A Counting Crows egy amerikai rockegyüttes a kaliforniai Berkeley-ből, amit 1991-ben alapítottak. A zenekar az 1993-as bemutatkozó albumuk, az ’August and Everything After’ által vált sikeressé, amin először volt hallható a ’Mr. Jones’ című nagy slágerük. A Counting Crows több mint 20 millió albumot adott el világszerte, 2004-ben pedig egy dalukat, az ’Accidentally in Love’-ot Oscar-díjra jelölték. Az együttes példaképei között említhetjük Van Morrisont, a R.E.M.-et, a Mike + The Mechanics-et, a Nirvanát, Bob Dylant és a The Bandet.

Megalakulás

Adam Duritz énekes és a producerként is dolgozó gitáros, David Bryson 1991-ben San Francisco-ban hozta létre a Counting Crows-t. A zenekar – ami kezdetben Berkely és San Francisco környékén lépett fel - akusztikus duóként kezdte meg pályafutását. ’93-ra azonban tartósan kibővült a csapat, miután Matt Malley basszusgitáros, Charlie Gillingham billentyűs, és Steve Bowman dobos is csatlakozott a Bay Area régióban tevékenykedő együttesbe. Még ugyanebben az évben megkötötték szerződésüket a Geffer Records-szel.

A Geffen-es korszak előtt a Counting Crows több demó-számot készített, amiket csak ’Flying Demos’ néven emlegettek. Ezek később főleg a rajongók körében váltak ismertté, ám olyanok is akadtak közöttük, amiket újra feldolgozott formában az ’August and Everything After’ című nagylemezükön is megjelentettek.

Az együttes neve egy jövendőmondó-versből származik, amivel Duritz a Signs of Life című filmben találkozott. Maga a versrészlet az ’A Murder of One’ című dalukban a harmadik verzében hallható.

Az áttörés és az ’August and Everything After’

A Counting Crows már a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett a koncertekre. Az 1993 végén megjelent debütáló album, az ’August and Everything After’ számaival ’93-tól egészen 1994 végéig folyamatosan turnéztak, nemcsak mint előzenekar, hanem önálló sztárokként is. Duritz egyik kedvenc száma a ’Mr. Jones’ volt; arról álmodozott, hogy hatalmas slágert kovácsol belőle, s közben észre sem vette, hogy ’93 decemberétől kezdve az MTV csatorna elkezdte játszani a számhoz tartozó videoklipet. A dal váratlanul berobbant a köztudatba, rengeteget szerepelt a rádiókban és ismertséget hozott a zenekar számára. Az ’August and Everything After’ lett a leggyorsabban fogyó lemez a Nirvana ’Nevermind’ című albuma óta. Az első kislemezük ugródeszkájától a Counting Crows erőteljes löketet kapott, s míg a Rolling Stone Magazine és egyéb neves folyóiratok folyamatosan dicsőítették őket, az együttes számára egyértelművé vált, hogy elférne még egy szólógitáros a köreikben. A kiadó helyet hamarosan a Bay Area régióból származó Dan Vickrey tölthette be, aki a gitározás mellett háttéréneklést is vállalt. Az együttesen belüli harmónia a kezdetektől fogva elismerést vívott ki magának. Az ’August and Everything After’ hétmillió példányban kelt el világszerte, de a siker áldozatot is követelt a csapattól: Steve Bowman dobos kilépett közülük, Duritz pedig elszenvedett egy nagy médiavisszhangot kapott idegösszeroppanást, ami még csak nem is az első volt az életében.

’Recovering the Satellites’

1995-ben a Counting Crows mindössze két fellépést vállalt. Ennek köszönhető, hogy Duritz ráért megírni a következő nagylemez, a ’Recovering the Satellites’ számait. Sokak szerint a második album ütősebb lett az elődjénél, talán pont Dan Vickrey gitáros ’94-es csatlakozása miatt. A ’Mr. Jones’ által hirtelen sztárrá avanzsáló Duritz az album dalszövegeiben fejezte ki újdönsült hírnevének sötét oldalát. Vannak, akik az utalásai miatt egyenesen koncepcióalbumnak titulálták a felvételt, hiszen „a számok főként egy sérült magánélet, család, és lélek darabjait próbálják összekaparnia a földről”.

1997 júliusában, azaz kilenc hónappal a szünet nélküli turnézás kezdete után Duritz hangszalagjain kóros elváltozások jelentek meg, ami miatt számos fellépést le kellett mondania. Megfelelő hosszúságú pihenés után az együttes visszatért a turnéra, és ’97-es évet a New Yorki Hammerstein Ballroom-ban zárták le. A nevezetes show később az ’Across a Wire: Live in New York’ című koncertalbumon köszönt vissza a rajongókra.

