A melodic hardcore zene a hardcore punk egy alműfaja, mely nagy hangsúlyt helyez az ének dallamára. A stílust legkönnyebben a gyors, hardcore dob-ütemekről, az összetett gitár-riffekről és a dallamos vokálról lehet felismerni, noha előfordul benne sikoltozás vagy kiabálás is.

A melodic hardcore gyökerei a Los Angelesi hardcore mozgalomra vezethetők vissza, azon belül is a Descendents együttesre. 1988-ban a Descendents új énekest vett fel, méghozzá a DYS-ből és a Dag Nasty-ből ismert Dave Smalley-t. A San Fernando öbölből származó Bad Religion szintén ilyen stílusban dolgozott, és 1981-ben sikerült egy igazi klasszikust, a ’How Could Hell Be Any Worse’-t megírniuk.

Az 1980-as években Washington DC-ben alapult, Dag Nasty az irányzat „kísérleti nyula” volt. A DYS-től érkező DaveSmalley az énekes-; a Minor Threat egykori tagja, Brian Baker pedig a gitáros posztját kapta meg a zenekarban. Ashley Cotter nem sokkal az után, hogy belépett az együttesbe, börtönbe került, ami a banda feloszlásához vezetett. A Dag Nasty hangja tulajdonképpen hasonlított arra az irányra, melybe a Minor Threat tartott még megszűnésük előtt, az ’Out of Step’ című stúdióalbummal.

A Gorilla Biscuits a ’80-as évek végén tűnt fel a fiatal straightedge mozgalom tagjaként; és bár eleinte semmi sem különböztette meg őket a korszak Youth of Today stílusú tipikus együtteseitől (még úgy sem, hogy zenei szempontból hasonlítottak a Side By Side-ra), kisvártatva előrukkoltak saját, önálló és igencsak nagy hatású albumukkal, a ’Start Today’-jel, mely épp csak a jéghegy csúcsát jelentette számukra.

A TurningPoint nevet viselő New Jersey-i zenekar szintén a Youth of Today youthcrew stílusának követője volt, s mire átlépték az első demó és bakelit kiadásából származó bonyodalmakat, a későbbi anyagaik (mint pl. a ’90-ben megjelent ’It’s Always Darkest Before The Dawn’) a melodichardcore egyik legmeghatározóbb színfoltjának bizonyultak. Ezek az albumok nagy hatást gyakoroltak az olyan New Jersey-i együttesekre, mint a Lifetime.

A NOFX, a Pennywise és a Strung Out a melodichardcore olyan irányzatait képviselték, melyeket a modern punk és a hardcore zene teljes képviselete kölcsönvett legalább egyszer az életben, hogy ötvözhessék a pop punk és a pop-ihlettehardcore stílusokat.

A 2000-es évek legbefolyásosabb melodichardcore zenekari között említhetjük a következőket: Rise Against, Strike Anywhere, A Wilhelm Scream, No Trigger és Kid Dynamite. A kanadai származású Sum 41 néhánydala szintén a melodic hardcore kategóriábasorolható.

Meghatározó zenei jellemzők

A hetes és kilences akkordok kombinációja az ún „openstring” gitárjátékkal általánosnak számít a műfajban. A stílust valószínűleg Bob Mould ihlette, Brian Baker (Dag Nasty) fejlesztette tovább, majd végül DanYemin tökéletesítette a Lifetime-mal végzett munkája során.

Ami a basszusgitárokat illeti, a mély D hangtartományba való hangolás a ’90-es évek melodichardcore együtteseinek aranymetszése volt, főleg, hogy a standard hangolás mellett is keményebb hangot tudjanak elérni. A ’90-es évek utáni melodichardcore számára a 180-210 bpm között mozgó ütésszám volt a legelterjedtebb. Az 1995 utáni melodichardcore-ban általánosnak számítottak a gitár lickek és az énekesi „hook”-ok az 5. és 9. harmonikus skálafokon.A „Triplets” és a “tapping” nevű technikák (akusztikus- és basszusgitáron is) azújkeletűmelodichardcore egyre gyakoribb elemeivé válnak . A stílus legelterjedtebb üteme a 4/4-es.