Bejelentkezés

x
Search & Filters

experimental rock

A kísérleti rock vagy avantgarde rock a zene egy olyan fajtája, amely azon a rock-on alapszik, amely a műfaj alapelemeivel kísérletezik, vagy amely a közös kompozíció és előadási technikák határait feszegeti.

Az előadók szintén megkísérelhetik zenéjük egyediesítését nem megszokott ütemjelzésekkel, instrumentális hangolással, kompozíciós stílusokkal, dalszöveg-technikákkal, más zenei műfajok elemeivel, éneklési stílusokkal, hangszeres effektekkel vagy személyre szabott kísérleti zenei hangszerekkel.

Az 1960-as évek

A 60-as évek közepétől a végéig volt egy robbanásszerűen növekvő és kísérletező időszak a rockzenében. A zenekarokra az olyan szabad jazz-művészek gyakoroltak hatást, mint John Coltrane és Sun Ra, valamint az olyan avantgarde zeneszerzők, mint John Cage és Karlheinz Stockhausen. A Velvet Underground, melynek tagjai közt szerepelt Lou Reed, John Cale és Angus Maclise, és Andy Warhol-lal és LaMonte Young-gal kapcsolták össze, a minimalizmus és az avantgarde zene elemeit olvasztotta össze a standard rockdalok struktúrájával. Az indián és az arab zene hangzását szintén széles körben csodálták és átvették. Még az olyan népszerű és sikeres zenekarok is, mint a The Beatles, a The Beach Boys és a The Rolling Stones is képesek voltak beépíteni a külső és külföldi hatásokat dalaikba hatalmas rajongótáboraik feláldozása nélkül.

Howard Goodall a 20. Század Nagyjai televíziós programjában azt mondja, hogy a pop és a klasszikus technikák összekeverésével, valamint indián és elektronikus zenével történő keresztezésükkel a The Beatles felfrissítette és újra életre keltette a nyugati harmóniát. Szintén átalakították a hangstúdiókat egy élő hangzást idéző tompa dobozból egy izgalmas és tökéletesen új hangzású zenei laboratóriummá.

Egyéb fontos kísérleti zenekarok ebben a periódusban olyan együtteseket foglaltak magukba, mint a The Monks, a The Fugs, a The Godz, a Red Crayola, a Captain Beefheart és a Magic Band and The Mothers of Invention. Ezek a bandák szintén inspirálóak voltak a Plastic People of the Universe számára, amely az 1970-es években jelent meg a vasfüggöny mögött.

Az 1970-es évek

Ezen zenekarok kísérletezéseitől ihletve jött egy másik hulláma a kísérleti rockbandáknak az 1970-es évek elején. Ott volt például az úgynevezett Krautock-jelenet Németországban, amely olyan tudatot tágító bandákat foglal magában, mint az Amon Düül II és a Popol Vuh, és olyan hang-kollázs művészeket, mint a Faust, valamint a rendkívül improvizatív és szinte besorolhatatlan Can. Brio Eno egy másik fontos alakja volt, különösen a Roxy Music-ból való távozása után azért, hogy saját elképzeléseit kövesse (mely végül a “környezeti zene” kifejezésének általa történő feltalálásához vezetett). Néhány más művész ebben az időszakban, mint például David Bowie és Scott Walker, szintén elhagyta a pop-orientáltabb stílusokat dalszövegírás és előállítás kísérletének céljából. Miles Daviy korai ‘70-es évekbeli munkái közül néhány, mint például az On The Corner vagy az A Tribute To Jack Johnson közrefogta, sőt még inkább meghatározta a vonalat a fúziós jazz, a funk és a rock között. Ugyanebben az időben ott volt a már kissé kísérleti progresszív rock színterének kísérleti szárnya, magában foglalva számos olyan zenekart, akiket megihletett a korabeli klasszikus zene - a Magma, Henry Cow, az Area, az Univers Zero, és így tovább. A ‘70-es évek végén a punk rock számos kísérleti nyúlványt fejlesztett ki, melyek közül a legjelentősebb a post-punk. Ez a műfaj magában foglalt mindent a giccses punk rockerektől, mint amilyen a Pere Ubu, a The Electric Eels és a Suicide a dob-ihlette Public Image Ltd.-ig. Más punk-hajtások magukban foglelják az ipari zenét (olyan együttesekkel, mint a Cabaret Voltaire, az Einstürzende Neubauten és a Throbbing Gristle) és a No Hullám (olyan bandákkal, mint a James Chance and the Contortions és a DNA).

