A Brand X egy jazz fusion együttes, aminek aktív évei 1975-től 1980-ig, valamint 1992-től 1999-ig tehetők. A feljegyzett tagok közé Phil Collins (dob), Mike Clark (dob), Percy Jones (basszusgitár), John Goodsall (gitár) és Robin Lumley (billentyűs) tartoztak. 1992-ben az eredeti tagok közül Goodsall és Jones volt az, akik megalapították a Brand X trió változatát; ide Frank Katz-et vették fel dobosnak.

1975-1980

A Brand X 1975-ben mint „jam” együttes jött létre. A csapatot az Island Records finanszírozta, ahol Danny Wilding (az A&R kiadó képviselője) a stúdió időbeosztási táblázatában „Brand X” néven jegyezte be az együttes munkálatait, majd az elnevezés rájuk ragadt. Az eredeti dobos/énekes Phil Spinelli és a ritmusgitáros Pete Bonas kilépett a formációból röviddel azután, hogy felvették a Brand X legelső albumát, ami azonban sohasem került a boltokba. Ekkor a Genesis dobosa, Phil Collins vette át a dobos szerepét, majd 1976-ban kiadták az ’Unorthodox Behaviour’-t, ami remek alap volt egy hosszú angliai turnéhoz. Collinst a következő pár évben egy egész seregnyi dobossal próbálták helyettesíteni, mint pl. Kenwood Dennarddel, Chester Thompsonnal és Mike Clarkkal (ez utóbbi az innovatív funk jazz fusion stílus úttörőjeként a Herbie Hancock Headhuntersszel való munkájáért lett ismert zenész; a Brand X-beli szereplése óta pedig New York egyik legnépszerűbb jazzdobosa lett). Legújabban Frank Katz foglalta el a dobos helyét a csapatban. Az ütős hangszereken játszó és dalszerző Morris Pert az együttes második albumának idején (’Moroccan Roll’) csatlakozott a Brand X-hez. (Az együttes korábbi ütősei között említhetjük még Gaspar Lawalt, Bill Brufordot és Preston Heymant.)

1976 folyamán John Goodsall és Phil Collins (Mike Rutherford és Anthony Philips társaságában) segített a Genesisből frissen kivált Peter Gabrielnek felvenni az első demóit, hogy később saját lemeze lehessen. Goodsallék ezen kívül több koncerten is felléptek, főleg fesztiválokon, amik egyben Peter Gabriel első nyilvános szerepléseit jelentették a Genesis után. Goodsall ezalatt az idő alatt újfajta zenével kísérletezett, melyben Bill Bruford, valamint Bayete és Doni Harvey is segítették. Őket az Island kiadó egy másik üzletfelétől, az San Franciscoi Automatic Man-től toborozta maga mellé, akiket eredetileg a Santana dobosa, Mike Shrieve irányított.

1977 elején a Brand X úgy döntött, hogy új dobos után néz, mivel Collins miatt az időbeosztásuk ütközött a Genesisszel (habár a taktikai megbeszéléseiken Collins egész évben maradéktalanul részt vett). Végül New Yorkban Pat Martino együttesének tagjára, Kenwood Dennardra esett a választásuk, aki a Brand X amerikai turnéján debütált (’77 májusában és júniusában, 32 különböző helyszínen), majd az élő felvételeket tartalmazó ’Livestock’ albumnak is része lett. ’77 szeptemberében Collins pár fellépés erejéig visszatért eredeti bandatagjaihoz. Ebből az egyik alkalom azért kiemelkedő jelentőségű, mert a Brand X ugyanazon a napon lépett fel Londonban (Crystal Palace Garden Party) és Párizsban (Fete de l’Humanite) – ez volt az első olyan eset, hogy egy együttes 24 órán belül két külön országban adott szabadtéri koncertet. Az év második felében az amerikai turnén ismét Dennard játszott a dobokon.

