A zenekart Árva Zsolt (Todd), Veres László (Laczó) és Szilágyi Kristóf (Kri) alakította 2001 tarajkonyítóan dögmeleg, utcán tengetett nyarán. A kezdeti puritán körülmények – Ikarus pedállal hajtott boroskanna, mint lábdob és WC deszka testű „Temesvári Hangágyú”, mint jazz bass, illetve a 24 wattos Ibanez gitárerősítő módszeres túlhajtása- után, hamar formába öntettek a világmegváltást célzó dalok. A „Pizzáskocsi” igaz történeten alapuló agymenésében egy pizzaárus autónak álcázott lehallgató-egységben bénázó idióták kerülnek a középpontba, míg a „Végzetes Végletekben” az álmodozó kisgyerekből megtört, karosszékébe süppedt diktátor története jelenítődik meg. Todd elfúló hangon énekli ki magából a globalizáció romjai között élő emberek tragikus történetét az „Egyséta” című dalban.

2002-ben eljön a vérfrissítés ideje, Todd helyére Limpek Zoltán (Cigi) érkezik a Krumplic(z)ukor hajójának fedélzetére és veszi át a négyhúros melódiák darálását, vajszínű Squierén. Megjelenik a limpeksála, a jó magyar ornamentika módjára tekergő basszusjáték, a kor követelményeinek megfelelően szép, csattogós hangzással (színesfémhulladékot szállító platós IFA pattogása a földúton). A dalok zenei- és szövegvilága bonyolultabbá, összetettebbé válik. 2003-ban a koffein túladagolástól paranoiássá váló zenekar időburokba zárt nekropoliszról énekel „Gőzfürdő” c. számában, melynek zenei kiteljesedéséhez új megoldások után kellett nézniük; Oravecz Zsolt (Tidzsi) lepi meg a zenekart érkezésével. Az eredetileg autóberregés és madárcsicsergés effekt nyomkodására szerződtetett vérbeli klasszikus zenész a zenekar állandó tagjává lépett elő és a szintetizátor (Casio PT480) az együttes nélkülözhetetlen hangszerévé vált. „A Csillagközi álláspont”-ban Limpek a Challenger 2-re invitálja a túlzsúfolt Föld tapló lakóit, hogy más bolygókon tapasztalják meg az élet apró –savas eső, 180 fok- örömeit, míg a „Cseréptörés”-ben Laczó sikoltja világgá a kiárusított, dicsőnek indult eszmék bukása felett érzett fájdalmát. Ebben az időszakban emelődik be a ’z’ betű a zenekar nevébe a tradíciók iránt érzett tisztelet megkérdőjelezhetetlen kinyilatkozásaként. Megszületik a sokak által kedvelt „Bulizik a Balkán” c. szám, melyez Zoran Djindić szerb miniszterelnök meggyilkolása ihletett. A dalban Laczó dobolás helyett gitározik, Kri pedig elkántálja a Zvezdan Jovanović által elkövetett rémtettet és a térség tragédiáját.

Sor kerül az első koncertre is, a debütálás sikeresnek mondható. Laczó munkavédelmi sisakban bemutatott, lábcinkifordítós áriája és a zenekar slendrián megjelenése szerethetőnek bizonyult. Innentől egyenes út vezet a 2006-os Kopszkore lemezig (Kopsz: retek, kosz, szennyeződés, galiba; kore=core: mag , mint a hardcore-ban.) egy apróbb megszakítással, mikor is 2003 nyarán az addig rögzített számok egy jól megfőtt merevlemezről teljes létszámmal az éterbe távoznak. A 100%-ig házilag rögzített őrület aprólékos munkával készült rengeteg zörejjel, effekttel, gitársávval, 30 éve elavult Beag mikrofonokkal. Bár a hangzás néhol Észak-Koreát idézi, a mű fontos szerepet tölt be a zenekar életében. Kialakult a banda különös stílusa, saját kis világa, amely szokatlan számszerkezetekben, váratlan megoldásokban és változatos szövegvilágban fejeződik ki.

A 2010-es, Dobos Gergő (Tonyó – ex-Keserű Giliszta, ex-Csók és Könny, jelenleg Ozone Mama: basszgitár) hangmérnöksége alatt született Holoszkóp c. lemez a Kopszkore logikus folytatása, immár remek hangzással és sokkal jobb zenei játékkal kivitelezve. Az album egy szürreális világba kalauzol minket, melyben a tébolydából kiszabadulók megalapítják a Legújabb kort. A közülük kiemelkedő vezető egy titokzatos, holoszkóp nevű szerkezet segítségével, akaratán kívül a bolygó népeinek élére áll. Tanulságos történet, 35 percben, pár akkordos, szemtelen gitárokkal, trafó hangon dübörgő basszussal, vészjósló szintetizátordallamokkal, kolomppal szerelt dobbal, éteren túli énekkel elmesélve.
2012 végén jelent meg a zenekar "Szamária" cz. harmadik lemeze. A 10 számos lemez az előzőhöz hasonlóan Törökbálinton készült az Absolute Moon stúdióban Szűcs Tamás és Tonyó közreműködésével. Az album hangzása, valamint dalok kiforrottabbak, a banda zeneileg és szövegileg is több energiát fektettett ezek megírásába, ami az eredményen hallatszódik is. A Holoszkóppal ellentétben itt nincs konkrét történet, viszont a dalok egységet mutatnak, mivel azok központi témája a mérhetetlen emberi hülyeség, közöny és elidegenedés. A fejlődés egyértelmű, a zenekar tovább szeli az emberi lelkek viharos vizeit és a középszerűség potyautasaitól már réges-régen megszabadulva hajózik tovább az ismeretlenbe.