Az 1980-as évek

Az experimentalizmus az 1980-as években a főiskolai rock és az underground zenei életjelentős része volt. Punk és post-punk elődeitől inspirálva az olyan zenekarok, mint a Sonic Youth , a Band of Susans, és a Live Skull, akik a New York-i No Hullám színteréből származnak, a The Scene Is Now, a Negativland, a Butthole Surfers, a Beme Seed és a Dinosaur Jr. tovább növelték a rock határait a minimalizmusból és a konceptualizmusból vett hatások bemutatásával, úgy mint pop art, situationizmus és fluxus, valamint az 1980-as évek új médiakultúrájának hatásai. A ‘80-as évek végén az underground színtere a Velvet Underground és az 1960-as évek pszichedeliája által befolyásolt bandák sokaságának megjelenésnek volt tanúja, ide értve az Agitpop, az Opal, a The Pixies, a Yo La Tengo és a Big Black zenekarokat. A hardcore punk a maga DIY etikájával szintén egy nagy hatással volt az időszak számos kísérleti rock együttesére. Az 1980-as évek végére a rap is megjelent az érett kísérleti szakaszban kutatva a belekóstolás és a viselkedés lehetőségeit szociális és faji kérdésekkel. A mintázás technikája már jelen volt a popzenében az évtized nagy részében, azonban az olyan művészek, mint Kate Bush, Brian Eno és hasonlóak, tovább újítgattak egy kísérleti popzenét a mintázás technológiájának használatával. A mintázás ezen formáinak hatásai szintén segítettek, mint egy hatás a modren elektronikára. A rap hatása a kísérleti rockra hatalmas volt, hiszen sok rock zenekarra volt hatással a rap előadók ereje és innovációja, mint például a Public Enemy, a Dream Warrioirs és a Digital Underground, és arra törekedtek, hogy a rap és a hip-hop aspektusait saját zenéjükbe olvasszák, mint a Sonic Youth 1990-es “Kool Thing”-jén megjelenő Chuck D. a Public Enemyből.

Az 1990-es évek

Az underground zene elüzletiesítése az 1990-es évek első felében a jellegzetes “Alternatív” stílus megszületéséhez vezetett, amely sokrétű, eltorzított gitárokat és erőltetett férfivokálokat szerepeltetett. Az experimentalizmus, melyre jellemző volt, hogy az 1980-as évek “trutyi”-ként elutasította, a rockzenében domináns stílusként ragadt meg. Az 1980-as években a Pacifikus Észak-nyugatról származik olyan metál-, pszichedelia- és punk-befolyásolt zenekaroktól, mint például a Mudhoney, és a Mother Love Bone meg a Nirvana voltak a műfaj kiugró művészei. Hamarosan olyan zenekarok tűntek fel, mint a Pearl Jam, a Stone Temple Pilots és a Soundgarden, akik uralkodóak lettek a slágerlistákon, amíg saját műfajukban közelkerültek a behatások elfogadott listájához, és még a rock aréna elemeit is felhasználva, mint például a hosszas gitárszólók és bonyolult ütemjelzések, ami már egy lemeztelenített nem-virtuóz stílus volt. Az olyan együttesek, mint a Butthole Surfers és a Sonic Youth kihagytak sok eredeti és csiszoló elemet, és a tradicionális struktúrán belül kezdtek el dolgozni. Művészek, mint a Ween és a Redd Cross, folytatták elődeik leleményességét, kevesebb behatással, mint ahogy néhány, az 1970-es évek funk-jára utaló zenekar, mint például a Praxis tette. Az Észak-Carolina-i Mr Bungle a progresszív rock gyakorlott zenészeit kombinálta egy konfrontatív, abszurd megközelítéssel, melyet gyakran kapcsolnak össze a a No Hullámmal, az egész dalban a műfajok váltogatása által, és megszabadulva a hagyományos dal-struktúráktól.

