Bejelentkezés

x
Search & Filters

hard rock

A hard rock a rock and roll zene egyik típusa, melynek gyökerei az 1960-as évek garázs- és pszichedelikus rock zenéjéből erednek. Legfőbb eleme mégis a rock, melynek a hard rock a keményebb, durvább és technikailag fejlettebb változata. (Ebben az értelemben a hard rock utáni következő szint a progresszív rock.) A riffekkel dolgozó torzított gitárhangzás, a dobok és a basszus kemény alkalmazása jellemzi. A kifejezést gyakran használják a különféle stílusok általánosító megjelöléseként (például a punk, a grunge, és egyéb műfajokra is), hogy megkülönböztesssék azokat a rádiók által játszott népszerű popzenétől. A hard rock egyfajta "lázadó rock" megtestesülése.

Jellemvonások

A hard rockot erősen befolyásolta a blues zene; a leggyakrabban használt skála a pentatonikus, ahogyan a bluesban is. A hagyományos rock and rolltól eltérően a hard rock a brit blues elemeit is felhasználja, amely művelői előszeretettel játszottak modernebb hangszereken, mint az elektromos gitár, elektromos basszusgitár és billentyűsök. A legfontosabb hangszerei a hard rocknak az elektromos gitár, a dobok és a basszusgitár. A gitáros szerepe ebben a zenében majdnem uralkodó. Sok együttesben kétfajta gitárost találhatunk: a ritmusgitárost és a szólógitárost. A szólógitáros játssza a gitárszólókat és riffeket, és a sebesség és dinamika érdekében esetenként olyan technikákat vetnek be, mint a tapping, alternate picking és sweep picking. A ritmusgitáros mondhatni kiszolgálja mind a szólógitárost, mind a többi zenészt, egyfajta alapot biztosítva azok munkájához. A basszusgitár és dob kevesebb, de nem elhanyagolható jelentőséggel bír: előbbi egy harmonikus keretet biztosít, utóbbi a zene ritmusát tartja fenn. Több együttesben a billentyűs szerepe vetekszik a gitároséval, a dalok egyaránt tartalmaznak gitár- és orgona/szintetizátor szólót. A 70-es években elterjedt hangszer volt a Hammond orgona a rockzenekarokban.

Heavy metal – hard rock

Az 1970-es évek folyamán a hard rock egy új, keményebb zenei műfajt ihletett, ez lett a heavy metal. E műfaj alapítói például a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Deep Purple, finom átmenetet jelentettek a két stílus között, ezért ezeket az együtteseket egyszerre tartják hard rock és heavy metal zenekaroknak is, míg a KISS, AC/DC, Nazareth, Status Quo, Guns N’Roses, Van Halen, Aerosmith és Bon Jovi együtteseket gyakran a hard rock stílusba sorolják.

Korai évek

A hard rock zene legfontosabb ihletője a blues zene, még pontosabban a brit blues volt. Olyan birt együttesek, mint a Rolling Stones, a Beatles, a Cream, a Who, a Kinks és a Yardbirds átalakították a hagyományos rock and roll hangzást, új elemeket vittek bele, erősített és torzított gitárhangzást, hangosabb éneket és szokatlanul kemény ritmusszekciót, ezzel létrehozva a hard rock alapját. Ezt a korai hangzást hallhatjuk például a Beatles Helter Skelter (1968), a Who I Can See for Miles (1967) és a Kinks You Really Got Me (1964) dalaiban. Ugyanakkor Jimi Hendrix létrehozott egyfajta blues inspirálta pszichedelikus rockzenét, amely jazz és rock and roll elemeket is tartalmazott. S ezek mellett Ő volt az első hard rock szerző-előadó a gitárosok közül (Purple Haze, 1966; Foxy Lady, 1967) aki újfajta technikákkal kísérletezett: torzítás és visszacsatolás. Az 1960-as évek végén felszínre került a hard rock is, a Led Zeppelin és Black Sabbath együttesek keverték a brit rock hangzást a blues-rockkal. A Led Zeppelin bemutatkozó albuma (Led Zeppelin, 1969) szinte egymaga képviseli a hard rock kezdetét. A blues hatása tisztán kivehető, és nem egy dal feldolgozás blues előadóktól (Willie Dixon, Howlin’ Wolf). A Deep Purple három albumával, a Deep Purple In Rock (1970), Fireball (1971), és Machine Head (1972) lemezekkel a hard rock élmezőnyébe lépett.

1970-es évek

A Led Zeppelin III már folk- ill. progresszív megoldásokkal is kísérletezett, de a hard rock alapok megmaradtak. 1970-ben a Black Sabbath ugyanazon nevű albumával elkészítette az első heavy metal albumot; ez a kor könnyűzenéjében forradalminak számított, sötét, okkult szövegek, keményebb riffek és nyomasztó hangulat jellemezték. A Deep Purple gyökeresen megváltozott hangzással jelentkezett az 1970-ben kiadott Deep Purple in Rock albumán. A hangzás keményebb lett, a gitár hangsúlyosabb szerepet kapott, akár csak az újonnan belépő énekes, Ian Gillan hangja. Az albumon hallható dalok (például a Speed King és a Child in Time) az első heavy metal szerzemények közé tartoznak. Az együttes folytatta a hard rock átalakítását az 1972-es Machine Head albumával. Erről az albumról a Highway Start az első speed metal dalnak tartják. Szintén ezen az albumon hallható a hard rock klasszikusnak számító Smoke on the Water, aminek a gitárriffje az egyik leghíresebb riff.[1] Egy másik együttes, a Nazareth újabb stílusokkal keverte a műfajt, a Hair of the Dog albumuk több későbbi előadót befolyásolt. Az 1970-es évek folyamán a hard rock több műfajt hozott létre. 1972-ben Alice Cooper kiadta az első shock rock albumot, a Schools Out-ot. A következő évben a Lynyrd Skynyrd kibocsátotta ugyanazon nevű bemutatkozó albumát, amely tovább terjesztette a hard rock kereteit. 1974-ben a Queen kiadta harmadik albumát, a Sheer Heart Attackot, amelyről a Stone Cold Crazy több későbbi thrash metal előadót ihletett meg (Metallica, Megadeth). A Queen többrétegű vokálokat, gitárhangzást és éneket használt, a glam rock stílust keverte a progresszív zenével, és az addig műfaj idegennek számító operával. A KISS együttes alig egy év alatt kiadta három bemutatkozó albumát, a Kiss, Hotter Than Hell és Dressed To Kill lemezeket, majd a kereskedelmi áttörést is elérte dupla koncertalbumával, at Alive!-val. 1975-től az Aerosmith is sikereket ért el, két fontos albumával, a Toys in the Attickal és a Rocksszal, a hagyományos hard rock és blues minden fontos elemét felmutatták, és olyan későbbi együtteseknek nyújtottak inspirációt, mint a Metallica, Guns N'Roses és a Mötley Crüe. 1976-ban feloszlott a Deep Purple, ami 1984-ben újra összeállt. A következő évben Ronnie Van Zant énekes repülőgép szerencsétlenség áldozata lett; ez együttese, a Lynyrd Skynyrd feloszlását is jelentette. 1978-ban Keith Moon, a The Who dobosa hunyt el gyógyszer-túladagolásban. Amerikában a diszkó, Angliában a punk felemelkedésével párhuzamosan a hard rock kezdett veszíteni a népszerűségéből. Utóbbi stílus képviselő úgy tűnt a lázadó szerepet is átveszik a rockerektől. 1978-ban megalakult a Van Halen együttes. Gitárosuk, Eddie Van Halen a 70-es évek egyik legsikeresebb és legtechnikásabb zenésze lett, és az együttes bemutatkozó albuma (Van Halen) rocktörténeti jelentőségű. 1979-ben az AC/DC kiadta egyik legsikeresebb albumát, a Highway to Hellt. Az együttes zenéje mélyen a rythm & bluesban gyökerezett, és határozottan elutasították a heavy metal címkét.

1980-as évek

1980-ban elhunyt John Bonham, a Led Zeppelin dobosa, és Bon Scott, az AC/DC énekese – ezzel a klasszikus rockegyüttesek korszaka véget ért. Egyes zenekarok, mint például a Queen, elhagyták a hard rock alapokat, és a popzene irányába orientálódtak. Az AC/DC új énekessel felvette korszakalkotó Back in Black albumát. A lemez hihetetlen sikere új lendületet adott a Van Halen-típusú metal együtteseknek, és elősegítette azok rádiós sikereit. 1981-ben a Mötley Crüe kiadta a Too Fast for Love albumot, amely megadta a kezdőlökést a glam metal együttesek sikerének. A Twisted Sister és Queit Riot zenekarok erre az alapra építkeztek, és az utóbbi Metal Health albuma lett az első listavezető amerikai metal album. Az angol Def Leppard együttes 1983-ban kibocsátotta Pyromania albumát, amely világsikert hozott a számukra. A lemez a heavy metal, glam rock és hard rock elegye volt, ez sok 80-as évekbeli hard rock együttest befolyásolt. 1984-ben a Van Halen albuma, az 1984 újra hatalmas siker lett, köszönhetően a szintetizátorok nagyobb fokú használatának és a gitárközpontú zenétől való eltávolodásnak. Erről az albumról a Jump című dal az első listavezető heavy metal kislemez lett. Ebben az évben alakult újra a Deep Purple is, minek során megjelent a Perfect Strangers című albumuk. Még ebben az évben megalapult a Bon Jovi. 1986-ban megjelenik a Bon Jovi első világsikerű lemeze a Slippery When Wet. 1987-ben nagy sikert ért el a Guns N’Roses Appetite for Destruction albuma, amely a hard rock gyökerekhez való visszatérést jelképezte, ugyanakkor a glam metal elemeket is sikeresen hasznosította. Underground együttesek, mint a Sonic Youth és a Dinosaur Jr már kisebb sikereket értek el, elővetítve a 90-es évek zenei trendjeit.

1990-es évek és napjaink

1991-ben Freddie Mercury AIDS betegséggel kapcsolatos komplikációk miatt elhunyt. Az 1990-es évek elejét a Guns N’Roses és a Metallica „uralták”. Előbbi Metallica, és utóbbi Use Your Illusion albuma milliós példányszámban keltek el, ennek kapcsán felszínre került a korábban nyers rockzenészek dekadenssé válásának, a zene elüzletiesedésének problémája. Ezzel egyidőben, és ennek hatására a rockzene egy új, nyers stílusa vált vezető népszerűségűvé: a grunge. Néhány ilyen stílusú zenekar különösen népszerű lett (Nirvana, Alice In Chains, Pearl Jam, Soundgarden, A Screaming Trees, The Melvins, Mudhoney), azonban Kurt Cobain halálával és a Nirvana feloszlásával a grunge csillaga is leáldozott. A média ezeknek az együtteseknek a megjelenését úgy értelmezte, mint egyfajta punk választ a 80-as évek giccses glam metal és stadionrock előadóira. Sok nem Seattle-i származású együttes is sikereket ért el: Stone Temple Pilots, Nudeswirl, Prong és Hum. Angliában több együttes kísérletezett a korai időszak „gitárhős” jellegű rockzenéjét felidézni: Ride, Wheel és Swervdriver. Mások megpróbálták a metal hangzást egyéb eklektikus hangzásokkal gazdagítani, ezeket az együtteseket az alternatív rock stílusba sorolják. A 90-es évek elejétől számos együttes hatással volt rájuk, például az U2 Achtung Baby albuma szakítva a 80-as évek klasszikus hangzásával, addig idegen stílusokkal és effektusokkal keverte a rockzenét – de említhető ős-alternatívként a R.E.M. és a Pixies is. A Red Hot Chili Peppers, a Primus, a Rage Against a Machine és a White Zombie főleg funk zenével keverték a hangzásukat. A Limp Bizkit és Linkin Park együttesek rap és hip-hop hatásokkal ötvözték a heavy metalt, ez a stílus nu metal néven vált ismertté.

A hard rock Magyarországon

Magyarországon a hard rock a 1970-es években jelent meg. Terjedését nehezítette az Aczél György nevével fémjelzett szocialista kultúrpolitika: a három TTT beosztásból (Támogatott, Tűrt, Tiltott) a tűrt kategóriában helyezkedett el a zenekarok nagy része. A dalszövegek cenzúrázásán kívül külön nehézség volt a Erdős Péter által vezetett Hanglemezkiadó Vállalat monopolhelyzete, ami több zenekarnak nem adta meg az esélyt a lemezkiadásra. Ilyen volt az első igazi magyar hard rock zenekar a Taurus Ex-T:25-75-82, avagy az 1973-ban alakult, Schuster Lóránt vezette P. Mobil, ami csak 1981-ben adhatta ki első lemezét. A hard rock lázadó mivolta miatt a kommunista rendszernek több ügynöke figyelte a zenekarokat és írt jelentéseket róluk.

Igyekezték gátolni a nem felülről szervezett együtteseket, például a Radics Béla nevével fémjelzett Taurus-t. A Taurus nem létezett sokáig mégis sikerült két kislemezzel elindítaniuk a hard rock terjedését Magyarországon is. És bár sokáig próbálták ellehetetleníteni a műfajt, a nagyszámú és kitartó rajongóknak köszönhetően mégis életben maradt.

A gyakran „őszinte kőkemény” néven emlegetett stílus és a hozzá kapcsolódó „csöves” szubkultúra hazai virágkora az 1970-es évek végére és az 1980-as évek elejére tehető. 1978-ban második albumával népszerűsége csúcsára ért a Piramis. A következő évben a Budai Ifjúsági Parkban rögzítették első koncertalbumukat, A nagy bulit.

Nagy Feró punkhoz közeli zenét játszó együttesként szervezte újjá az immár női tagok nélküli Beatricét, amely az elkövetkező évek egyik legnagyobb botrányzenekarává nőtte ki magát. Rossz hírüket fokozta a „csirkedarálásról” keltett urban legend. Bár 1979-ben készítettek egy nagylemeznyi felvételt, az nem jelenhetett meg (csak 1992-ben adták ki Megkerült hangszalag – Betiltott dalok címmel). Némi kitörési pontot jelentett az akkor már befutott Omegával és LGT-vel közös turné, aminek Kisstadion-beli zárókoncertjén lemezfelvétel is készült, az albumon egy rövid Beatrice-blokk is helyett kapott.

1979-ben egy új supergroup, a Tinédzser-dal kislemezzel befutó Dinamit megalakulása eredményezett átrendeződést. A Skorpiót három tagja is elhagyta, a magára maradt Frenreisz Károly létrehozta az „erőtrió” felállású Új Skorpiót, amely két albumot készített. A P. Mobilból az énekes Vikidál Gyula távozott, helyére Tunyogi Péter került. Az együttes népszerűsége ellenére 1978-tól 1980-ig mindössze három kislemezt jelentethetett meg, pedig 1980-ig négy komplett koncertműsort dolgoztak ki. 1978-ban a Magyar Rádió rögzítette a Láng Művelődési Házban a koncertjüket, de a felvétel csak két évtized múlva látott napvilágot. A nagylemez hiánya 1980 őszére felőrölte a zenekart, Bencsik Sándor és Cserháti István megalapították a P. Boxot (Pandora's Box). Schuster Lóránt nem adta fel, újjászervezte a P. Mobilt, amely 1981-ben végre eljutott a nagylemezig. Ugyancsak a kultúrpolitika által rossz szemmel nézett együttesek közé tartozott a bluesosabb zenét játszó Hobo Blues Band. Eleinte külföldi dalok magyarításait játszották, később saját dalokat is, Földes László (Hobo) elgondolkodtató szövegeivel. Második énekesként csatlakozott hozzájuk a „fekete hangú ” Deák Bill Gyula. 1979-ben az Omega előzenekaraként járhatták be az országot, beleértve a Kisstadiont is.

Az évtized közepén még Koncz Zsuzsát kísérő Korált Balázs Fecó 1978-ban önálló együttesként alakított újjá. Egyedi arculatukat a kemény hangzás melletti líraiság adta. A zenekar a Taurus örökségét is ápolni kívánta, néhány Taurus-dal elhangzott a koncerteken, felkerült a korai kislemezekre és az első albumra. Az új meghatározó együttesek között volt még az 1979-ben alakult, westcoast rock stílusú Karthago, valamint első vidéki együttesként tört be a fővárosiak közé a miskolci Edda Művek. „Bakancsos” néven emlegetett klasszikus felállása két albumot készített 1980-81-ben. A második tartalmazta a Ballagás című film betétdalait is.

A mozikban 1981-ben bemutatták Szomjas György Kopaszkutya című, a csöves kultúrát bemutató filmjét. Egy kitalált együttesről szól, de a főszerepeket és a zenét a HBB, illetve részben a P. Mobil tagjai játszották. A filmzenét tartalmazó albumot azonban betiltják, csak 1993-ban lát napvilágot.

A korszak egyik legemlékezetesebb eseménye volt 1980 augusztusában a Óbudai-szigeten a "Fekete Bárányok" koncert, a Beatrice, a P. Mobil és a HBB részvételével. Utóbbinak ekkorra már elkészülhetett első nagylemeze. Egy évvel később ugyanott immár a zenész szakszervezet által rendezett "Szuperkoncert"-et. (Egy nap rock címmel film is készül róla), amely azonban nem tudja megismételni az előző évinek a sikerét. Ennek oka részben a fellépők nagyobb száma miatt korlátozott játékidő, részben az oda nem illő stílusú előadók meghívása.

A fesztivált gyakran az „őszinte kőkemény” rock korszakának jelképes lezárásaként értelmezik. A több városból kitiltott Beatrice nem vehetett részt, az ebből fakadó csalódás felbomlasztotta a zenekart. Ugyancsak leállt év végén a sokak által „állami rockzenekarnak” bélyegzett Dinamit is. 1982-ben a két együttes tagjainak egy részéből alakul meg az új hullámosabb, punk rockszerű zenét játszó Bikini (a Nagy Feró-féle korszakot utólagosan megkülönböztetve: Ős-Bikini). A Piramisból énekesük, Révész Sándor kilépett. A négytagúra csökkent együttes Gallai Péter énekével a következő évben kiadta az új hullámos stílusú Piramis Plusz albumot, de a rajongók körében nem lelt tetszésre. Som Lajos aranycsempészési botránya pedig a zenekar végét jelentette. A Korál zenéjében a hard rocktól eltávolodva a líraiság került előtérbe. Az Edda az eredetileg benyújtott, de a lemezgyár által visszadobott anyag után egy lírai hangvételű harmadik lemezt készít 1983-ban, majd év végén feloszlanak.Ugyancsak felbomlott abban az évben az Új Skorpió.

