A formációt Borlai Gergő alapította 2001 márciusában azzal a céllal, hogy az addigi felhalmozott, általa nem hagyományosnak nevezett zenei elképzeléseit formába öntse. Elsőként Lukács Péter gitáros került az együttesbe, aki Borlai szerző- és producer-társa is volt egyben, s akinek zenei világa, hangja gyakorlatilag a zenekar védjegyévé vált. A billentyűs posztra Nagy János került, basszusgitáron pedig Papesch Péter.
A zenekar neve a Boom Boom együttes egyik lemezéről, az Intergalactic Megahello-ról származik, amelynek első nótája egy Mohai Tamás által szerzett instrumentális szám, European Mantra címmel.
2005. május 18-án jelent meg első nagylemezük F.A.Q. Alive címen, amelynek számait egy szlovákiai turné közben vettek fel több különböző városban. A lemez bemutatója az A38 Hajón volt megtartva ugyan ezen a napon. Egy évvel később kiadták második lemezüket, az 5-öt is az A38 Hajón mutatták be, Ezt 2007-ben az utolsó albumuk, a Twentyone követette, amit a Free Style Chamber Orchestra-val közösen készítettek el.
2007. december 16-án Budapesten este nyolc órai kezdettel egy rendhagyó koncertet adott az együttes az A38 Hajón, amit a basszusgitáros Papesch Péter talált ki. A műsor során az egyik kedvenc Tom & Jerry epizódjukat vetítették le, mégpedig a Saturday Evening Puss címűt, amely alá a banda élőben zenélt. 2008. október 12-én a European Mantra hivatalosan befejezte pályafutását, amit Borlai saját fórumán jelentett be.
2009. szeptember 14-én Borlai a fórumán azt írta, hogy „2010-ben lenne 9 éves a European Mantra nevű zenekar, így a jövő évben megtartjuk az első búcsúkoncertet”, amely végül 2010. február 21-én került megrendezésre a zenekar újraegyesüléssel együtt.
A kvartett stílusát nem lehet bekategorizálni csupán egyetlen zenei műfajba, mert sok stílus keveredik zenéjükben (pop, blues, metál, funky), de talán a dzsesszhez áll a legközelebb. A zenéjükben keveredő legkülönbözőbb stílusokat nem összeolvasztani akarják, hanem minél szélsőségesebben érzékeltetni. Ugyanakkor az eredmény mégsem a műfajok közötti csapongás, hanem sokkal inkább az emberek (és a zenekar tagjainak) összetett, szélsőséges érzelmi világának kommunikálása.