Bejelentkezés

x
Search & Filters

progresszív metal

A progresszív metal (más néven prog metal) a heavy metal egyik válfaja, ami ötvözi a metal erőteljes, gitárközpontú hangzását a progresszív rock egyes jellemzőivel, pl. az összetett szerkezeti felépítéssel, a szokatlan ütemmutatókkal, a változatos fantasy-dalszövegekkel és a komplikált hangszeres megoldásokkal. Számos progresszív metal együttesre hatással volt a fúziós jazz és a komolyzene is. A progresszív rock dalokhoz hasonlóan a progresszív metal számok is tipikusan hosszabbak az átlagnál, és gyakran kapcsolódnak össze egymással koncepcióalbumok témáján keresztül.

A progresszív rock és heavy metal stílusok vegyítése az 1960-as, ’70-es évekre vezethető vissza. Anglia egyik legkeményebb progresszív rock bandája, a High Tide a saját zenéjükbe keverte a metal őseinek, a Creamnek, a Blue Cheernek és a Jeff Beck Groupnak a jellegzetes vonásait. Mások, mint a King Crimson és a Rush a metalt is beleépítették a stílusukba. A Uriah Heep „mintakövető progresszív heavy metaljával kiérdemelte, hogy a ’70-es évek legnépszerűbb brit együttesei közé sorolják”. A Rush egyes számait a progresszív metal első megnyilvánulásaiként tartják számon; ilyen pl. a ’Bastille Day’, az ’Anthem’, a ’By-Tor and Snow Dog’, a ’2112’, a ’The Fountain of Lamneth’ és a ’Something for Nothing’. A Lucifer’s Friend szintén igen régóta műveli a progresszív rockot és heavy metalt együtt. Maga az összevont stílus azonban a ’80-as évek közepéig nem forrott ki. Olyan zenekarok, mint a Crimson Glory, a Fates Warning, a Queensrÿche, és a Dream Theater fogták a progresszív rock egy-két elemét (elsősorban a hangszerezést és a dalszerkezetet) és összerakták a JudasPriest-re és a Black Sabbath-ra jellemző heavy metal stílussal (ez utóbbi már mutatottnémi progresszív rock-hajlamot a korai lemezein). A végeredmény: egy progresszív rock mentalitású, de heavy-metal hangzású zene.

A progresszív metal három zászlóshajója akkoriban mind valamennyire különböző stílusban zenélt. A Queensrÿche rendelkezett a legdallamosabb hangzással a három közül, s két albumuk, az ‘Operation Mindcrime’ és az ‘Empire’ szinte azonnal nagy üzleti sikereket ért el a műfajon belül. A ’Silent Lucidity’ című kislemez például a kilencedik helyre kapaszkodott fel a Billboard Hot 100-on. A Dream Theater náluk sokkal erősebben támaszkodott a hagyományos progresszív rock műfajra, sőt, pályafutásuk nagy részét az együttesben játszó virtuóz zenészek ügyességére bízták rá; annak ellenére, hogy kezdetben – és igen váratlanul – már sikerült betörniük a zenei élvonalba a nyolcperces ’Pull Me Under’ című számmal. A dal az 1992-es ’Images and Words’ lemezről származik, és sokáig adták az MTV-n is. A három együttesből a Fates Warning volt a legagresszívebb és legmetalosabb – vitathatóan nekik volt a legtöbb közük az időszak trash- és extrém metal mozgalmaihoz. Emiatt talán ők a legnehezebben körülhatárolható csapat.

Bár a progresszív metal elsősorban mindig is album-orientált stílus volt, azzal, hogy feltűnt a főáramlatban, többen megismerték, és ez utat nyitott a jövő előadóinak is. Az 1990-es évek alatt az olyan együttesek, mint a Pain of Salvation, Vanden Plas, Threshold, Symphony X, Tool, Andromeda, Porcupine Tree, valamint Arjen Anthony Lucassen Ayreon projectje mind sikerrel jártak a saját elkülönülő stílusuk megteremtésében. A következő évtizedben több zenekar is áttért a progresszív metal stílusra, még olyanok is, akik egykor nem feltétlenül kötődtek a progresszív zenéhez. A svéd Tiamat eredetileg egy death és doom metal banda volt; a Green Carnation és az Opeth pedig a death metal világából csöppentek át – tartósan – a prog metal műfajba.