A kilencvenes évek derekán a lo-fi mozgalom kiemelkedő tényezővé vált az új felvételi technikák otthoni felfedezésében, közvetlen a gitárokba dugva csakúgy, mint a keményen előre erősített csatornák az akusztikus hangszereknél meghozva a zajt a zenébe. A kísérleti lo-fi rockegyüttesek voltak a Sebadoh, a Guided by Voices, a Half Japanese, a Slicing Grandpa, és az Eric's Trip.

Az 1990-es évek végén számos indie-rock zenekar tért át egy post-rock-nak nevezett stílusra, melyet úgy írtak le, hogy a stílus, amely “rock hangszerelést használva gyárt nem-rock zenét”. HAbár a post-rock gyakran vezethető vissza a Slint (hardcore-punk-ihlette) ‘80-as évek végi/’90-es évek eleji munkáira és a Talk Talk (Miles Davis és a környezeti zene által befolyásolt) kései korszakára, az kifejezés a’90-es évek végéig/2000-es évek elejéig nem vált bevetté az olyan zenekarok leginkább instrumentális zenéjének leírására, mint a Mogwai, a Tortoise és a Godspeed You! Black Emperor. Mostanra a “post-rock” utalhat szinte bármilyen komplex instrumentális rock-ra, amely az indie színteréről származik; a Rachel’s finom, klasszikus-ihletésű chamber rock-jától a Godspeed You! Black Emperor masszív, fenyegető hangzású vidékeiig. Az időszak más kísérleti rock stílusai a math rock és a post-hardcore olyan zenekarokkal, mint a Shellac, a Fugazi, a Les Savy Fav. A noise (zajos) rock radikálisabbá és gyorsabbá vált az olyan zenekarokkal, mint a Melt-Banana és a Lightning Bolt. A kilencvenes évek végére néhány indie rock együttes, mint a The Notwist és az Enon a zenegyártás egy még elektronikusabb útjára lépett, új szerkezeteket fedezve fel.

A 2000-es évek

Az 1990-es évek múlásával az indie rock nem-instrumentális formái is egyre inkább kísérletivé váltak. Az újítók közül néhányat ezen a területen összekapcsoltak a Jewelled Antler-rel és az Elephant 6 kollektívával., mint például a Comets on Fire-t, Josephine Fostert, a Neutral Milk Hotel-t, a The Olivia Tremor Control-t és a Six Organs of Admittance-t. A kései kísérleti indie zenekarokhoz tartozott a Circus Devils, a Deerhoof, a Deerhunter, a The Fiery Furnaces, Kling Klang, a Liars, a Man Man, a TV on the Radio, a U.S. Maple és a Xiu Xiu. Az 1990-es években alternatív rockot játszva népszerűvé váló brit zenekar, a Radiohead, különböző zenei stílusokkal kezdett kísérletezni az ezredfordulón a Kid A albummal, és aztán 2001-ben az Amnesiac-kal. Ezek az albumok az elektronikából és a Krautock-ból merítettek ihletet, úgymint jazz és klasszikus zene, létrehozva egy radikális váltást a csapat irányában, polarizálva a kritikusokat és a rajongókat.

A kísérleti hangszerkészítő Yuri Landman számos kísérleti zenei hangszert alkotott az olyan jelentős kísérleti rock-előadóknak, mint az Enon, Jad Fair, a Liars, Lou Barlow Mauro Pawlowski és a Sonic Youth. A Neptune zenekar szintén készített számos hasonló elekronikus hangszert. Többszólamú hangzással a lassított hangzású számok felett Liam Finn egyesítette a zajos (noise) rock-hangzás szerkezetét saját énekes-dalszövegírói dalaival.

