Bejelentkezés

x
Search & Filters

Dimmu Borgir

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1993

További képek

Biográfia: 

A Dimmu Borgir egy norvég szimfonikus black metalt játszó, elsősorban Németországban, Portugáliában és a skandináv államokban sikeres együttes.

A kezdetben sötét, melankolikus és atmoszférikus black metalt játszó zenekar az idők során egyre több szimfonikus elemet vitt a zenébe, így a heavy metal-színtér egyik óriásává lépett elő.
Izlandon létezik egy Dimmuborgir elnevezésű tájegység, mely vulkáni tevékenységek nyomán kísértetiesen hasonlít egy kénes gőzt lövellő tornyú várra. Maga a Dimmu Borgir elnevezés innen ered, ónorvég nyelven pedig annyit tesz: Sötét Várak.

A zenekart 1993-ban alapította Shagrath, Silenoz és Tjodalv, hozzájuk csatlakozott rövidesen Brynjard Tristan és Stian Aarstad. A Dimmu Borgir karrierje 1994-ben kezdődött az Inn I Evighetens Morke című kislemezzel. Ezt nem sokkal később követte a For All Tid elnevezésű első album. Shagrath ekkor még mint énekes és gitáros is érdekelt volt a dalok előadásában, Silenoz a másod-gitár poszton és Tjodalv dobos, Bjorn Tristan lett a basszer, a billentyűkért pedig Stian Aarstad volt felelős.

A For All Tid-et éles és kemény gitárszólók és nyers vokál jellemezte, ezzel a csapat követte az abban az időben divatos norvég vonalat. Azonban már ekkor kitűntek a többi együttes közül a hangsúlyos billentyűtémákkal, melyek egyfajta melankolikus hangulatot adtak a zenének. A számok tempója inkább lassú, a szövegek pedig kivétel nélkül norvégül íródtak.

Az 1996-ban megjelent második album, a Stormblåst hatalmas sikert ért el az underground körökben. Az atmoszférikus zongora ellenére a riffek sokkal bonyolultabbak és gyorsabban lettek. Ez az album a mai napig etalonnak számít a black metal műfaj terén.

A Stormblåst megjelenése után a Dimmu Borgir a szövegeit immár nem norvégul, hanem angolul írja a mai napig, Shagrath szerint "hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük a világban". A következő EP, a Devil's Path Nagash, a The Kovenant tagja közreműködésével készült el. Stian Aarstad-ot, az eredeti billentyűst ugyanis megvádolták, hogy egy videojáték betétzenéjét használta fel a Sorgens Kammer című dalhoz. A távozás hivatalos indokaként azonban katonai szolgálatot tüntettek fel.

1997-ben az Enthrone Darkness Triumphant címet viselő album kiadása nyomán a csapat rengeteg rajongót veszített el, miután a magukat "igazi black metalosoknak" tartó rajongók elfordultak tőlük az új album hangzásvilága miatt. A gitárok itt már sokkal tisztábban szólnak, megjelennek a triggerek a doboknál és a tiszta énekhang is a vokálokban. A zongora sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a norvég nyelvű albumoknál. Az album sikere immár túlterjed Norvégia határain, nagyban köszönhetően az angol szövegeknek. Ezután az album után csatlakozik az együtteshez Astennu, egyelőre mint cseregitáros a koncerteken. A véglegesen távozott Stian Aarstadot pedig Mustis helyettesíti.

1998-ban a csapat egy, a Godless Savage Garden címet viselő mini-CD-vel jön ki, mely tartalmaz két új dalt, két újrafeldolgozást, az Accept Metal Heart című dalának feldolgozását és három élő felvételt. A következő album, a Spiritual Black Dimensions 1999-ben lát napvilágot. Nagash ekkor elhagyja a zenekart, hogy idejét a The Kovenant-nek szentelhesse, helyére száll be I.C.S. Vortex, a Borknagar egykori énekes-basszere. Az ő hatására jelennek meg a tiszta részek a vokálban, mely harmóniát lop az együttes sötét témái közé. Silenoz és Shagrath zenéiben egyre több thrash metal-elemet figyelhetünk meg, leginkább az ausztrál származású Astennu hatására.

