Bejelentkezés

x
Search & Filters

extreme metal

Az extreme metal egy összefoglaló név mindazon kapcsolódó heavy metal válfajok számára, melyek a korai 1980-as évektől kezdve alakultak ki. A kifejezés általában egy durvább,„barátságtalanabb”, túlnyomóan ismeretlen underground stílusra vagy hangzásra utal, melyet szinte mindig az olyan irányzatokkal hozzák összefüggésbe, mint a black metal, a death metal, a doom metal, a trash metal és néha a speed metal.

Bár a magát ellenkultúrának definiáló extrém metalt a mainstream zene kedvelői nem ismerik, hatása mégis rengeteg előadón meglátszik, a heavy metal stílusán belül és kívül egyaránt.

Az, hogy „extrém” metalról beszélünk, több mindenre is utalhat: a zenére (aszerint, hogy gyorsabb, agresszívebb, nyersebb vagy „súlyosabb”-e mint más metal irányzatok), a dalszövegre (hiszen a stílus sötétebb, érzelemgazdagabb témákat dolgoz fel), a vokálra (az ének gyakran érdes, torokból szól), vagy színpadi megjelenésre és viselkedésre (például a sátánista vagy okkult látványtervek használata, esetleg a fekete-fehér hullasmink miatt).Az „extrém” jelzőt leginkább azokra az előadókra használják, akik extrém zenét játszanak; tehát az, hogy egyesek, mint pl. a Kiss vagy Alice Cooper extrém színpadi viselkedést vagy megjelenést képviselnek, még nem elég ahhoz, hogy valakiből az extrém metal művelője váljon.

Keith Kahn-Harris néprajztudós szerint az extrém metal meghatározó jellemvonásai mind-mind kirívóak – az összes fent említett „extrém” tulajdonság azt a célt szolgálja, hogy bizonyos kulturális-, művészi- vagy szociális határt áttörjenek vele.

A stílus létező definíciói eléggé homályosak; az általuk felállított alapelvek szerint számos előadóra kérdéses, hogy valóban használható-e az „extrém metal” kifejezés. Kahn-Harris hozzátette, hogy az érintett zenészek és rajongóik szerint is fölösleges ez a civódás a műfaj meghatározása felett, hiszen a kérdéskör alig-alig foglalkoztatja az embereket.

Felépítés

Bár a hagyományos heavy metal dalok általában hangosabbak, keményebbek vagy durvábbak, mint egy átlagos rock-szám, a háttérben meghúzódó melodikus elemek, a harmónia és a ritmus tulajdonképpen nagyon is hasonlóak a rock- és popzenében megismertekhez. A hagyományos értelemben vett dallam – amely a popzene egyik kulcsfontosságú eleme – gyakran veszít jelentőségéből az extrém metalban, sőt, néha akár teljesen hiányzik is. Az akkordok egymásra épülése mindazonáltal jelen van és fontos szerepet tölt be itt is. Az extrém metal dalok igen ritkán helyezik a figyelmet egy-egy fülbemászó dallamra; ám ha mégis jelen van egy, akkor a dallam sokkal inkább valamiféle hangszeres alap szerepét tölti be, de semmiképp sincs az előtérben.

Tempó

Az extrém metal további jellegzetessége a szokatlan tempója is, amely a nagyon gyors ütemű thrash-,death- és black metal daloktól (ahol akár az egészen rendkívüli 300 bpm-es ütésszámot is túlléphetik) a nagyon lassú számokig terjedhet, mint pl. a funeraldoom és a dronedroom stílusok esetében. Az extrém metal dobosok gyakran élnek double-kick, doublebass és blastbeat ütésekkel, habár nem feltétlenül minden dobos alkalmazza ezeket. Kahn-Harris analízise szerint az extrém metal dobosai kifejezetten élvezik, ha valamiféle bonyolult, nagy gyakorlatot igénylő dobjátékot produkálhatnak.