Bejelentkezés

x
Search & Filters

Def Leppard

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1977

További képek

Biográfia: 

A Def Leppard egy angol hard rock-együttes, amely a brit heavy metal új hullámával tűnt fel. Az együttest Rick Savage basszusgitáros, Pete Willis gitáros és Tony Kenning dobos tinédzserként alapították 1977-ben Sheffieldben. Nem sokkal később Joe Elliot énekes csatlakozásával felvették a Def Leppard nevet. Az eredeti dobos helyére hamarosan az akkor mindössze 15 éves Rick Allen érkezett, majd Steve Clark gitárossal egészültek ki.

1980-as bemutatkozó albumukon (On Through the Night) már megkezdték az eltávolodást a heavy metaltól a közérthetőbb hard rock felé. Az albumon szereplő Bringin' On the Heartbreak volt az egyik legelső heavy metal videó amit az MTV is a műsorára tűzött. Ennek köszönhetően az 1980-as években Mutt Lange producer irányításával készített albumaik (High 'n' Dry, Pyromania és Hysteria) az Egyesült Államokban multiplatina státuszt értek el és rajongók millióit hódították meg világszerte az együttes számára.

Rick Allen dobos 1984 szilveszterén autóbaleset következtében elvesztette bal karját, de pár hónappal a baleset után egy speciális elektronikus dobon újra játszani kezdett majd visszatért a zenekarba. Kereskedelmileg legnagyobb sikereiket az 1987-ben megjelent Hysteria albumukkal aratták, mely egyaránt vezette a brit és az amerikai albumlistát. A lemezből mára több mint 20 millió példány kelt el, és olyan kislemezen is kelendő slágereket tartalmaz, mint a Pour Some Sugar on Me, Hysteria, Armageddon It, Animal, Rocket, vagy az annak idején a Billboard Hot 100-as listát vezető Love Bites.

1991. január 8-án újabb tragédia érte a csapatot, amikor az alkoholizmussal küzdő Steve Clark gitáros gyógyszertúladagolásban meghalt. Helyére Vivian Campbell érkezett a Whitesnake-ből és a Dio együttesből, akivel továbbra is sikerült megőrizniük népszerűségüket.

Az 1992-ben megjelent Adrenalize album rögtön a Billboard magazin lemezeladási listájának élén nyitott, az albumról 6 dal jelent meg kislemezen, és a világkörüli lemezbemutató turné is sikeresnek bizonyult. A multiplatina korszakot a Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) című válogatásalbum zárta le 1995-ben. Azóta megjelent albumaikkal az 1990-es és 2000-es évek megváltozott zenei közegében már nem tudták megismételni a korábbi milliós eladásokat, de továbbra is stabil rajongótáborral rendelkeznek.

Korai évek (1977–1979)

A Def Leppard előzményének tekinthető az Atomic Mass együttes, melyet 1977-ben alapított Rick Savage basszusgitáros, Pete Willis gitáros és Tony Kenning dobos. Első próbájukat 1977-ben egy kanálgyárban tartották meg. A tagok ilyenkor még mind tinédzserek voltak és a Sheffield-i Tapton School iskolába jártak. Willisnek köszönhetően hamarosan énekest is találtak, az akkor 18 éves Joe Elliott személyében. Legelső koncertjüket karácsonykor adták az iskolájukban, öt néző előtt. A koncerten hat számot adtak elő, mely nagy részt Thin Lizzy és David Bowie feldolgozásokból állt, valamint egy saját dalt is előadtak a Misty Dreamer képében.

Ezt követően Elliott javaslatára felvették a "Deaf Leopard" nevet. A kifejezést Kenning javaslatára Def Leppardra módosították, mivel a Deaf Leopard túl punkosan hangzott. 1978. januárjában csatlakozott hozzájuk Steve Clark, mint másodgitáros. Clark úgy nyerte el a zenekar tetszését, hogy teljes egészében előadta a Lynyrd Skynyrd Free Bird dalát. 1978. novemberében mielőtt nekiláttak volna bemutatkozó anyaguk felvételeinek, Kenning elhagyta a zenekart. Ő később Kairóban alapított együttest. Helyére Frank Noon került. Már vele készítették el az 1979. januárjában megjelent 13 perces The Def Leppard E.P. című EP-t. Az anyagot saját maguk adták ki, de később a Bludgeon-Riffola kiadó is segítette a terjesztést. A produceri teendőket pedig maga a zenekar látta el. Az album nyomása, kiadása, terjesztése összesen csak 600 fontba került.