’This Desert Life’

1999-ben a Counting Crows fellépett a Woodstock 99 nevű fesztiválon. Nem sokkal ezután megjelentették a harmadik nagylemezt, a ’This Desert Life’-ot, amelynek jó eladási rátáját valószínűleg a ’Colorblind’ és a ’Hangingaround’ című számoknak köszönhetik. Az album turnéján a Counting Crows az alternatív rockegyüttessel, a Live-val együtt szerepelt. Még a lemez kiadása előtt keresték fel régi barátjukat, David Immerglück-öt, hogy megkérjék, hivatalosan is lépjen be a bandába. Immerglück már az előző albumokon is segédkezett a Counting Crows-nak. Először visszautasította ugyan az állandó tagság gondolatát, most azonban igent mondott a felkérésre, így napjainkban Immerglück, mint teljes jogú tag, a hangszerek széles skáláján játszik, sőt, énekel is az együttesben.

A ’Hard Candy’ és a válogatásalbum

2002. július 9-én az együttes kiadta a negyedik nagylemezt, a ’Hard Candy’-t. Az album többek között tartalmazta a ’Big Yellow Taxi’ című Joni Mitchell dal feldolgozását is. A ’Hard Candy’ azért is kapott elismerőbb kritikákat az elődeinél, mert „rádióbarát” dalokat (’American Girls’) és vidámabb, tempósabb dalokat vonultatott fel. Rajta van például a ’Holiday in Spain’ című szám is, amit egy velük turnézó holland együttessel, a Bløf-fal együtt szereztek, és ami tulajdonképpen egy kétnyelvű, párbaj-szerű duett.

A Hard Candy turné ideje alatt a Counting Crows dobosa, Ben Mize kilépett a bandából, hogy több időt szentelhessen a családjának és a saját zenei érdeklődési vonalán indulhasson tovább. A koncertsorozat amerikai részének befejeztével Mize-t Jim Bogios váltotta le, aki korábban már Ben Folds és Sheryl Crow oldalán is zenélt. A turné után Matt Malley is kivált a csapatból, akinek Millard Powers lett az utóda.

2003 sűrű koncertezéssel telt, többek között John Mayer, a Maroon 5, és a Graham Colton Band oldalán; illetve szintén ebben az évben jelent meg a ’Films About Ghosts’ című válogatáslemezük.

2004-ben az akkortájt mozikba kerülő, hihetetlenül népszerű animációs film, a Shrek 2 betétdalai között mutatkozott be a Counting Crows ’Accidentally in Love’ című száma. A dalt Oscar-díjra jelölték, és a díjkiosztó gálán is előadásra került.

2006 júniusában a zenekar a ’New Amsterdam: Live at Heineken Music Hall’ című koncertfelvétellel rukkolt elő. A korongon a 2003-as Hard Candy turné élőben előadott változatai hallhatók, de a legtöbb dal már előzőleg is megjelent valamilyen úton.

’Saturday Nights & Sunday Mornings’

A következő album az eredeti, 2007 végére tervezett megjelenést kitolva 2008 elején került a boltokba. Duritz arra hivatkozott, hogy túl sok munkával és feszültséggel járt egyszerre elkészíteni az új nagylemezt és az ’August and Everything’ deluxe verzióját. Duritz még a megjelenés előtt elárulta, hogy az anyag címe ’Saturday Nights & Sunday Mornings’ lesz, mert szerinte a szombat éjszakák a bűnözést, a vasárnap reggelek pedig a megbánást vonják maguk után. Vickrey azt is hozzátette, hogy „a tervek szerint az albumnak lesz egy rockosabb oldala, és egy másik, kissé akusztikus, esetleg country-s fele. Az első fél már májusban elkészült, erről már biztosan tudjuk, hogy ütős lett. A turné alatt majd a lemez második felén fogunk dolgozni.”

2007 júliusában Wilmingtonban egy új ballada, a ’Washington Square’ került bemutatásra. Mint később kiderült, ez a dal a ’Sunday Mornings’ oldalára került a CD-nek, míg a ’Saturday Nights” oldalról elsőnek a ’Cowboys’ és az ’Insignificant’ című számokról hullott le a lepel.

2009. március 22-én Duritz az együttes hivatalos weboldalán bejelentette, hogy 18 évnyi közös munka után a Geffen Recordsszel elválnak útjaik. A kiadóval való szakítás ellenére Duritz a mai napig aktív maradt a zenei életben. Az énekes számos önálló felvételt és feldolgozást osztott meg rajongóival a neten keresztül, ahogyan a gyógyszerfüggőségéből való kilábalás folyamatát is.