A New Weird America (Amerika Új Sorsa) mozgalom olyan bandákkal bukkant fel, mint az Animal Collective, jelenléte jól kivehető mind egy képzeletbeli 1960-as évekbeli aranykorra visszatekintésben, mind az online forgalmazás korában a rockzene számára történő iránymutatásban. Az olyan zenekarok, mint a Chicks on Speed közelítettek a korai ‘80-as évek New Wave (Új Hullám) hangzásához. A post-hardcore és az új prog. zenekarok második hullámának gyűjteménye belekóstolt az experimentalizmusba, nevezetesen a Circa Survive, a Coheed and Cambria, a Glassjaw, a The Mars Volta, a The Sound of Animals Fighting, a Thrice és a kereskedelmileg sikeres együttes, a Muse. Más kísérlet rock előadók is alakultak 2000 után, mint például a Warpaint, a Yeasayer, a Health, a Ponytail, a Pre, a The Luyas, aThese Are Powers and Women.

John Frusciante (ex-Red Hot Chili Peppers)

Születés / Halálozási dátum: 
1970. március 05. csütörtök
Születési hely: 
New York - USA
alternatív rock
experimental rock
funk rock
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

John Anthony Frusciante (New York, 1970. március 5. –) a Red Hot Chili Peppers rockegyüttes egykori gitárosa. A Rolling Stone által megnevezett három Modern Guitar God egyike és a BBC6 Axe Factor választása szerint Az utóbbi 30 év legjobb gitárosa, napjaink egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb gitárosa, zeneszerzője, előadója.

A kezdetek

Apja, idősebb John régebben zongorista volt, később ügyvéd, aztán bíró a helyi bíróságon. Édesanyja, Gail, tehetséges énekes (ő vezeti a befejező énekkórust az Under the Bridge című számon) de végül háziasszonyként élt, amikor férje karrierje fordulóponthoz érkezett.

Családjával Queens-ben élt, mielőtt az arizonai Rucsonba költöztek volna, azután Floridában éltek egy évig. Ezalatt az idő alatt John szülei elváltak. Ennek eredményeképpen John az anyjával a kaliforniai Santa Monicába költözött. 9 éves korában nagy hatással volt rá a gördeszka, a kaliforniai zene nagy képviselőivel együtt mint pl: Kiss, Aerosmith és különösen a Germs, akinek a számait egy évvel később már gitáron játszotta.

11 évesen veszi az első gitárleckéjét, és anyjával és mostohaapjával Mar Vistába költözik. Emellett Johnt rengeteg új zenei hatás éri. Ezentúl Jimmy Page-et, Jeff Beck-et, Jimi Hendrixet (akinek a hatása a mai napig érezhető gitár játékán) és Frank Zappát hallgat főként miközben zenei stílusukra, és technikájukra koncentrál leginkább. Mikor 14 éves lett felveszi első négy számnból álló albumát. 17 évesen otthagyja az iskolát és Los Angelesbe költözik. Ebben az időben óriási hangsúlyt fektet a gitárjátékra, 10-15 órát gyakorol naponta. Jelentkezik Zappa meghallgatására, aki új gitárost keres, de várakozás közben meggondolja magát, és elmegy, mert úgy gondolja hogy nem lenne képes helyt állni.

1988-ban John a fekete bőrü dobossal, DH Peligro-val jam-el, aki jól tudja, hogy a fiatal Frusciante már 15 éves kora óta Red Hot Chili Peppers rajongó, aki kívülről tudja az összes gitár és basszusgitár témát, s néha még barátjainak is kifizeti a belépőjegyet a koncertekre, csak, hogy ők is részesedjenek a RHCP zenéjéből. Peligro így aztán meghívta barátját, Flea-t, a Peppers basszusgitárosát egy közös zenélésre. Flea-re óriási hatással van Frusciante, ebből az első jam-elésből született a későbbi Mother's Milk albumra is felkerült Pretty Little Ditty c. szám, melynek riffjével később a Crazytown nevű együttes is világhírűvé vált. 1988 nyarán heroin túladagolásban meghalt a RHCP addigi gitárosa, Hillel Slovak, Fleanek pedig kézenfekvő volt, hogy a legjobb választás a 18 éves, azonban külsőre és stílusra is kísértetiesen hasonló Frusciante lesz. A fiatal gitáros bevallása szerint, az a pillanat volt a legtisztább, legőszintébb boldogság, amit egész életében valaha is érzett, amikor megtudta, hogy bekerült élete első zenekarába, a Red Hot Chili Peppersbe.