Ugyanakkor az újhullámos zenekarok visszaszorítása és a metal-robbanás magyarországi megkésettsége miatt még néhány évek évig meg tudta őrizni helyét a régi rockzenekarok egy része. A Karthago-nak 1982-ben megjelent leghíresebb kislemeze, a tragikus esemény által ihletett Requiem. A P. Boxban Varga Miklós énekest Vikidál Gyula váltja. Vele készül el 1983-ban legsikeresebb albumuk, a Kő kövön, rajta az 1982-ben elhunyt Radics Béla gitáros emlékére írott Zöld, a bíbor és a fekete című rockhimnusz. 1985-ben még egy albumot készítenek Omen címmel, amelyet sokan már a heavy metal előfutárának tartanak. 1985-ben régi és új tagokkal, az „új” jelzőt elhagyva jelentkezik a Skorpió, az Azt beszéli már az egész város album címadó dala egyik legismertebb slágerükké válik. Szintén 1985-ben alakul újjá az Edda Művek, de megváltozott felállással és stílusban, szakítva a miskolci korszak arculatával.

1983-ban mutatták be az első magyar rockoperát, az István, a királyt. Ebben a rendezői koncepció szerint a „lázadó rockerek” kapták a Koppány-oldal szerepeit: Koppány – Vikidál Gyula, Torda – Deák Bill Gyula, Laborc – Nagy Feró. Ezenkívül feltűntek a P. Mobil akkori tagjai is statisztaként, és az István-oldalon is szerepelt rockénekes: Varga Miklós adta a címszereplő hangját.

Az 1980-as évek közepét gyakran emlegetik a „rockhalál” időszakaként: 1985 végén elhallgat a P. Mobil és a Karthago, 1986-ban a Skorpió, a Korál és a P. Box (utóbbi tagjainak egy része Metál Company, majd Deák Bill Gyulával Bill és a Box Company néven zenél együtt egy ideig, de 1987-ben ez a formáció is megszűnik). A Bikini énekesi posztján Nagy Ferót D. Nagy Lajos váltja, akivel másfajta, könnyebben befogadható zenét kezdenek játszani.

Néhány régebbi együttes tagjai rövid életű zenekarokat alapítanak, mint a Fáraó az ex-Karthago-s Gidófalvy Attilával és Kiss Zoltánnal, vagy a Senator Som Lajossal és a Karthago korábbi énekesével,Takáts Tamással).

A többi hard rock együtteshez képest megkésve fut be az 1972-ben alakult szombathelyi Lord. Első albumukat 1985-ben Ausztriában készítik el, majd 1988-ban idehaza is nagylemezhez jutnak. Mindkét lemezre rákerül a zenekar himnuszának tartott Vándor. Az 1980-as évek vége felé befutott budapesti zenészekkel (Gidófalvy Attila, Gyurik Lajos) erősítenek, de az 1990-es évek elején több tagcserén mennek keresztül, bár Pohl Mihály énekes új társakkal továbbviszi a nevet, az együttes háttérbe szorul.

Az újjáalakuló Beatrice 1988-ban megjelentethette első albumát, amely régi és új dalokat is tartalmazott. Az évtized fordulóján több daluk is sláger lett (Boldog szép napok, 8 óra munka). Nagy Feró politizálása azonban zenekaron belüli ellentétekhez, majd tagcserékhez vezetett. A fiatal zenészekkel kiegészült Beatrice veszít népszerűségéből. A 2000-es évektől kezd visszatérni az érdeklődés irántuk, bár új lemezt ritkán készítenek.

Az 1990-es évektől kezdve több együttes is összeállt egy-egy nosztalgiakoncert erejéig. A Skorpió 1993-ban nemcsak koncertet adott a Budapest Sportcsarnokban, de új albumot is készített. Azóta az együttes saját megfogalmazásuk szerint „nem szűnt meg, csak ritkán játszik”, évente egy-két koncertet ad, új dalokat nem ír.

Tartós visszatérésre a P. Mobil vállalkozott 1994-ben. A Fradi-pályán tartott koncertjükről két lemez is megjelent, valamint új stúdióalbumuk is készült. 1995-ben bemutatták a még 1978-ban írott Honfoglalás szvitjük szimfonikus változatát, majd egy évvel később egy modernebb rockváltozatot. 1996 végén a tagok egy részének távoznia kellett. Az új énekessel, a korábban a Pokolgépből ismert Rudán Joe-val és a korábban a HBB meghatározó tagjának számító Póka Egon basszusgitárossal megújul az együttes hangzásvilága. 1998-ban jelenik meg a Kutyából szalonna album, amit a Kopaszkutya folytatásához szántak, de a film nem készült el. Ezután azonban több mint egy évtizedig nem jött ki új stúdióalbumuk. A Rudán Joe helyére került fiatal énekes, Baranyi László érkezése azonban új lendületet adott, 2009-ben elkészült a Mobileum.

A P. Mobilból távozott zenészekből jött létre 1997-ben a Tunyogi Rock Band (TRB). Koncertjein műsoron volt több P. Mobil-sláger, de saját szerzeményeik is készültek. 2004-ben Tunyogi Péter betegsége miatt távozott, ekkor a zenekar nevét the Rock Bandre változtatták (ugyanúgy TRB-nek rövidítve), Zeffer András vette át az énekesi posztot. 2006-ban azonban róla is kiderült, hogy súlyos beteg. 2007-ben névhasználati viták után Tunyogi Péter együttese visszavette a TRB nevet, Zeffer felgyógyulva fiatalokkal alakította újjá a RockBandet. 2008-ban volt P. Mobil-tagokból és a RockBand zenészeinek közreműködésével alakult meg a Mobilmánia. Koncertjeiken P. Mobil-dalokat játszanak, de készültek stúdióalbumaik saját dalokkal, amik egy része szintén műsorra került. Tunyogi Péter 2008-ban elhunyt, a Mobilmánia ezután is folytatta működését, a TRB utódjaként pedig 2009-ben megalakult a Zöld, a Bíbor Band.

John "Bonzo" Bonham (Led Zeppelin)

Születés / Halálozási dátum: 
1948. május 31. hétfő - 1980. szeptember 25. csütörtök
Születési hely: 
Redditch - Anglia
blues rock
folk rock
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

John Henry „Bonzo” Bonham (Redditch, 1948. május 31. – Clewer, 1980. szeptember 25.) dobos, az angol Led Zeppelin hard rock együttes tagja. A szakma a rocktörténet egyik legjobb előadójának tartja, dobosok generációi tekintik mesterüknek, az Encyclopædia Britannica szerint a hard-rock dobosok első számú modellje. Dobjátékának erőteljességét, precizitását és sebességét – mindenekelőtt jobb lábának gyorsaságát – a zenészek ma is széles körben tisztelik. A rocktörténelem egyik legjelentősebb dobosa, John Paul Jones basszusgitárossal minden idők legjobb ritmus-szekcióját alkották. Ez a ritmusszekció a kölcsönös tiszteleten alapult. John Paul Jones ezt mondta róla: „Bonham volt a basszusgitárosok álma”. Bonham pedig Jonesról: „John Paul Jones hihetetlen volt, minden nap új eszközökkel érkezett a stúdióba zenélni.”

Halálával a zenekar is megszűnt. Fia, Jason Bonham szintén dobol. 1994-ben a Rock ’n’ Roll Hall of Fame-be való beiktatása, illetve 1995-ben az American Music Awards életműdíjának átadása alkalmával is Jason Bonham vette át apja nevében az elismerést.

A Led Zeppelin előtt

John Henry Bonham 1948. május 31-én született a Worcestershire-i Redditch-ben. Édesapja Jack Bonham építési vállalkozó volt (meghalt 1989); édesanyját Joannak hívták. Két testvére Michael (vagy Mick, 1951–2000) és Deborah (született 1962).

John ötévesen kezdett dobolni, eleinte az otthon található eszközökből állított össze felszerelést, amely konzervdobozokból és edényekből állt. „Ötévesen dobos akartam lenni. A fürdősó dobozán játszottam. A pergőm egy kerek ón kávésdoboz volt, amelynek aljára vezetéket rögzítettem. És ott voltak anya edényei.” 10 évesen megkapta édesanyjától élete első dobját, egy pergődobot, majd öt év múlva édesapjától egy komplett Trixon dobfelszerelést, amely „majdnem történelem előtti volt, nagy részét ette a rozsda”. Példaképei Gene Krupa és Buddy Rich voltak. Sohasem tanult dobolni, teljes mértékben autodidakta volt, legfeljebb tanácsokat kért más redditchi dobosoktól. A zenélés már kamaszkorában kitöltötte az életét, iskolaigazgatója szerint vagy kukás lesz, vagy milliomos. Miután a Wiltan House állami iskolát elvégezte, 1964-ben asztalos- (vagy ács-)inasként kezdett dolgozni apja cégében.

Már 14 évesen alkalmi beugróként szerepelt a Blue Star Trio zenekarban, ahol Bill Harvey-t helyettesítette és Terry Beal, valamint Mick Ellis gitáros-énekesekkel zenélt. Egy évvel később már a Gerry Levene & the Avengers együttesben dobolt.

1964-ben csatlakozott első állandó zenekarához, a Terry Webb and the Spiders-hez, amelyben megint Terry Beal énekelt. Velük zenélt, miközben apja építési vállalkozásában dolgozott, majd úgy döntött, hogy csak a dobolásnak él. Fellépő ruhája extravagáns volt, lila bársonyzakó arany szegélyekkel. Ugyanebben az évben a Senators zenekarban is vállalt beugró szerepet, amelybe Terry Beal, a Blue Star Trio egykori énekese hívta. Bealt Bobby Child helyére hívták meg, és amikor Mick (akinek vezetéknevére senki sem emlékszik a Senators tagjai közül) dobos távozásával új dobos után kellett nézni, Beal Bonhamet ajánlotta. További társai Bill Ford basszusgitáros, Trevor McGowan gitáros-énekes és Graham Dennis ritmusgitáros. Ezzel az együttessel rengeteg tehetségkutató versenyen léptek fel, később szerepeltek a birminghami zenekarokat bemutató, Brum Beat promóciós LP-n egy számmal, amelynek címe „She’s a Mod”. Ezt a számot, az „I Know a Lot About You” cíművel együtt, single formában is kiadták.

1965-ben egy koncerten találkozott először későbbi feleségével, Pat Phillipsszel. Pat miatt majdnem abbahagyta a zenélést: „Megesküdtem Patnak, hogy feladom a dobolást, de minden este, amikor hazamentem, leültem a dobok mögé. Ha nem teszem, rossz lett volna nekem.” Bonzo későbbi egyedi játékstílusa (hangosság és erőteljesség) már ezidőben is megvolt, de ekkor még a birminghami klubokban ez nem számított erénynek. Azt mondták róla, hogy elnyomja a zenét. Még 1968 szeptemberében Peter Grant is ezt mondta, mikor a Led Zeppelin először koncertezett. Ekkoriban rendszeresen szerepelt a Pat Wayne and the Beachcombers zenekarban, amelynek különlegessége a két szaxofonos felállás (Dario Capaldi és Brian Finch). Itt alkalmanként az állandó dobost, Brian Sharpe-ot váltotta.

A Nicky James Movement-ben 1965-ben játszott először. Ebben Roy Wood, a későbbi The Moody Blues alapítója mellett Bev Bevan és Mike Pinder voltak a társai. Ezt követte a Steve Brett and the Mavericks. Itt Steve Brett gitáros-énekes és Dave Holland basszusgitáros mellett dobolt, majd az utóbbi távozásával (aki Miles Davis basszusgitárosa lett) Rick Dene lett a zenekar tagja. 1966-ig a Danny King and the Mayfair Set nevű együttesben is fellépett, amelynek Trevor Burton gitáros távozása vetett véget.

1966-ban a Way of Life-ban játszott 18 hónapig, egy rövid megszakítással. Ekkor énekelt először, mégpedig a Hey Joe-ban. Társai Mike Hopkins gitáros, Tony Clarkson basszusgitáros és Reg Jones énekes. Érdekesség, hogy néhány koncerten két dobossal játszottak, kiegészülve Bugsy Eastwooddal.

1967-ben a Crawling King Snakes-be távozott Nigel Knowles helyére, itt zenélt először együtt Robert Planttel, gyermekkori barátjával. Tagok voltak még Ian 'Inky' Watts gitáros, Bruce 'Maverick' Oakes basszusgitáros és Johnny Pasternak gitáros.

Közvetlen előzmények (1967–1968)

Gyermekének megszületése (1966) után komolyan kellett vennie a zenélést, mivel a családját el kellett tartania. 1967-ben Bonzo és Robert is a szülővárosaikhoz legközelebb eső nagyvárosban, Birminghamben próbálkoztak sikeressé válni, ennek köszönhetően ismét találkoztak. Megalakult a Band of Joy Kevyn Gammond gitárossal és Paul Lockey basszusgitárossal. Ekkor Plant javaslatára Bonhamet kérték fel dobosnak. A Band of Joy volt Bonzo életében az első zenekar, amellyel rendszeres jövedelemhez jutott, mivel sokat koncerteztek, és egy-egy fellépés 60–70 £ bevételt hozott. E zenekarnak több demófelvétele készült a Regent Sound Studios-ban, már ekkor a későbbi Led Zeppelinhez hasonló bluest játszottak. Felvételeik az „Adriatic Sea View”, „For What is’s Worth”, „Hey Joe”, „Memory Lane”, „I Gotta Find My Baby”, a koncerteken ezeken kívül a „Sweet Mary”, „If I Where a Carpenter” és a „Hang on to a Dream” című szerzeményeket adták elő. Plant ’66 to Timbuktu lemezére felkerült két 1967-es felvétel, a „Hey Joe” – Billy Roberts szerzeménye, de általában Jimi Hendrix interpretációjában ismert, amely ebben az évben jelent meg kislemezen – és a „For What it's Worth” (ezt a dalt pedig később a Led Zeppelin játszotta néhány alkalommal egyvelegek betétszámaként). Bonzo dobolt Robert ez év őszén megjelent kislemezén is.

A zenekar 1966–1968 között működött, ekkor szerte Angliában turnéztak az amerikai Tim Rose támogatásával. 1968 elején felléptek a legendás Marquee-ban. Csak előzenekarként, mégis Phil Collins úgy emlékezett erre az estére 1980-ban, hogy felállva tapsolta meg Bonzót. Rövid idő múlva ez a formáció feloszlott, mert Rose Steve Dolan basszusgitárossal saját zenekart alapított, ahová elhívta Bonhamet is. A Tim Rose Band nem rögzített felvételeket, hanem szerte Angliában turnéztak.

Ekkorra már Birmingham tágabb környékén, majd Londonban is elismert dobos volt. Többen hívták játszani zenekarukba, közöttük Chris Farlowe és Joe Cocker is, valamint Tim Rose, aki Jimi Hendrix dalának, a „Hey Joe”-nak, illetve a Plant által jóval később feldolgozott Morning Dew-nak volt a szövegírója. Végül Tim Rose meghívását fogadta el: dobos lett nála, heti 40 fontos fizetéssel.

The New Yardbirds (1968 szeptembere)

Jimmy Page 1968 nyarán társakat keresett, hogy a Yardbirds lekötött turnéját teljesíteni tudja. Terry Reid lett volna a kiszemelt énekes, aki azonban elfoglaltsága miatt nem fogadta el az ajánlatot. Page és Grant szerint Plantet ajánlotta maga helyett, más változat szerint Page-nek Alexis Korner hívta fel a figyelmét Plantre, vagy Tony Secunda, a Procul Harum menedzsere. Plant pedig beajánlotta Page-nél Bonhamet. Page illusztris listából válogathatott, B. J. Wilson (Procul Harum) és Ginger Baker (Cream) is a listán volt. Volt néhány jelöltje a session-zenészek között is, mint Clem Cattini vagy Aynsley Dunbar. A Yardbirds azonban 1967-ben olyan siralmas eredményt produkált, hogy mindenki visszautasította a megkeresést. Jimmy Page így kapott a terveiben nem szereplő ötleten, és a szinte ismeretlen, de elemi erővel doboló Bonzót választotta. Plant ugyanis megszervezett egy koncertlátogatást a hampsteadi Country Clubba. Page így emlékszik: „Amikor megláttam, micsoda cséplőgép ez a Bonzo, rögtön tudtam, piszkosul illene a csapatba. Pontosan ugyanazt játszotta, mint én.”

Plantnek azonban csak hosszas győzködés után sikerült kimozdítani őt Tim Rose-tól. Később azt mondta, hogy nyolc táviratot küldött. Peter Grant vette át az ügyet, aki további negyven távirat után személyesen ment el Bonzóhoz, hogy elcsábítsa a New Yardbirdsbe. A táviratokat azonban már csak azért sem kapta meg, mert éppen Farlowe turnéján dobolt. Bonzónak ugyanis több lehetősége volt az adott időben – például Joe Cocker, vagy Chris Farlowe – és ő ekkor inkább a biztos kereset preferálta volna. Végül a meghallgatott zene és Plant személyes barátsága alapján választott: „Úgy döntöttem, a zenéjük jobban tetszik, mint Cocker vagy Farlowe zenéje.” „Joe Cocker, Chris Farlowe, Robert és Jimmy is érdekelt. Sok mindent kellett vizsgálni. Nem csak az volt a kérdés, ki biztosítja a legjobb kilátásokat, hanem hogy ki csinálja majd a megfelelő típusú zenét... De már ismertem a Band of Joyból Robert Plantet, akit szerettem, és tudtam, ki az a Jimmy Page, ezért úgy döntöttem, hogy az ő zenéjük lesz a jobb. És ez bejött.”

John Paul Jones basszusgitárossal végül összeállt a New Yardbirs. Az 1968. augusztus 19-i első közös próba már Londonban volt, ahol a „Train Kept a Rollin’” című szerzeményt játszották a Yardbirds repertoárjából. Ez és az „I Can’t Quit You Baby” fel is került a New Yardbirds augusztus végén megjelenő kislemezére. Jones így emlékszik az első próbára: „Amint meghallottam John Bonham játékát, éreztem, hogy minden klappol majd – ez a srác nagyon tud, és veszettül tolja. Azonnal összeállt a kép. Erős dobos volt, mi meg rock and rollt játszottunk, nem szordínóra volt szükségünk. Egész lényéből áradt az erő, én meg basszusgitárosként ezt szeretem.”