Tjodalv ezután személyes indokokra hivatkozva elhagyja a zenekart, megüresedett helyét Nicholas Barker tölti be, aki ekkor még a Cradle of Filth-ben is zenél. Astennu szintén kiválik, őt az Old Man's Child kiváló zeneszerzőjével, Galderrel pótolják, aki agresszívabb karaktert ad a daloknak.

A következő lemez, a Puritanical Euphoric Misanthropia felvételei a Göteborg-i Szimfonikus Zenekar közreműködésével jönnek létre. Ennél az albumnál találja meg a csapat a saját, máig jellemző stílusát. A gitárok és a dob immár tökéletesen tisztán szólnak. Shagrath egyre több színt és stílust visz a vokálokba, néhol elektronikusan is megtámogatva azt. Ez az album hozza el a várva várt norvég Grammy-díjat a zenekar számára 2001-ben. Ezzel az új szemlélettel szintén sok purista black metalos rajongót vesztenek el, cserébe azonban sokat is nyernek, leginkább Észak-Amerikában. A Puritania című szám az együttes emblematikus dalává válik.

2003-ban lát napvilágot a következő album, az erőteljes szimfonikus jegyeket mutató Death Cult Armageddon. A Mustis által komponált Progenies of the Great Apocalypse című, egyértelműen szimfonikus dal hatalmas sikert ér el. A lemezen 1996 után először norvég nyelvű számokat is találunk: ilyen a Vredesbyrd és a Allehelgens Dod I Helveds Rike. Ugyanez az album lesz az első a black metal stíluson belül, melyből több, mint 100 000 példányt adnak el az Egyesült Államokban.

Hogy egy időre megnyugtassák a rajongókat, 2005-ben Shagrath és Silenoz elhatározzák, hogy újra felveszik a 1996-os Stormblåst című albumot. Ez a lemez az nem csak a legendás album számainak átdolgozott verzióját tartalmazza, hanem két bónusz dalt, és a 2004-es Ozzfesten felvett koncert DVD-jét is. A közreműködők listája: Shagrath és Silenoz vokál, gitár és basszusgitár, Mustis a billentyűknél, és Hellhammer (aki egyben a Mayhem és az Acturus tagja is) a doboknál.

A Dimmu Borgir legújabb albuma, az In Sorte Diaboli címet viselő korong 2007. április 27-én jelent meg. Itt azonban egy jelentős szakadék figyelhető meg a csapat életében: Silenoz még a megjelenés előtt bejelentette, hogy semmilyen szimfonikus zenekar nem segédkezett a lemez elkészítésénél. Mustis szerint ennek ellenére sokkal epikusabb lett az új album, mint ahogy várták. Ez a lemez értelmezhető egyfajta "vissza a gyökerekhez"-jellegű kanyarként az együttes pályafutásának történetében. Természetesen a szövegekben hozzák a már megszokott párbeszédet a Gonosszal, de még hangsúlyosabbak lettek a keresztényellenes szövegrészek (ez utóbbi különösen jól megfigyelhető az antichristus spiritualis és az inkvizíció témáiban: they say I'm the cancer on the back of inquisition). A konceptalbum hőse egyházi ember, akinek hite megrendül a szent iratokban. (A szövegek nagy részét Silenoz írta.) Zeneileg sokkal homályosabban szól, mint a Death Cult Armageddon, vagy akárcsak a Stormblåst újrakiadott változata, a dobok Hellhammernek köszönhetően gyorsabban szólnak, mint eddig. A gitárok legalább olyan hangsúlyosak, mint eddig, I.C.S. Vortex tiszta vokálja pedig szintén jelen van, ugyanúgy, mint a dallamos billentyűszólók.

Videók

  • Dimmu Borgir - Gateways
  • Dimmu Borgir - The Serpentine Offering
  • Dimmu Borgir - The Sacrilegious Scorn
  • Dimmu Borgir - Entrance
  • Dimmu Borgir - Vredesbyrd

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Shagrath (Stian Tomt Thoresen)
ének
Galder (Tom Rune Andersen)
szólógitár
Silenoz (Sven Atle Kopperud)
ritmusgitár
Cyrus (Terje Andersen)
basszusgitár
Gerlioz (Geir Bratland)
billentyűsök
Daray (Dariusz Brzozowski)
dob