Az EP első 100 példányához Joe Elliott énekes fénymásolta a borítókat ebédszünet alatt a munkahelyén. A további 1000 példányt már az anyja készítette el. Elliott átadott egy példányt John Peelnek a híres rádiós DJ-nek is, aki saját BBC Radio 1 show műsorában gyakran leadta a Getcha Rocks Offt. Ennek köszönhetően a BBC kislemezlistáján hamarosan a 84. helyig kúszott fel az EP. Nem sokkal ezután Rick Allen lett a zenekar állandó dobosa, aki mindössze 14 évesen csatlakozott az együtteshez. Ugyan ekkortájt a punk és a new wave volt az uralkodó zenei trend, a brit heavy metal új erőre kapott az olyan új, fiatal bandáknak köszönhetően mint az Angelwitch, Saxon, vagy a Diamond Head. The New Wave of British Heavy Metal néven ismertté vált hullám révén tünt fel a Def Leppard is, akik ekkortájt már az irányzat egyik vezetői lettek (a legnagyobb státuszt végül az Iron Maiden vívta ki). A zenekar tagjai felhagytak munkájukkal, Allen pedig abbahagyta iskolai tanulmányait. 1979. szeptemberében Londonban koncerteztek, majd októberben az AC/DC-t kísérték angliai koncertturnéjukon. Ebben az időben adták ki első maxijukat Wasted címmel.

On Through the Night, High 'n' Dry (1980-1983)

1979. decemberében neki láttak az első albumuk munkálatainak, melyek a Startling Studios-ban zajlottak Ascot, Berkshire-ben. A lemez On Through the Night címmel 1980. március 14.-én jelent meg. Az albumot a kritika és a rajongók is jól fogadták, azonban a hazai közönség egy része úgy vélte, hogy túlságosan az amerikai piacra koncentrálnak. Ezt támasztotta alá a Hello America dal is, valamint az a tény, hogy elsősorban a tengerentúlon kezdtek el koncertezni. Itt olyan zenekarok előtt melegítették be a színpadokat, mint az AC/DC, Pat Travers, Ted Nugent vagy a Judas Priest.

Az amerikai turnék során a zenekarra felfigyelt az AC/DC producere Robert John "Mutt" Lange, aki vállalta a munkát második albumuk felvételeihez. A lemez High 'n' Dry címmel 1981. július 11.-én jelent meg, továbbra is a Mercury és a Vertigo gondozásában. Az album kedvező kritikákat kapott kereskedelmileg azonban nem lett sokkal sikeresebb elődjénél. Már a debütáló album is jócskán tartalmazott könyedebb, hard rockos dalokat a heavy metal mellett, ez a hatás itt még jobban kiteljesedett.

A lemez megjelenését Európa turné követett, a Rainbow társaságában, majd az USA-ban koncerteztek a Blackfoot és Ozzy Osbourne előzenekaraként. A turné végeztével nekiláttak a harmadik album munkálatainak, melyet megkellett szakítani Pete Willis túlzott alkoholfogyasztása miatt. Végül a csapat Willist kirúgta az együttesből 1982. július 11.-én. A gitáros később a Gogmagog és a Roadhouse zenekarokban bukkant fel. Az új gitáros Phil Collen lett, aki korábban a Girl nevű glam rock együttesben zenélt.

Pyromania, Hysteria (1983-1989)

A harmadik album felvételei már 1982. januárjában megkezdődtek a londoni Battle, East Sussex és Battery Studiókban. A sikeres turnék és az előző albumok révén már nagy érdeklődés kísérte az album megjelenését, mely végül nem várt sikert aratott. Az albumból hetente több mint 100 000 példány fogyott el, és az 1983. év végére hat millió példányban kelt el az Egyesült Államokban. Ebben az évben csak Michael Jackson Thriller albuma volt sikeresebb a Pyromanianál. Az elképesztő sikerhez hozzájárult, hogy a zenekar elhagyta a korábbi heavy metal hatásait, és előtérbe helyezte a fogós melódiákat, a többszólamú vokálokat, és az énekelhető refréneket. Az albumon már végképp kiforrott a zenekar egyéni, felismerhető hangzásvilága, melybe éppúgy belefértek a dallamos, lassú slágerek, mint a keményebb, ám fogós, hol szomorkás hangulatú, hol induló jellegű dalok. Az együttes bombasztikus hangzású hard rock stílusa, jó időre meghatározta a 80-as évekbeli rockzene irányvonalát.