Munkássága

Mother's Milk – az első lemez

Nem sokkal Frusciante bemutatkozása után, 1989-ben elkészült a RHCP 4. stúdiólemeze, a Mother's Milk, melyen végig John gitározik, s bemutatkozott a banda új dobosa, Chad Smith is. Noha ekkor még Frusciante stílusát nagyban befolyásolta, elődje, Hillel Slovak játéka, új ötleteiből és gitártémáiból olyan slágerek születtek meg, mint a Knock Me Down, a Subway To Venus, vagy a rádiók által éjjel-nappal játszott Stevie Wonder-feldolgozás, a Higher Ground. A 19 éves John Frusciante-val rögzített album végül aranylemez lett, s előrevetítette a zenekar következő albumának sikerét is.

Blood Sugar Sex Magik – a második album

Az alig 21 éves Frusciante, akit sokan már gitárzseniként emlegettek, és a Chili Peppers második közös lemezüket 1991-ben készítették el. Az album zeneanyagának felvételeire egy Hollywood Hillsi üresen álló villában került sor, melyet újdonsült producerük, Rick Rubin bérelt ki számukra. A zenekar tagjai teljes elszigeteltségben dolgoztak az új dalokon, melyekben továbbra is keveredtek a funky, a rap és a rockzene elemei. Flea és Frusciante gyakran szívtak el egy-egy szál marihuánát, inspirációt merítve ezzel egyébként sem szegényes gitárjátékukhoz.

Az album 1991. szeptember 24-én jelent meg és már megjelenése pillanatában hatalmas siker lett. Olyan sikerszámok szerepelnek a korongon, mint a pörgős Suck My Kiss, a lírai I Could Have Lied, az őrült Give It Away vagy a balladaszerű Under The Bridge. A lemez a Billboard lista 3. helyre került és csak az Egyesült Államokban több mint hétmillió példányban kelt el. A váratlan siker hamarosan az ismert bandák közé emelte a Chili Pepperst de Frusciante nem tudta igazán feldolgozni a hirtelen jött hírnevet és kétségei támadtak a banda népszerűségével kapcsolatban.

Anthony Kiedis, a Chili Peppers énekese, így idézi Frusciantét visszaemlékezéseiben: „John azt mondta, ’ Túl népszerűek vagyunk. Nincs szükségem ilyen mértékű sikerre. Egyszerűen csak klubokban szeretnék zenélni, mint ahogy ti tettétek, srácok két éve.’” Frusciante később elmondta, hogy a zenekar népszerűségének növekedése „túl gyors és túl nagymértékű volt. Minden, mintha, egyszerre történt volna és ezt én nem tudtam feldolgozni.” Úgy érezte ki kell lépnie a zenekarból. Amikor a Chili Peppers világkörüli turnéra indult hangokat hallott a fejében, melyek azt mondták neki „ne csináld végig a turnét, most kell elmenned.” Mint később elmondta a nagy népszerűséget, melyet gyűlölt, a Heroin segítségével sem tudta már elviselni, és alábbhagyott olthatatlan vágya arra, hogy a Red Hot Chili Peppersben zenéljen. Pedig nemrégiben még híres, a lányok körében népszerű rocksztár szerepére készült.

1992. május 7-én a tokiói Club Quattro-beli fellépés előtt bejelentette zenésztársainak, hogy elhagyja a bandát. A többiek rábeszélték, hogy még aznap este lépjen fel velük. Megtette, de a következő reggelen már hazarepült Californiába.

