Bejelentkezés

x
Search & Filters

black metal

A black metal a heavy metal zenei stílus extrém irányzata. Szembetűnő stílusjegyei dalok erősen betorzított, éles, disszonáns megszólalása és a károgó éneklés. Hírét a 90-es évek eleji norvég mozgalom résztvevői által elkövetett templomgyújtogatásoknak és a tagok közt történt haláleseteknek köszönheti. Az előadók szélsőséges világképe sokszor egy zenekar tagjait is egymás ellen fordította. A műfaj a 80-as évek évek óta többször átalakult, különböző alirányzatokra bomlott, de a metalzenei underground részeként máig folyamatosan fejlődésben van.

Hangszerelés

A black metal zenét szinte kizárólag károgva, vagy ahhoz hasonlóan üvöltve, hörögve adják elő, de a meglehetősen ritka, tisztán kiénekelt dalokra is a félelmetes, bizarr, groteszk megszólalás jellemző.

A zenék tipikusan nyers, éles és fenyegető gitárhangzását intenzíven betorzított gitárokkal és sokszor a felső tartományokban játszott disszonáns hangzatokkal hozzák létre. A riffeket a death metalhoz hasonlóan sokszor tremolo pengetéssel játsszák, de a témák és a dalszerkezet jellegzetesen egyszerűbb és monotonabb. A norvég zenekarok (köztük is a Burzum) hatására a black metal a hangszerhasználattal szemben a kisugárzást, az atmoszférát helyezi előtérbe. Kevés zenekar ad elő gitárszólókat.

A basszusgitár általában alig hallhatóan, a háttérbe keverve a gitár dallamát követi. A dob jellemzően egyszerű, gyors és monoton blast beat.

A nyugtalanító légkör létrehozásában több zenekarnál szerepet kap a szintetizátor, melyet a gitárhoz hasonlóan „minimalista felfogással” használnak. Ez nem vonatkozik a műfajhoz csak külsőségekben tartozó szimfonikus black metal zenekarok gazdagon díszített megszólalására.

Szövegvilág és ideológia

A black metal szövegvilága az előadók szélsőséges eszmerendszerét tükrözi. Általános a mizantrópia és a keresztény világ megvetése, de a különböző zenekarok filozófiája vérre menő ellentétben áll egymással. Az előadók egy része ateista vagy antiteista nézeteket vall, míg mások az ősi pogány vallásokhoz vagy a sátánizmushoz fordulnak. A szövegek hangulata gyakran depressziós vagy nihilista. Klasszikus black metal elemek még a természeti motívumok, az évszakok (elsősorban a tél), a mitológia, folklór és a fantasy.

Történet

A heavy metal stílusirányzatai közül a black metal számít a leghírhedtebbnek, ennek történeti és zenei okai egyaránt vannak. Az 1980-as években a műfaj még nem vált el jellegzetesen a ma is létező thrash és death metaltól, azonban az extrém metal zenék 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji felfutásakor megjelent az igény valami szélsőségesebbre, valami veszélyesebbre és ennek megjelölésére a mai értelemben vett műfaj megteremtői – elsősorban a norvég zenekarok – visszanyúltak ehhez a kifejezéshez, melyet először – '82-es albumának címeként – a brit Venom használt saját zenéjének definiálására.

Az eredeti mozgalom olykor nyíltan is kijelentett legfőbb célkitűzéseiként a következők fogalmazhatóak meg:
- szembefordulás a szélesebb közönség számára is befogadható zenei irányzatok közvetítette képpel (például "bajtársiasság" és egyéb "optimista" hangulati vonások),
- a zene hangulatának előtérbe helyezése a puszta agresszióval szemben, annak mellőzése nélkül,
- mindenféle politikai üzenet mellőzése, a zenében megfogalmazott érzések és gondolatok ideológiai szintre emelése, a valóság és a művészi kinyilatkoztatások közötti határvonal összemosása,
- leggyakrabban egyház és vallásellenes, sátánista dalszövegek jellemzik,
- társadalmi reakció kiváltása.

Mindezt sikerült is megvalósítani, ennek megfelelően a black metal még az időközben sokszorosára duzzadt metal közönség jelentős része számára is elfogadhatatlan: a gúny, a megvetés, más esetekben a félelem tárgya. Ezzel egy időben azonban a főáramba jutást sem kerülhette el a műfaj, ennek eredményeképp az 1990-es évek második felére az eredeti eszmét teljes mértékben félreértelmező zenekarok serege adhatott ki hangzóanyagokat. Az eredeti skandináv színtér jelenleg a kifulladás szélén áll, a black metal jelenlegi elit-zenekarai többnyire Észak-Amerikából, Kelet-Európából vagy Franciaországból származnak.
 

Eric Peterson (Testament)

Születés / Halálozási dátum: 
1964. május 14. csütörtök
Születési hely: 
Alamenda (Kalifornia) - USA
black metal
thrash metal
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Eric Peterson (Alameda, Kalifornia, 1964. május 14. – ) egy amerikai gitáros, aki a Testament nevű thrash metal együttes révén vált ismertté az 1980-as években.

Zenei karrierje

A svéd/mexikói származású gitáros 1983-ban alapította a Legacy nevű zenekart, amely pár évvel később Testamentre változtatta a nevét, és a nyolcvanas évek második felében kiadott albumaival a Thrash Metal Nagy Négyese (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) után a legnépszerűbb együttesnek számított a maga műfajában.

Az 1990-es években a thrash metal stílusban tapasztalható hullámvölgy és a zenekart sújtó folyamatos tagcserék ellenére a fődalszerző Eric Peterson és az énekes Chuck Billy életben tartották a Testamentet, amely ma is folyamatosan koncertezik és nagyobb szünetekkel ugyan, de időről időre új albumokat is készít.

Peterson 2000-ben a basszusgitáros Steve DiGiorgioval (Sadus, Death, Testament), Jon Allen (Sadus) dobossal és Steve Smyth (Vicious Rumors, Nevermore, Testament) gitárossal megalapította a szimfonikus black metalt játszó Dragonlordot, ahol nem csak gitározik, de énekel is. A Dragonlordnak eddig két albuma jelent meg.

Karrierje során Peterson főleg Gibson gitárokat használt, de jelenleg saját tervezésű, Old Skull V nevű Dean gitárján játszik.

Tovább a Testament oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Oldalak