Bejelentkezés

x
Search & Filters

Jimmy Page

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1957

További képek

Biográfia: 

James Patrick York Page (Heston, Middlesex, Anglia, 1944. január 9. – ) ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa.
Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint.

2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosa között ő a 9. helyet foglalja el. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el. 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján. Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a The Yardbirds tagjaként, másodszor a Led Zeppelin tagjaként.

Korai évek

James Patrick York Page 1944. január 9-én született Hestonban (Middlessex). Édesapja egy northamptoni ipari üzem személyzetis munkatársa, édesanyja orvosi asszisztens volt. A házaspár egyetlen gyermeke első 10 éve jelentős részét meglehetős elszigeteltségben töltötte nagybátyja vidéki farmján Northamptonshire-ben. A családi emlékezet szerint leginkább bélyeget gyűjtött vagy körbefutotta a ház körüli területet. Nyolc éves volt, iskolába kezdett járni, amikor a család elköltözött Epsomba (Surrey). Beleszeretett az antik művészetekbe, a régiségekbe, amikor szülei - társadalmi kapcsolataikat ápolva - körbecipelték a megyében, s így megismerkedett a tehetős angol középosztály életével, környezetével. Tizenhárom éves volt, amikor az életét meghatározó élmények érték. Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni. Jimmy Page a rock and roll bűvkörébe került. Egy Presley dal, a „Baby Let's Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Grazioso-n.

Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitározást tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitár-tanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page)."

Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC "Talent Quest" elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Page otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt. 1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülő korától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni. Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, és ő elfogadta azt. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan's Crusaders-ben Page Anglia egyik legismertebb gitárosává vált.

Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyannyira komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben és otthagyta a Crusaderst is (utóda egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moody-val és a gitáros Anthony "Top" Tophammel, aki még abban az évben (1963.) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül blues-gitározott a Crawdaddy-klubban. Gitározott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában 6 héten át vezette a listát és további 7 héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: "Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!" Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán Jimmy Page 18 hónapnyi főiskola után session-zenész lett Londonban.

Az elkövetkező 3 évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivan-nel, John Paul Jones-szal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P.J. Proby, a Herman's Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones és Joe Cocker, John Mayal és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ron Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene! Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Stars-ban, a Carter Lewis and the Southernes-ben és a Mickey Finn-ben.

A Yardbirdsben

A Yardbirds 1966-os oxfordi koncertje olyan gyengén sikerült, hogy Paul Samwell-Smith otthagyta a zenekart. Page felajánlotta, hogy beszáll basszusozni, amíg egy állandó tagot nem találnak. Mindenki kérte, hogy maradjon, és két hónapig basszusozott, míg Dreja támogatta gitárjával Becket. Végül Dreja vette át a basszust, Page pedig szólógitárra váltott. Így alakult ki a Yardbirds kétgitáros felállása. Page először akkor vette át a vezetést, amikor 1966 augusztusában egy amerikai turné során Beck nem tudott játszani a San Francisco-i Carousel Ballroomban tartott bulin.

Azonban a zenekaron belül egyre nőtt a feszültség. Page és Beck egójának versengése konfliktusba torkollott. A Yardbirds bekerült az első ligába, együtt játszottak a Rolling Stones-szal, Ike és Tina Turnerrel egy angliai turnén. Jeff Beck nem bírta a tempót és kiborult. Page így emlékezett vissza: Bementem, és láttam, hogy Beck a feje fölött tartja a gitárját, és éppen készül Keith Relf fejéhez vágni, végül azonban a földhöz csapta, és így szólt: Miért akartátok, hogy ezt tegyem? . Később Beck ismét kiszállt turné közben, de két nappal később Page megtalálta Becket a los angelesi Whisky a Go Go klubban. Beck bocsánatot kért, de ahelyett, hogy visszavették volna, kirúgták. A kétgitáros Yardbirds szerepelt a Nagyítás című filmben, melyben Beck nekivágta gitárját az erősítőnek. Az utolsó Yardbirds lemez Little Games címmel jelent meg, csalódást okozva a rajongóknak. A lemez felvételei közben Page ismét találkozott John Paul Jonesszal (korábban a Happenings Ten Years Time Ago kislemezen dolgoztak együtt, de a Donovan-nal való közös munkán is kereszteződtek útjaik). Jimmy Page ez időtájt Jeff Becktől kapott Fender Telecastert használt. Page a Yardbirds repertoárba beiktatta a White Summer című szólódarabját, valamint az I'm Confused alatt hegedűvonóval játszott és wah-wah pedált használt. Kiállásával és játékával megteremtette a brit rockgitáros prototípusát. A koncerteken mindig teljes hangerőn játszott.
1968-ban a Yardbirds feloszlott, Jimmy Page pedig megalapította a New Yardbirds-öt, melyből a Led Zeppelin lett.