Az album turnéja amerikában kezdődött, ezúttal már hatalmas stadionokban, ahol Billy Squier volt a vendég. Az amerikai körút márciusban ért véget San Diegoban, ahol a Jack Murphy stadionban 55.000 rajongó előtt léptek fel. Egy 1984-es Gallup közvélemény kutatás szerint a Def Leppard számított amerika kedvenc rockbandájának. Ezzel olyan együtteseket utasítottak maguk mögé, mint a Rolling Stones, az AC/DC, vagy a Journey. Hazájukban, Angliában azonban nem voltak annyira sikeresek mint a tengertúlon, mely tény nagyban zavarta a tagokat.

1984. december 31.-én egy megrázó tragédia érte a zenekart. Rick Allen dobos Corvette-vel nem tudott bevenni egy éles kanyart, így az autóbalesetben elveszítette bal karját. Az együttes összetartozását jelezte, hogy kitartottak Allen mellett, és ösztönözték arra, hogy ne adja fel a zenélést. Egy Simmons féle egyéni elektronikus berendezés segítségével Rick megtanult egy kézzel dobolni, és tagja marad a csapatnak. A többiekben sosem merült fel a gondolat, hogy valaki mást vegyenek be Allen helyére. Mindez óriási rokonszenvet eredményezett rajongói és zenészi körökben egyaránt. 1985-ben kisebb pihenőt tartottak, majd bemelegítésként egy rövid Írországi turnét bonyolítottak le, ahol Allen bebizonyította, hogy tud egyedül dobolni. 1986-ban nagysikerű koncertet adtak a Donington Park-beli Monsters of Rock fesztiválon.

Időközben folyamatosan dolgoztak negyedik nagylemezükön, melynek felvételei már 1984-ben megkezdődtek, és 1987. januárjában fejeződtek be. Az album készülését sok dolog hátráltatta, többek között Lange autóbalesete, és Joe Elliott mumpsza, mely egy vírusos fertőző betegség. Lange célja az volt, hogy elkészítsék a Thriller című Michael Jackson album hard rock verzióját, azaz potenciális sláger dalokkal legyen tele. Négy év várakozás után végül 1987. augusztus 3.-án jelent meg a Hysteria névre keresztelt album. Az anyag még az elődjénél is nagyobb sikert aratott.

A Hysteria albumról összesen hét kislemez jelent meg, melyből mindegyik felkerült az amerikai Top 100-as listába. Az album megerősítette szupersztár státuszukat, kereskedelmileg a legkelendőbb lemezük lett, az Egyesült Államokban 12 millió példány fogyott belőle, míg világszerte több mint 20 millió. Zeneileg a Pyromania irányvonala teljesedett ki, annyi különbséggel, hogy a tradicionális heavy metal gyökereiket végképp száműzték dalaikból. A populárisabb, rádiókat megcélzó hangvétel sok régi rajongó fanyalgását váltotta ki. A kritika viszont dicshimnuszokat zengett, a Rolling Stone és az Allmusic is maximális pontszámmal jutalmazta. A ma már klasszikusnak számító album 62:52 perces játékidejével az akkori leghosszabb lemeznek számított.

A lemezt bemutató 15 hónapos turné 1988-ban vette kezdetét, mely 227 fellépést foglalt magában.
Az 1980-as évek végére már felbukkantak olyan sikeres sztárzenekarok, mint a Bon Jovi, a Guns N' Roses vagy a Mötley Crüe, de a rockegyüttesek közül a Def Leppard albumok bizonyultak a legkelendőbbnek az 1980-as években az Egyesült Államok területén.

Adrenalize, Retro Active (1990-1996)

A Hysteria kiadása után hamar nekiláttak a következő lemez megírásának, mivel nem akartak várni újabb négy évet a két lemez között. A folyamatot azonban hátráltatta Steve Clark súlyos alkoholfüggősége, mely révén állandó vendége lett a rehabilitációs kórházaknak. Az egyik intézményben találkozott egy jóbarátjával Slashel, aki szintén alkoholproblémákkal küszködött. 1990 közepén a zenekar engedélyezett számára egy hat hónapos pihenőt, mely révén rendbehozhatja magát. A zenekar pályáját azonban egy újabb tragédia követte, ugyanis 1991. január 8.-án holtan találták Steve Clarkot londoni otthonában. Clarke alkoholt ivott arra a fájdalomcsillapítóra, melyet még bordatörése miatt kapott egy évvel korábban.

