A space rock a rockzene egyik válfaja. A kifejezés eredetileg a ’70-es években aktív, főleg brit nemzetiségű, korai progresszív és pszichedelikus rock együtteseket jelölte, mint pl. a Hawkwind és a Pink Floyd. A space rock stílust lassú, elnyújtott, szintetizátor uralta hangszeres átvezetések, kísérleti jellegű gitárjáték és sci-fi témájú dalszövegek jellemezték. A megnevezés később már inkább a ’80-as évek végén létező brit alternatív rock bandákat foglalta magába, akik a felmenőik zenéjéből merítve ihletet egy jóval dallamosabb, atmoszferikusabb popzenei stílust hoztak létre. A space rock kifejezést a 21. században is feltámasztották, mégpedig az olyan együttesek, mint a The Flowers of Hell, Cometson Fire, és a Flotation Toy Warning, akik kedvük szerint vegyítették a műfaj két előzetes nagy hullámának nézeteit és stílusjegyeit.

Kialakulás

A space rock az 1960-as évek végén, az Angliában népszerű pszichedelikus zenéből kezdett kialakulni. Feltűnését sokan az ugyanekkor divatos progresszív rock stílushoz kötik.

A space rock legkorábbra visszavezethető képviselője a brit producer és dalszerző Joe Meek koncepcióalbuma, az ’I Hear a New World’ volt. A lemezt az űrkutatásban folyó versengés ihlette, de foglalkozott az ember és az idegen lények első lehetséges találkozásának gondolatával is.

A Pink Floyd korai zenéje a kezdetlegesspace rock úttörőjének fogható fel. Erre jó példa a’Lucifer Sam’, az ’Astronomy Domine’, a ’Pow R. Toc H.’ és az ’InterstellarOverdrive’ az 1967-es debütáló albumról, ’The Piper at the Gates of Dawn’-ról. A második albumuk, a ’Saucerful of Secrets’ is folytatta a sémát: a ’Let There Be More Light’ és a ’Set the Controls for the Heart of the Sun’ például kifejezetten sciencefiction témájú zenét vonultat fel. 1971 elején a Pink Floyd nekiállt megírni azt a híres számot, amit a ’Meddle’ című albumon mint ’Echoes’ ismert meg a közönség. A dal szövegét a ’71-es esztendő folyamán többször megváltoztatták; ekkor még két bolygó űrbéli találkozását mesélte el. Azonban a ’Meddle’ album kiadása előtt kicsivel egy vízi témára cserélték a szöveget abból a félelemből kifolyólag, hogy a közönség visszavonhatatlanul space rock zenekarnak fogja megbélyegezni őket.

A Beatles ’67-es ’Flying’ című számát eredetileg ’Aarial Tour Instrumental’-nek hívták. A dal a repülés érzését kívánja átadni – legyen az az ember képzeletében, vagy valódi repülőgépen –mindezt pszichedelikus stílusú, hangszeres csomagolásban. Ugyanebben az évben jött ki a The Rolling Stones dala, a ’2000 Light Years from Home’, ami a fentebb említett Pink Floyd számokon alapult, és ami szintén a space rock egy korai példánya. Jimi Hendrixről is elmondható, hogy a műfaj egyik legkorábbi művelője: a ’Third Stone from the Sun’, a ’1983… (A Merman I Should Turn to Be)’ és a ’The Stars That Play with Laughing Sam’s Dice’ című dalok is erről adnak tanúbizonyságot.

A Grateful Dead együttesnek a ’70-es évektől a ’90-es évekig szokásává vált, hogy a koncertjeik második felét egy dobszóló vezeti át egyspace rock szekcióba.