1992–1997: Drogfüggőség, szóló lemezek

A Chilivel eltöltött évek és a világkörüli turné idején – melynek sikerét és népszerűségét oly nehezen viselte - Frusciante már komoly drogproblémákkal küzdött. Nemcsak a marihuánát fogyasztotta óriási mennyiségben, hanem elkezdte használni a heroint is és csakhamar a függőség határán találta magát. Hazatérve kaliforniai otthonába súlyos depresszióval küzdött, úgy érezte semmit nem ér az élete és hogy már soha nem lesz képes zenét szerezni vagy gitárt venni a kezébe. Frusciante szerint depressziójának heroinnal való „gyógykezelése” egyszerű döntés volt: „Alapból nagyon lehangolt voltam, de mindig boldog, amikor drogoztam; ezért állandóan drogoznom kellett. Soha nem volt bűntudatom, igazán büszke voltam a szenvedélyemre.”

Hosszú ideig csak a festés érdekelte, majd később azokon a számokon dolgozott, melyeket még a Blood Sugar Sex Magik album munkálatai közben írt. A zenei anyagot saját nappalijában egy négysávos magnón rögzítette majd 1994. március 8-án Niandra Lades And Usually Just A T-shirt címen adta ki első szóló albumát, mely album hangzása merőben eltér a Chili Peppers funky stílusától… Ezidőben Hollywood Hills-beli házába begubózva, óriási rendetlenségben élt. A ház belső falait az általa készített graffitik és festmények borították. A ház és tulajdonosa akkori állapotot hűen tükrözi barátai, Johnny Depp és Gibby Haynes, által készített, a Stuff címet viselő rövid dokumentumfilm. A házzal végül egy tűz végzett, melyben megsérült értékes gitárgyűjteménye is.

1997. augusztus 26-án jelentette meg második szóló albumát, a Smile From The Streets You Hold címmel. A lemezen már jól érezhető, hogy technikai tudása nagy mértékben megkopott, hangja gyenge, fátyolos, szinte végig köhögi a teljes albumot, meg sem közelítette már régi önmagát. A lemez forgalmazását később leállíttatta, mondván egy nap majd újra kiadja.

1997–2002: Rehabilitáció és visszatérés a Red Hot Chili Peppersbe

1997 végén több, mint 5 év erőteljes drogfogyasztás után Frusciante felhagyott a heroin használatával. Igaz még hónapok múlva sem tudott lemondani a kokainról és az alkoholról. 1998 januárjában régi barátja Bob Forrest unszolására bevonult egy drogelvonó klinikára Las Encinasra, Pasadenán, hogy teljesen kigyógyuljon függőségéből. A klinikán egy kezdődő szájfertőzést diagnosztizáltak nála, s hogy ne súlyosbodjon állapota fogait eltávolították és műfogsort kapott. Karjain bőrátültetést végeztek, megpróbálták eltüntetni a tűszúrások okozta tályogokat, melyek nyomai még ma is láthatók.

Majd egy hónap után hagyta el a klinikát az újra egészséges Frusciante. Nagy változásokat eszközölt életstílusán. Étrendjében, csak egészséges ételek szerepeltek, egészség-központúan élt. Rendszeresen jógázott és gyakorolta a vipassanát, megtanulta fegyelmezni testét, egy időre még a szexről is lemondott. Mindezen változások elősegítették, hogy teljesen maga mögött hagyja a drogos éveket. Frusciante büszkén tekint vissza élete ezen szakaszára, hiszen képes volt újra élni és szembenézni a világgal és önmagával.

Egykori zenésztársa, Flea, végig kitartott mellette, gyakran látogatta és próbálta tartani benne a lelket. Miután Frusciante meggyógyult Flea felajánlotta neki, hogy ismét zenéljenek együtt a Red Hot Chili Peppersben. Frusciante örömmel mondott igent, életében másodszor is óriási hatással volt rá, hogy újra tagja lehet kedvenc bandájának.