A megtört zenekar azonban nem hagyta abba a lemez munkálatait. A négyesben készített lemez végül 1992. március 31.-én jelent meg Adrenalize címmel, amely Amerikában öt héten át tartozkodott az élen. Az első kislemezként a Let's Get Rocked jelent meg, mely óriási sikert aratott, és a videóját később jelölték az 1992-es MTV Video Music Awards-on az év legjobb videóklippje kategóriában. Az album kritikai fogadtatása nagyrészt negatív volt, melyek kifogásolták a lemez sablonosságát, és hasonlóságát a Hysteriához. Egyes kritikák szerint túl sok rajta a „rádióbarát” lassú sláger, és a már megszokott fordulatokat hozza csupán. Az album már nem tudta megismételni elődjei sikerét, melyből több mint 10 millió példány kelt el világszerte. Clark halálesete óta először 1992. április 20-án mutatkoztak közönség előtt a londoni Wembley Stadionban. A zenekar a Freddie Mercury emlékkoncert keretében lépett itt fel, ahol a Animal, Let’s Get Rocked, és a Now I’m Here dalokar adták elő. Később Joe Elliott a Queen tagjaival, valamint Slashel közösen adta elő a Tie Your Mother Downt.

1992-ben a dallamos metal, és hard rock korszak már a végét járta. Kezdett előretörni a grunge és az alternatív rock hullám. Ennek ellenére a Def Leppard még mindig teltházas stadionkoncerteket adott az Adrenalize turnéján, mely mindegy 240 fellépést foglalt magában. A turnéra már megtalálták az állandó másodgitárosukat Vivian Campbell személyében, aki korábban a Dio és a Whitesnake zenekarokban szerzett magának komoly hírnevet.

1993-ban Az Utolsó Akcióhős című Arnold Schwarzenegger film producere felkérte a zenekart, hogy működjenek közre a film soundtrack-jén. Mivel még javában folyt a világturné a zenekar egy B-oldalas dalt a Two Steps Behind-ot választotta ki, mely az USA-ban és a világ többi részén is felkerült a listákra, és arra ösztönözte az együttest, hogy B oldalas számaikból kiadjanak egy válogatáslemezt. A kiadvány Retro Active címmel jelent meg 1993. október 5.-én a Mercury gondozásában.

1995. október 23.-án az együttes bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mivel egy napon belül három kontinensen adtak koncertet (Tanger-Marokkó, London-Anglia, és Vancouver-Kanada).

Slang, Euphoria, X (1996-2004)

Következő nagylemezük munkálatait 1996-ban fejezték be, mely már 1994 óta készült különböző stúdiókban. A lemez készítése folyamán számos nehezségen kellett keresztülesniük. Phil Collen elvált, Rick Savage az apját veszítette el, illetve bell féle bénulást is kapott. Rick Allent és Joe Elliottot pedig letartóztatták házastársaik megerőszakolása végett. Hetedik nagylemezük végül Slang címmel látott napvilágot 1996. május 14.-én. A lemezt samplerezett, iparira illetve indusztriálisra vett hangzás jellemezte. A megfontolt, lassú dallamvezetés, az aprólékos témakifejtés, és az időnként felbukkanó grunge-os komorság nem nyerte el a rajongók tetszését, de a kritikusok is lehúzták az albumot. Ugyanakkor tény, hogy úgy sikerült megújulniuk, hogy közben a jellegzetességeik is megmaradtak, itt-ott.

Érdekesség, hogy a lemezen Rick Allen félig akusztikus dobfelszerelést használt. A lemez nem érte el a platina státuszt az Egyesült Államokban, a többi országban viszont jól fogyott, bár a 80-as évek sikereit még csak meg sem közelítette. Az albumot már a megszokott világ körüli turné követte, olyan szokatlan földrészeket is érintve, mint Dél-Afrika, vagy Dél-Ázsia. Bár a koncertjeiket még mindig sokan látogatták, dicső napjaik már rég a múlt részét képezték.