A zenekar első komoly közös tevékenysége P. J. Proby Three Week Hero című albumának felvétele volt, majd 1968. szeptemberében megindult a New Yardbirds turné, bár több alkalommal egyszerűen Yardbirds néven léptek fel. Tíz nap alatt kilenc fellépésük volt. Szeptember 17-én tértek vissza Angliába, és október 4-én már Led Zeppelin néven játszottak a newcastlei Mayfair Ballroomban.

1968–1970

Az igazi sikert a Led Zeppelin 1968-as megalakulása után érte el. A zenekar sikerét nagy részben ő hozta a hihetetlenül sokszínű játékával. Ha kellett, tudott nagyon lágyan már szinte drámaian játszani, mint a Thank You című számban, ahol halk és visszafogott. Híresen hosszú és nehéz dobverőivel („Bonzó faágacskái”) legtöbbször kemény és precíz, néha „szertelen” volt. Különleges képességeként említik, hogy pontos játékát úgy tervezte meg, mintha mindig késésben lenne a gitárriffhez képest. Ezt legjobban a Black Dog című számban hallani. Itt a kíséret természetes üteme a 2/4 lett volna, ám Bonham 4/4-et játszik alatta. A szám a középrészben 5/8-ra vált, ami nagy ritkaság a rockzenében. Ebben a szakaszban is 4/4 a dobütem, vagyis a dobhang és a riff csak bizonyos számú ütem után találkozik újra. Ez a szakasz mindössze 7 másodperces a számban (0:42 és 0:49 között). Ám alig három másodperc múlva Bonham átmegy 2/4-be, ezt viszont a pergőn nem követi, mintha továbbra is 4/4-ben lenne. Ezt 12 másodperc múlva a verze követi, ismét a kifordult ritmussal. Barney Hoskyns véleménye szerint a „Black Dog” a „rock and roll egyik legtekervényesebb dala, és a Led Zeppelin készletében a legördögibb, legerőteljesebb szám”.

A Led Zeppelin 1969. január 12-én megjelent debütáló albumának nyitószáma, a Good Times Bad Times mindjárt erősen épített Bonham kivételes tehetségére. A dalban sorozatban játszott 2/16 alatt dupla tripletteket, és mindezt egy lábdobon tette. A két lábgépes (vagy két lábdobos) összeállítást egyetlenegyszer próbálta ki. A triplett-technikát sok későbbi rockdobos használta, és nagyon sokan csak duplázóval vagy két lábdobbal tudták utánozni. Page szerint: „emberfeletti, amikor rájössz, hogy ő nem két lábdobbal játszik”.

A zenekar egyik legismertebb, legendás sikere, a Moby Dick – eleinte Pat’s Delight címmel – pedig Bonham szenzációs szólószáma. Ezt a szerzeményt első alkalommal már 1968. december 30-án, a USA-beli Spokane-ben adták elő, és ettől kezdve igen ritka fellépés volt, amikor nem játszották el. (Bővebben: a Led Zeppelin koncertjeinek listája.) A dalt Page és Jones parádés riffjei vezetik fel, majd Bonzót magára hagyják és elkezdődik a lenyűgöző dobszóló. Az 1969. október 22-én megjelenő II. albumon 4 perc 21 másodperc hosszúságú stúdióváltozatot a koncerteken 15–20 perces virtuóz alkotássá bővítette. A felvezető téma után letette az ütőket és tenyérrel dolgozott a bőrökön, cineken, kongákon. Majdnem minden koncerten eljátszották a Moby Dick-et, sosem volt kétszer egyforma, és a közönség utána percekig ünnepelte. A dobszóló az 1976-ban kiadott, de 1973. július 29-én a Madison Square Gardenben felvett The Song Remains the Same albumon, majd a How the West Was Won című koncertválogatáson az 1972. június 27-én rögzített változata is megtalálható, valamint az 1970. január 9-én, a Royal Albert Hallban rögzített műsor DVD-n is látható. „Általában húsz percen keresztül játszottam, de a leghosszabb volt vagy harminc perces. Ez hosszú, de amikor játszom, repül az idő.” A Moby Dick albumváltozata viszont gyenge, nincs sodra, nincs tetőpontja vagy valamilyen szerkezete, összedobált ötlethalmaznak tűnik első hallásra. Ez azért van, mert tényleg az. Page a különböző stúdiókban felvett szólódarabkákat szerkesztette egybe, és legyen bármilyen zseniális stúdiómunkás, ezt nem sikerült élővé varázsolnia. Bonham egy interjúban így kommentálta: „Nem úgy volt, hogy leültem és feljátszottam a lemezre szánt dobszólót. Úgy rakták össze darabokból.”

Bonzo próbatermi improvizációi több dal ötletét adták, ilyen például a „Rock and Roll”. E szám minden változata egy jellegzetes dobtémával kezdődik, amely Little Richard „Keep a Knockin'” című alkotásának bevezető üteme. Bonham az egyik próbán lazításként kezdte el játszani, amelyhez társai rögtön kíséretet improvizáltak. A mindössze három nekifutással felvett kész mű annyira tetszett a társaságnak, hogy a IV. albumon kiadták, és a koncertműsorokban 1971. decemberétől állandó műsorszám lett. Először 1971. március 5-én, a belfasti Ulster Hallban adták elő nyilvánosság előtt, élőben. Az 1972. június 27-i előadását a How the West Was Won című koncertválogatáson, az 1973. július 29-én elhangzottat pedig a Song Remains the Same című koncertalbumon adták ki.

A „Rock and Roll” a „Four Sticks” felvételei közben jött létre. Mégpedig azért, mert Bonzót nagyon frusztrálta, hogy a szám 5/4-es ütemével nem nagyon tud mit kezdeni. A szám címe abból jött, hogy négy dobverőt fogott a kezébe a súlyos riff megfelelő alátámasztásához, de maga az alap ritmusképlet nem fekszik neki. Páros ütemekből kiváló volt, de a páratlan ütemekből csak a 3/4-et szerette, ezért a szám felvételei közben végig az ütemmel küzdött, semmiféle díszítést nem enged meg magának, nehogy kiessen a tempóból, ami alól csak a középrész 6/4-es tempója kivétel. Ezt a számot később sosem játszották koncerteken, mert féltek, hogy teljesen szétesik.

A „Four Sticks” ellenpéldája a „The Crunge”, amely megmutatja, hogyan lehet szvinget játszani soul alá, a hard rock egyszerű riffjeit átvinni egy magasabb dimenzióba. Ez a szám Bonzo egyik legnagyobb zenei teljesítménye az alapütemeket illetően.

Első kritikáit a koncertek alapján kapta, az eredmény vegyes volt. A Melody Maker szerint erőteljes dobos, talán túl erőteljes. A Sunday Denver Post szerint a dobszóló ötlettelen és sablonos. A valódi zenészek azonban másképp értékelték a teljesítményét. 1969. április 9-én Tolworth-ban koncerteztek egy kis kocsmában, ahol Jon Newey is jelen volt, akkoriban mint dobos, később újságíró. Ezt írja róla: „… Aztán ott volt a dobos, Bonham. Ő a többi doboshoz hasonlóan ismerte Carmine Appice stílusát, aki olyan iszonyú erővel játszott, hogy mindenkit elsöpört. A jelek szerint Bonham követni akarta a példáját: erős alapot hozott, ami a csapat blues-zenéjével kombinálva egyszerűen halálos volt.”

1970–1980

John Bonham a Led Zeppelinben megtalálta azokat a társakat, akikkel kompromisszumok nélkül tudott együtt dolgozni. Szeretett ebben a zenekarban játszani, amelyet a barátság tartott össze, és ő maga így kommentálta: „Egyes bandák túlságosan össze vannak zárva és a legenyhébb dolgoktól is szétrobbannak. Mi éppen annyira vagyunk összezárva, amennyire kell. Nálunk soha nem fordulhat elő, hogy valaki elejt egy mondatot, és mindenki szét akar széledni.”

A csúcson is egyszerű megjelenésű, közvetlen ember maradt. Erre jellemző egy 1972-es sztori, amelyet Roy Hollingworth hagyományozott ránk: „Bonzo megérkezik, kezében a dobverőivel. »Megállítottak a színpad bejáratánál, és nem akarták elhinni, hogy a zenekarhoz tartozom. Megkérdezték tőlem, hogy hol a színpadi ruhám. Én meg visszakérdeztem, hogy nem az a lényeg, hogy én hol vagyok?”

A zenekar 1969-ben szinte állandóan turnén volt, a második albumukat is apránként vették fel a világ különböző stúdióiban. Emellett a Family Dogg és P. J. Proby albumain is részt vettek, sőt Page és Bonham közreműködött hat szám felvételén a Lord Sutch and Heavy Friends albumon, amely 1970-ben Jeff Beck és Noel Redding neve alatt jelent meg. 1970 kora nyarán Bonham azt mondta: „Enyhült a nyomás. Most már többet tudunk Angliában dolgozni.”

A koncertezés a Led Zeppelin számára a legfontosabb tevékenység volt, a stúdiómunkát afféle szükséges rossznak tartották. „Szeretünk játszani, minden koncert fontos számunkra. Ebben az üzletágban nem számít, mekkora híred van, az önteltséget senki sem engedheti meg magának. Ezzel a hozzáállással halott lesz. Ez velünk soha sem történhet meg.”

Mindezek ellenére a Led Zeppelin harmadik amerikai koncertturnéjának botrányai kissé megingatták a zenekarbeli helyzetét. Bonham józanul visszafogott volt, de rengeteget ivott, és részegen viszont agresszív és kötekedő lett. Az 1969 nyári eseményekre minden résztvevő másképpen emlékszik, ezért csak annyi biztos, hogy a Flushing Meadow Festival alkalmával – ahol egyébként a Led Zeppelin éppen nem lépett fel, csak a Jeff Beck Group és a Ten Years After, a Vanilla Fudge előzenekaraként – minden jelenlévő elég részeg volt ahhoz, hogy kötekedő legyen. Már a kezdet sem biztatott sok jóval, az első előzenekar, a Jeff Beck Group már a színpadon egymásnak esett: „Olyan igazi hőbörgős nap volt. Mindenkinek száz százalékon állt az energiaszintje, és mindenfélével hajigáltuk egymást a színpadon. Én Alvin Leehez vágtam egy korsó narancslevet, a sziruptól ragacsos lett a gitárja. Hülyeségeket csináltunk. Három brit zenekar, összezárva? Egyenlő a botránnyal.” (Jeff Beck) Ám ha nem volt elég a három zenekar, ott volt a Led Zeppelin is nézőként, és a Jeff Beck Group még csak a ráadásainál járt, amikor a Led Zeppelin tagjai felrohantak a színpadra, és párhuzamos előadásba kezdtek. A „kilencfős jam” azóta a rockfolklór része, ezért a részletek homályosak. Úgy tűnik azonban, hogy Bonzo volt a legrészegebb és legagresszívebb. Richard Cole könyve szerint Page ezek után neki mondta: „Bonzónak valahogy össze kell szednie magát. Ő a saját legnagyobb ellensége, és lehet, hogy nekünk is ő a legnagyobb ellenségünk.”

Richard Cole a Stairway to Heaven: Led Zeppelin Uncensored című könyvében más botrányokkal is részletesen foglalkozik: hotelszobák tönkretétele, töméntelen mennyiségű ital elfogyasztása, felháborító és ijesztő, durva viccek alkalmazása. Richard Cole-ról azonban Jimmy Page később elítélően nyilatkozott. Szerinte a Led Zeppelin turnémenedzsere folytonosan túloz. Kirúgták a zenekarból, ezután mindenféle rosszízű pletykákat terjesztett. Már Stephen Davis újságíró könyvének anyaga is nagyrészt tőle származott, amelyben tényként ír arról, hogy Jones kivételével az együttes tagjai szerződést kötöttek az ördöggel. A zenekar tagjai rendkívül elítélően nyilatkoztak a Hammer of Gods című könyvről.

A nevezetes esemény után fél évvel, 1970 januárjában, a Disc magazinnak adott interjúban ezt mondta magáról: „Szeretem, ha folyamatosan emberek vesznek körül. Bulizunk, szórakozunk, vagy simán csak hülyülünk. Elég zajos fickó vagyok… valószínűleg a legzajosabb négyünk közül. Egyébként én sem vagyok más. Szeretem csinosítani a környezetemet, kertészkedem, de attól még lobbanékony, hirtelen haragú vagyok – nem szokásom leülni és rágódni a dolgokon.”

Bonzo és a dobok

Eredetileg egy használt Trixon dobfelszerelése volt, amelyet 15 éves korában kapott. Később egy szintén használt Premier szerelésre váltott, amivel 1969-ig koncertezett. Az első amerikai Led Zeppelin turnén Carmine Appice, a Vanilla Fudge dobosa bemutatta őt a Ludwig dobfelszereléseket gyártó cég képviselőjének, ettől kezdve Bonzo a teljes pályafutása során Ludwig márkájú dobokat használt, amiknek mély és erőteljes hangzása nagyban meghatározta a Led Zeppelin zenéjének karakterét. 1969-ben a Ludwig Studio and Touring Kitt nevű szerelését kapta a Ludwig cégtől. Ebben már megjelent a 26’’-os lábdob, mint a hangzás alapvető eleme. A Ludwig cég termékeihez azért ragaszkodott később is, mert ezen szetekben az akkoriban szokásosnál mélyebb testű és nagyobb átmérőjű dobok is voltak. A dobtestek mindkét tulajdonsága – mélység és átmérő – a hang mélységét és teltségét befolyásolja. Lábdobja (nagydob, basszusdob) például 26 collos volt, míg az általában szokásos a 22 coll volt. Bonzó hangzásvilága ihlette a dobos körökben máig használatos bálnaszívhang megjelölést.

Díszítéseinek és szólóinak alapvető rétegében egyetlen egyszerű elemet találhatunk, a tripletet, amelyet azonban olyan precizitással és változatossággal adott elő, hogy a mai doboktatásban egyszerűen Bonzo tripletjei néven tanítják a kezdő dobosoknak. Carmine Appice-szal kötött barátsága is részben ennek tudható be. Első amerikai koncertturnéjukon Appice kérdezte Bonzót a „Good Times Bad Times” tripletjeiről, mire Bonham közölte vele, hogy épp tőle vette az ötletet. Appice elámult, majd előkereste a Vanilla Fudge első lemezét és meghallgatta saját magát. „Tényleg játszottam egy tripletet, kézzel és lábbal felváltva. De ő csak lábdobon hozta és sorozatban. Teljesen lehidaltam. Azon a turnén lettünk jó barátok”.

Bonzo gyakori technikája az angolban rimshots (körülbelül kemény ütés) nevű ütésmód. Ennek lényege, hogy a verő egyszerre éri el a fejével a bőrt és testével a pergő (vagy valamelyik másik dob) káváját. Ezzel – attól függően, hogy a dobverő feje a kávától milyen messze éri el a bőrt – sokféle tónusú és hatású kiemelt, nyomatékosított hang keletkezik. Ezt a technikát egyaránt használta kiállások ellenpontozására és hangsúlyos díszítések bevezetésére is, de volt néhány dal, amiben folyamatosan használta, mint az „Immigrant Song”, a „When the Levee Breaks”, a „The Ocean”, vagy az „Achilles Last Stand”. Néha igen meglepő helyeken hallható, ezért szinte Bonzo védjegyévé is vált, ilyen például amikor a „Kashmir”-ban, a hegedűkkel játszott főtéma alatt, rimshot technikával üti a lassú ütemet.

A rimshot különösen nagyot szólt Bonzo egy másik jellemzője miatt: a leghosszabb és a legnehezebb szabvány dobverőket használta, amelyeket mások legfeljebb gumilapos gyakorláshoz vettek a kezükbe. Dobverői 5A vagy 5B típusú ovális fejűek. Glen Colson visszaemlékezése szerint Bonzo egy estén akár három párat is széttört. Jeff Ocheltree szerint Bonham titka nem az erőben volt, hiszen a dobokat nem törte össze és a bőröket nem szakította be, hanem az, hogy a kemény ütéseket hogyan helyezi el. Ezt maga Bonzo is megfogalmazta egy interjúban, amikor megkérdezték tőle, hány dobbőrt szakított be: „Egyet sem. Rövid ütéssel is elég keményen megüthető a dob, hogy a bőr könnyedén elrepedjen. A pergőmön lévő bőrnek ez már a harmadik turnéja.”

Saját szavai alapján a zenei stílusok közül leginkább a korai soul hatott rá. A zenéje alapján azonban a funk és annak gitárcentrikus változata, a groove feszes tempói álltak legközelebb hozzá. Ezek rendkívül sokszor megjelennek a Led Zeppelin dalaiban, még akkor is, amikor a zene egésze teljesen távol áll tőlük. Ilyen például a Fool in the Rain is. A groove megjelenik a D’yer Mak’erben, bár ebben reggaes elemek is vannak), a The Crunge-ban, amiben soul és szving is megjelenik, a The Oceanban, vagy a The Wanton Songban. A feszes ritmusok a rock and rollban is megjelennek, mint a Darlene üteme, vagy az olyan besorolhatatlan műfajú dalokban, mint a Poor Tom.

