Bejelentkezés

x
Search & Filters

anarcho-punk

Az anarcho-punk olyan punk műfaj, amely az anarchizmust hirdeti. Magát az anarcho-punk kifejezést néha kizárólag azokra az együttesekre értik, akik a ’70-es évek végétől a ’80-as évek elejéig részesei voltak az eredeti brit anarcho-punk mozgalomnak. Mások viszont tágabb fogalomkörben használják a műfaj megnevezését: ebben az esetben anarcho-punk lehet bármilyen szám, aminek anarchista dalszövege van, beleértve a crust punk, d-beat, folk punk, hardcore punk, garázs punk, illetve ska punk stílusokat is.

Ideológia

Az anarcho-punk rajongókra jellemző a különféle szociális kérdéskörökben való állásfoglalás, ezek közül néhány az állatok jogai, faji egyenlőség, a homofóbia ellenzése, feminizmus, környezettudatosság, a dolgozók autonómiája, háborúellenesség és az anti-globalizációs mozgalom.

Az anarcho-punk követői megkritizálták a punk mozgalomban felfedezett hibákat, alapjában véve pedig az egész ifjúsági kultúrát. Az olyan zenekarok, mint a Crass és a Dead Kennedys dalai a punk szubkultúra folyamatos bővítgetését támadták; emellett ellenezték a punkok, skinhead-ek, B-boyok és egyéb ifjúsági szubkultúrák közötti (és belüli) agresszív viselkedést. Az anarcho-punkok egy része a Straight Edge [ún. „egyenes szél”] mozgalmat követik, akik azt állítják, hogy az alkohol, a cigaretta, a drogok és a túl szabados nemi élet csupán az elnyomás eszközei, ráadásul rendkívül önpusztítóak, mivel elködösítik az ember tudatát és legyengítik az ellenállását az elnyomás egyéb formái ellen is. Mások még a dohány, alkohol és kábítószerek termelésére felhasznált földet is sajnálják, mondván, hogy az ily módon elpocsékolt erőforrásokat rendes élelem termelésére lehetne fordítani. Néhányan főként vallási okokbóltagjai a StraightEdge felfogásnak; ilyenek például a keresztény, muszlim és buddhista anarcho-punkok.

Bár a Crass eleinte a pacifizmus hírnöke volt, ez nem feltétlenül igaz minden anarcho-punkra. Annak ellenére, hogy a szélesebb körű punk szubkultúra képviselői a hippiket megkövező ellenség szerepében tetszelegtek, a hippi ellenkultúra ideáljai az anarcho-punkra is nagy hatással voltak. A Crass félreérthetetlenül jelezte a hippi ellenkultúrához fűződő viszonyukat, és ez a kölcsönhatás a crust punk stílusra is átterjedt.

Zenei stílus és esztétika

Az anarcho-punk zenekarok általában kevésbé figyelnek egy-egy szám zenei felépítésére, mint a teljes külső összképre, amely a lemez kreatív megalkotásának egészét magában foglalja. Ebbe beleértendő az album és a turné látványtervétől kezdve a politikai üzenet közlésén át a zenekar tagjainak életstílusáig bármi. A Crass például tiszteletbeli bandataggá avatta azokat az embereket, akik az albumaik borítóját és a koncertek effektjeit tervezték. Az üzenet tehát sokszor fontosabbnak számít, mint a zene maga. A punk esztétika elvei szerint bárki képes lehet komoly előrelépésekre és teljes önkifejezésre a karrierjében, még akkor is, ha csak limitált eszközök vagy szakértelem áll a rendelkezésére. Gyakran előfordul, hogy egy anarcho-punk szám nem követi a hagyományos rock-dal felépítését a verzékben és a refrénben, viszont erre is akad kivétel. A kései Chumbawamba számok például egyszerre viselték magukon az anarcho-punk és a pop stílusjegyeit; popzenei felépítésükkel az üzenet könnyebben érthetővé vált, sőt, még a toplistákon is elcsíptek velük egy-egy helyezést. Stilisztikai szempontból a műfaj többnyire nagyon változatos, és az esetek többségében a közös célok, a társasági kapcsolatok jobban összefűzik őket, mint egy bizonyos zenei hangzás. Ennek egy extrém példáját mutatta be a Crass zenekar a ’Yes Sir, I Will’-el, ahol egy dühöngő, szinte szabadon improvizált zenei alapra üvöltötték fel a szöveget. Egyéb kísérletező kedvű anarcho-punk együttesek között említhetjük még a The Cravats, a Björk-féle KUKL és a részben elektronikus hangzású D&V zenekart is.