A garage (garázs) rock a rock and roll egy nyers változata, mely először az Egyesült Államokban és Kanadában lett népszerű körülbelül 1963 és 1967 között. Az 1960-as években nem ismerték el önálló zenei műfajként, és nem is volt megnevezése. Az 1970-es évek végén néhány rock-kritikus visszamenőleg azonosította a punk rock egy korai megtestesüléseként, és ez volt az, amit néha garázs-punknak, protopunknak vagy a ‘60-as évek punkjának hívtak; habár a zenei stílust túlnyomórészt garázs-rockként emlegették.

A kezdetek

A “garázs-rock” kifejezés abból az érzékelésből fakadt, hogy számos ilyen előadóművész fiatal és amatőr volt, és gyakran egy családi garázsban próbált. Néhány zenekar külvárosi középosztálybeli tizenévesekből állt össze, de a vidéki vagy a városi területekről is akadtak páran, míg mások hivatásos zenészekké váltak a húszas éveikre.

Az előadás gyakran amatőr és naiv volt tipikus témákkal, melyek a középiskolai élet traumáit járták körül, és a dalok a “hazudós lányokról” különösen megszokottá váltak. A szöveg és az előadásmód az addig szokásosnál egyre inkább agresszívebbé vált, gyakran dörmögéssel vagy visító vokállal, mely összefüggéstelen sikollyá változott. A hangszerelésre leginkább a gitár használata volt jellemző, melyet eltorzítottak egy fuzzbox-on keresztül. Mindazonáltal a garázs-rock művelői sokfélék voltak mind zenei képességekben, mind stílusban, a durva, egyakkordos zenétől kezdve (mint például a Seeds and the Keggs) egészen a stúdióközeli zenészi színvonalig (ide sorolható a Knickerbockers, a Remains, és a Fifth Estate). Amerika számos részén helyi változások is történtek a virágzó helyszínekkel, elsősorban Californiában és Texasban. Talán Washington és Oregon Pacifikus északnyugati államaiban a legmeghatározottabb a helyi hangzás.

A stílus a helyi színhelyekből fejlődött ki olyan korán, mint 1958. A The Wailers 1959-es "Tall Cool One"-ja és a The Kingsmen 1963-as "Louie Louie"-ja a legfőbb példája ennek a műfajnak a kialakulása idejében. 1963-tól a garázs-együttesek kislemezei kezdtek egyre nagyobb számban felkúszni a nemzeti slágerlistákra, ide tartozott például a Paul Revere and the Raiders Boise-ból, a Trashmen Minneapolis-ból és a Rivieras az indianai South Bend-ből. Más meghatározó garázs-zenekarok, mint például a Sonics washingtoni Tacoma-ból, soha nem jutott fel a Billboard Hot 100 kislemezének listájára. Ebben a korai időszakban számos bandát keményen befolyásolt a surf rock és ott volt még a keresztbeporzás a garázs-rock és az energikus és vidám diákbuli-rock között is, habár a későbbiek is sokszor tűntek csupán a garázs-rock egy alműfajának.

Az 1964-66-os “Brit invázió” nagy hatást gyakorolt a garázs-zenekarokra, ellátva őket egy nemzetnyi hallgatósággal és sok (gyakran surf vagy hot rod csapatok) alkalmazott Brit Inváziós dallammal. Az invázió szintén megalakulásra késztetett új, és gyakran nagyon nyers bandákat. A garázs-rock együtteseket általában olyan keményebb, blues-alapú brit beat zenekarok befolyásolták, mint például a The Kinks, a The Who, a The Animals, a The Yardbirds, a The Small Faces, a The Pretty Things, a Them, és a The Rolling Stones. Egy maréknyi brit garázs-zenekar alakult, de a legsikeresebbé a Troggs vált. A másik hatás a Byrds és Bob Dylan folk-rockja volt, különösen az olyan bandákon, mint a Leaves.

A népszerűség csúcsán

Garázs-bandák ezrei léteztzek az Egyesült Államokban és Kanadában ezalatt az időszak alatt és százak értek el helyi sikereket. Ha a nemzetközi sikerekre gondolunk, általában először a The Beau Brummels jut eszünkbe a "Laugh, Laugh"-val és a "Just a Little"-lel, mely mindkettő a Top 10-ben szerepelt 1964-ben. Egyéb példák: "Fortune Teller" a Des Moines's The Image-tól (1967), a "The Witch" a Tacoma's The Sonics-tól (1965), a "Where You Gonna Go" a Detroit's Unrelated Segments-től (1967), az "It's Cold Outside" a Cleveland's The Choir-tól, a "Girl I Got News for You" a Miami's Birdwatchers-től (1966) és a "1-2-5" a Montreal's The Haunted-tól. A Boston's Remains-nek, habár csak a Billboard Bubbling Under slágerlistájára tudott feljutni, elege lett a követőkből és a hírnévből, melyet a Beatles 1966-os amerikai turnéjának előzenekaraként szerzett. Az Ohio's Shondells egy kisebb jelentőségű slágert adott ki 1964-ben, mielőtt feloszlottak; majd amikor egy Pittsburgh-i DJ 1965-ben nyilvánosságra hozta a “Hanky Panky”-t, az eredményezett siker felélesztette Tommy James haldokló karrierjét, aki létrehozta a Shondells új csapatát, és a Top 40-es slágerlistán a hetedik helyig jutott.

