1990-es bemutatkozásuk idején a The Black Crowes együttes zenéje már régóta kiment a divatból. Kizárólag a Guns N’ Roses tudott valamelyest közel kerülni a hamisítatlan Stones-stílushoz, de még ők is túlzásba vitték a zenéjük által képviselt dühöt és csorbásságot, így a hatás nem volt az igazi. A The Black Crows azonban tökéletesen leutánozta a Stones lazaságát és a Faces ritmusát. Az vokalista Chris Robinson magáévá tette a nagyszerű Rod Stewart énekesi tulajdonságait, míg testvére, Rich Robinson Keith Richards jellegzetes gitárnyúzását ötvözte Ron Wood keszekusza ritmusérzékével. Legjobb napjaikban a Black Crowes a klasszikus rock hírnöke volt annélkül, hogy másolnia kellett volna az elődjeiről; ezáltal a banda nosztalgikus dallamai egy hosszú, sikeres karrier kilátásait vetítették eléjük.
A Robinson-fivérek eredetileg 1984.-ben, Georgia államban alapították meg a The Black Crowes-t. Mikor kiadták debütáló albumukat, az 1990-es ’Shake Your Money Maker’-t, a felállás Chris Robinson énekest, Rich Robinson gitárost, Johnny Colt basszusgitárost, Jeff Cease gitárost és Steve Gorman dobost tartalmazta. A ’Shake Your Money Maker’-ből kiemelt első single, a ’Jealous Again’ közepes népszerűségre tett szert, viszont a ’Hard to Handle’ (Otis Redding dalának feldolgozása) kisvártatva többszörös platinalemezessé tette a The Black Crowes-t. A ’Hard to Handle’ a slágerlistákon a legjobb negyven, a lemez maga pedig a legjobb tíz közé került, egymást támogatva. Az akusztikus ballada, a ’She Talks to Angels’ lett az együttes második olyan dala, ami a top 40-be jutott 1991 tavaszán, így a ’Shake Your Money Maker’ a lassú kezdet után végül több mint hárommillió példányban kelt el világszerte.
A Black Crowes 1992 tavaszán jelentette meg a második nagylemezüket, a ’The Southern Harmony and Musical Companion’-t. Bár az album chartok első helyéről indult, valójában nem volt rajta igazán ütős szám: a legjobb negyven közé egyik sem került be; sőt, a legjobb százba is csak a ’Remedy’ és a ’Thorn in My Pride’ tudta beküzdeni magát. Ennek ellenére az együttes koncertjei nagy vonzóerőnek számítottak; Amerika-szerte telt házas csarnokok előtt játszottak. Az 1992-es év folyamán Eddie Harsch billentyűs állandó tagként csatlakozott a Black Crowes-hoz. A csapat harmadik albuma, az ’Amorica’ 1994-ben született meg, és szintén magasan, a legjobb tíz között kezdte meg pályafutását. Mindazonáltal egyik single-lemeze sem hagyott mély nyomot a hallgatókban, így az ’Amorica’ – aranylemezzé válása után – lecsúszott a chartokról.
A ’Three Snakes and One Charm’, az együttes negyedik albuma 1996 júliusában látott napvilágot. A lemez hiába kezdett nagyon erősen, hamar kikerült a top 50-ből, annak ellenére, hogy a Crowes albumai közül ez kapta a legnagyobb elismeréseket a ’The Southern Harmony and Musical Companion’ óta. A gitáros Marc Fordot 1997-ben kirúgták a csapatból, a basszusgitáros Johnny Colt pedig azért lépett ki, hogy megalakíthassa a Brand New Immortals-t. A Black Crowes következő lemezén, a ’By Your Side’-on Rich Robinson vállalta el az összes gitáros szerepét, mielőtt összeálltak volna a világ egyik leghíresebb gitárosával, a Led Zeppelinből ismert Jimmy Page-dzsel. A kollaborációt a ’Live at the Greek’ nevű koncertalbumon is megörökítették, amin a Zeppelin pezsdítően friss feldolgozásai, na meg pár klasszikus blues sláger vágott verziói szerepeltek. Pár hónapra rá megjelent a 16 számból összeválogatott best-of lemez, a ’Greatest Hits 1990-1999: A Tribute to a Workin Progress’.
A Crowes 2001-es korongjához, a ’Lions’-höz Don Was-t kérték fel a produceri teendők ellátására. A dalszövegeket Chris Robinson Kate Hudson-höz fűződő, nagy média-vihart kavaró kapcsolata ihlette. Mindezt júniusban egy egész hónapig tartó nyári fellépéssorozat követte az Oasis együttessel, amit azért neveztek el ’A Testvéri Szeretet Turnéjának’, mert mindkét bandában játszottak testvérpárok. Mindennek dacára úgy tűnt, nincs minden rendben a Black Crowes háza táján, akik 2002 januárjában kinyilvánították, hogy szünetet szeretnének tartani. A dobosukat, Steve Gormant kirúgták, Chris Robinson pedig szólókarrier tervezésébe fogott.
2005-ben azonban újra összeállt a banda a San Franciscoi Fillmore-ban tartott koncert erejéig, melyet egy évvel később CD és DVD formában is kiadtak (’Freak ’N’ Roll…Intothe Fog’). Szintén 2006-ban jelentették meg a ’The Lost Crowes’-t, ami két, addig még visszatartott album anyagából válogatott: a ’93-as ’Tall’-ból pár számot már az ’Amorica’-n vagy egyéb helyeken hallhatták a rajongók, a ’97-ben elkészült ’Band’ azonban soha nem hallott dalokat tartalmazott. A rengeteg tagcserét követően a megújult együttes elindult, hogy adjon egy rendes turnét, mielőtt visszatérnének a stúdióba, hogy a hét éve félbehagyott munkát folytassák. A gitáros Luther Dickinsonnal, a North Mississippi Allstars alapítótagjával kiegészülve a Black Crowes kombinálta az eredeti, korai Crowes-stílust az újonnan meglelt politikai tudatosságukkal, mint ahogyan az a 2008-as ’Warpaint’-en egyértelműen érződik.
Ezt 2009-ben a lemez élő előadásáról készült DVD-vel és dupla-CD-vel fejelték meg (’Warpaint Live’). A ’Before the Frost/Until the Freeze’ még ebben az évben vált elérhetővé a zenei piacon, ami az együttes nyolcadik stúdiólemezeként meleg, elismerő fogadtatásban részesült.
A Black Crowes 2010-ben is folytatta öntudatos menetelését, mikor kiadták a ’Croweology’-t, egy olyan dupla-CD-s kiadást amin a banda korábbi számai akusztikus feldolgozásban hallhatók. Az album kiadása azonban keserédesre sikerült, mivel ezzel egy időben a csapat egy búcsúturnéra indult, ami után egy kérdéses hosszúságú szünet vette kezdetét.