A Pain of Salvation erőteljesen az 1970-es évek kevésbé ismert progresszív előadóira támaszkodott. Az Ayreon megmaradt a hagyományos progmetal forrásoknál, de hozzákeverte még más stílusok, főleg a rock opera és az ambient jellemzőit is. A Symphony X a progresszív elemeket a power metallal és a klasszikus zenével házasította. A Tool azáltal teremtett progresszív hangzást, hogy szokatlan ritmikával ruházta fel az alternatív metal jellemzőit. DevinTownsend, a heavy metalt játszó Strapping Young Lad gitáros/énekese a posztmetalt és az ambient stílusjegyeket ötvözte a prog metallal (utóbbi az első két szólóalbumán tette ezt: ’Ocean Machine: Biomech’ és ’Infinity’). A Mastodon a sludge és a metalcore műfajokat öntötte össze a prog metallal. Voltak olyan zenekarok is, akik a saját egyedülálló módszerükkel mixelték a prog forrásokat a death metallal; ilyen volt pl. az Opeth, a Skyfire, és a Between the Buried and Me. Arra is volt példa, hogy valaki a space rock tulajdonságait ágyazza bele a progresszív zenébe, ezt tette többek között a 30 Seconds to Mars.

A stílus változatossága

A progresszív metal rengeteg alműfajra bontható aszerint, hogy mely másik zenei stílus van rá hatással. Példának okáért a prog metallal leggyakrabban összefűzésbe kerülő együttesek, a King’s X és az Opetha zenei skála két teljesen ellentétes és nagyon távol eső pólusán helyezkednek el. A King’s X-et a lágyabb mainstream rock uralja, sőt a grunge műfaj kialakulásáért is nagyrészt ő a felelős. A zenekar magával sodorta a Pearl Jam együttest is, aminek a basszusgitárosa, Jeff Ament egyszer azt nyilatkozta, hogy szerinte „a King’s X találta fel a grunge-ot”. Az Opeth hörgő vokálja és súlyos gitárszólama (ami az akusztikus részletek és tiszta, dallamos vokál mellett általában a gothic metal velejárója) gyakran a progresszív death metal skatulyába helyezi őket, annak ellenére, hogy az énekesük, Mikael Åkerfeldt a Yes-t és a Camelt nevezi meg zenéjük ihletőjeként.

A klasszikus és szimfonikus zene szintén nagy hatással volt a progresszív metal bizonyos válfajaira. DevinTownsend, a Symphony X, a Sleepy Hollow és a Shadow Gallery komolyzenei alkotásokra emlékeztető nagyvonalúságot és tökéletességet kölcsönöz a hagyományos progresszív metalnak. Ezzel párhuzamosan a DreamTheater, a Planet X, a Liquid Tension Experiment a jazzt használták fel alapul, meghosszabbított szóló-szekciókkal. A Cynic, az Atheist, az Opeth, a Pestilence, a Between the Buried and Me, illetve a Meshuggah szintén a fúziós jazzt ötvözték a death metallal, de egymástól drasztikusan eltérő módon. DevinTownsend a zenéje atmoszférájához jobban szeret ambient stílusú dalokból meríteni ihletet. A prog metalt gyakran hozzák összefüggésbe a power metallal; ezért jött létre a ProgPower zenei fesztivál, ahol a Fates Warning-hoz és a Conception-höz hasonló együttesek lépnek fel; ők ugyanis power metal zenekarokként kezdték meg pályafutásukat, de a bennük lakozó kis progresszív árnyalat idővel elnyomta bennük a power-metalgyökereket.

A progresszív metal később a trash metalt is „bekebelezte” – ennek leghíresebb példája talán a Dark Angel hattyúdala, a ’Time Does Not Heal’ című album, aminek borítóján ott díszelgett a híressé vált matrica: „9 dal, 67 perc, 246 dallam”. A Watchtower nevű együttes, melynek debütáló albuma 1985-ben jelent meg, a modern thrash metalt az erősen progresszív hatások szerint formálta át. Még a Megadeth-t is, a mai napig is összefüggésbe hozzák a progresszív metallal – Dave Mustaine egyszer azt nyilatkozta, hogy a zenekart már „jazz metalnak” is felbélyegezte valaki a ’80-as évek elején. A Racer X együttes szintén a technikai szakértelem kategóriájába sorolható, ugyanis velük dolgozott Paul Gilbert, a Los Angelesi Musicians Institute gitároktatója. A tökélyre csiszolt zenei hozzáértés tetten érhető olyan dalokon, mint az 1999-es ’Technical Difficulties’ album ’B.R.O.’ című száma.

Az elmúlt években a „shred” gitár egyre növekvő népszerűsége miatt az eddig kevésbé közkedvelt „technikai metal” műfaja egyre jobban elterjedt a metalrajongók körében. Ez oda vezetett, hogy a tradicionálisabb progresszív metal együttesek, mint a Dream Theater és a Symphony X egyre népszerűbbek lettek; illetve hogy a nem feltétlenül hagyományos prog metalt játszó együttesek is belekerülhettek a katalógusba, akik egyébként elsősorban thrash, power vagy technikai metal stílusúak; pl. a Nevermore, vagy a Necrophagist. Ezeket a zenekarokat – akár helyesen, akár nem – gyakran prog metalnak könyvelik el, mivel eléggé összetett és nagy szakértelmű metal zenét játszanak, amit nehezen lehet más alműfajokhoz még szorosabban kötni, mint a progresszív metalhoz.

Oldalak