David Bowie ’Space Oddity’ (1969.) című száma valószínűleg a space rock egyik legjobb olyan példája, ami főáramlatbeli elismerést vívott ki magának. A műfaj egyik legnagyobb albuma a Hawkwind’ Space Ritual’-je (1973.) volt. A két lemezt tartalmazó koncertfelvételről az híresült el, hogy „88 percnyi agyhalállal” kecsegtet: ez alatt nem mást értettek, mint a ’72-es teltházas fellépésükön bevetett fényeffektusokat, lézereket, meztelen táncosokat (pl. a Földanyát megszemélyesítve), vad jelmezeket és a pszichedelikus képvetítést. Ez a nehezen emészthető koncertélmény egy igen sokszínű, ám annál elhivatottabb rajongótábort vonzott a helyszínre: sci-fi rajongóktól kezdve bőrdzsekis motorosokon át látomás-imádó drogosokig mindenféle ember feltűnt. A sci-fi író Michael Moorcock többször is összedolgozott a Hawkwinddel, például a ’Space Ritual’ elszavalt részleteinek zömét is ő írta.

Feltámadás a ’90-es években

A ’90-es évek elejére a space rock jelző az akkoriban ismert angol és amerikai alternatív rock-együttesek zenéjét jelölte. Ekkoriban törték be magukat az élvonalba a shoegazing, a stoner rock/metal és a noise pop stílusok is, amiket a következő zenekarok tettek népszerűvé: Kyuss, Slowdive, The Verve, My Bloody Valentine, Flying Saucer Attack, Loop, Ride, The Flaming Lips, Failure, Tool, Monster Magnet, Sun Dial, Hum, Spacemen 3, Spiritualized, Mercury Rev és Muse. Ezeknek az együtteseknek a szerkezeten és hanghatáson alapuló zenéi tették lehetővé azt, hogy rájuk ragadjon a space rock jelző, habár a legtöbben közülük valószínűleg helyénvalóbbnak éreznék a shoegazing vagy a stoner metal stílusokba való bekategorizálást.

A’90-es évek közepén az USA-ban több zenekar is megpróbált a Hawkwind és Gong-féle space rockból karriert építeni. Ezeknek a formációknak egy részét (pl. a Pressurhedet és a Melting Euphoria-t) a Cleopatra Records karolta fel, amely ettől kezdve rengeteg space rock stílusú lemezt adott ki. 1997. és 2000. között a Strange Daze fesztivál háromnapos kültéri fellépéseken kívánta bemutatni az amerikai space rock-áramlatot. A show-t ’97-ben a Hawkwind és Nik Turner fémjelezte, őket későb az amerikai space rock egyéb képviselői: F/i, Alien Planetscapes, Architectural Metaphor, Quarkspace, Melting Euphoria, Pressurehed, Nucleon,Bionaut, Born to Go és még sokan mások követték.

A nagy michiganispace rock bázishoz tartozott a BurntHair Records és a Darla Records is. A legnevesebb helybéli együttesek között a következőket említhetjük: Windy & Carl, Mahogany, Sweet Trip, Tomorrowland, Delta Waves, Starphase 23, Füxa, Auburn Lull, Monaural, Asha Vida, és Alison's Halo. Ez a hagyományos space rock stílus egy nagyobb, összehangolt „szervezete” volt, így külön nevet kapott: ez lett a Detroit Space Rock.

21. századi space rock

A space rock hatása a mai napig érezhető néhány angol együttesen, pl: Radiohead, Amplifier, Oceansize, Mugstar és Muse; míg az amerikaiaknál ez a 30 Seconds to Mars, Angels and Airwaves, The Secret Machines, The Mars Volta és The Boxing Lesson. Az ausztrálok képviselői a Lunar Module és a Space Project, a törököknél pedig a Nemrud visel magán space rockos jegyeket.

Állítólag az első eset, hogy a NASA összefüggésbe került a space rockkal 2009-ben történt, mikor egy éppen szabadságát töltő űrkutató összevágta a Discovery egyik rakétakilövéses jelenetét a Flowers of Hell ’Sympathy For Vengeance’ című számával, majd feltöltötte az internetre, aminagy sikert aratott a Kennedy Űrközpont alkalmazottainál. A Star One 2002-es ’Space Metal’ című lemeze a space rockot progresszív metallal vegyíti. Az album dalai összefüggnek azáltal, hogy mindegyiknek egy-egy sci-fi film vagy sorozat adja az alapötletét.