Tovább a Led Zeppelin oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Led Zeppelin - Stairway To Heaven
https://www.youtube.com/watch?v=9Q7Vr3yQYWQ
Led Zeppelin - Heartbreaker
https://www.youtube.com/watch?v=mYWxE-ShdXc
Led Zeppelin - Going To California
https://www.youtube.com/watch?v=luDgb5vVHuA
Led Zeppelin - Black Dog
https://www.youtube.com/watch?v=6tlSx0jkuLM
Led Zeppelin - Rock And Roll
https://www.youtube.com/watch?v=FeJkDewhTEw
Led Zeppelin - Dazed And Confused
https://www.youtube.com/watch?v=Lkb1R_yif9I
Led Zeppelin - Kashmir
https://www.youtube.com/watch?v=hW_WLxseq0o
Led Zeppelin - Immigrant Song
https://www.youtube.com/watch?v=RlNhD0oS5pk
Led Zeppelin - The Ocean
https://www.youtube.com/watch?v=mqgyD_yTWCU
Led Zeppelin - Whole Lotta Love
https://www.youtube.com/watch?v=fIQMktyP90s
Led Zeppelin - Communication Breakdown
https://www.youtube.com/watch?v=3eC8ASAnzhM
Led Zeppelin - Moby Dick
https://www.youtube.com/watch?v=UOSf9f5_qZ8
Led Zeppelin - Misty Mountain Hop
https://www.youtube.com/watch?v=-7CYe6qojb4

John Paul Jones (Led Zeppelin)

Születés / Halálozási dátum: 
1946. január 03. csütörtök
Születési hely: 
Sidcup - Anglia
blues rock
folk rock
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

John Paul Jones, született John Baldwin (Sidcup, 1946. január 3. – ) angol zenész, producer, dalszerző és multi-instrumentalista. A Led Zeppelin basszusgitárosaként és billentyűseként ismerik a legtöbben, de a zenekar 1980-as feloszlását követően sem hagyta abba a zenélést. Jones szólókarrierje alatt hatalmas elismerést szerzett mind a zenészek, mind a producerek körében. Rengeteg hangszeren képes játszani, ilyen például a gitár, a basszusgitár, a steel gitár, a slide gitár, az ukulele, a szitár, a cselló, a zongora, a szintetizátor, a mandolin és a három sávos hangfelvevő, amit a Led Zeppelin "Stairway to Heaven" című számában hallhatunk.

Az Allmusic szerint Jones " nyomot hagyott a rock & roll zene történetében, mint innovatív zenész, hangszerelő, és rendező". Jones olyan zenészeknek szolgált inspirációként, mint John Deacon, Geddy Lee, Steve Harris, Flea, Gene Simmons, és Krist Novoselic.

Jones jelenleg része a Them Crooked Vultures nevű supergroupnak, ahol Josh Homme-mal (Queens of the Stone Age/Kyuss/Eagles of Death Metal) és Dave Grohl-lal (Nirvana/Foo Fighters) dolgozik együtt. A zenekarban - amely 2009. november 17-én adta ki debütáló, azonos című albumát - basszusgitárosként és zongoristaként működik közre.

Korai évek

Jones a kenti Sidcup városkában született, ami ma már Nagy-London része. Hat éves korában kezdett zongorázni tanulni apjától, Joe Baldwintól, aki zongorista volt big bandekben az 1940-es és 1950-es években. Anyja egy zenei vállalkozásban dolgozott, ezért a család gyakran turnézott Anglia-szerte. Korai hatásai a blues zenész Big Bill Broonzy, a dzsessz zenész Charles Mingus, és Sergei Rachmaninoff, zongorista.

Szülei a gyakori turnézásuk miatt bentlakásos iskolában taníttatták a Christ's College-ban, ahol zenét tanult. 14 éves korára már kórusvezető és orgonista volt a helyi templomban, és még abban az évben megvette első basszusgitárját, egy 1961-es Fender Jazz Basst, amelyet 1975-ig használt. Jones, elmondása szerint Phil Upchurch You Can't Sit Down című LP-jén hallott basszusszóló hatására kezdett el játszani.

Session-évek

Jones 15 évesen csatlakozott első zenekarához, a The Deltas-hoz. Ekkor basszusgitározott még egy londoni jazz zenekarban, a Jett Blacks-ben, ahol játszott John McLaughlin gitáros is. Jones nagy áttörése volt, amikor Jet Harris és Tony Meehan felvették a sikeres angol zenekarba a The Shadows-ba két évre, 1962-ben. Kicsivel korábban, Jonesnak, Harrisnek és Meehannek volt egy listavezető száma, a "Diamonds" (amiben Jones későbbi zenekartársa, Jimmy Page is játszott).

1964-ben, Meehan javaslatára, Jones a Decca Records-nál vállalt stúdió session munkát. Ettől kezdve több száz felvételen játszott, egészen 1968-ig. Később kiterjesztette stúdiómunkáját a billentyűsökre, a hangszerelésre, amik miatt sokan keresték fel. dolgozott többek között a Rolling Stones-nak, Herman's Hermiths-nek, Lulu-nak, Dusty Springfield-nek, Donovan-nek, Jeff Beck-nek, Françoise Hardy-nak, Cat Stevens-nek, Rod Stewart-nak, és Shirley Bassey-nek. Nagyon sok session munkát vállalt, elmondása szerint a munkák háromnegyedére már nem is emlékszik.

Ezen stúdiózások alatt vette fel John Paul Jones művésznevet. A név Andrew Loog Oldham nevű barátjától származik, aki látta a John Paul Jones című film plakátját Franciaországban. Első szólófelvétele John Paul Jones néven a "Baja" (írója Lee Hazlewood volt, producere pedig Oldham) / "A Foggy Day in Vietnam" volt, amit a Pye Records adott ki 1964 áprilisában.

Jonesnak naponta két–három munkája volt a hét minden napján. Azonban 1968-ban úgy érezte, hogy kiégett: „Hónaponként 50 vagy 60 dolgot kellett megcsinálnom, majdnem megölt engem a sok munka”.

Led Zeppelin

A session munkák alatt Jones gyakran összefutott Jimmy Page-dzsel, egy másik session zenésszel. 1966 júniusában, Page csatlakozott a The Yardbirds-höz, melynek 1967-es Little Games című albumán segédkezett Jones. A következő télen a Donovan The Hurdy Gurdy Man című számának munkálatai alatt Jones elmondta Page-nek, hogy szeretné, ha egy gitáros is része lenne a projektjeinek. Ugyanabban az évben a Yardbirds feloszlott és Page, valamint a basszusgitáros Chris Dreja teljesíteni szerették volna a Skandináviában lekötött fellépéseket. Mielőtt az új zenekar megformálódott volna, Dreja kilépett, hogy fotósként dolgozzon. Jones, felesége javaslatára megkérdezte Page-et a betöltendő pozícióról, amire Page azonnal igent mondott.

Az énekes Robert Plant lett, a dobos pedig John Bonham. Ez a kvartett teljesítette a fellépéseket "New Yardbirds" néven. A turné után viszont már Led Zeppelin néven váltak az egész világon ismertté.

Szerepe a zenekarban

Jones szerepe a Led Zeppelinben kulcsfontosságú volt. Noha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint Page vagy Plant és erről így nyilatkozott: „Nem érdekel, hogy a háttérben vagyok. Nem szeretnék előtérben játszani, mint Jimmy...hiszem, hogy azt kell csinálnod ami a dolgod, és mivel basszusgitáros vagyok, ahelyett hogy vezető szerepet akarnék a basszussal, és előtérbe tolnám magamat, inkább egy jó, szilárd basszusfutamot építek fel.” John Bonham dobossal együtt minden bizonnyal a rock egyik legjobb és legprecízebb ritmusszekcióját alkották. Játékával behozta a groove-okat a hard rockba, ugyanakkor soulos vagy funky-s elemekkel is gazdagította az együttes zenei repertoárját. Ugyanakkor billentyű és mandolin játéka is színesebbé tette a Led Zeppelin hangzást, nem beszélve egyéb különleges hangszerekről.

Miután 1975-ben lecserélte a Fender Jazz Bass basszusgitárját, Alembic márkájút használt a turnékon (mint ahogy itt is látható), azonban a stúdióban még mindig Jazzt használ. Jones billentyűjátéka egy olyan eklektikus dimenziója volt a Led Zeppelinnek, ami megkülönböztette őket egy hétköznapi heavy metal együttestől.

Szimbóluma keresztény jel is, amelyet a gonosz szellemek kiűzésére is használtak. Az 1976-os A dal ugyanaz marad című Led Zeppelin filmben az ő jelenete egy falut fenyegető álarcos lovas banda vezéreként mutatta be őt, aki aztán hazatér családja kebelére, és leveszi maszkját, amint átlépi a küszöböt. Ez feltehetően kettős szerepének, a zenekari tagnak és a családfőnek analógiája volt. „A turnézás megváltoztatja az embert, úgy vélem. Erre akkor jön rá, miután hazatér. Általában hetekig tart, míg az ember rendbe jön, miután olyan sokáig úgy élt, mint egy állat.” Jones jelenetének alapötletét egy 1964-ben készült Walt Disney-produkció, a Dr. Syn kettős élete című történet adta. A turnés őrültségekben nem nagyon vett részt, ragaszkodott hozzá, hogy az ő szállodája külön legyen a többiekétől. Egyszer az egyik este majdnem végzetessé vált számára, mert elaludt joint szívás közben. Érdekesség, hogy míg az 1977-es turnén mindenkinek voltak gyengébb pillanatai (mellényúlások, stb), addig Jones mindig fitt volt, és vitte hátán az egész produkciót. Az utolsó Zeppelin albumra szintén ő került előtérbe, a számok nagy részét szinte csak ő írta, ezért lett annyira populáris és billentyűgazdag.

Led Zeppelin után

1980-ban azonban a zenekar feloszlott John Bonham halála miatt, és 12 év után külön váltak útjaik. Jones dolgozott többek között, az R.E.M.-al, a Heart-tal, Peter Gabriel-lel, producerkedett a Mission-nál, Foo Fighters-szel, Paul Gilbert-tel. Ugyanakkor saját csapata is van, amivel instrumentális/folkos rockot játszik. A Led Zeppelin 1980 után sokszor összeállt pár fellépés erejéig, ő azonban egyikben sem vett részt, kivéve amikor beválasztották őket a Rock n' Roll hírességek csarnokába, valamint a 2007-es O2 arénában Londonban rendezett Zepp koncerten ahol Ahmet Ertegünre emlékeztek. Jelenleg (2009 szeptember) egy stúdió mélyén dolgozik Josh Homme-mal (Queens of the Stone Age) és Dave Grohllal egy készülő albumon.

Tovább a Led Zeppelin oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Led Zeppelin - Stairway To Heaven
https://www.youtube.com/watch?v=9Q7Vr3yQYWQ
Led Zeppelin - Heartbreaker
https://www.youtube.com/watch?v=mYWxE-ShdXc
Led Zeppelin - Going To California
https://www.youtube.com/watch?v=luDgb5vVHuA
Led Zeppelin - Black Dog
https://www.youtube.com/watch?v=6tlSx0jkuLM
Led Zeppelin - Rock And Roll
https://www.youtube.com/watch?v=FeJkDewhTEw
Led Zeppelin - Dazed And Confused
https://www.youtube.com/watch?v=Lkb1R_yif9I
Led Zeppelin - Kashmir
https://www.youtube.com/watch?v=hW_WLxseq0o
Led Zeppelin - Immigrant Song
https://www.youtube.com/watch?v=RlNhD0oS5pk
Led Zeppelin - The Ocean
https://www.youtube.com/watch?v=mqgyD_yTWCU
Led Zeppelin - Whole Lotta Love
https://www.youtube.com/watch?v=fIQMktyP90s
Led Zeppelin - Communication Breakdown
https://www.youtube.com/watch?v=3eC8ASAnzhM
Led Zeppelin - Moby Dick
https://www.youtube.com/watch?v=UOSf9f5_qZ8
Led Zeppelin - Misty Mountain Hop
https://www.youtube.com/watch?v=-7CYe6qojb4

Robert Plant (Led Zeppelin)

Születés / Halálozási dátum: 
1948. augusztus 20. péntek
Születési hely: 
West Bromwich - Anglia
blues rock
folk rock
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Robert Anthony Plant, (West Bromwich, 1948. augusztus 20. –) angol énekes, dalszövegíró, a Brit Birodalom Érdemrendje (CBE) tulajdonosa.

A Led Zeppelin tagjaként lett híres. Ismert erőteljes zenéjéről, nagy hangterjedelméről és misztikus szövegeiről. John Bonham halála után szólókarrierbe fogott, melynek során sok fajta stílusirányzatban kipróbálta magát.

Korai évek

Robert Anthony Plant 1948. augusztus 20-án született West Bromwichban (Staffordshire), majd innen költözött be a család Kidderminsterbe. Édesapja építészmérnök, aki hamar eldöntötte, hogy egyetlen fiát Birmingham-be íratja be gimnáziumba.

Robert több zenekarban is próbálkozott ez idő tájt. Énekelt a Black Country-ban, a New Memphis Bluesbakers-ben, a Black Snake Moan-ban, a Delta Blues Band-ben, a Crawling King Snakes-ben (először együtt John Bonham-mel). Robert Plant végül átbotladozott a zenészkarrierjét hátráltató körülményeken és elindult a saját útján. 1966-ban egykori iskolatársával John Bonham-mel megalapította zenekarát, a Band of Joy-t.

1968 elején felléptek a Marquee-klubban Londonban és eljutottak Norvégiába, Tromso-be, az északi sarkkörön fekvő városba, ahol a helyi hotelben játszottak. A kiugrás azonban nem sikerült, így hamarosan feloszlottak, Bonham és Robert útjai rövid időre elváltak. Plant új zenekart hozott össze, a Hobbstwidle-t.

Led Zeppelin

Jimmy Page '68 nyarán szervezte új zenekarát, melybe Terry Reid-et akarta megnyerni énekesnek. Ő azonban a Twiddle sikoltozóját a ajánlotta maga helyett. Ex-Yardbirds-ös társa, Chris Dreja és a menedzser Peter Grant kíséretében Jimmy Page személyesen ment le Birmingham-be, ahol Plant a Tanárképző Főiskolán játszott aznap éjszaka a Hobbstwiddle-lel. Page-re nagy hatással volt az énekes és azonnal meghívta az elszegényedett Plantet elegáns, a Temze partján horgonyzó Pangbourne nevű lakóhajóra, hogy tovább ismerkedjenek.

Ez volt az az egymásra találás, amely évtizedek múlva is hatással volt a rockzenére, és amely elindított egy legendás barátságot és alkotótársi kapcsolatot.

Robert Plant 1973-ban

A Led Zeppelinben együtt töltött 12 évük és '90-es évekbeli közös munkáik, illetve szólólemezeik és mással készült albumaik összevetése azt sugallja: egymás nélkül olyanok, mint a félkarú óriás, mint a törött szárnyú madár. Együtt pedig "olyanok a színpadon, mint két lobogó örömtűz, mint két lángoló máglya!" - írta '98-as turnéjuk egyik méltatója. Robert Plant tehát 20. születésnapjára ezt az ajándékot kapta. A Led Zeppelin tagja lett, amely még Yardbirds néven teljesítette a korábban lekötött skandináv turnét, azután pedig elkezdte saját pályafutását. Plant még ebben az évben, november 9-én megházasodott, majd rövidesen apa lett. Robert a zenekarba kerülve rövid idő alatt tündökletes pályát futott be. A rock-énekes archetípusa lett, a sztárok között is az egyik legnagyobb sztár. A zenekar légköre és a gyorsan jött szédületes sikerek szárnyakat adtak az egyébként sem gátlásos fiatalembernek. A dupla DVD felvételeit nézve különösen szembetűnő, ahogyan Robert Plant "lábra kap", és ráérez az énekes-frontember szerepre.

A Dán Rádió koncertjén 1969-ben, még nyurga kamaszként téblábol a mikrofon előtt, egyik lábáról a másikra billen, lábujjhegyen tétovázik, a kezei folyton útban vannak. Az 1970 januári, Royal Albert Hall-beli koncerten már lényegesen oldottabb, de felszabadultnak, fesztelennek még ekkor sem lehet nevezni színpadi mozgását. Az 1973-as Madison Square Garden-beli koncerten viszont már teljes fegyverzetében csillog a rockzene egyik legnagyobb hatású énekese. Azt még az ellenségei sem vonták kétségbe: a hangja egészen páratlan, az előadásmódja, az éneklés átéltsége, személyessége lenyűgöző. Ám ezt a rakás kivételességet még megfejelte lélegzetelállító megjelenése. A jól fésült és rendesen öltözött Beatles-ek után, a hibbantnak vagy magamutogató majomnak látszó, bármit magukra aggató '70-es évekbeli rockerek között, Robert Plant felhúzta feszes, a csípője csontját is alig takaró farmernadrágját, kigombolta virágos ingét - és a lábai előtt hevert a nőnemű koncertlátogató közönség. Megveszekedett utánzója, David Lee Roth, őrült igyekezetében, hogy Plant után betöltse a szex-szimbólum megüresedett trónját, szinte egy komplett orális aktust lebonyolított egyik klipjében.

Plant-et temperamentuma, személyisége is alkalmassá tette a zenekari frontember szerepkörre. Jó humorú, harsány, élénken gesztikuláló nagy mesélő, aki minden körülmények között hamar a társaság középpontjává válik. Érdekes módon a zenekarról készült képeken - leszámítva persze a koncertfotókat - inkább befelé forduló, elgondolkodó portré rajzolódik ki róla. Míg a "nagy hallgatag", az "emberkerülő remete" hírében álló Jimmy Page többnyire teli szájjal nevet, de legalábbis mosolyog a fotók túlnyomó többségén. Robert Plant kivételes képességei és sokoldalúsága persze nem volt kuriózum ebben a zenekarban. Ennek ellenére (négyük szoros összetartozásán túl) pótolhatatlanságát bizonyítja, hogy a zenekar puszta létét, jövőjét is veszélyeztetve éveket vártak rá akkor, amikor személyes életének tragédiáin kellett túljutnia.

1975 nyarán, Robert Rodoszon nyaralt feleségével, két gyermekével és Jimmy Page Scarlet nevű lányával, amikor súlyos autóbalesetet szenvedtek. Robertnek eltört mindkét bokája, az egyik könyöke; felesége koponyatörés miatt napokig kómában feküdt, a gyerekek pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Teljes felépülése csaknem másfél évig tartott. Eközben készítettek egy lemezt (nem is akármilyet: Presence), bemutatták filmjüket (The Song Remains the Same) - de nem koncerteztek, egészen 1977 áprilisáig. Alig 4 hónap múlva, miközben Amerikában turnéztak, Karac Pendragon kórházba került. Plant azonnal hazarepült, de amikorra Londonba ért, kisfia meghalt. Robert a gyászév alatt meg sem jelent a nyilvánosság előtt, Jimmy egyszer szerepelt egy jótékonysági koncerten, Jones és Bonzo teljesen visszavonult. Szinte napra pontosan két évvel a tragédia után tértek vissza a színpadra. Bonzo egy év múlva meghalt; őt sem akarták pótolni senkivel - a zenekar megszűnt.