A Led Zeppelin-ben

Page produceri tapasztalatait a Led Zeppelinben is kamatoztatta. Feltalálta a hátulról jövő visszhang újítását. Megfordította a szalagot, felvette a visszhangot, és aztán visszajátszotta ismét normál irányban, így a visszhang megelőzte az eredeti jelet. E technika eredménye hallható a You Shook Me végén. Page a Zeppelin első amerikai turnéján, rosszul lett a hongkongi influenzától. De úgy gondolta, hogy a shownak folytatódnia kell, és csaknem 40 fokos lázzal játszott. Pamela Des Barres így nyilatkozott Jimmy Page-ről: Page rózsaszín bársonyruhát viselt, ében fürtjei izzadtan csüngtek, és beborították az arcát, amint olyan gitárfutamokat nyomott le, amik újraértelmezték a rock 'n' rollt. Amikor arról faggatták, hogy mitől van a bandának ilyen különleges hangja, azt felelte, hogy a Telecasterének pick-up váltó kapcsolóját egy köztes pozícióba állítsa, és ezzel egy kevert hangszínt tud megszólaltatni. A Fender később beillesztette ezt az átalakítást a Telecaster későbbi változataiba. Page felszerelése ekkortájt minimális volt: a pszichedelikusan festett Telecaster, egy Harmony akusztikus gitár, egy készlet Rickenbacker, egy Danelectro valamint néhány erősítő, főleg Voxok és Fenderek.

1969-ben váltott át, egy ötvenes évek végéről származó Gibson Les Paulra mely később a védjegye lett. Ezidőtájt kezdett 100 wattos Marshall erősítőket használni, főleg John Bonham hangos dobolása miatt. Ugyancsak ezidőben kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy Page a sátánnal cimborál. Page szívesen gyüjtötte Aleister Crowley műalkotásait, és felkutatta Crowley feltételezett elátkozott udvarházát is, a skóciai Loch Ness-tó partján. Pamela Des Barres így nyilatkozott: Azt hiszem Jimmy nagyon belemászott a fekete mágiába, és valószínűleg számos rituálét is végzett, gyertyákkal, denevér vérével, mindennel. A sajtó ezeket a pletykákat egyre inkább felkapta, de csak Page és a Zeppelin hírnevét növelték. 26.-ik születésnapját a Royal Albert Hall-beli Led Zeppelin koncerten ünnepelte meg. A színfalak mögött itt ismerkedett meg új barátnőjével, Charlotte Martin francia modellel, akit végül feleségül vett, és egy Scarlett nevű kislányuk is született. Miközben a banda uton volt Kanadába, Page Gibson Black Beauty Les Paulja eltűnt, a repülőtéri teherszállítóról. Ritkán vitte magával turnéra, de a dolgok olyan jól mentek, hogy úgy döntött, a jövőben használni fogja. Page ekkortájt vette meg a Boleskine majort, Aleister Crowley házát, a Loch Ness-tó partján. A házzal kapcsolatban legendák keringtek, egy lefejezett emberről, aki a házban kísért. Page így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: Nem imádom az ördögöt, de érdekel a mágia. Page sátánista festményeket készíttetett, a hely félelmetes és szörnyű lett, bár Page valószínűleg nem gondolta annak. Crowley mondása a "Tedd, ami akaratod" a Led Zeppelin hármas borítójának lefutó sávjában szerepelt, míg a másodikon pedig a folytatás állt: "Úgy legyen". Page titokban rá tudta tetetni valakivel a stúdióban.

1970-ben visszatért Bron-Y-Aur-ba. A Led Zeppelin IV. borítóján Page szimbóluma a Zoso, melynek állítólag, baljós, titkos jelentése volt. Page csak annyit mondott róla, hogy "a megidézésről vagy a megidézettségről" szól. Mások szívesebben értelmezték úgy, hogy Z Zeuszt jelenti, aki a germán kultúrában Thorral egyenértékű. A germán népek úgy képzelték, hogy a villámlást Thor kalapácsa okozza. Ezt szimbolizálták Page mennydörgő riffjeivel. Ez időtájt Page beruházott, egy rendelésre készült Gibson kétnyakú gitárba, hogy előadhassa a Stairway to Heavent. A cseresznyepiros Gibson ES 1275 többfunkciós típus volt: a 12 húros nyak méltóságteljes harang-hangokat adott a kísérethez, a 6 húros tömör, szikár hangzása pedig inkább a szólóknál érvényesült. Mindkét nyaknak volt külön hangszín-és hangerő-szabályozója, de csak egy pick-up kapcsolója. A nyakválasztó kapcsoló lehetővé tette, hogy a két nyakon együtt és külön is lehessen játszani. Page olykor bekapcsolva hagyta a 12 húros nyakat, amíg az lecsengett, s így az aláfestette a 6 húros nyakon játszott szólóját.

