A Jefferson Airplane pályafutása 1965. Augusztus 13-án, a Matrix éjszakai bárban, San Fransiscoban kezdődött, a következő felállással: Signe Anderson – ének; Marty Balin – ének; Paul Kantner – ének/ritmusgitár; Jorma Kaukonen – szólógitár. Két hónappal később egy basszusgitáros és egy dobos csatlakozik a bandához, Jack Casady és Skip Spence személyében. Első albumukat – Takes Off – ebben a felállásban rögzítik.
1966 júniusában a doboknál változás történik: Skip Spence helyére Spencer Dryden ül. Ugyanebben az évben, októberben, a banda egy énekesnőcserét is végrehajt, Grace Slick vátja Signe Andersont. Grace Slick, állítom, Janis Joplin mellett a múlt század legjobb énekesnője (lent részletesen). Az együttes jelmondata ekkoriban alakul ki: "Jefferson Airplane Loves You".
1967-ben megjelenik a Surrealistic Pillow, az album, amivel a banda igazán bevágódik a köztudatba. Grace Slick még előző együttesében volt, mikor írt két dalt, amit hozott magával az Airplane-be. A két dal, ami felváltva vezette a slágerlistákat, a Somebody To Love, és a White Rabbit. Előbbi vadabb, durvább hangvételű szám, Grace felejthetetlen hangjával, ami engem úgy le tud kötni, hogy utána fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Utóbbi egy bizarr kábítószeres hatás alatt tett utazás, aminek inspirálója az Aliz csodaországban c. mese.
Ebben az évben történik a csapat első tv-szereplése is, a CBS-TV-ben, illetve ott vannak a monterey-i fesztiválon is Év végén megjelenik az After Bathing At Baxter's album, ami személyes kedvencem. Ebben az albumban nagyon elkapták a pszichedelikus hangzást, megemlítem a szerintem legnagyobb zenéket innen: a folkos hangzású The Ballad Of You & Me & Pooneil, a szerelmes ballada Martha, a vidáman gúnyos Young Girl Sunday Blues, az egyszerre bánatos és élettel teli Won't You Try/Saturday Afternoon, az óriási hangterjedelmet igénylő Two Heads, ami Grace Slick szerzeménye, és felejthetetlenül énekli, egyik legnagyobb kedvencem ez a szám.
Az 1968-as év is sikeres az Airplane számára. Jack Casady közreműködik Jimi Hendrix egyik felvételén, később a banda együtt koncertezik A The Doors-szal. Nyáron részt vesznek a newporti fesztiválon, majd év végén megjelentetik a Crown of Creation-t ami rövid időn belül aranylemez lesz.
1969 a béke és a vég éve, az egész hippitársadalom számára. Februárban megjelenik a Bless It's Pointed Little Head, élőfelvételekből álló album. Augusztus elején az Atlantic Cityben tartott, míg augusztus közepén a woodstocki fesztiválon vesznek részt. Woodstockban több mint félmillió ember előtt adnak koncertet a második napon, vasárnap kora reggel, a The Who után. Egy fesztiválozó így számol be a White Rabbit c. nótáról: „...és érezni lehetett, ahogy a felpörgött halucináló fesziválozók egy emberként vadásztak a nyúlra, és mentek Alice-t megkérdezni, hogy mi az ábra. Grace Slick csodálatos!”. A fesztiválon előadott dalok listája: The Other Side Of This Life, Plastic Fantastic Lover, Volunteers, Saturday Afternoon / Won't You Try, Eskimo Blue Day, Uncle Sam's Blues, Somebody To Love, White Rabbit. Novemberben megjelenik a Volunteers, ezt az albumot nem szeretem, nekem nagyon egyformának tűnnek rajta a számok. Maga a Volunteers c. szám viszont kedvenceim közé tartozik (a Forrest Gump egyik filmzenéje). Decemberben az Airplane is részt vett a tragikus kimenetelű altamonti fesztiválon. A rendezvényre jellemző, hogy egy szám közepén Marty Balint az egyik ittas biztonsági őr megtámadta, majd ledobta a színpadról.
1970 elején távozik a bandából Spencer Dryden, helyére Joey Covington kerül. Májusban letartóztatják Balint drogbirtoklásért, de a jó ügyvédeknek hála, 2 hónap leforgása alatt kihozzák. Nyáron Angliában koncerteznek a Led Zeppelinnel. Novemberben megjelenik a The Worst Of Jefferson Airplane, aminek csalóka neve van; az addig megjelent hat album legjobb dalai szerepelnek rajta. Az év végére Grace terhessége miatt ellehetetlenül az, hogy az Airplane élő koncerteket adjon, ezért Casady és Kaukonen alapít egy alkalmi együttest Hot Tuna néven, aminek később két albuma meg is jelenik.
1971 januárjában megszületik Grace Slick és Paul Kantner kislánya, China Kantner. Áprilisban Marty Balin elhagyja a bandát. Ezt követően nem sokkal Grace összetöri autóját, szerencsére olyan szinten ússza meg a balesetet, hogy folytatni tudják az album munkálatait. Az év közepén az Airplane saját kiadót alapít. Első kiadványuk a Bark c. album.
1972 áprilisában Joey Convington helyére John Barbata érkezik a dobokhoz. Júliusban megjelenik a Long John Silver. Augusztusban egy fellépésen a rendőröknek kell elvezetni a csapat menedzserét és Paul Kantnert, mert összeverekednek egymással. Az őket szétválasztani próbáló Grace Slicket is beviszik a rendőrök.
1973-ban megjelenik egy élő album, Thirty Seconds Over Winterland címmel, majd nem sokkal később a banda feloszlik, és Jefferson Starship néven újjáalakul.
Kábé itt véget is ér a Jefferson Airplane, legalábbis ezen a néven, mindjárt folytatom is a Starshippel, de előtte még essen pár szó a későbbi Airplane produkciókról. 1987-ben megjelenik a 2400 Fulton Street: An Anthology c. album, majd 1992-ben a három lemezes, csúcsminőségű Jefferson Airplane Loves You. Ezt így tudtam egészen 2005. 06. 17-ig, amikor is kezembe akadt egy 1989-es évjáratú Airplane album, aminek az volt a címe, hogy Jefferson Airplane. Azon melegében megvettem persze, és rohantam meghallgatni. Elég lightos zenék vannak rajta, dominál Grace zongorajátéka, pár Kantner és Balin szerzemény a békéről és a szolidaritásról, egy Slick szerzemény a szabadságról, néhány feldolgozás aztán kifújt. Erőtlen próbálkozás.
1996-ban az együttes bekerült a Rock & Roll Hall of Fame-be.