Szóló karrier (1982-től napjainkig)

1980-ban a Led Zeppelinnel való szakítás után Plant sikeres szóló karriert kezdett, amely első albuma a Pictures at Eleven 1982-ben. Ezt egy évvel később követte a második album, a The Principle of Moments. Ebből az időszakból a népszerűbb dalai a Big Log (Top 20, 1983-ban), a Moodman (1984), a Little by Little (1985), a Tall Cool One (Top 25, 1988-ban) és az I Belive (1993), amely elhunyt fiának Karacnek írt és ajánlott dal. 1984-ben Plant megalakította a The Honeydrippers formációt Jimmy Page és Jeff Beck közreműködésével. Phil Philips Sea of Love című számának feldolgozásával harmadik helyen szerepeltek a listákon, a Rockin in Midnight című számmal egyetemben. Plant ennek az időszaknak a nagy részén keresztül kerülte a Led Zeppelin dalok előadását.

Ritka alkalmakkor Plant fellépett a Led Zeppelin mindkét életben maradt tagjával. Ezek egyike volt az 1985-ös Live Aid szereplés Philadelphiában (a koncerten Phil Collins és Tony Thompson ült a doboknál). 1989-ben az Atlantic Records 40. évfordulóján ismét összeállt a Zeppelin, majd 1995-ben, amikor az együttest felavatták a Rock And Roll Hall of Fame-ben. Utoljára 2007. december 10-én léptek együtt színpadra az Atlantic Records elhunyt elnökének Ahmet Ertegünnek a tiszteletére. Az utolsó három alkalommal Bonham fia Jason ült a doboknál. Plant, Jones és Page megjelent Jason esküvőjén is 1990-ben.

Az 1980-as évek második felében és az 1990-es évek elején Plant három szóló albumot írt a billentyűs/dalszövegíró Phil Johnstonnal: ezek a Now and Zen, a Manic Nirvana és a Fate of Nations (Máire Brennan a Clannad énekesével együttműködve). Johnstone volt aki rábeszélte Plantet arra, hogy Zeppelin dalokat is játszanak a koncertjeiken, aminek Plant gyakran ellen állt, mert nem akarta hogy örökké csak a Led Zeppelin énekesének tartsák számon. Plant a Zeppelin után először az Outrider című albumon működött újra együtt Jimmy Page-dzsel. Ezután jött a 90 perces MTV koncert, amiből elkészült a No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded. A koncert sikerének köszönhetően világkörüli turnéra indultak, a felvételek videón is megjelentek. Később Plant és Page együtt készítették a Walking into Clarksdale című albumot, amely már a páros teljesen új zenei anyaga. Az albumot közös turné követte. 1999-ben zárult le az együttműködésük, amikor Plant inkább a Priory of Brion nevű bandájával lépett fel számos kicsi helyen.

2002-ben az új bandájával a Strange Sensationnal Plant kibocsátott egy széles körben lelkesen fogadott gyűjteményt (Dreamland) javarészt blues és folk dalok feldolgozásával. A következő albumuk a Mighty ReArranger (2005), ellentétben a Dreamlanddel új, eredeti dalokat tartalmaz. Mindkettőt Plant szólókarrierjének legjobb albumainak tartják, négy Grammy-jelölést kapott értük, kettőt 2003-ban és kettőt 2006-ban.

A Led Zeppelin korábbi tagjaként Jimmy Page-dzsel és Jonh Paul Jonesszal egyetemben Plant 2006-ban megkapta a Grammy Életmű Díjat. 2005-ben pedig Polar Music Díjban részesült. Plant még mindig aktívan turnézik. A koncertjein megszólal a legutóbbi, valamint a régebbi szóló anyagai mellett sok Led Zeppelin kedvenc is, gyakran új és kiterjesztett elrendezésekkel.

2006-ban megjelent a Soundstage: Robert Plant and the Strange Sensation című DVD, amely a Strange Sensation 2005. szeptember 16-án Chicagoban a Soundstage Studióban tartott előadása. A szólómunkájából egy terjedelmes boxset jelent meg Nine Lives címmel 2006 novemberében amely az összes szóló albumát tartalmazza különféle b-oldalakkal, demókkal, és koncert felvételekkel bővítve. A kiadás tartalmaz egy DVD-t is. A kiadványból megismerhető egész szóló pályafutása.

Nemrég Plant Alison Krauss bluegrass csillaggal dolgozott együtt. Közös albumuk a Raising Sand, 2007. október 23-án jelent meg a Rounder Records kiadásában. Az album, amit Nashville-ben és Los Angelesben vettek fel T-Bone Burnett vezetésével, kevésbé ismert blues és folk dalokat tartalmaz. Az eredeti előadók Mel Tillis, Townes Van Zandt, Gene Clark, Tom Waits, Doc Watson, Milton Campbell, és az Everly Brothers.

Magánélete

Robert Plant 1968. november 9-én házasodott meg Maureen Wilsonnal. A házasságban három gyermek született: egy lány, Carmen Jane (sz. 1968) (férje, Plant korábbi basszusgitárosa, Charlie Jones); két fiú, Karac Pendragon (1972–1977) (vírusfertőzésben halt meg) és Logan Romero (sz. 1979). 1993-ban mondták ki a válást. Plantnek még van egy fia, Jordan.

2009. augusztus 14-én kiderült, hogy Plant lesz a Wolverhampton Wanderers alelnöke.

A The Sunday Times szerint Plant vagyona 80 millió font.

Hatása

Robert Plant hangja és énektechnikája a korszak többi vezető rock énekeseihez (pl.: John Lennon, Paul McCartney, Mick Jagger) képest egy újszerű, erőteljesebb irányzatot képviselt, amely meghatározóvá vált a Led Zeppelin egyedülálló hangzásában. Plant éneklési stílusa, és hangja egyaránt különleges volt. Hangfaja tenor, de hangterjedelmét képes volt felfelé jelentősen növelni az ún. sikítással (melynek az énekes a hangszálcsomóját is köszönhette), ami sok Led Zeppelin dalban megfigyelhető, mint például a Communication Breakdown, a Dazed and Confused, a Since I've Been Loving You és a Whole Lota Love. Plant az 1970-es években minden idők legjelentősebb rock énekeseinek egyike lett. A stílusát sokan kedvelik és kortársai közül is sokakra hatást gyakorolt. Ilyen Steven Tyler, Paul Stanley, Freddie Mercury, Ann Wilson, Bon Scott, Geddy Lee, David Coverdale, Robin Zander, de a későbbi rock énekeseket is inspirálta: Jeff Buckley, Brian Johnson, Axl Rose, Eddie Vedder, Chris Cornell, Koshi Inaba, Chris Robinson, Shannon Hoon, Andrew Stockdale és Justin Hawkins.

Plantet a Hit Parader magazin a 1. helyre sorolta a Minden idők legjobb metal énekesei listáján. a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legnagyobb énekese listáján a 15. helyen végzett. A Roadrunner Minden idők 50 legnagyobb frontembere listáján a 1. helyen végzett. 2009-ben a Planet Rock szavazásán megválasztották a legjobb hangnak a rock történelmében.Plantet kitüntették a Brit Birodalom Érdemrendje (CBE) a populáris zenében elért kitűnő tevékenységéért. Nyolcadik lett a Q Magazin ’’100 Legnagyobb Énekes’’ listáján.

Dalszövegei

Robert azonban nem csupán énekese és emblematikus figurája volt a zenekarnak, hanem szövegírója is. S bár összes versei eleddig nem jelentek meg díszes kötetekben, dalszövegei erősen hozzájárulnak a Led Zeppelin senki mással össze nem téveszthető, egyéni hangjához. Page és Plant rendkívüli egymásra hangoltságát közös kulturális gyökereik, azonos, vagy egymáshoz nagyon közelálló érdeklődésük alapozta meg. Page az írásbeliség előtti korok és a középkor szenvedélyes bogarászója, a kelta hagyományok elmélyült ismerője, az okkultizmus (a hivatalos egyházi állásponttal szembehelyezkedő, éppen ezért le nem írt, a beavatottak számára is csak szóban hagyományozódó tanok) híve, aki a misztikumnak nagy teret enged mindennapi életében is. Plant szintén a kelta-, valamint az északi germán történelem-, mítoszok- és művészet lelkes híve, olvasója, Tolkien Gyűrűk Urájának elsőszámú rajongója. Olyannyira, hogy személyes életét át- meg átszövik az ezekkel való azonosulás jelei. Fia, Karac Pendragon, illetve zenekara, a Hobbstwiddle név választásától, karperecei motívumain, farmja kialakításán, a T.S.R.T.S. film klipjén keresztül dalszövegeiig (Immigrant Song, Ramble On, The Battle of Evermore, Stairway to Heaven) számos esetben találkozhatunk ezekkel a motívumokkal. A kelta hagyománnyal való azonosulás, e hagyomány legfőbb letéteményesének és terepének, Wales-nek szeretete zenéjük számos elemében megmutatkozik. A mandolin, használata, a furulya, a síp hangja Jones orgonáján, a walesi és skót folk-zenei elemek beszövése zenéjükbe, a személyes elköteleződés kinyilvánítása, valamint a szövegek mitikus elemei erőteljes színfoltjait adják portréjuknak. Egyben az Arthur-mondakör utáni leghatásosabb, világméretű propagandája egy ősi, de ma is élő kicsi nép identitásának, kultúrájának. Közös mítoszaikon túl mindkettőjükre jellemző - s különösen a zenekar 2. periódusában, a '75-'80 közötti években egész munkásságukról elmondható -, hogy a nagy, a végső kérdések foglalkoztatták őket. A "mi végre vagyunk a világon?", a születés, az élet, a halál, a barátság, a szerelem, a szabadság.

Mindezek mellett persze személyes életük motívumai is megjelentek szövegeikben. A Bron-Yr-Aur Stomp-ot Robert kutyája, Strider ihlette, a Tangerine-t Page egy hosszú kapcsolatának megszakadása után írta, a Tea for One Plant feleségéhez szól, s olyannyira személyesnek tartotta, hogy koncerten elő sem adták. A Ten Years Gone egy korábbi szerelem emléke, a Kashmir kelet-imádatuk lenyomata, az Achilles Last Stand a '75-ös, dupla bokatöréssel (és ezzel a zenekar veszélybe kerülésével) járó rodoszi autóbaleset és a legnagyobb görög hős történetének párhuzama, a That's the Way személyes állásfoglalásuk az emberi szabadság mellett, mindenfajta megkülönböztetés ellen. Az All my Love érzelem teli, a Going to California ön ironikus portré, s a How Many More Times egy sorába Robert még a nevét is becsempészte: "Little Robert Anthony wants to come and play".

Tovább a Led Zeppelin oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Led Zeppelin - Stairway To Heaven
https://www.youtube.com/watch?v=9Q7Vr3yQYWQ
Led Zeppelin - Heartbreaker
https://www.youtube.com/watch?v=mYWxE-ShdXc
Led Zeppelin - Going To California
https://www.youtube.com/watch?v=luDgb5vVHuA
Led Zeppelin - Black Dog
https://www.youtube.com/watch?v=6tlSx0jkuLM
Led Zeppelin - Rock And Roll
https://www.youtube.com/watch?v=FeJkDewhTEw
Led Zeppelin - Dazed And Confused
https://www.youtube.com/watch?v=Lkb1R_yif9I
Led Zeppelin - Kashmir
https://www.youtube.com/watch?v=hW_WLxseq0o
Led Zeppelin - Immigrant Song
https://www.youtube.com/watch?v=RlNhD0oS5pk
Led Zeppelin - The Ocean
https://www.youtube.com/watch?v=mqgyD_yTWCU
Led Zeppelin - Whole Lotta Love
https://www.youtube.com/watch?v=fIQMktyP90s
Led Zeppelin - Communication Breakdown
https://www.youtube.com/watch?v=3eC8ASAnzhM
Led Zeppelin - Moby Dick
https://www.youtube.com/watch?v=UOSf9f5_qZ8
Led Zeppelin - Misty Mountain Hop
https://www.youtube.com/watch?v=-7CYe6qojb4

Richie Faulkner (Judas Priest)

Születés / Halálozási dátum: 
1980. január 01. kedd
Születési hely: 
London - Anglia
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Richard Ian Faulkner (Egyesült Királyság, London, 1980. január 1.) brit gitáros, aki olyan zenekarokban kezdte pályafutását, mint a Dirty Deeds, a Voodoo Six, és az Ace Mafia. 2008-ban csatlakozott Lauren Harris zenekarához, aki az Iron Maiden basszusgitárosának/vezetőjének Steve Harrisnek a lánya. Szélesebb körben akkor vált ismertté, amikor 2011-ben csatlakozott a Judas Priesthez, ahol a kilépett K. K. Downing helyére került.

Az első fellépése a zenekarral 2011. május 25-én volt, amikor a Judas Priest az American Idol elnevezésű zenei tehetségkutató műsorban lépett fel az Egyesült Államokban. Az előadás során egy James Durbin nevű versenyzővel adták elő a Living After Midnight és a Breaking the Law című dalokat. Az együttes búcsúturnéjaként meghirdetett Epitaph World Tour turnéján már Faulkner lépett színpadra, amely 2011. júniusában vette kezdetét Európában és 2012 nyaráig tartott. A Judas Priest 2014-ben megjelent Redeemer Of Souls albumán már ő gitározott. Ezenkívül szerepel a híres színész Christopher Lee 2012-es Charlemagne: The Omens of Death című albumán is.

Hatásai, hobbija

9 éves korában kapta meg az első gitárját a szüleitől, de ezenkívül zongoraleckéket is vett. K. K. Downinghoz hasonlóan Jimi Hendrix albumok hallgatása közben, autódidakta módon tanult meg gitározni. Játéka gyors ütemben fejlődött 13 éves korában már Észak-Londoni kocsmákban lépett fel. Stílusára olyan gitárosok voltak hatással, mint a Judas Priestből ismert Glenn Tipton/K. K. Downing páros, az Iron Maidenben játszó Dave Murray/Adrian Smith duó, továbbá a német gitársztár Michael Schenker (ex-Scorpions, ex-UFO, Michael Schenker Group), vagy Slash. A zenekarok közül pedig olyanokat említ kedvenceinek, mint a Mötley Crüe, a Guns N' Roses, a Black Sabbath, a Papa Roach és a Metallica.

Faulkner hobbijai közé tartozik az úszás, a búvárkodás, a digitális tervezés, valamint a Glenn Tiptonnal való közös horgászat. Ezenkívül szenvedélyes Star Wars rajongó.

Tovább a Judas Priest oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Judas Priest - Painkiller
https://www.youtube.com/watch?v=nM__lPTWThU
Judas Priest - Diamonds And Rust
https://www.youtube.com/watch?v=mIC7KQPDuDc
Judas Priest - Judas Rising
https://www.youtube.com/watch?v=BNGlrRrjlHw
Judas Priest - British Steel
https://www.youtube.com/watch?v=nCjTN3QQP1Y
Judas Priest - Turbo Lover
https://www.youtube.com/watch?v=JhY9GOhFwN4
Judas Priest - Breaking The Law
https://www.youtube.com/watch?v=L397TWLwrUU
Judas Priest - Another Thing Comin'
https://www.youtube.com/watch?v=U__m4N7Ml30
Judas Priest - Electric Eye
https://www.youtube.com/watch?v=qH4RnTzCTsM
Judas Priest - Heading Out To The Highway
https://www.youtube.com/watch?v=MoDbAd4fYBA
Judas Priest - Victim Of Changes
https://www.youtube.com/watch?v=hXqb_3fR6Ok
Judas Priest - A Touch Of Evil
https://www.youtube.com/watch?v=PW-6FKFnHx8
Judas Priest - Livin After Midnight
https://www.youtube.com/watch?v=GhWP2awDpD4
Judas Priest - Hell Bent For Leather
https://www.youtube.com/watch?v=9zInasdz2mg
Judas Priest - You've Got Another Thing Comin'
https://www.youtube.com/watch?v=8cmefZ8aeZ8
Judas Priest - The Hellion
https://www.youtube.com/watch?v=YkvEDAg6MWw
Judas Priest - Rocka Rolla
https://www.youtube.com/watch?v=PI0iX2q4pw8

Myles Kennedy (Alter Bridge, Slash Ft. Myles Kennedy and The Conspirators)

Születés / Halálozási dátum: 
1969. november 27. csütörtök
Születési hely: 
Boston - USA
alternatív metal
post-grunge
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Myles Richard Kennedy (Született Myles Richard Bass, 1969. november 27.) Amerikai énekes, szövegíró és gitáros, 4 oktáv hangterjedelemmel, a leghosszabban kitartott hang pedig 22 másodperc volt (a korábbi zenekarának, a Mayfield Fournak Summergirl című dalában, az egy levegővel kitartott hang pedig 31 másodperc volt jelenlegi zenekarának, az Alter Bridge-nek Blackbird című opuszában).

A zenekar 2004-ben a Creed romjain alakult: a korábban is együtt zenélő Mark Tremonti (gitár), Brian Marshall (basszusgitár) és Scott Phillips (dobok) zeneileg is továbblépve korábbi zenekarukon egy markáns, friss orgánumot kerestek a jövőbeni közös zenéléshez és azt a két hanglemezt kiadó 'The Mayfield Four' énekesében, Myles Kennedy-ben találták meg. A zenekar azonnal hozzálátott azoknak a daloknak a kidolgozásához és rögzítéséhez, melyek nagy részét maga a gitáros, Mark Tremonti írta. Az eredetileg Tremonti által egy kézi felvevővel rögzített első számokból már 2004 augusztusában megjelent első albumuk One Day Remains címmel. Az együttes mind az Egyesült Államokban, mind Európában megturnéztatta bemutatkozó anyagát, sőt komoly sikernek könyvelték el, hogy az amerikai pankráció-sztár, a World Wrestling Entertainment világbajnoka, Edge (szül. Adam Joseph Copeland) a lemezről a Metalingus című számot választotta bevonulási zenéjének.

Spokane-ban nevelkedett, pályafutását 1990-ben kezdte, első zenekara a Cosmic Dust volt. A második zenekar amiben játszott a Citizen Swing 2 stúdióalbumot adott ki 1995-ös feloszlásuk előtt. Kennedy 1996-ban alapította a Mayfield Fourt. Két stúdióalbumot adtak ki; Fallout(1998), Second Skin(2001). Egy évvel később feloszlott a Mayfield Four. Ekkor csatlakozott az Alter Bridge zenekarhoz. Eközben a Guns N Roses legendás gitárosával Slash-el és a The Conspirators-el közös projektbe fogtak.

