Bejelentkezés

x
Search & Filters

dark rock

A dark rock a rockzene egy melankolikusabb válfaja, amely a ’90-es évek végén alakult ki elsősorban a heavy metalból.

A ’90-es évek második felében az olyan együttesek, mint a Secret Discovery és a Paradise Lost kiszélesítették repertoárjukat néhány modern elemmel, és fokozatosan eltávolodva a heavy metal műfajtól kialakították az új stílust, a dark rockot. A dark rock lényegében több az alternatív rockra jellemző elemet, és több elektronikus nüanszot épít be a dalaiba, úgy, hogy közben hű marad a metálos gyökereihez is. A dalok többnyire a basszus és bariton szólamok között mozognak, melyek a zenével összekomponálva igazán melankolikus hangzást kölcsönöznek az irányzatnak. Mindez gyakran az érintett együttesek nevében is tetten érhető, pl.: a Lacrimas Profundere nevű formáció a saját stílusát rock ’n sad-ként határozza meg [sad=szomorú]; az End of Green pedig úgynevezett „depressziós subcore”-t játszik. Finnországban a dark rock felvirágzása a HIM és a The 69 Eyes zenekarokhoz kötődik; ők az ezredforduló környékén váltak igazán ismertté. A stílus további mintapéldányai közül a Charon, a Sinamore és az End of You örvend még szakadatlan népszerűségnek.

A dark rock és a szimfonikus rock/metal között van némi stílusbeli átfedés, erre kitűnő példa lehet a Nightwish és a WithinTemptation.

Eredete

A dark rock kifejezést elsőként a Secret Discovery ’Slave’ című albumának jellemzésére használták. Ezután Nick Holmes, a ParadiseLost énekese is átvette, hogy leírhassa vele a ’99-ben megjelent ’Host’ című lemezét. Ráillett továbbá a német Zeraphine karakterére is, de ugyanez elmondható bármely együttesre, amely a heavy metal, alternative rock és a modern elektronica elemeit vagy fúzióját alkalmazza.