A Coroner egy svájci technical thrash metal banda Zürichből. Viszonylag kevés figyelmet zsebeltek be Európában. 1983-ban alakultak, a banda pedig 1996-ban bomlott fel, de 14 évvel később megújultak. A Coroner zenei kombinációi a thrash, a progresszív rock, a jazz és az indusztriális metál elemeiből állnak, megfelelő, nyers énekkel. Egyre jobban a progresszív rock hatású stílusukkal gyakran a „thrash metál rohama” jelzővel illették őket a zenei kritikusok. A Coroner aztán hangilag fejlődött, és a produkciójuk kifinomultabb lett, ezzel három albumot eredményezve, a No More Color-t, a Mental Vortex-et és a Grin-t.

A svájci thrash trio, a Coroner eredetileg a Celtic Frost technikusi csapata volt. Aztán megalapították saját bandájukat a Death Cult demó felvételével 1986-ban Tom G. Warrior-ral a Celtic Frost énekesével. Első albumuk, a R.I.P. 1987-ben jelent meg, melyen Ron Broder basszusgitáros énekelt, ezzel megalapozva részvételét a csapatban.

A zenekar számos albumot adott ki 1993-ig, befejezve egy válogatással legjobb dalaikból, Coroner címmel 1995-ben. A tény, hogy nem robbantak be a médiába, 1995-ben a banda feloszlásához, valamint búcsúkoncertjükhöz vezetett, mely 1996 januárjában és februárjában saját nevükkel fémjelzett albumokat eredményezett.

2005 márciusában tárgyalások folytak a banda újraegyesüléséről, de később visszavonták. A fő indok az volt, hogy sem Marky, sem Ron, sőt Tommy nem rendelkezett annyi idővel, amennyi kellett volna, hogy megfelelően kivitelezzék a dolgot ; ráadásul egyikük sem szerette a felmelegített káposztát. Végül 2010 júniusában a Coroner úgy döntött, hogy összeverődnek és játszanak a következő évi Hellfest Open Air fesztiválon és a Maryland Death Fest-en. A zenekart megkérdezték, hogy terveznek-e új albumot, mire a gitáros Tommy Vetterli így felelt: „Tudják, egy új albumot készíteni elég nehéz, de ki tudja. Talán négy-öt fellépés múlva belerázódunk és azt mondjuk: 'Hé, csináljunk egy lemezt!' Senki sem tudja, mi fog történni. Nincs kidolgozott tervünk.”

Fejlődés és stílus

Zeneileg a Coroner egy speed metal együttesből fejlődött ki, gótikus és klasszikus elemekkel, mint a Celtic Frost vagy a Bathory, és technikai alapú bandává vált. A Coroner első lemeze, a R.I.P. új klasszikus vonalon alapult és technikai és klasszikus hatások érték.

Második albumuk, a Punishment for Decandence fejlődést mutatott egy komplexebb hangzás felé, basszusgitár és gitár szólamokkal. A tempó megváltozik a belevegyített közepes gyorsaságú részeknél és a furcsa, lassú átmeneteknél a felbukkanó gyorsabb átmenetek között. Ami a dalszövegeket illeti, a Coroner elkezdett politikai és személyes jellegű témákról írni. A Coroner zenéje szakmaibbá vált a No More Color-on, ahogy a gitármunka bonyolultabb és hárfaszerű, a szóló munka a kromatikus hangsorokkal pedig színesebb lett, mint ahogy a divatos, csikorgós dallamok és gyorsítások is. A dob túlment a 4/4-edes ütemen a Coroner két előző albumán, hogy megtestesítse a furcsa időhasználatot, mely védjegyükké vált.

Ron Royce basszusjátékát szintén érdemes megemlíteni, mivel az ajánlott háromujjas technika alkalmazása megengedi, hogy megduplázza a ritmust, így bonyolultabb zenei aláfestéseket adva. A legjobb példa erre a nyitó szám, a Die By My Hand „gonosz” dallamával, valamint a mollterc inspirálta dallam a Mistress of Deception közepén. Van egy általános rosszkedv ezen a lemezen, melyet death metalként is leírhatnánk, de más hatások is érték különböző műfajokból. A legközelebbi Last Entertainment-ről előre látható volt, hogy TV-ben is adják majd. A nyitódal, a Die By My Hand egy klasszikus esete annak, mikor a progresszívből death metal lesz. Bár szakmai, de brutális is.

A Mental Vortex folytatta a No More Color fejlesztését. Megtartva az előző album technikai mintáját, a speed metal mintát is belevették a Coroner hangi világába ezen az albumon, de a hang, ami a fő hangzást adta, nem olyan volt, mint a R.I.P. vagy a Punishment for Decandence. Lassabb dalok voltak a lemezen, de a Mental Vortex-en lévő számok egyike sem maradt ugyanabban a tempóban sokáig. Összefoglalva, a hang egy ugrás volt a No More Color-os trash-től, mely megmutatta az irányt a Grin felé. Az utolsó szám, az I Want You (She's So Heavy) egy Beatles dal feldolgozása, melyből klipet is forgattak.

A Grin sokkal „iparibb” hangzást képviselt, és egy természetes fejlődés volt a Mental Vortex-től, de különböző volt, mint legtöbb addigi munkájuk. Egy sokkal mélázóbb gitár dallamot és kevesebb basszust játszva. Lassabb és kifinomultabb volt a maga metalos érzékenységével. Gitárdallamot írva Royce basszusára egy hipnotikus trance-es hangzást adott néhány dalnak. A vezető gitár minden dalban tündökölt.

Válogatásalbumuk, a Coroner egy gyűjtemény volt, mely tartalmazott kiadatlan dalokat is és slágereket előző lemezeikről.