Tovább az Alter Bridge oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Alter Bridge - Addicted To Pain
https://www.youtube.com/watch?v=sAYrAu-jnMY
Alter Bridge - Rise Today
https://www.youtube.com/watch?v=ZYG3BPvFOgs
Alter Bridge - Blackbird
https://www.youtube.com/watch?v=ewlPWakiOdM
Alter Bridge - Ties That Bind
https://www.youtube.com/watch?v=ZEjM_wF1VBA
Alter Bridge - Watch Over You
https://www.youtube.com/watch?v=9lIdymq0DZc
Alter Bridge - Isolation
https://www.youtube.com/watch?v=4W_euuq_5GM
Alter Bridge - Wonderful Life
https://www.youtube.com/watch?v=GGLFUNjzUr4
Alter Bridge - Open Your Eyes
https://www.youtube.com/watch?v=8eYHvrgPqQ0
Alter Bridge - Broken Wings
https://www.youtube.com/watch?v=1xICZAQ7GBQ

Adrian Smith (Iron Maiden)

Születés / Halálozási dátum: 
1957. február 27. szerda
Születési hely: 
London - Anglia
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Adrian Smith (teljes nevén Adrian Frederick Smith) (London, 1957. február 27. –) angol gitáros, aki az Iron Maiden tagjaként vált ismertté az 1980-as évek közepén. 1990-ben lépett ki az együttesből és saját zenekart alapított ASAP néven (Adrian Smith and Project). Később az Iron Maidenből szintén távozó énekes Bruce Dickinson szólólemezein játszott. Mindketten 1999-ben tértek vissza az Iron Maidenbe.

Adrian Smith 1980-ban került az Iron Maidenbe.Debütáló lemezük is Iron Maiden címmel jelent meg 1980-ban. Több tagcserét követően arany- és platinalemezek sorát adták ki, a The Number of the Beast (1982), a Piece of Mind (1983), a Powerslave (1984), a Somewhere in Time (1986), és a Seventh Son of a Seventh Son (1988) albumokkal a heavy metal megkerülhetetlen klasszikusaivá váltak, a zenekar pedig kereskedelmi sikereinek csúcsára ért. Az 1990-es években tagcserék és a zenei klíma változása nehezítették az együttes munkáját, de a 2000-es évektől kezdve ismét egyre sikeresebbek.

Az együttes eddig 15 stúdióalbumot, 4 válogatásalbumot, 9 koncertalbumot és 4 korlátozott példányszámú lemezt készített. 2002-ben Ivor Novello-díjat kaptak, pályafutásuk elismeréseképpen pedig a Hollywood's RockWalk őrzi az együttes tagjainak kézlenyomatát. Eddig háromszor jelölték őket Grammy-díjra. 2010-ben megjelent 15. stúdióalbumukról az "El Dorado" című dalért a Best Metal Performance kategóriában kapták meg végül a Grammy-díjat 2011-ben.

Az Iron Maiden zenéje nyomán a heavy metal több altípusa jött létre, többek között a power metal és a speed metal, valamint nagy hatással volt a két gitárt együtt megszólaltató heavy metal hangzásra is. Karrierjük során több mint 2000 koncertet adtak, és gyakran említik őket úgy, mint az egyik legnagyobb hatású metalzenekart a rocktörténelemben.

Többször játszottak Magyarországon, először 1984-ben, legutóbb pedig 2014. június 3-án, a Papp László Budapest Sportarénában léptek fel.

Tovább az Iron Maiden oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Iron Maiden - The Trooper
https://www.youtube.com/watch?v=L_AtRCmLNuE
Iron Maiden - Wasted Years
https://www.youtube.com/watch?v=cOVzXYEU3Bk
Iron Maiden - Behind The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=AiUYERCcrOA
Iron Maiden - Run To The Hills
https://www.youtube.com/watch?v=81jg_pA00H8
Iron Maiden - Iron Maiden
https://www.youtube.com/watch?v=lqEzfXf-wk0
Iron Maiden - Fear Of The Dark
https://www.youtube.com/watch?v=QMWAsS2xP7E
Iron Maiden - The Number Of The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=jsmcDLDw9iw
Iron Maiden - The Evil That Men Do
https://www.youtube.com/watch?v=cU5rvBtjsLY
Iron Maiden - Aces High
https://www.youtube.com/watch?v=E3dBL_dfK5g
Iron Maiden - Seventh Son Of A Seventh Son
https://www.youtube.com/watch?v=kqGr_VYIXkQ
Iron Maiden - Can I Play With Madness
https://www.youtube.com/watch?v=ocFxQjPeyiY
Iron Maiden - Hallowed Be Thy Name
https://www.youtube.com/watch?v=_BFXCgm5270
Iron Maiden - Flight Of Icarus
https://www.youtube.com/watch?v=J3I88wsFKao
Iron Maiden - 2 Minutes To Midnight
https://www.youtube.com/watch?v=GPbqQOf41Qc
Iron Maiden - From Here To Eternity
https://www.youtube.com/watch?v=BwGuR711cwM
Iron Maiden - Wasting Love
https://www.youtube.com/watch?v=jgLPF3t9TUs
Iron Maiden - Stranger In A Strange Land
https://www.youtube.com/watch?v=ry42FHfz67A
Iron Maiden - Be Quick Or Be Dead
https://www.youtube.com/watch?v=fZLv2G0Hhn4
Iron Maiden - Different World
https://www.youtube.com/watch?v=EgLuMQnnBKs
Iron Maiden - Powerslave
https://www.youtube.com/watch?v=xqUa5SbLU_c
Iron Maiden - Wrathchild
https://www.youtube.com/watch?v=io4ObwuO24w
Iron Maiden - Rime Of The Ancient Mariner
https://www.youtube.com/watch?v=L9FoZz3FY1s
Iron Maiden - Killers
https://www.youtube.com/watch?v=oteIujb8yoY
Iron Maiden - Holy Smoke
https://www.youtube.com/watch?v=3dzSEenqc3w
Iron Maiden - Blood Brothers
https://www.youtube.com/watch?v=7KV56kwxiHg
Iron Maiden - The Clairvoyant
https://www.youtube.com/watch?v=CdWA-SNcYpM
Iron Maiden - Infinite Dreams
https://www.youtube.com/watch?v=lQZz39hJbkw
Iron Maiden - Brave New World
https://www.youtube.com/watch?v=6Inyg70V-QI
Iron Maiden - The Prisoner
https://www.youtube.com/watch?v=0Tb8Jo11uGo
Iron Maiden - Dance Of Death
https://www.youtube.com/watch?v=EQmmclTITNY
Iron Maiden - Phantom Of The Opera
https://www.youtube.com/watch?v=hmFobREx7CE
Iron Maiden - Children Of The Damned
https://www.youtube.com/watch?v=jX-mnLN6fyo
Iron Maiden - Moonchild
https://www.youtube.com/watch?v=CWy3kF8Bk04
Iron Maiden - Revelations
https://www.youtube.com/watch?v=hjoxJsgbWbM
Iron Maiden - Man On The Edge
https://www.youtube.com/watch?v=u5UqJWRV55E
Iron Maiden - Remember Tomorrow
https://www.youtube.com/watch?v=dB7HI4fqVhQ
Iron Maiden - Dreams Of Mirrors
https://www.youtube.com/watch?v=AsTeWpz2TeA
Iron Maiden - Running Free
https://www.youtube.com/watch?v=iIwwh3qjYRw

Bruce Dickinson (Iron Maiden)

Születés / Halálozási dátum: 
1958. augusztus 07. csütörtök
Születési hely: 
Nottinghamshire - Anglia
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Paul Bruce Dickinson (Worksop, Nottinghamshire, 1958. augusztus 7. –) angol énekes, dalszerző és zenei producer, aki az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes frontembereként vált világszerte ismertté.

Zenei pályafutását helyi amatőr zenekarokban kezdte, mint a Styx (1976-ban - nem azonos az amerikai Styx együttessel), a Speed (1977 és 1978 között), valamint a Shots (1979 elején). 1979-ben csatlakozott a Samson nevű hard rock/heavy metal együtteshez, ahol "Bruce Bruce" művésznéven némi ismertségre is szert tett. 1981-ben hagyta el a Samsont állítólagos zenei nézeteltérések miatt. Röviddel azután, még 1981-ben, Dickinson lett az Iron Maiden új énekese, és az együttes 1982-es klasszikus The Number of the Beast albumán debütált. Az Iron Maidennel töltött időszakban számos nagy hatású lemezt készített, amely világhírt hozott számára és minden idők egyik legjobb heavy metal énekesének kiáltották ki.

Első szólóalbumát (Tattooed Millionaire) még az Iron Maiden tagjaként jelentette meg 1990-ben, majd 1993-ban kilépett a zenekarból, hogy szólópályáját egyengesse. Dickinson szólómunkássága a metal és a rock zene számos különböző stílusát öleli fel. Az Iron Maidenből való távozása utáni években négy szólóalbumot készített, majd 1999-ben visszatért az együttesbe. Azóta egyetlen nagylemeze jelent meg szólóban, a 2005-ös Tyranny of Souls.

2006-ban a Hit Parader magazin összeállított egy listát, amin a 100 legjobb heavy metal énekes szerepel. Dickinson ezen a hetedik helyre került.

2008-ban a híres okkultista, Aleister Crowley életéből írt forgatókönyvet a Chemical Wedding című filmhez Julian Doyle rendezővel közösen, akivel húsz évvel korábban az Iron Maiden Can I Play with Madness dalának klipforgatásán már együtt dolgoztak 1988-ban.

Gyermekkora

Paul Bruce Dickinson 1958. augusztus 7-én született egy kis angliai bányászvárosban, Worksopban, Nottinghamshire megyében. Eredeti keresztneve Paul, habár a szülein és nagyszülein kívül mindenki Bruce-nek szólította már kicsi kora óta. Kisgyerekként nagyszülei nevelték, mivel születésekor édesanyja és édesapja is még csak 17-18 éves fiatalok voltak. Bruce első zenei élménye Chuck Berry Twist című dala volt. Négy-öt évesen rajongója lett a Beatles fémjelezte Mersey-beat stílusnak.

Első iskolája a Manton Primary School volt, majd hatéves korában szüleivel együtt Workshopból a közeli nagyvárosba, Sheffieldbe költöztek. Az új iskola a Manor Top lett, de Bruce képtelen volt beilleszkedni, így hat hónap múltával szülei úgy döntöttek, hogy átíratják a Sharrow Vale Junior magániskolába. A család folyamatosan új házba költözött a városon belül, eközben anyagilag is sikerült megerősödniük, ami lehetővé tette, hogy Bruce egy bentlakásos iskolában folytassa tanulmányait, így 13 évesen az Oundle állami gimnázium tanulója lett a közeli Northamptonban. Ahogy korábbi iskoláiban, úgy a gimnáziumban is kívülállónak számított.

1973-ban, 15 évesen Bruce csatlakozott az Oundle amatőr színjátszó köréhez, amit nagyon élvezett. Itt talált rá a rockzene is, amikor meghallotta a Child in Time dalt a Deep Purple in Rock albumról. Attól kezdve a Deep Purple volt a kedvenc zenekara. 1976-ban egy fegyelmi ügy miatt kicsapták az iskolából, és vissza kellett térnie Sheffieldbe, ahol a helyi Catholic Comprehensive gimnáziumba íratták be. Még azon a nyáron csatlakozott élete első zenekarához.

Zenei karrierje

Amatőr együttesek (1976–1979)


Az együttes neve eredetileg Paradox volt, de Dickinson javaslatára Styxre változtatták a nevüket. Az első közös próba után vásárolta meg Dickinson élete első mikrofonját és erősítőjét, de a csapat nem volt hosszú életű, hamar feloszlottak.

A gimnázium befejezése után Dickinson előbb hat hónapot töltött a seregben, majd felvételizett a londoni Queen Mary's College-ba, ahol végül történelem szakon kezdte meg főiskolai tanulmányait, habár szülei jobban szerették volna, ha a katonai pályát választja.

1977 telén Dickinson találkozott egy Paul 'Noddy' White nevű sráccal, akivel közösen megalakították a Speed nevű formációt, amely Bruce elbeszélése szerint a Judas Priest és a The Stranglers zenei világának ötvözete volt némi Hammond orgonával megspékelve. Dickinson volt az énekes és időnként gitározott is, miután Noddy megmutatott neki pár akkordot. A Speed nem volt hosszú életű, de segített Dickinsonnak egy kis színpadi rutint szerezni.

1978 nyarán egy újsághirdetésre jelentkezve csatlakozott a Siviter-testvérek Shots nevű együtteséhez, akik már demófelvételek készítését tervezték. A Shots rendszeresen játszott a környékbeli kocsmákban, ahol egyik este a Samson zenekar vezetője, a gitáros Paul Samson és dobosa, Barry Graham (alias Thunderstick) is felbukkant. A két zenésznek megtetszett Dickinson előadása és szóba elegyedtek az énekessel. Pár héttel később felkérték, hogy csatlakozzon a Samsonhoz.

Samson (1979–1981)

A Samson akkor már ismert együttesnek számított országszerte. Volt lemezszerződésük, kiadták első albumukat (Survivor) és folyamatosan koncerteztek egész Angliában a többi New Wave of British Heavy Metal csapattal együtt. Dickinsonra ráaggatták a Bruce Bruce művésznevet egy Monty Python-jelenet nyomán, amelyben egy ausztrál egyetem filozófia-tanszékének összes professzorát Bruce-nek hívják.

Az első közös próbákon rengeteg új dal született, melyek később az 1980-ban kiadott Head On című második Samson-albumon jelentek meg. A zenekar menedzselése azonban állandó problémát okozott, gyakran nem tudtak élni a turnéfronton kínálkozó nagy lehetőségekkel. Időközben újra kiadták az első Samson-albumot, ezúttal már Bruce énekével. Az év végén stúdióba vonultak, hogy felvegyék a következő nagylemezt, amely Shock Tactics címen jelent meg 1981-ben, majd a kiadójuk becsődölt. Eddigre már nyilvánvalóvá váltak a zenei nézetkülönbségek is a csapaton belül. A zenekarvezető Paul Samson egy sokkal inkább blues-orientált megközelítésben gondolkodott, míg Dickinson a heavy metal felé vitte volna az együttest.

Az 1981-es Reading-fesztiválon adott koncert volt Dickinson utolsó fellépése a Samson frontembereként. Arról a koncertről a BBC felvételt is készített, amely 1990-ben került kiadásra (Live at Reading 1981).

A brit heavy metal új hullámának egyik vezető zenekara, az Iron Maiden ebben az időben éppen új énekest keresett a távozó Paul Di'Anno helyére. Readingben megnézték a Samson koncertjét is, majd Dickinsont elhívták egy meghallgatásra.

Iron Maiden

Csúcson (1981–1988)


1981-ben az Iron Maiden – két albummal a háta mögött – a nagy áttörés küszöbén állt. Angliában főzenekarként koncerteztek és már Európában is turnéztak a KISS és a Judas Priest előzenekaraként. A növekedő népszerűség és az állandó fellépések okozta stresszt a frontember Paul Di'Anno egyre nehezebben viselte. Drogfüggősége miatt színpadi teljesítménye is megbízhatatlanná vált, ezért a zenekar úgy döntött, mennie kell. Az Iron Maiden új énekese Bruce Dickinson lett. Néhány bemelegítő koncert után az együttes nekilátott a harmadik Iron Maiden album megírásának.

A The Number of the Beast album 1982-ben jelent meg és Angliában elfoglalta a lemezeladási lista első helyét, a Run to the Hills kislemez pedig bekerült a Top10-be. Mivel Dickinsonnak jogi vitái voltak a Samson menedzsmentjével, így a neve nem szerepelhetett szerzőként, habár a Guitar Legends magazinnak adott interjúban megemlíti, hogy a Children of the Damned, a The Prisoner és a Run to the Hills dalok megírásában aktívan részt vett.

Az album világ körüli turnéjával az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Japánba, Ausztráliába és Németországba is eljutottak. A The Number of the Beast nem csak az Iron Maiden egyik legjobb albuma a mai napig, hanem vitán felül egy örök heavy metal klasszikus. Ennek köszönhetően az Iron Maiden ázsiója hihetetlen mértékben megnőtt világszerte. Dickinson "áriázós" énekstílusa a csapat védjegye lett, ami szintén segítette az Iron Maident, hogy az egyik legnépszerűbb heavy metal együttes váljon belőlük.

A következő években az Iron Maiden sorra jelentette meg nagy hatású lemezeit, melyen a zenekarvezető Steve Harris mellé egyenértékű dalszerzőként sorakozott fel Bruce Dickinson, valamint Adrian Smith gitáros, amelynek ékes bizonyítéka a következő két Iron Maiden album: a Piece of Mind (1983) és a Powerslave (1984). Utóbbi lemez teátrális elemekben bővelkedő világkörüli turnéjával – mely az együttes történetének leghosszabb koncertsorozata volt – első ízben Magyarországra, Budapestre is eljutott az Iron Maiden.

A World Slavery Tourt követően, melyet a Live After Death koncertlemezen örökítettek meg, a zenekar hat hónapos pihenőt tartott, Dickinson pedig ez idő alatt vívóleckéket vett. A pihenő leteltével újra stúdióba vonultak, de Dickinson ezúttal nem vett részt a kreatív folyamatban. Jethro Tull hangulatú, folkos ötletei nem passzoltak Harris és Smith futurisztikus hangzású metal dalaihoz. A Somewhere in Time album 1986-ban jelent meg és bár hangzásában elüt az Iron Maiden korábbi munkáitól, azért sikeres tudott lenni.

Dickinson a hetedik Iron Maiden albumon tért vissza dalszerzőként. Az 1988-as Seventh Son of a Seventh Son az együttes első konceptalbuma volt, amely egy összefüggő történetet mesél el a bibliai Hetedik Fiúról. Ezzel a nagylemezzel újra a lemezeladási listák élére jutott a Maiden. A lemezbemutató turné csúcsa a 107.000 nézőt vonzó doningtoni Monsters of Rock fesztivál főzenekaraként adott koncertjük volt. A turné végeztével az együttes egy év pihenőt tartott, melyet Dickinson évek óta tervezett első regényének, a The Adventures of Lord Iffy Boatrace befejezésének, valamint első szólópróbálkozásának szentelt.