A következő album végül Euphoria címmel került a boltok polcaira, 1999. június 8.-án. Az UK Albums Chart és a Billboard 200-as listáján egyaránt a 11. helyen nyitott.
Az album teljes egészében a klasszikus 80-as évekbeli albumok sílusát és hangulatát hozta vissza. Ebben nagy szerepe volt Robert John "Mutt" Lange-nak aki visszatért az együtteshez mint külsős dalszerző, és vokálozott is három dalban: "It's Only Love", "All Night" és a "Promises". Érdekesség, hogy a lemezt nyitó Demolition Manben Rick Savage szomszédja, a Forma 1-es versenyző Damon Hill is szólózik. Az album jó pár dala szerepelhetett volna a 80-as évekbeli albumokon is, ennek megfelelően mind a kritikusok mind a rajongók lelkesen fogadták a lemezt.

2000. szeptember 5.-én bekerültek a "Hollywood Rock Walk Hall of Fame"-be, ahol tenyér lenyomatukat a beton őrzi.

Időközben készültek a következő nagylemez stúdiómunkálatai is melyek 2001-ben zajlottak a Joe's Garage, a Stockholmi Polar Studios, és a Los Angelesi Rumbo stúdiókban. Tizedik nagylemezük stílszerűen az X címet kapta, mely 2002. július 30.-án jelent meg a Mercury gondozásában. Ez volt az első olyan albumuk melynek dalszerzői munkálataiból Rick Allen dobos is aktívan kivette a részét. Az album a hard rock helyett eltávolódást mutatott a pop rock irányába, melyet mind a rajongók, mind a kritikusok részéről teljes közöny fogadott. Az X a mai napig a legkevesebb példányban elkelt albumuk. A lemezt követő turné azonban a legsikeresebb volt az Adrenalize turnéja óta.

Yeah! , Songs from the Sparkle Lounge (2005-napjainkig)

2005-ben felléptek a Philadelphiaban megrendezett Live8 rendezvényen, melyet egy nyári turné követett Bryan Adams társaságában.

2006. május 23.-án megjelent egy Yeah! című feldolgozásalbum, melynek munkálatai már 2003-ban elkezdődtek. Az albumon olyan példaképek dalait formálták a saját képükre, mint a Thin Lizzy, Queen, Sweet, T. Rex, David Essex, Blondie, The Nerves, The Kinks, Electric Light Orchestra, Roxy Music, David Bowie, Free, Mott the Hoople, Badfinger, John Kongos, Faces vagy a Slade.

Már 2006-ban is dolgoztak a következő album munkálatain, melyek 2008-ra be is fejeződtek. Az album Songs from the Sparkle Lounge címmel 2008. április 25.-én jelent meg a Mercury/Universal gondozásában.

Elliott a zenekar hivatalos honlapján az album hangzását a korai AC/DC anyagok és a Led Zeppelin Rock and Roll című dalához hasonlította. Az album valóban visszatérés lett a klasszikus, hard rockos Def Leppard stílushoz, melyet a rajongók és a kritikusok is pozitívan fogadtak. Az albumot támogató turné 2008. március 27.-én vette kezdetét a Greensboro-ban. A turné keretében 2008. októberében a Nashvillei koncertjükön együtt léptek fel Taylor Swift country-pop énekesnővel. A felvétel 2009. június 16.-án DVD-n is hozzáférhetővé vált, kizárólag a Wal-Mart cégen keresztül. Ez a kiadvány volt a legkelendőbb DVD a megjelenés hetében, és összeségében a 10. legkelendőbb Wal-Mart zene kiadás lett. A szupersztár Taylor Swift gyermekkora óta Leppard rajongó, ezért választotta az együttest vendégéül. Az együttessel a Photograph dalt adta elő, mely az év videója díjat is megnyerte a 2009-es CMT Music Awards-on. Ezenkívül a Pour Some Sugar On Me, és a When Love and Hates Collide dalok is elhangzottak az énekesnő és a zenekar közös előadásában.

2009. októberében a zenekar bejelentette, hogy törli a hátralévő észak-amerikai dátumokat, mely összesen 23 koncertet foglalt magában. Az együttes személyi kérdésekre, problémákra hivatkozott, mely révén felmerültek pletykák tagcserékről, feloszlásról. A zenekar tagadta a híreket, sőt kijelentették, hogy egyszerűen nem tudnák elképzelni, hogy a zenekar nélkül mihez fognának.."
A Def Leppard is a Toolhoz, az AC/DChez és Garth Brookshoz hasolóan megtiltotta, hogy zenéjük hozzáférhető legyen az iTunes-on.

Elliott egy 2011-es interjúban elárulta, hogy terveik közt szerepel egy újabb turné és egy koncertlemez kiadása is. Ez utóbbi azért érdekes, mert még egyetlen koncertlemezük sem jelent meg, egy négyszámos 1993-ban megjelent Live: In the Clubs, in Your Face EP-n kívül.