Mivel házát és hangszergyűjteményét is elemésztette a tűz, Anthony Kiedis segítette ki pénzzel, hogy újra tudja kezdeni a zenélést. Kitartóan gyakorolt és hamarosan mérhető volt régi önmagával. Így a banda 1998 tavaszán elkezdte új albumuk zenei munkálatait. A lemez 1999. június 8-án jelent meg Californication címmel és újra sikert hozott a bandának, melyet mi sem igazol jobban, mint a 13 millió eladott példány. A lemezen olyan számok szerepelnek többek között, mint az Around the World, a Scar Tissue, az Otherside, a címadó Californication és a banda újra egymásra találásáról szóló Road Trippin’. Frusciante az album zenei anyagát addigi legjobb munkájaként jellemezte.

A zenekar ismét világ körüli turnéra indult, miközben John szorgalmasan írta saját dalait is. 2001-ben megjelentette újabb szólóalbumát To Record Only Water For Ten Days címmel. Ez az album is az otthonában készült, de már nem négy, hanem nyolcsávos digitális technikával rögzítve. Hangzása sokkal érettebb és kidolgozottabb, mint előző lemezei. Az album megjelenésének évében kisebb koncertsorozatot adott Európában és Észak-Amerikában. A turné minden állomásán egy szál akusztikus gitárral lépett fel. Ugyanebben az évben From The Sounds Inside címmel egy újabb dalgyűjteményt állított össze, de ezt csak honlapjára tette fel, hogy rajongói ingyen, mintegy ajándékképpen letölthessék zenéjét.

2002-ben jelent meg az együttes By The Way című lemeze, mely az előzőhöz hasonló sikert aratott. Megjelenése után az együttes világ körüli turnéra indult.

2002-2009: Stadium Arcadium, szóló lemezek

2004 februárjában Josh Klinghoffer és Joe Lally közreműködésével megalakult az Ataxia formáció. A két hétig tartó felvételek után, mely során két albumnyi anyagot rögzítettek, két fellépés következett. Ezek után a formáció feloszlott. Első lemezük Automatic Writing címmel jelent meg 2004-ben. A másodikat 2007 májusában adták ki AW II néven. 2004 februárjában megjelent a Shadows Collide With People. Ezután Frusciante bejelentette, az elkövetkező hat hónapban hat lemeze fog megjelenni. Ezek a következők: The Will to Death, DC EP, Inside of Emptiness, A Sphere in the Heart of Silence, Curtains és ide tartozik az Automatic Writing is. 2005-ben a Red Hot Chili Peppers ismét stúdióba vonult, hogy elkészítse új albumát, a Stadium Arcadium-ot. A helyszín ismét a BSSM felvételeként is szolgáló ház volt. Frusciante gitárjátéka minden eddiginél meghatározóbb ezen a lemezen, s a legtöbb számban háttérvokált is énekel. Számos gitárt és egyéb hangszert hallhatunk tőle a felvételeken. Végül 28 szám került a dupla albumra.

2007-ben a Stadium Arcadium turné után az együttes bejelentette, hogy egy éves szünetet tartanak, mivel a Californication óta egyfolytában csak dolgoztak és turnéztak. Szeptemberben Flea azt nyilatkozta, hogy a szünet 1 év helyett 2 éves lesz, tehát 2009 közepe felé fognak újra összejönni és beszélni az újrakezdésről.

Tizedik szóló albuma 2009. január 20-án jelent meg, The Empyrean néven.[Record Collection] 2006 decembere és 2008 márciusa között vette fel az anyagot. Többek között bandatársa Flea és barátja Josh Klinghoffer is játszanak a korongon. Közreműködik még a Sonus Quartet, a New Dimension Singers és Johnny Marr. Frusciante nagyon elégedett az albummal: "sokszor meghallgattam a pszihedelikus élmény kedvéért, amit ez az album ad." A művész így ajánlja szerzeményét: "olyan hangosan hallgassátok, amennyire csak lehet, főleg sötét szobában, késő éjszakai órákban."