Csalódások (1989–1992)

1989-ben a következő Iron Maiden-albumra való felkészülés közben Adrian Smith gitáros kilépett a zenekarból. Helyére Dickinson jó barátja, Janick Gers került, akivel Bruce a Rémálom az Elm utcában című horrorfilm ötödik részéhez készült Bring Your Daughter… to the Slaughter című számon dolgozott együtt. A dal végül felkerült az 1990-ben megjelent következő Iron Maiden-albumra, a No Prayer for the Dying-ra, és az együttes történetének első listavezető kislemezdala lett Angliában. Dickinson ezen a lemezen némiképp módosított énekstílusán, és a korábbi, védjegyszerű "légvédelmi sziréna" helyett egy reszelősebb hangot használt. (Hasonló street rock stílust, mint első szólóalbumán, az 1990-ben megjelent Tattooed Millionaire című lemezen.)

A mobilstúdióban rögzített No Prayer for the Dying produkciós szempontból csalódást okozott az énekesnek, de a következő lemez sem hozott javulást. 1992-re Steve Harris saját stúdiót rendezett be a birtokán és ott vették fel a Fear of the Dark albumot. A Fear of the Dark ismét a lemezeladási lista első helyére juttatta az Iron Maident Angliában. A lemezbemutató turnét két menetben tervezték megvalósítani. A két szakasz közötti szünetben Dickinson eldöntötte, hogy kilép a zenekarból, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson. Elhatározását 1993 januárjában jelentette be, így a Fear of the Dark turné második köre búcsúkoncertek sorozata volt, amire nagyban rányomta bélyegét a csapaton belül kialakult rossz hangulat.

Visszatérés (1999 – napjainkig)

Bruce Dickinson hat év kihagyás után 1999-ben csatlakozott újra az Iron Maidenhez. A visszatérést követő Ed Hunter elnevezésű turné hatalmas siker volt. 2000-ben új Iron Maiden stúdióalbum jelent meg Dickinson hangjával, a Brave New World. A világkörüli lemezbemutató turné csúcspontja a Rock in Rio fesztiválon adott koncert volt, amely aztán lemezen és videón is megjelent. 2003-ban adták ki a következő nagylemezt Dance of Death címmel, újabb három évvel később pedig az A Matter of Life and Death albumot. Az új évezredben az Iron Maiden koncertjei világszerte hatalmas teltházak előtt zajlanak, népszerűségük mára ismét elérte a '80-as évek szintjét.

2004-ben jelent meg az Iron Maiden történetét bemutató DVD sorozat első része The Early Days címmel, amely a kezdetektől 1983-ig vázolta fel a Maiden-sztorit. A folytatás 2008 februárjában érkezett az együttes legsikeresebb korszakát megidéző Live After Death videó kiadásával. Ezzel egyidőben világkörüli turnéra indultak, amelynek programjába az 1988-ig bezárólag megjelent Iron Maiden albumokról válogattak dalokat. A Somewhere Back in Time elnevezésű turné – ahol újra felépítették az 1984/85-ös World Slavery Tour egyiptomi díszletét – az indiai Mumbaiban startolt. Az öt kontinensen átívelő koncertsorozat állomásai között az együttes saját Ed Force One nevű repülőgépével utazott, amelynek pilótája maga Bruce Dickinson volt.

2010-ben megjelentette az Iron Maidennel a The Final Frontier elnevezésű albumot, melynek népszerűsítő turnéjának keretein belül ellátogattak Magyarországra, immáron kilencedik alkalommal.

Szólóban

Heavy rock (1990–1991)


Dickinson első szóló próbálkozása a Bring Your Daughter... to the Slaughter dal volt 1989-ben, amely eredetileg a Rémálom az Elm utcában horrorfilm ötödik folytatásához íródott. A filmhez készült stúdiófelvételen Bruce mellett a gitáros Janick Gers, a basszusgitáros Andy Carr és a dobos Fabio del Rio játszik. A dal megtetszett az Iron Maiden főnök Steve Harrisnek, így kerülhetett föl a Maiden előadásában a No Prayer for the Dying lemezre 1990-ben.

Ugyanebben az évben jelent meg Bruce első szólóalbuma Tattooed Millionaire címmel a Sony Music kiadásában. A lemezre került dalokat Dickinson és Gers közösen szerezték, és ugyanaz az összeállítású csapat játszotta fel őket, mint a Bring Your Daughter dalt, ami viszont nem szerepel a lemezen. A Dickinsontól megszokott heavy metal stílustól eltérően a Tattooed Millionaire dalainak hangvétele sokkal rockosabb. Az albumról négy kislemez jelent meg. A Born in '58 önéletrajzi ihletésű dal és Bruce a nagyapjának dedikálta. A címadó szám (Tetovált milliomos) a Mötley Crüe basszusgitáros Nikki Sixxről szól és a kislemezek közül ez jutott a legmagasabbra a slágerlistán 18. helyével. Az All the Young Dudes egy Mott the Hopple dal feldolgozása, amit eredetileg David Bowie írt az angol heavy rock együttes számára. A negyedik kislemez Dive! Dive! Dive! a nagylemezről kimásolt dalon kívül egy-egy Samson, AC/DC és Deep Purple feldolgozást is rejtett. Dive! Dive! Dive! címmel egy koncertvideó is megjelent 1991-ben a lemezbemutató turné Los Angeles-i fellépéséről.

Útkeresés (1994–1996)

Dickinson első szólóalbuma csak erősítette a pletykákat, hogy elhagyni készül az Iron Maident, habár ez akkor valójában még nem merült fel az énekesben, aki a következő években további két stúdióalbumot készített az Iron Maidennel. Az 1992-es Fear of The Dark turné közben kapta Dickinson a felkérés a Sony Musictól egy újabb szólóalbumra. Két hét alatt összerakott egy anyagot, de a végeredmény túlságosan "maidenes" lett. Az anyag a kukába került és Bruce ekkor döntött úgy, hogy teljesen szakítani akar a tőle elvárt formulákkal és bejelentette távozását az Iron Maidenből.

Az 1994-ben megjelent Balls to Picasso című albummal indította újra szólókarrierjét. Ezen a lemezen a Tribe of Gypsies gitáros Roy Z-vel és csapatával dolgozott együtt. Az album húzódala a Tears of the Dragon ballada volt, amely 28. helyig jutott a kislemez listán Angliában, de maga a nagylemez nem igazán kavarta fel az állóvizet. Roy Z továbblépett és folytatta a munkát a Tribe of Gypsies-zel, Dickinson pedig új zenészeket gyűjtött maga mellé.

Az 1996-ban megjelent Skunkworks albumon Alex Dickson gitáros volt Bruce szerzőtársa. A grunge stílusban fogant Skunkworks Dickinson zenei karrierjének legellentmondásosabb darabja, nyomokban sem emlékeztet korábbi munkáira. A lemezbemutató turné végeztével Dickinson fel is oszlatta a csapatot és kisebb pihenőt tartott.

Roy Z (1997–1999)

1997-ben Dickinson már újra Roy Z-vel dolgozott együtt a következő albumán. A lemezre az ex-Maiden gitáros Adrian Smith-t is meghívták vendégként, aki végül nem csak, hogy állandó tag lett Dickinson szóló csapatának, de a dalszerzésből is kivette a részét. Az Accident of Birth albummal Dickinson visszatért a heavy metalhoz ám Roy Z-nek köszönhetően egy sokkal frissebb, korszerűbb hangzással szólaltak meg dalaik. Dickinson utóbbi években megtépázott hírnevére nagyon jó hatással volt ez a nagylemez.

Tartva magát a "nyerő csapaton ne változtass" jelszóhoz a következő szólóalbum is Roy Z és Adrian Smith közreműködésével készült el. Az 1998-as The Chemical Wedding Bruce Dickinson máig legsikeresebb szólólemeze. A masszív dalokat át- meg átszövik a William Blake verseire és festményeire tett utalások, az album címadó dala (A kémiai menyegző) pedig az alkímiára, az aranycsinálás művészetére utal. A sikeres lemezbemutató turnét a Scream for Me Brazil koncertalbum kiadásával koronázták meg 1999-ben. Az év másik nagy meglepetése volt, hogy Dickinson bejelentette Adrian Smith-szel együtt visszatérnek az Iron Maidenbe.

Ismétlés (2005–2006)

A Maidenbe való visszatérés azt is jelentette, hogy szólópályáját hosszú évekre felfüggesztette, habár vendégként részt vett különböző projektben. 2001-ben megjelent egy dupla válogatásalbum The Best of Bruce Dickinson címmel, amely két új dalt (Broken, Silver Wings) és ritkaságokat is tartalmazott. A következő stúdióalbumra azonban egészen 2005-ig kellett várni. A Tyranny of Souls album dalait Roy Z és Dickinson távmunkában hozták össze, miközben az énekes az Iron Maidennel turnézott. Az album sikeresen idézte meg újra a The Chemical Wedding misztikus hangulatát.

2006-ban egy három lemezes videógyűjtemény jelent meg Anthology címmel Bruce Dickinson szóló munkásságának összefoglalásaként. Az addigi Dickinson videoklipek mellett három teljes koncertfelvételt tartalmaz az antológia, felelevenítve a szóló karrier különböző állomásait az 1991-es Dive! Dive! Dive!, az 1997-es Skunkworks Live Video és az 1999-es Scream for Me Brazil koncertfilmekkel.

Egyéb tevékenységek

A londoni Queen Mary's College-ban történelem szakon végzett Dickinson a heavy metal "reneszánsz emberének" is nevezhető. Énekesi karrierje mellett foglalkozik irodalommal, történelemmel, vívással, repüléssel, tévés és rádiós műsorvezetéssel.

Bruce három gyermek édesapja: Austin (sz. 1990), Griffin (sz. 1992), Kia Michelle (sz. 1994).

Vívás

Dickinson a vívással 1985-ben kezdett ismerkedni az Iron Maiden World Slavery turnéját követő pihenő időszakban. Az évtized második felében a brit tőrvívó ranglistán a 7. helyen jegyezték. A minél jobb eredmények elérése érdekében 1987 végén – a Seventh Son of a Seventh Son album felvételeinek befejezését követően – Bonnba költözött, hogy minél közelebb legyen a vívóközponthoz, ahol edzett. 1989-ben klubjával együtt képviselte Nagy Britanniát az Európa-kupában. A versenyzésen túl Duellist néven létrehozott egy vívófelszerelésekkel foglalkozó céget is.

Irodalom és film

Az Iron Maiden 1984/85-ös World Slavery turnéján kezdett neki Dickinson első regénye megírásának, amely aztán 1990-ben került kiadásra. Az Iron Maiden rajongóknak köszönhetően a The Adventures of Lord Iffy Boatrace című szórakoztató krimi a best seller lista élére ugrott Angliában. Ennek eredményeként a kiadó felkérte Bruce-t a folytatás megírására, amely The Missionary Position címmel jelent meg 1992-ben.

2008-ban a híres okkultista Alister Crowley életéből írt forgatókönyvet Bruce Dickinson a Chemical Wedding című filmhez Julian Doyle rendezővel közösen, aki a Monty Pythonnal dolgozott korábban, valamint Iron Maiden és Bruce Dickinson videoklipeket is rendezett.

Repülés

Dickinson hivatásos kereskedelmi pilótaként egy Boeing 757-es charter gépet vezet az Astraeus légitársaság kapitányaként. A rendszeres járatokon túl időnként különleges feladatokat is kap. 2006 nyarán az Izrael és a Hezbollah közötti konfliktus miatt Libanonból kimenekített brit állampolgárokat szállította. 2007 februárjában ő vitte a Rangers FC futball csapatát Izraelbe a Hapoel Tel Aviv elleni UEFA-kupa mérkőzésre. 2008 szeptemberében az XL Airways UK légitársaság csődje miatt Egyiptomban rekedt 180 turistát hozta haza egy Iceland Express Boeing 757 típusú gépen, Afganisztánból pedig a Brit Királyi Légierő (RAF) pilótáinak egy csoportját szállította haza.

Az Iron Maiden 2008-as világkörüli Somewhere Back in Time turnéján az Ed Force One elnevezésű utasszállító kapitányaként maga Dickinson szállította az együttest és segítőit a turné egyes állomásaira.

Műsorvezetés

Dickinson 2002-től a BBC Rádió zenei adóján (BBC 6 Music) futó, péntek esti Rock Show házigazdája volt. 2010-ben a BBC megszüntette rádiós műsorát. 2010. május 28-án, az utolsó adásában tisztelgett a nemrégen elhunyt Ronnie James Dio előtt. Ugyancsak ő vezette a Masters of Rock című műsort a BBC Rádió 2-es adóján.

Repülés iránti szenvedélyének köszönhetően Dickinson főszereplésével készítették el azt a Flying Heavy Metal című ötrészes ismeretterjesztő sorozatot a Discovery Channel számára, amely a repülés történetét mutatta be. Bruce vendégként szerepelt még a Discovery Channel vonatokkal és tankokkal foglalkozó műsoraiban is. Legutóbbi televíziós munkájában a brit Sky One csatorna számára a spontán emberi öngyulladásról készített műsort, amelyben szakértők bevonásával járták körül a kérdést.

Tovább az Iron Maiden oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Iron Maiden - The Trooper
https://www.youtube.com/watch?v=L_AtRCmLNuE
Iron Maiden - Wasted Years
https://www.youtube.com/watch?v=cOVzXYEU3Bk
Iron Maiden - Behind The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=AiUYERCcrOA
Iron Maiden - Run To The Hills
https://www.youtube.com/watch?v=81jg_pA00H8
Iron Maiden - Iron Maiden
https://www.youtube.com/watch?v=lqEzfXf-wk0
Iron Maiden - Fear Of The Dark
https://www.youtube.com/watch?v=QMWAsS2xP7E
Iron Maiden - The Number Of The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=jsmcDLDw9iw
Iron Maiden - The Evil That Men Do
https://www.youtube.com/watch?v=cU5rvBtjsLY
Iron Maiden - Aces High
https://www.youtube.com/watch?v=E3dBL_dfK5g
Iron Maiden - Seventh Son Of A Seventh Son
https://www.youtube.com/watch?v=kqGr_VYIXkQ
Iron Maiden - Can I Play With Madness
https://www.youtube.com/watch?v=ocFxQjPeyiY
Iron Maiden - Hallowed Be Thy Name
https://www.youtube.com/watch?v=_BFXCgm5270
Iron Maiden - Flight Of Icarus
https://www.youtube.com/watch?v=J3I88wsFKao
Iron Maiden - 2 Minutes To Midnight
https://www.youtube.com/watch?v=GPbqQOf41Qc
Iron Maiden - From Here To Eternity
https://www.youtube.com/watch?v=BwGuR711cwM
Iron Maiden - Wasting Love
https://www.youtube.com/watch?v=jgLPF3t9TUs
Iron Maiden - Stranger In A Strange Land
https://www.youtube.com/watch?v=ry42FHfz67A
Iron Maiden - Be Quick Or Be Dead
https://www.youtube.com/watch?v=fZLv2G0Hhn4
Iron Maiden - Different World
https://www.youtube.com/watch?v=EgLuMQnnBKs
Iron Maiden - Powerslave
https://www.youtube.com/watch?v=xqUa5SbLU_c
Iron Maiden - Wrathchild
https://www.youtube.com/watch?v=io4ObwuO24w
Iron Maiden - Rime Of The Ancient Mariner
https://www.youtube.com/watch?v=L9FoZz3FY1s
Iron Maiden - Killers
https://www.youtube.com/watch?v=oteIujb8yoY
Iron Maiden - Holy Smoke
https://www.youtube.com/watch?v=3dzSEenqc3w
Iron Maiden - Blood Brothers
https://www.youtube.com/watch?v=7KV56kwxiHg
Iron Maiden - The Clairvoyant
https://www.youtube.com/watch?v=CdWA-SNcYpM
Iron Maiden - Infinite Dreams
https://www.youtube.com/watch?v=lQZz39hJbkw
Iron Maiden - Brave New World
https://www.youtube.com/watch?v=6Inyg70V-QI
Iron Maiden - The Prisoner
https://www.youtube.com/watch?v=0Tb8Jo11uGo
Iron Maiden - Dance Of Death
https://www.youtube.com/watch?v=EQmmclTITNY
Iron Maiden - Phantom Of The Opera
https://www.youtube.com/watch?v=hmFobREx7CE
Iron Maiden - Children Of The Damned
https://www.youtube.com/watch?v=jX-mnLN6fyo
Iron Maiden - Moonchild
https://www.youtube.com/watch?v=CWy3kF8Bk04
Iron Maiden - Revelations
https://www.youtube.com/watch?v=hjoxJsgbWbM
Iron Maiden - Man On The Edge
https://www.youtube.com/watch?v=u5UqJWRV55E
Iron Maiden - Remember Tomorrow
https://www.youtube.com/watch?v=dB7HI4fqVhQ
Iron Maiden - Dreams Of Mirrors
https://www.youtube.com/watch?v=AsTeWpz2TeA
Iron Maiden - Running Free
https://www.youtube.com/watch?v=iIwwh3qjYRw

Nicko McBrain (Iron Maiden)

Születés / Halálozási dátum: 
1952. június 05. csütörtök
Születési hely: 
London - Anglia
blues rock
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Michael Henry "Nicko" McBrain (sz. 1952. június 5., Hackney, London, Anglia) angol zenész, az Iron Maiden együttes dobosa. A Nicko becenevet Billy Day billentyűs adhatta neki, amikor úgy mutatta be egyszer, hogy „Ő itt az olasz dobosom, Nicko”. McBrain viszont azt állítja, hogy volt egy plüss medvéje, akit Nicholasnak hívtak és állandóan magával hordozta, ezért a szülei elkezdték őt Nickynek szólítani.

McBraint nagyra értékelik a kritikusok. A Rhythm Magazine a 18. helyre rangsorolta az Minden idők 50 legjobb dobosa listáján.

