helmet, The Jesus Lizard), a grunge-ból (Alice in Chains, Soundgarden) vagy az ipari zenéből (Ministry, Nine Inch Nails) eredtek.

Ezek a zenekarok soha nem alakítottak egy határozott mozgalmat vagy színteret; inkább a hagyományos metal hatások egyesítése és a formákkal való kísérletezgetésre való nyitottág kötötte össze őket. Például a Jane’s Addiction című előadás művészi és bohém esztétika, a Corrision of Conformity, a The Melvins és a nemrégiben (2010) újraalakult grunge banda, a Soundgarden előszeretettel forgatja fel a ’70-es évek metalját, valamint a Faith No More a Living Colours-szal együtt funk és hip-hop hatásokkal fűszerezi az alternatív metal „márkáját”, míg a Primus magában foglal egy kis Residents-szerű hangzást.

A korai ’90-es évek grunge-mozgalma segített növelni az ilyen zenekarok hallgatottságát, és ezek az előadók kellemes játékot nyújtottak az alternatív rock rajongóinak különböző Lollapalooza felállásokban (ezt magát a Jane’s Addiction frontembere, Perry Farrell alapította), és nyitottak voltak az olyan együttesekre is, mint a Metallica. A zenei színkép változásával, melyet az alternatív rock népszerű áttörése okozott, metal zenekarok számos fajtája kezdett a műfajhoz tartozóvá válni, mint például az Alice in Chains.

Új együttesek jelentek meg ebben az időszakban saját megkülönböztető jelzéseikkel a metálban: a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails és a Ministry kezdte az ipari hullámot, kombinálva a punk-hatásokat elektronikus zenével és kemény gitárokkal; mint a System of a Down és a Tool, valamint a grunge-jellegzetességeket mutató Cold és Allele belemerítve magukat a progresszív rock hatásaiba; a Rage Against the Machine, mint nem formális hip-hop és post-punk agitprop, mint ahogy a Gang of Four volt a metal által, és a Helmet megformált egy hátteret a jazz és zajos rock/post-hardcore hatásokkal egy igen befolyásos szála az intenzív rockzenének. Más együttesek, mint például a Deftones és a Slipknot vonzották a nem metalt az integrált lemezjátszók és alt-metal stílusok mintái által.

Ahogy a ‘90-es évek teltek, az alternatív metál hangzása úgy kezdett egyre inkább szabványossá válni azzal, hogy az újabb zenekarokat ösztönzött ugyanannak a közösségnek a hatása, mely tartalmazta a Rage Against the Machine-t (a még figyelemreméltóbb dalokkal, mint a “Sleep Now in the Fire” és a “Killing in the Name”), a Korn-t, a Faith No More-t, a Nine Inch Nails-t, a Primus and Helmet-et. A Korn különösen lehangolt riffjeifel és agresszív disszonanciájával létrehozott egy szónikus mintát az új mozgalom számára, mely nu metalként vált ismertté.

A 21. század első évtizedében az olyan zenekarok, mint a Queens of the Stone Age, a Muse, a Fightstar és a Biffy Clyro szintén átvették az alt-metal motívumokat saját zenéjükhöz, és az elektronikus rock-együttes, a Pendulum is használta az alt-metal stílust néhány számában. Korábbi nu metal együttesek, mint például a Linkin Park, szintén betörtek az alt-metal világába, követve gyengülő népszerűségét. A Deftones, akiknek karrierje még a nu metal felemelkedése előtt indult, szintén az alt-metal felé fordult, és a Queens of the Stone Age mellett őket a modern alternatív metal atyjaiként üdvözölhetjük.

Néhány alternatív metal banda szintén használt progresszív alkotóelemeket munkája során; e trend legdramatikusabb példái között kell említenünk a “That Golden Rule”-t Biffy Clyro-tól és a Fightstar “Chemical Blood”-ját.

Oldalak