2009-napjaink: Második kilépése a Red Hot Chili Peppersből

2009. december 16-án John bejelentette, hogy másodszor is kiszáll a Chiliből. "Amikor egy éve kiléptem a zenekarból, éppen meghatározatlan idejű szünetet tartottunk. Nem volt dráma, vagy harag, s a többiek nagyon megértően fogadták a hírt. Támogatják, hogy azt tegyem, ami boldoggá tesz és én ugyanezt érzem viszont. Hogy egyszerűen fogalmazzunk: zenei elképzeléseim más irányba vezetnek.”-nyilatkozta Frusciante, aki azt is hozzátette, hogy szereti a zenekart és mind azt amit együtt összehoztak. „Az elmúlt tizenkét esztendő alatt mint magánember és mint alkotó is változtam - olyannyira, hogy ha a korábbi vonalak mentén folytatnám további munkáimat, az a természetem ellen való volna. Nem volt választásom - egész egyszerűen az kell legyek, aki vagyok, és azt kell tennem, amit tennem kell.” John 2012 nyarán jelentette be honlapján, hogy kiad egy új kislemezt és egy nagylemezt is. A 15 perces kislemez 2012. július 17-én jelent meg Letur-Lefr néven, amely 5 számot tartalmazott. Majd szeptember 25.-én jött a nagylemez is, PBX Funicular Intaglio Zone néven, rajta 9 számmal (a japán kiadáson 11 dal). Ezek az albumok teljesen elütnek az eddigi munkálataitól, műfaja John elmondása szerint progresszív szintipop.

Tovább a Red Hot Chili Peppers oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Red Hot Chili Peppers - Californication
http://www.youtube.com/watch?v=YlUKcNNmywk
Red Hot Chili Peppers - The Adventures Of Rain...
http://www.youtube.com/watch?v=RtBbinpK5XI
Red Hot Chili Peppers - Scar Tissue
http://www.youtube.com/watch?v=mzJj5-lubeM
Red Hot Chili Peppers - Otherside
http://www.youtube.com/watch?v=rn_YodiJO6k
Red Hot Chili Peppers - Snow (Hey Oh)
http://www.youtube.com/watch?v=fmXLzY8kbYA
Red Hot Chili Peppers - By The Way
http://www.youtube.com/watch?v=JnfyjwChuNU
Red Hot Chili Peppers - Can't Stop
http://www.youtube.com/watch?v=BfOdWSiyWoc
Red Hot Chili Peppers - Under The Bridge
http://www.youtube.com/watch?v=lwlogyj7nFE
Red Hot Chili Peppers - Look Around
http://www.youtube.com/watch?v=WnisBb2rVOg
Red Hot Chili Peppers - Dani California
http://www.youtube.com/watch?v=Sb5aq5HcS1A
Red Hot Chili Peppers - Give It Away
http://www.youtube.com/watch?v=Mr_uHJPUlO8
Red Hot Chili Peppers - Tell Me Baby
http://www.youtube.com/watch?v=oDNcL1VP3rY
Red Hot Chili Peppers - Fortune Faded
http://www.youtube.com/watch?v=TYYW_WwYHuM
Red Hot Chili Peppers - Warped
http://www.youtube.com/watch?v=xmyuJZH3RAc
Red Hot Chili Peppers - Around The World
http://www.youtube.com/watch?v=a9eNQZbjpJk
Red Hot Chili Peppers - Aeroplane
http://www.youtube.com/watch?v=ain70A-TKxw
Red Hot Chili Peppers - Monarchy Of Roses
http://www.youtube.com/watch?v=qOgFHMEJMeY
Red Hot Chili Peppers - Road Trippin'
http://www.youtube.com/watch?v=11GYvfYjyV0
Red Hot Chili Peppers - Desecration Smile
http://www.youtube.com/watch?v=v-nNksBWxNI
Red Hot Chili Peppers - Soul To Squeeze
http://www.youtube.com/watch?v=0XcN12uVHeQ

Oldalak