A Glass Hammer egy progresszív rock banda a tennessee-i Chattanoogából. 1992-ben alakult az akkor még „Stephen De Arqe” néven ismert, egyszerre több hangszeren is játszó Steve Babb, és a szintén polihisztor Fred Schendel vezetésével. A két férfi a Gyűrűk Urából vett szereplő, Aragorn életéről írta és vette fel első összefüggő albumát, a ’Journey of the Dunadan’-t. Nagy meglepetésükre az album többezer darabban kelt el az internet, a TV-s vásárlás és a telefonos megrendelések útján. Babb és Schendel biztosak lehettek benne, hogy az együttes projectjét érdemes folytatni.
Bár lemezeikhez rengeteg zenész adott hozzá valamit az évek során, Babb és Schendel továbbra is megmaradtak a csapat magjának. Mindketten megtanultak jó pár hangszeren játszani, de Babb főleg a basszusgitárt és a billentyűsöket részesíti előnyben, míg Schendel a billentyűsök mellett többféle gitáron és dobon is előszeretettel zenél (ez utóbbira 2004 óta nincs szüksége, ekkor ugyanis Matt Mendians dobos csatlakozott az együtteshez). Van, hogy az alapító tagok énekelnek is, habár szép számmal akadtak vendégénekesek az albumaikon, akik közül Michelle Young, Walter Moore és Susie Bogdanowicz emelkedik ki.
Ami a dalszövegeket illeti, a Glass Hammer főleg a keresztény hitből és az általuk hőn szeretett fantasy-irodalomból meríti inspirációját, különös tekintettel J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis műveire. Bár saját bevallásuk szerint igyekeztek elkerülni, hogy nyíltan keresztény együttesnek látsszanak, a 2002-ben kiadott Lex Rex című koncepcióalbumuk egy római katona Jézussal való találkozásáról szól.
Zenéjükre a legnyilvánvalóbb hatást olyan bandák gyakorolták, mint a Yes, a Kansas, az Emerson, a Lake &Palmer, valamint, kissé kevésbé észrevehetően a Genesis. Igazság szerint a Glass Hammer a számaik túlnyomó többségében úgy kombinálta ezeket a benyomásokat, hogy közben megalkották belőlük teljesen egyedi stílusukat is; ennek ellenére a 2000-ben megjelent ’Chronometree’ című lemezen már sokkal nyíltabb utalásokat tettek a fent említett együttesekre. A ’Chronometree’ egy drogfüggő progresszív rock rajongóról szól, aki azt képzeli hogy a hallgatott zenéjén keresztül űrlények beszélnek hozzá.
