Bár vannak olyan híres előadók, akik folyamatosan túl akarják szárnyalni magukat, a hard rock/heavy metal Great White együttes sokkal inkább szeretné, ha a múltbeli képük maradna meg a közönségben, és mindig emlékeznének a legjobb hard rock kategóriás Grammy jelölésükre, a több mint hatmillió eladott albumukra és a kétszeresen is platinalemezzé vált albumukra, a ’…Twice Shy’-ra.
A Los angelesi buli-képhez szorosan hozzátartozó Great White-ot a 80-as évek elején alapította Jack Russel énekes és Mark Kendall gitáros. A Led Zeppelines és AC/DC-s beütésű metalt tárt karokkal fogadta folyamatosan növekvő rajongótáboruk. A helyi rádiók és az egyre több fellépés segítette hozzá őket ahhoz, hogy közel 20,000 példányban keljen el két önálló albumuk: az ’Out of the Night’ című kislemez és a teljes hosszúságú ’Shot in the Dark’, mindkettő 1983-as keltezéssel.
Az E.M.I. kiadó felfigyelt rájuk, leszerződtette a bandát és egy évvel később kiadta az önmaguk után elnevezett, akkor először nagy cég által megjelentetett albumot. Az E.M.I. 1987-ben újra kiadta a ’Shot in the Dark’-ot is; pont akkor, mikor az új lemez, a ’Once Bitten…’ a boltokba került és nagy sikert aratott a ’Rock Me’ című számával. A ’Once Bitten…’ platinalemez lett, de a folytatás, a ’89-es ’…Twice Shy’ még nagyobbat tudott kaszálni; ezt többek között a ’Once Bitten Twice Shy’ című előzetes kislemez óriási sikerének köszönhették, ami a Mott the Hoople egyik Ian Hunter által írt dalának feldolgozása volt.
A Great White sokáig turnézott a Ratt és a Tesla együttesekkel, ami miatt 1991-ig nem is tértek vissza a stúdióba. Akkor azonban megszületett a sokáig csiszolt ’Hooked’, méghozzá két különböző album-borítóval: az egyik egy provokatív pillanatkép volt, amin egy sellőlány egy horgonyra akadva himbálódzik a levegőben; a másikat kevésbé botrányosnak találta a közönség, mert azon a sellő még víz alatt volt ábrázolva. A ’Hooked’ aranylemez lett, de a ’92-es folytatás, a ’Psycho City’ már kevésbé tudta eladni magát, ami miatt az E.M.I.szerződést bontott a csapattal, kiadva búcsúzóul a ’Best of Great White’ összeállítást ’93-ban.
Az 1994-es ’Sail Away’-t a Zoo karolta fel, míg a ’96-os ’Let It Rock’-ot az Imago kiadó fémjelezte. 1999-ben a Cleopatra kiadóval kedvenc együttesüknek tisztelegtek egy élő feldolgozásalbummal, ami a ’Great Zeppelin: A Tributeto Led Zeppelin’ nevet viselte. Még ugyanebben az évben elkészült a ’Can’t Get There from Here (Portrait)’, ami ízelítőt adott a rajongóknak Russel új dalszerzői hozzáállásáról, az énekes ugyanis összeállt régi barátjával, Jack Blades-szel, aki egykor a Night Ranger tagja volt. A 2002-es, szintén a Cleopatra által kiadott ’Recover’ még egy adag feldolgozást tartalmazott, de ezúttal meglepő választásokkal találkoztak a rajongók; többek között a Cult együttes ’Love Removal Machine’, és az X ’Burning House of Love’ kapott különleges Great White bánásmódot.
A Great White lassan kikerült a rivaldafényből, de egycsapásra vissza is tértek oda, mikor 2003. február 20-án egy Rhode islandi klubban az együttes által használt pirotechnika miatt tűz ütött ki, melyben 100 ember vesztette életét, többek között a csapat gitárosa, Ty Longley is. A ’Recover’ újra kiadása 2004-ben igencsak felhívta magára a média figyelmét, mikor a Horizon kiadó átkeresztelte az albumot az immár morbid hangzású ’Burning House of Love’-ra („a szerelem égő háza”). A tűzzel kapcsolatos peres ügyek 2006-ig húzódtak el, mivel nagyon sokáig keresték a pirotechnikáért felelős személyt. Az együttes az év hátralévő részét turnézással töltötte. Javarészt jótékonysági koncerteket adtak, hogy megsegítsék a tűz áldozatait. 2007 elején a Great White fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte a nyugati parton sugárzott tévéműsorokban, amiket egyben összekötöttek az akkortájt kiadott albumuk promóciójával is; ez volt a ’VH1 Classic Presents: Metal Mania – Stripped, Vol 3’. A rá következő nyáron megjelent legfrissebb stúdió-albumuk, a ’Back to the Rhythm’ is.