Zene, stílus

A Def Leppard az amerikai stílusú hard rock egyik meghatározó együttese. A A brit heavy metal új hullámaval kerültek nyilvánosságra, színtiszta brit heavy metalt igazándiból sosem játszottak. Már a korai albumaikon (On Through the Night - 1980, High 'n' Dry - 1981) is sokkal közérthetőbben, hard rockosabban szólaltak meg, mint a kortárs Iron Maiden, Saxon vagy Judas Priest albumok. Egyedi, felismerhető zenei stílusuk az 1983-ban megjelent Pyromania albumon kristályosodott ki, melyet a többszólamú vokálok, a könnyedén rögzülő refrének, dallamos/slágeres hard rock számok jellemeznek. Ez az irányvonal tovább folytatódott az 1987-es Hysteria albumon, némileg még jobban a rádiórockos vonalra kihegyezve. Stílusokat tekintve zenéjükben a hard rock elemek mellett megtalálható az AOR dallamossága, a dallamos gitárriffek/szólók valamint a hair vagy pop metal slágeressége is. Ez útóbbit erősítették 80-as évekbeli megjelenésükkel is, melyet a feltupírozott hajak, exravagáns, színes ruhák jellemeztek. Az alternatív rock és a grunge előretörésével veszítettek népszerűségükből, de pályatársaikkal ellentétben ők csak az 1996-os Slang albumon kezdtek el kisérletezni. Ezen album dalait komorabb hangulat, összetetebb dalok, ipari és indusztriális hangzások jellemzik. Ezenkívül még az X album hozott újítást, mely inkább a modern pop rock felé húzott, semmint a hard rockhoz.

Egyedi stílusukból, példaképeik hatása is kihallható. A glames, lazább riffek a T. Rex, a Mott The Hople világából merítenek, a többszólamú vokálok a Queen munkásságát idézhetik fel, mig a keményebb gitártémákra a Led Zeppelin is hatást gyakorolt. A 80-as években gyakran agatták rájuk a glam metal címkét, melyet a zenekar elutasított, mivel szerintük az nem pontosan írja le a megjelenést vagy a zenei stílust.

Sikerek, hatásuk

A Def Leppard az 1980-as évek egyik legsikeresebb rockegyüttese volt. Első kettő, még heavy metalos albumukkal (On Through the Night, High 'n' Dry) az angol heavy metal újhullámának egyik vezető zenekara lettek. Az igazi áttörést az 1983-ban kiadott Pyromania hozta el, mely az ezt követő 1987-es Hysteriaval egyetemben gyémántlemez minősítést kapott. Áttörésük nagyrészt az MTV zenecsatornának köszönhető, valamint az olyan slágeres számaiknak, melyeket a poporientált közönség is könnyedén megtudott emészteni. Ugyanakkor sikerüket annak is köszönhették, hogy általában mindig azt játszották amit a közhangulat megkívánt. A kritikusok és a rajongók nagy része is a Pyromania és a Hysteria albumokat tartja életművük legerősebb produktumainak, melyekkel meghatározták a 80-as évek közepének/második felének dallamos hard rock irányvonalát. Számtalan akkor felbukkanó együttesen érezhető volt e két lemez hatása, elég ha csak a legismertebb együttes a Bon Jovi nevét említsük.

Az 1990-es évek elejére, az alternatív rock és grunge műfajok térhódítása révén, a dallamos rock, pop metal, hair metal és rádiórock bandák elveszítették népszerűségüket, médiatámogatásukat. Ezáltal a Def Leppard csillaga is leáldozóban volt, bombasztikus stadionrock zenéjük elavulttá vált, noha az 1992-es Adrenalize albumuk még vezette az amerikai és brit slágerlistákat is, a lemez turnéja pedig szintén teltházakat vonzott. Az 1993-as Retro Active még szintén sikeres tudott maradni, az 1996-os Slang kiadása óta viszont már nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. Az együttes fénykora már a múlt, újabb lemezeik azonban még most is felkerülnek a listák élbolyába és sikeres arénakoncerteket adnak.

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Joe Elliott
ének
ritmusgitár
akusztikus gitár
billentyűsök
Phil Collen
gitár
vokál
Vivian Campbell
gitár
vokál
Rick Savage
basszusgitár
akusztikus gitár
billentyűsök
vokál
Rick Allen
dob
ütőhangszerek