Page 1972-ben ismerkedett meg Lori Maddox-szal, a 14 éves modellel. 1973-ban kaliforniai turné során Page-nek megsérült a keze és a csuklója. Fájdalmát Kodein-tablettákkal és Jack Daniel's whisky-vel enyhítette.

1975-ben becsípte bal kezének egyik ujját, egy vonatajtóba Angliában, eltörte egy ujjpercét, és ezért kénytelen volt három ujjal játszani. A Dazed and Confused-ot ezért ki kellett venni a programból az első koncerten. 1976-ban Kenneth Angernek zenét írt annak Lucifer ébredése című filmjéhez. 1977-re drogproblémái súlyosbodtak, a turnén bezárkózott, a szállodai szobákba, és rádiót hallgatott. A koncerteken is gyenge formát mutatott. Olyan hírek röppentek fel, hogy a banda magával vitt egy helyi rock 'n' roll doktort, hogy gondját viselje a gitárhősnek. A 70-es évek végére gitárhősi státuszát egyre inkább átvették az olyan újabb muzsikusok, mint például Eddie Van Halen, Michael Schenker, stb. Az 1979-es knebworth fesztiválon újra csúcsformát mutatott a Led Zeppelin, ami az 1980-as európai bulikra is megmaradt, de a lendületet megszakította John Bonham halála.

A Led Zeppelin után

A Zepp után 1982-ben megírta a Bosszúvágy 2 című film zenéjét, majd 1984-ben létrehozta a Honeydrippers projectet. Szerepelt a Whatever Happened to Jugula? lemezen, de számos vendégeskedés mellett létrehozta a The Firm-et is. A többiek: Paul Rodgers-ének (ex-Free és Bad Company), Tony Franklin-basszer (ex-Blue Murder,ex-Whitesnake, stb) és Chris Slade-dob(ex-Uriah Heep, AC/DC, Asia, stb..). Ezután még számos lemezen is szerepelt, nagy feltűnést azonban a David Coverdale-lel közös lemeze okozta 1993-ban. A 90-es években többször is összeállt Robert Plant-tel (No Quarter, Walking into Clarksdale). Egy koncertlemezt is készített 2000-ben a Black Crowes tagjaival, 2006-ban pedig a Last Man Standing albumon is szerepelt.(Jerry Lee Lewis). A 2007-es Led Zeppelin koncertet is ő szorgalmazta, de ő egy egész turnét is elvállalna.

Stílusa

A Led Zeppelinnel készült felvételei a legtöbb rockgitárosra hatással voltak, a 70-es évektől napjainkig. Riffjeivel megadta a kezdő lökést a heavy metalnak. A színpadon rátermett előadóként viselkedett, néha bizarr zajokat csalva elő hangszeréből, egy hegedűvonó segítségével, közben Echoplex pedáljával vadítva meg a hangot. Az ötletet David McCallum, a The Man From Uncle tvsorozat főhősének apja adta. Azt kérte Page-től, hogy vonóval szólaltassa meg az elektromos gitárt. Page-et felizgatta az ötlet és kísérletezni kezdett. Kitalálta, hogy egy jó adag gyantát tesz a vonóra, hogy ragadjon a húrokhoz és rezegjen. A Zepp-ben határozott dallamérzékével, könnyed stílusával, és súlyos riffjeivel a korszak legnagyobb gitárhőse lett. De lélegzetelállítóan finom részeket is nagyszerűen pengetett. Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk(észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Bár jobban illene a 80-as évek villámkezű gitárosaira, ennek ellenére ő érdemelte ki a gitár Paganinije címet, mely a 70-es években megállta a helyét vele kapcsolatban. Bár mai szemmel felületes szólógitárosnak tűnhet, de minden dallamában jelen van az a "feeling" és átütő erő, ami többet tesz hozzá a dalhoz, mintha klinikaira polírozottan játszana. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, melyre jó példa az, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.

Több mint 1500 gitár "fordult" meg a kezei között, de a Gibson cég jóvoltából Jimmy Page signature is kapható, többek közt a The Song Remains the Same című filmben használt Gibson Les Paul másolata is.
 

Videók

  • Jimmy Page - Stairway to Heaven
  • Jimmy Page - Domino