Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ian Anderson

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1962

További képek

Biográfia: 

Dr. Ian Scott Anderson (született: 1947. augusztus 10., Dunfermline) skót énekes, dalszerző, gitáros, fuvolás. Főként a Jethro Tull rockzenekar frontembereként ismert.

Ian Anderson egy szállodaigazgató fiaként született. Gyermekkora egy részét Edinburgh-ban töltötte, ez művészileg meghatározó élmény volt számára. 1959-ben családja az északnyugat-angliai Blackpoolba költözött, ahol középfokú tanulmányait végezte, majd szépművészetet tanult. Sok művében utal erre a időszakra, a kalandos felnőtté válásra.

Korai karrier

Tizenévesen Ian eladói munkát vállalt a Lewis' áruházban Blackpoolban, majd egy újságosstandnál dolgozott. Később azt nyilatkozta, hogy az ebédszünetekben olvasott Melody Maker és New Musical Express című folyóiratok adták az inspirációt neki a zenéléshez.

1963-ban megalakította a The Blades zenekart iskolai barátaival: Barrimore Barlow (dob), John Evan (billentyűk), Jeffrey Hammond (basszusgitár) és Michael Stephens (gitár). Soul és blues zenét játszottak, Anderson énekelt és szájhamonikázott. A banda 1965-ben John Evan Band-re változtatta nevét, és új tagok szálltak be. Hamarosan feloszlottak, mikor Anderson Lutonba költözött, ahol megismerkedett a McGregor's Engine dobosával, Clive Bunkerrel és egyik énekesével, Mick Abrahamsszel. Barátja, John Evan révén találkozott Glenn Cornick basszusgitárossal is, ezután megszületett a ma is aktív Jethro Tull első felállása.

Anderson ekkor feladta elektromos gitárosi ambícióit, ahogy ő maga mondja a ’’Live at the Isle of Wight’’ című video bevezetőjében, ezt az energiát a fuvolázásba fektette, minek következtében néhány hét gyakorlás után már elég jól tudott játszani rock és blues stílusban. Azonban gitártudása sem veszett kárba: akusztikus gitáron folytatta, ezzel azon kevés zenész egyike lett, akik a műanyaghúros gitárt dallam-, de még inkább ritmushangszerként használják. Karrierje beindultával szaxofonon, mandolinon, szintetizátoron és egyéb hangszereken is megtanult.

A híres fél lábon való fuvolázása egy véletlennek köszönhetően alakult ki. Ahogy az Isle of Wight videóban elmondja, eredetileg az egyensúly kedvéért állt fél lábra harmonikával kezében, a mikrofonállványba kapaszkodva. Egy Marquee Club-beli fellépés kapcsán egy újságíró azt írta – rosszul – , hogy fél lábon fuvolázik. Ian úgy gondolta, megpróbálja a színpadon bemutatni ezt, habár voltak vele gondjai. A Rock and Roll Circus című fimben is láthatjuk kezdeti próbálkozásait a Song for Jeffrey című dal előadása közben. Idősebb korában meglepetten vette észre a fuvolás istenségek tanulmányozása közben, hogy többek közt Krishna és Kokopelli is fél lábon állva van ábrázolva, miközben fuvolázik.

Anderson karrierjének legjellegzetesebb mintája egy nagyon egyedi színpadi stílus. Rendszerint a brit folklórból merít, de egyes előadásokon középkori udvari bolondként, vándorénekesként, angol avagy skót földesúrként, esetleg űrhajósként, kalózként, vagy hajléktalanként jelenik meg. Sokszor nem hiányzik előadásaiból saját maga parodizálása sem.

Autodidakta módon tanult fuvolázni, egyedi stílusára – melynek jellegzetessége a morgás, horkolás, zümmögés és ének úgy, hogy a fuvolát közben a szája elé tartja – nagy hatással volt az amerikai jazz-zenész, Roland Kirk. 2003-ban megalkotta a Griminelli's Lament című dalt barátja, az olasz fuvolás Andrea Griminelli tiszteletére. A '90-es években kezdett játszani bambuszfuvolán. A fuvolán kívül sok egyéb hangszeren is játszik, például elektromos gitáron, basszusgitáron, buzukin, balalajkán, szaxofonon, harmonikán, és többféle sípon.

Repertoárjában szerepel néhány dal, amiben minden hagszeren ő maga játszik, és még az utómunkálatok is Ian keze munkáját dicsérik. Egy korai ilyen próbálkozás volt az 1971-es Aqualung albumon található Locomotive Breath, mely a mai napig az egyik legnépszerűbb Jethro Tull-dal, több feldolgozása is született, például instrumentális, illetve nagyzenekari verzió. Érdekesség, hogy az 1980-ban kiadott A album eredetileg Ian Anderson szólóalbuma volt (a címe is a művész vezetéknevére utal), viszont a kiadó javaslatára – a várhatóan nagyobb eladás miatt – a Jethro Tull neve alatt jelent meg.

Zenéje több stílus jegyeit viseli magán, mint a folk, jazz, blues, rock, pop (ez a sokoldalúság egyértelműen látszik a Jehtro Tull honlap diszkográfia szekciójában, ahol nem kronológiai sorrendben, hanem stílusonként csoportosítva találhatók meg a lemezek).

Dalszövegei összetettek, gyakran társadalmi és vallási kritikát is megfogalmaznak. Egyik legjellemzőbb példa erre az 1972-es Thick As a Brick című konceptalbum, mely egy időben a bíráló szövegei miatt tiltólistán is szerepelt. Egyéb különlegessége ennek a lemeznek, hogy a szöveg megírásában segédkezett az akkor nyolc éves Gerald Bostock. Anderson sok dalba sző bele népi és mitológiai vonatkozásokat. Az elmúlt évtizedben keletkezett szövegek közül több a mindennapi élet egy-egy képét mutatja be.

Ian Anderson az üzleti életben is sikeres, negyvenhárom lazacfarm tulajdonosa. Az általa irányított Strathaird konszernnek a Skye szigeten vannak birtokai.

1970-ben elvette feleségül a fotós Jennie Frankset, majd 1974-ben elváltak. A hölgy írta az azóta legendássá vált Aqualung dal szövegének nagy részét.

1976-ban Ian házasságot kötött Shone Learoyddal, akivel Buckinghamshire-be költöztek egy 16. századi farmházba. Jelenleg [Wiltshire]-ben élnek. Két gyermekük van: James, aki apja után a zeneiparban, és Gael, aki a filmszakmában tevékenykedik.

Videók

  • Ian Anderson - Thick As A Brick
  • Ian Anderson - Wondering Aloud
  • Ian Anderson - Mother Goose
  • Ian Anderson - Boris Dancing