Zenei pályafutása

McBrain 1975-ben csatlakozott a Streetwalkers nevű együtteshez, utána a Pat Traversnél , majd a Trustnál volt dobos. Az 1980-as évek elején, amikor a McKittynél dobolt, találkozott az Iron Maiden basszusgitárosával és alapítójával, Steve Harris-szel. A Trust segített az Iron Maiden The Number of the Beast világ körüli turnéján, 1982-ben. Hivatalosan 1982 decemberében lett az együttes dobosa. Első lemeze a zenekarral az 1983-as Piece of Mind.

Albumaikkal a heavy metal megkerülhetetlen klasszikusaivá váltak, a zenekar pedig kereskedelmi sikereinek csúcsára ért. Az 1990-es években tagcserék és a zenei klíma változása nehezítették az együttes munkáját, de a 2000-es évektől kezdve ismét egyre sikeresebbek.

Az együttes eddig 15 stúdióalbumot, 4 válogatásalbumot, 9 koncertalbumot és 4 korlátozott példányszámú lemezt készített. 2002-ben Ivor Novello-díjat kaptak, pályafutásuk elismeréseképpen pedig a Hollywood's RockWalk őrzi az együttes tagjainak kézlenyomatát. Eddig háromszor jelölték őket Grammy-díjra. 2010-ben megjelent 15. stúdióalbumukról az "El Dorado" című dalért a Best Metal Performance kategóriában kapták meg végül a Grammy-díjat 2011-ben.

Az Iron Maiden zenéje nyomán a heavy metal több altípusa jött létre, többek között a power metal és a speed metal, valamint nagy hatással volt a két gitárt együtt megszólaltató heavy metal hangzásra is. Karrierjük során több mint 2000 koncertet adtak, és gyakran említik őket úgy, mint az egyik legnagyobb hatású metalzenekart a rocktörténelemben.

McBrain az 1980-as évek elejétől használt Sonor dobokat Paiste cintányérokkal kiegészítve. 1990-ben másfél órás doboktató videót készített. McBrain sajátos humorával kísérve bemutatja a dob egyes részeit, a dobolás alapjait, valamint ellátogathatunk a Paiste gyárba és a Beyer Dynamichoz, ahol a dobmikrofonokat készítik. A videó csúcspontja a Rhythm of the Beastc. dal, ahol fúvósok, Hammond orgona és Dave Murray társaságában játszik. A videó kiadását dobklinika-előadások követték. A Sonor támogatásának megszűnte után, 1993-tól McBrain a Premier dobjaira tért át. 2004-ben összehozott egy saját hobbizenekart McBrain Damage néven, ahol barátaival zenél.

Tovább az Iron Maiden oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Iron Maiden - The Trooper
https://www.youtube.com/watch?v=L_AtRCmLNuE
Iron Maiden - Wasted Years
https://www.youtube.com/watch?v=cOVzXYEU3Bk
Iron Maiden - Behind The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=AiUYERCcrOA
Iron Maiden - Run To The Hills
https://www.youtube.com/watch?v=81jg_pA00H8
Iron Maiden - Iron Maiden
https://www.youtube.com/watch?v=lqEzfXf-wk0
Iron Maiden - Fear Of The Dark
https://www.youtube.com/watch?v=QMWAsS2xP7E
Iron Maiden - The Number Of The Beast
https://www.youtube.com/watch?v=jsmcDLDw9iw
Iron Maiden - The Evil That Men Do
https://www.youtube.com/watch?v=cU5rvBtjsLY
Iron Maiden - Aces High
https://www.youtube.com/watch?v=E3dBL_dfK5g
Iron Maiden - Seventh Son Of A Seventh Son
https://www.youtube.com/watch?v=kqGr_VYIXkQ
Iron Maiden - Can I Play With Madness
https://www.youtube.com/watch?v=ocFxQjPeyiY
Iron Maiden - Hallowed Be Thy Name
https://www.youtube.com/watch?v=_BFXCgm5270
Iron Maiden - Flight Of Icarus
https://www.youtube.com/watch?v=J3I88wsFKao
Iron Maiden - 2 Minutes To Midnight
https://www.youtube.com/watch?v=GPbqQOf41Qc
Iron Maiden - From Here To Eternity
https://www.youtube.com/watch?v=BwGuR711cwM
Iron Maiden - Wasting Love
https://www.youtube.com/watch?v=jgLPF3t9TUs
Iron Maiden - Stranger In A Strange Land
https://www.youtube.com/watch?v=ry42FHfz67A
Iron Maiden - Be Quick Or Be Dead
https://www.youtube.com/watch?v=fZLv2G0Hhn4
Iron Maiden - Different World
https://www.youtube.com/watch?v=EgLuMQnnBKs
Iron Maiden - Powerslave
https://www.youtube.com/watch?v=xqUa5SbLU_c
Iron Maiden - Wrathchild
https://www.youtube.com/watch?v=io4ObwuO24w
Iron Maiden - Rime Of The Ancient Mariner
https://www.youtube.com/watch?v=L9FoZz3FY1s
Iron Maiden - Killers
https://www.youtube.com/watch?v=oteIujb8yoY
Iron Maiden - Holy Smoke
https://www.youtube.com/watch?v=3dzSEenqc3w
Iron Maiden - Blood Brothers
https://www.youtube.com/watch?v=7KV56kwxiHg
Iron Maiden - The Clairvoyant
https://www.youtube.com/watch?v=CdWA-SNcYpM
Iron Maiden - Infinite Dreams
https://www.youtube.com/watch?v=lQZz39hJbkw
Iron Maiden - Brave New World
https://www.youtube.com/watch?v=6Inyg70V-QI
Iron Maiden - The Prisoner
https://www.youtube.com/watch?v=0Tb8Jo11uGo
Iron Maiden - Dance Of Death
https://www.youtube.com/watch?v=EQmmclTITNY
Iron Maiden - Phantom Of The Opera
https://www.youtube.com/watch?v=hmFobREx7CE
Iron Maiden - Children Of The Damned
https://www.youtube.com/watch?v=jX-mnLN6fyo
Iron Maiden - Moonchild
https://www.youtube.com/watch?v=CWy3kF8Bk04
Iron Maiden - Revelations
https://www.youtube.com/watch?v=hjoxJsgbWbM
Iron Maiden - Man On The Edge
https://www.youtube.com/watch?v=u5UqJWRV55E
Iron Maiden - Remember Tomorrow
https://www.youtube.com/watch?v=dB7HI4fqVhQ
Iron Maiden - Dreams Of Mirrors
https://www.youtube.com/watch?v=AsTeWpz2TeA
Iron Maiden - Running Free
https://www.youtube.com/watch?v=iIwwh3qjYRw

DJ Ashba (Guns N' Roses, SIXX: A.M.)

Születés / Halálozási dátum: 
1972. november 10. péntek
Születési hely: 
Monticello (Indiana) - USA
glam metal
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Daren Jay „DJ” Ashba (született 1972. november 10-én) egy amerikai zenész, dalszövegíró, producer, és az Ashba Media vezetője. Jelenleg a Sixx Am és a Guns N' Roses gitárosa. Játszott régebben a BulletBoys és a Beautiful Creatures-ben, és olyan neves előadókkal dolgozott együtt, mint a Mötley Crüe, Drowning Pool, Marion Raven, Aimee Alleen és Neil Diamond.

Ashba Monticello-ben, Indiana államban született, de Fairbury, Illinois-ban nőtt fel. Édesanyja, mint jól-képzett zongoraművész volt az első, aki megtanította Dj-t zenélni kisgyerekként.

Első szereplése 5 évesen történt, amikor Beethoven-től az „Örömódát” adta elő. A második cél, amit Ashba kitűzött magának, az volt, hogy megtanuljon dobolni. Hat évesen összeeszkábált magának műanyag dobozokból és palackokból egy egyedi dobfelszerelést, és azon kezdett játszani. 8 évesen vállalta első munkáját, egy kukoricaföldön dolgozott, hogy összeszedje a pénzt a gitárjára. Volt, hogy egy nap 17 órát is gyakorolt gitáron. 16. születésnapjára édesapja elvitte őt egy Mötley Crüe koncertre, és ott abban a pillanatban döntötte el, hogy bármibe is kerül, egyszer Ő is fent lesz a színpadon. 19 évesen fogta magát, és elköltözött Hollywood-ba, hogy teljesítse álmát, és valóban rocksztár legyen.

Barracuda, Bulletboys (1991-2002)

1991-ben csatlakozott a Barracuda nevű bandához, két évig turnézott velük. Időközben 1996-ban kiadta első szóló instrumentális albumát, „Addiction to the Friction” címmel. 1998-ban csatlakozott a BulletBoys nevű zenekarhoz. Miközben a bandában volt, találkozott Joe Lestével, aki nagy hatással volt rá és további életere. 1999-bben feloszlatta a zenekart, hogy Lestével egy újat alakítsanak.

Beautiful Creatures (1999-2002)

1999-ben Ashba megalakította a Beautiful Creatures bandát Joe Lestével. A basszusgitáros Kenny Kweens volt, aki előzőleg a Shake The Faith és No.9 nevű bandákban tűnt fel. Anthony Focxot választották dobosnak, de egy idő után ő lett a zenekar második gitárosa, és helyére egy másik dobost vettek fel. A banda szerződött a Warner Bros-hoz, és kiadták első nagylemezüket „Beautiful Creatures” címmel. A nagylemez producerei volt többek között Marilyn Manson és Sean Beavan is. Az albumról az első szám betétdala lett egy horror filmnek, valamint a Smallville nevű sorozatban is felcsendült egy két dal az albumról. 2002-ben Ashba kilépett a zenekarból.

Szóló pályafutása (2002-2007)

2002-ben megalakított egy zenekart ASHBA néven Micheal Thomas gitárossal, aki amúgy helyette játszott a Beautiful Creatures-ben, miután otthagyta a zenekart. 2003-ba a Brides of Destruction zenekarba hívták, ahol a tagok Nikki Sixx és Tracii Guns voltak, viszont Ashba inkább a saját szólóprojektjére fektetett nagyobb hangsúlyt. 2005-ben nagyon sok képzelgés és pletyka keringett arról, hogy a Mötley Crüe újra összeáll, és Mick Mars helyére Ashba fog belépni. Természetesen, ez nem volt igaz:

„Csak el szeretném mondani, hogy tiszta legyen a kép mindenki számára. Szeretek együtt játszani, zenélni a Mötley-vel, de ez nem igaz… ez csak egy pletyka. Nem fogok Mick helyére beállni, én stúdióba vonulok és az ASHBA nevű bandával lépek fel. Minden tisztelem a Mötley Crüe-é, és nagyon várom már, hogy lássam Mick-et a színpadon.”– mondta Ashba

2006-ban a Funny Farms Stúdióban Nikki Sixx-el elkezdtek írni, zenét komponálni, ezek után egyre több híres előadóval dolgoztak együtt. Marion Ravennek elkészítették a Set Me Free című nagylemezét. James Michael énekes, és egyben jó barátjuk is nagyon sok dologban segített nekik, és segédkezett a legtöbb album elkészítésében. 2007-ben, a Drowning Pool új albumára egy dalt készítettek, amiben Ashba és Sixx is közreműködik.

Sixx:AM (2007-től napjainkig)

2007-ben Ashba összeállt Nikki Sixx-el, és James Micheal-el, majd megalakították a Sixx: AM nevű zenekart, ami Nikki Sixx akkoriban megjelent könyvéhez tartozó betétdalokat játszott. A Sixx AM név is a tagok neveiből keletkezett. Eredetileg 6:AM néven szerették volna megalakítani a bandát, viszont ez a név már foglalt volt. Nikki Sixx nevéből a „Sixx” szót, Ashba nevéből az „A” betűt és James Michael nevéből az „M” betűt rakták össze, és így kreálták a Sixx:AM nevet. Augusztusban a Billboard lista második helyén nyitott a „Life is Beautiful” című dal, ami az album első kislemeze is egyben. Eredetileg csak azért álltak össze, hogy a könyvhöz dalokat írjanak, és albumot készítsenek, viszont annyira jól összejöttek a dolgok, hogy a 2008-as Crüe Fest-nek egyik fellépői lettek, Buckcherry, Papa Roach, Trapt és a Mötley Crüe mellett.

Guns N' Roses (2009-napjainkig)

2009 március 23-án jelentették be, hogy DJ Ashba lett a Guns N' Roses új gitárosa Robert Finck helyett, aki átigazolt a Nine Inch Nails-be. Első ízben 2009. december 11-én játszott Tajvanon a Guns N' Roses-ben, a Chinese Democracy turnén.

Tovább a Guns N' Roses oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine
https://www.youtube.com/watch?v=oobDQ0vdm8M
Guns N' Roses - Knocking On Heaven's Door
https://www.youtube.com/watch?v=X1ZRBPA8SK0
Guns N' Roses - November Rain
https://www.youtube.com/watch?v=8SbUC-UaAxE
Guns N' Roses - Don't Cry
https://www.youtube.com/watch?v=zRIbf6JqkNc
Guns N' Roses - Paradise City
https://www.youtube.com/watch?v=Rbm6GXllBiw
Guns N' Roses - Welcome To The Jungle
https://www.youtube.com/watch?v=o1tj2zJ2Wvg
Guns N' Roses - Patience
https://www.youtube.com/watch?v=ErvgV4P6Fzc
Guns N' Roses - Estranged
https://www.youtube.com/watch?v=dpmAY059TTY
Guns N' Roses - Since I Don't Have You
https://www.youtube.com/watch?v=IYOYlqOitDA
Guns N' Roses - Dead Horse
https://www.youtube.com/watch?v=u8X76NRiQLQ
Guns N' Roses - Garden Of Eden
https://www.youtube.com/watch?v=LuhLVl5qf2A
Guns N' Roses - It's So Easy
https://www.youtube.com/watch?v=hUwW7RI3U0w
Guns N' Roses - Live And Let Die
https://www.youtube.com/watch?v=6D9vAItORgE
Guns N' Roses - You Could Be Mine
https://www.youtube.com/watch?v=VlzptZ9wieQ
Guns N' Roses - Yesterdays
https://www.youtube.com/watch?v=K5QHBZrDLvc
Guns N' Roses - Nightrain
https://www.youtube.com/watch?v=U1C-Bwvn8jk

Ron 'Bumblefoot' Thal (Guns N' Roses)

Születés / Halálozási dátum: 
1969. szeptember 25. csütörtök
Születési hely: 
New York City - USA
heavy metal
hard rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Ron Thal (1969. szeptember 25., New York), művésznevén Bumblefoot amerikai gitáros, énekes, dalszerző, producer és hangmérnök. Bár sokoldalú zenész, az elektromos gitáron csillogtatja meg tudását. 2004-től a Guns N’ Roses tagja.

Pályafutás

1976-ban éppen hatéves volt, amikor meghallotta a KISS Alive! albumát. Azonnal tudta, hogy gitározni szeretne. Két éven belül már színpadon állt zenekarával, saját dalokat és feldolgozásokat is játszva, közben zenei tanulmányokat folytatva. Tizenkét évesen már otthonosan mozgott a jazzelméletben, és jó ritmusjátékos volt. Később meghallotta Eddie Van Halent, ami arra inspirálta, hogy a szólójátékba is beleássa magát. Ron tizenhárom évesen házi stúdiót kezdett építeni, ahol zenekarok felvételeit készítette, emellett pedig társait tanította gitározni. 1989-ben felvett egy demót, és elküldte Mike Varney-nak, a Guitar Player magazin kritikusának. Varneyt lenyűgözte az anyag, és 1994-ben leszerződtette Thalt saját kiadójához, a Sharpnel kiadóhoz. Thal két CD-t adott ki itt, mielőtt saját zenei produkciós céget alapított. Azóta újabb négy albuma jelent meg, immár Bumblefoot néven (első lemeze után), és számos más művész lemezén producerkedett. 2004-ben lépett be a Guns N’ Roses-ba ahol a turnék mellett a Chinese Democracy lemezen is hallható a játéka, de Lita Ford turnéján is kisegített.

Stílusa

Sok zenei stílusban jártas, köztük klasszikus és jazz műfajokban is. Zenéjében is megmutatkozik ez a sokszínűség, a hangzások eklektikus kavarodásában és a váratlan stílusváltásokban. Fejlett humorérzéke tetten érhető a szövegekben, hangszerelésében és játékstílusában. Gitárvarázslatai mindig előre viszik a zenét. Nála nem a zene szolgálja a gitárt, hanem fordítva. Szokatlan technikákat használ, abszolút egyéni hangzásokat hozva ki a hangszerből: például gyűszűt rak a jobb keze ujjaira, hogy egész magas hangokon játsszon és tappingeljen. Továbbá egyike azoknak a gitárosoknak, akik nemcsak hogy játszanak fretless gitáron, hanem tovább is fejlesztették annak technikáját.

Tovább a Guns N' Roses oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine
https://www.youtube.com/watch?v=oobDQ0vdm8M
Guns N' Roses - Knocking On Heaven's Door
https://www.youtube.com/watch?v=X1ZRBPA8SK0
Guns N' Roses - November Rain
https://www.youtube.com/watch?v=8SbUC-UaAxE
Guns N' Roses - Don't Cry
https://www.youtube.com/watch?v=zRIbf6JqkNc
Guns N' Roses - Paradise City
https://www.youtube.com/watch?v=Rbm6GXllBiw
Guns N' Roses - Welcome To The Jungle
https://www.youtube.com/watch?v=o1tj2zJ2Wvg
Guns N' Roses - Patience
https://www.youtube.com/watch?v=ErvgV4P6Fzc
Guns N' Roses - Estranged
https://www.youtube.com/watch?v=dpmAY059TTY
Guns N' Roses - Since I Don't Have You
https://www.youtube.com/watch?v=IYOYlqOitDA
Guns N' Roses - Dead Horse
https://www.youtube.com/watch?v=u8X76NRiQLQ
Guns N' Roses - Garden Of Eden
https://www.youtube.com/watch?v=LuhLVl5qf2A
Guns N' Roses - It's So Easy
https://www.youtube.com/watch?v=hUwW7RI3U0w
Guns N' Roses - Live And Let Die
https://www.youtube.com/watch?v=6D9vAItORgE
Guns N' Roses - You Could Be Mine
https://www.youtube.com/watch?v=VlzptZ9wieQ
Guns N' Roses - Yesterdays
https://www.youtube.com/watch?v=K5QHBZrDLvc
Guns N' Roses - Nightrain
https://www.youtube.com/watch?v=U1C-Bwvn8jk

Oldalak