1979-ben Collins egy ideig újra beállt a Brand X-hez, amely periódus alatt két egész albumra elég anyagot sikerült felvenniük; ezek voltak a ’79-es ’Product’ és a ’80-as’ ’Do They Hurt?’ A gyűléseket a Startling Studios-ban tartották, ami Ringo Starr vidéki házában található (egykor John Lennonhoz tartozott). Két egymástól nagyon eltérő projectmunka folyt, ugyanazon a helyen, felváltva. Néhány számhoz a csodálatos Mike Clark (mikeclarkmusic.com) szolgáltatta az ütős aláfestést, mint ahogyan azt Jones megosztotta egy interjúban. „A kiadónk és a menedzsmentünk folyamatosan panaszkodott az alacsony eladási rátánkra, és azt akarták hogy tegyük a zenénket eladhatóbbá. Néhányan a sárcok közül rábólintottak a kérésre, de én végig azt éreztem, hogy egy stílusváltással nemhogy új rajongókat nem szereznénk, hanem azokat is elüldöznénk, akik valaha szerették a zenénket. Az egyetlen jó megoldásnak az tűnt, ha két bandát csinálunk; az egyik lenne a könnyebben emészthető, a másik pedig a kísérletezőbb kedvű együttes. Az én felemben Robinson, Clark, Goodsall és én vettünk részt; a másik irányzathoz Lumley, Collins és Goodsall kerültek egy csoportba, John Giblinnel a basszusgitáron. Váltott műszakokban dolgoztunk: mi este nyolctól hajnal négyig, a többiek meg reggel tíztől este hatig.” A rajongók többsége végül a Jones és Clark-féle számokat részesítették előnyben, mondván, hogy azokban több a kreativitás és jobban is sikerültek.

1980 áprilisában és májusában egy (Bruforddal együtt meghirdetett) angliai turnét bonyolítottak le, amelyen ismét Mike Clark ült a dobok mögé.

1992-1999

Goodsall, Jones és a dobos Frank Katz 1992-ben megalapították a Brand X power-trió változatát, melynek gyümölcse az egy év múlva kiadott ’X communication’ című album lett. Hogy ne legyen olyan nagy a billentyűsök hiánya az lemezen, Goodsall egy Gibson Max midi gitár rendszert használt, amivel szintetizátor-szerű hangokat tudott előcsalni a gitárjából. A trió 1996-ban a ’Manifest Destiny’ kiadásával folytatta pályafutását, majd ’97-ben európai és japán fellépésekre indultak Kris Sjobring billentyűs és az Gong ex-dobosa, Pierre Moerlen társaságában (utóbbi Katzot helyettesítette).

Az utóbbi években Goodsall Franz Pusch-sal tevékenykedett a stúdióban, illetve szóló-gitár koncerteket adott vendégszereplőkkel. Jones és Katz megalapította a Tunnels együttest (1993.-2006.), ami öt album kiadását élte meg. Goodsall töltötte be a gitáros szerepét a Tunnels 2002-es ’Progressivity’ című lemezén is.

A Brand X 1979-es világkörüli turnéja befejeztével (ami Collinsszal az utolsó volt), Goodsall Los Angelesbe költözött ahol alkalmi zenei munkákból élt. Tagja lett például a Zoo Drive nevű együttesnek (1980-1987), amiben DougLunn, Paul Delph és a SpinalTap dobosa, Ric Parnell zenélt. Rajtuk kívül dolgozott még Bill Bruforddal, DesmondDekkerrel, Peter Gabriellel, Billy Idollal, Bryan Adamsszel, Toni Basillel és Mark Ishammel is. Goodsall a Fire Merchants nevű együttesével két albumot is készített mielőtt visszatért, hogy részt vegyen a Brand X ’X communication’ és ’Manifest Destiny’ projectjeiben. A Brand X-nek több engedély nélkül kiszivárogtatott válogatásalbuma is kering a feketepiacon; többségük címét mi is megemlítjük a lentebb látható albumlistán.