Hanyatlás

A bandák sikereik és a jelentősebb és nagyobb helyi kiadókkal való szerződésük ellenére többnyire kereskedelmileg sikertelenek voltak. Például a "Going All the Way" a The Squires-től egy országos kiadó, az Acto gondozásában jelent meg és ma a műfaj klasszikusaként elismert, de sehol sem lett sláger. Általában egyetértenek abban, hogy a garázs-rock mind kereskedelmileg, mind művészetileg 1966 körül volt a csúcson. 1968-ra a stílus javarészt eltűnt a nemzeti slágerlistákról (a kevésbé sikeres "Question of Temperature" a The Balloon Farm-tól egy figyelemre méltó példa erre). Szintén eltűnt helyi szinten is, mivel az amatőr muzsikusok egyetemre és munkába mentek, vagy behívót kaptak. Új stílusok alakultak ki és vették át a garázs-rock helyét (e.g., progresszív rock, country rock, Bubblegum, stb.). Detroitban a garázs-rock egészen a ‘70-es évekig fennmaradt az olyan zenekarok által, mint az MC5, a The Stooges, a The Up and Death, akik egy sokkal inkább agresszív stílust alkalmaztak. Ezeket a bandák kezdték punk rock-ként emlegetni, és most már gyakran proto-punkként vagy proto-hardrockként.

Újjászületés

A garázs-rock újjászületése nyomon követhető a Nuggets két lemezes összeállításának 1972-es megjelenésével a későbbi Patti Smith gitáros Lenny Kaye által, mely egyaránt kereskedelmi sikert és viszonylag ismeretlen számokat hozott az 1960-as évek közepétől, és aki segítséget jelentett, hogy a “punk rock” kifejezés leírja a jelenséget. Iggy Pop és a Stooges kétségtelenül az utolsó garázs-együttes, mely a garázs-rockot a proto-punkba vitte a ‘70-es évek elején. Az 1970-es évek közepén megérkeztek a tömény garázs-punkot játszó bandák, melyek közül a legjelentősebb a The Ramones volt, amit általában az első punk zenekarként tartanak számon.

Az 1980-as években egy másik garázs-rock feltámadás is megfigyelhető volt, a bandák egy része az underground zenei élethez csatlakozott komolyan megpróbálva utánozni a ‘60-as évek garázsbandáinak hangzását, a stílusát és a kinézetét. Ide tartozik a The Chesterfield Kings, a The Fuzztones és a The Lyres. Ez a divat egybeesett egy hasonló surf-rock újjászületéssel, és mindkét stílust beleolvasztották az alternatív rock mozgalmába és a későbbi grunge kirobbanásába, amelyre néhányan azt mondják, hogy részben a garázs-rock ihlette a Tacoma vidékéről, mint a The Sonic és a The Wailers, de a rajongók által javarészt nem ismeretes maguknak a zenekaroknak a közvetlen körforgása.

Ez a mozgalom is a garázs rock egy még primitívebb fromájává változott, amely garázs punk néven ismert az 1980-as évek végétől az olyan bandáknak köszönhetően, mint a kaliforniai Los Angeles-ből származó The Nouns, a The Gories, a Thee Mighty Caesars, és a The Mummies and Thee Headcoats. Az együttesek garázs-punkot játszottak az újjáéledő garázs-rock zenekaroktól eltérően, amiben a ‘60-as garázsbandák kevésbé rajzfilmszerű karikatúrái voltak, és az egész hangzásuk még hangosabb és nyers volt, gyakran a proto-punk és a ‘70-es évek punk-rockjának elemeivel vegyítve (innen ered a “garázs-punk” kifejezés). A garázs-rock újjászületése és a garázs-punk egyidejűleg létezett a ‘90-es évek alatt egész a 2000-es évekig sok független lemezkiadó által többezernyi lemezzel, melyeken a bandák a világ minden részéről játsszák a primitív rock and roll különböző stílusait. Néhány igen termékeny független lemezkiadó: Estrus, Get Hip, Bomp!, és Sympathy for the Record Industry.

A 2000-es évek elején a garázs-rock vagy a post-punk újjáéledése megvalósította az airplay-t és kereskedelmileg sikeressé vált, ami megmentette a múlt garázs-rock együtteseit.

Ezt négy banda érte el: a New York-i The Strokes, a svéd Fagersta-i The Hives, az ausztrál Sydney-ből származó The Vines és a Michigani Detroitből származó The White Stripes, akiket a média úgy emlegetett, mint “A” bandák, vagy “A rock’n’roll megmentői”. A Detroit-i rockélet egyéb termékei közt szerepel továbbá a The Von Bondies, az Electric 6, a The Dirtbombs és a The Detroit Cobras. Máshol, más művészek, mint például Billy Childish and The Buff Medways az angliai Chathamból, a The (International) Noise Conspiracy a svéd Umeaból, a The 5.6.7.8's Tokyoból, Japánból, és Jay Reatard és az Oblivians az amerikai Memphisből is élvezték a mérsékelt underground sikert és fordulatot. A zenekarok második hullámához tartoznak, akik előnyt kovácsoltak a nemzetközi elismertségből, például a Black Black Rebel Motorcycle Club, a Yeah Yeah Yeahs, a The Black Keys, a The Killers, az Interpol és a Kings of Leon az Egyesült Államokból, a The Libertines, az Arctic Monkeys, a Bloc Party, az Editors és a Franz Ferdinand Angliából, a Jet Ausztráliából, és a The Datsuns és a The D4 Új-Zélandról.