A Linkin Park egy nu metal/rap rock együttes Los Angelesből. Megalakulásuk óta több mint 50 millió albumot adtak el és két Grammy-díjat nyertek. A 2000-ben megjelent debütáló, Hybrid Theory című albumból világszerte több mint 24 millió példányt adtak el, amiért az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA) az album 2005-ben gyémántlemez minősítést kapott. Következő albumuk, a Meteora tovább növelte a csapat népszerűségét és 2003-ban a Billboard 200-as album toplistájának élére került. Az első két album rádióbarát megszólalású nu metal/rap rock stílusa után a 2007-es Minutes to Midnight lemezük komolyabb hangvételű lett, de újra első helyezést ért el a Billboard lemezeladási listáján.
Korai évek 1996-1999
A Linkin Parkot három középiskolás barát alapította: Mike Shinoda, Brad Delson és Rob Bourdon. A középiskola után, a fiúk nagyobb hangsúlyt fektettek a zenére, csatlakozott Joe Hahn, Dave "Phoenix" Farrell, Mark Wakefield. Az együttes a Xero nevet kapta. 1996-ban Shinoda saját otthoni stúdiójában készítették el demófelvételüket, mely négy számot tartalmazott, de nem sikerült kiadót találniuk. A sikertelenség és a haladás hiánya arra késztette Mark Wakefield-et, az akkori énekest, hogy elhagyja az együttest. Később Farrel is kilépett volna, hogy a Tasty Snax-szel és más bandákkal turnézzon tovább.
Miután a Xero számottevő időt elpazarolt Wakefield utódjának keresése miatt, felvette az új énekest Chester Bennington-t, akit Jeff Blue, a Zomba Music alelnöke szervezett be az együttesbe 1999 márciusában. Ezután felvették a Hybrid Theory nevet, mert a Xero foglalt volt. A Bennington és Shinoda által kevert ének, illetve rap segített újraéleszteni az együttest, s arra ösztönözte őket, hogy dolgozzanak egy új anyagon (lemezen vagy demón). 1999-ben az együttes kiadta az újabb demóját, a Hybrid Theory EP-t. A Linkin Park ,,reneszánszának" tetőpontja az volt, amikor ismét nevet változttattak (ugyanabból az okból mint először), Hybrid Theory-ról Linkin Parkra, a Santa Monica-i Lincoln Park előtt tisztelegve. Ezek a változtatások ellenére, az együttesnek igyekezni kellett a lemezszerződésért. Miután megint elutasították őket a nagyobb lemezkiadók, a Linkin Park újra Jeff Blue-hoz fordult segítségért. Warner Bros. Records után, Jeff Blue (ekkor már a Warner Bros. Records alelnöke) felülvizsgáltatta az ügyet, és sikerült aláíratni egy lemezszerződést a fiúknak 1999-ben. Utána a Warner Bros. Records oldalán, az együttes kiadta az áttörő albumát a Hybrid Theory-t.
Meteora (2002–2004)
A Hybrid Theory és a Reanimation sikere után, a Linkin Park jelentős időt töltött el koncertezéssel az USA- ban. Az együttes elkezdett dolgozni egy új lemezen, pedig szoros volt az időbeosztásuk, a turné buszukon ezzel töltötték a kevés szabadidejüket. A Linkin Park nyilvánosan bejelentette 2002 decemberében, hogy készül az új album. Az új munkájukat a görögországi Meteórák ihlették, melyek olyan kolostorok, amelyeket magas sziklák tetejére építettek, és ezekről is nevezték el az új albumot. A Meteora stílusa nu-metal és rapcore keveréke, új effektekkel, beleértve a shakuhachi-t (japán fuvola, mely bambuszból készül), és más eszközöket is. A Linkin Park második albuma 2003. március 25-én debütált, és azonnal ismert lett az egész világon, 1. lett az USA-ban és Nagy Britanniában, 2. pedig Ausztráliában.
Több mint 800 000 db-ot adtak el megjelenést követő héten, és akkor a Meteora kapta a legtöbb eladott album címet a Billboard Charts-on. Ehhez az albumhoz is készültek klipek, mint például a „Somewhere I Belong”, „Breaking The Habit”, „Faint”, „Numb” és a „From The Inside”, melyek jelentős rádiós figyelmet kaptak. 2003 októberében majdnem 3 000 000 példányt adtak el világszerte.
Az album sikere megengedte a Linkin Park-nak, hogy szervezzen egy újabb Projekt Revolution-t , mely feltűntek új előadók, mint például Mudvayne, Blindside és Xzibit. Ráadásul a Metallica meghívta a Linkin Parkot, hogy játsszanak a „ Summer Sanitarium Tour 2003” –on, melyen részt vettek még olyan ismert együttesek, mint például a Limp Bizkit, Mudvayne és Deftones. Az együttes kiadott egy albumot, s egy DVD-t,, a „Live in Texas”-t, mely zene és videó anyagokat tartalmazott a texasi koncertekről. 2004 elején a Linkin Park elkezdett egy világ körüli turnét, („Meteora World Tour”), egyéb együttesekkel, mint például P.O.D., Hoobastank és Story of The Year.
A Meteora elért az együttesnek sokszoros kitüntetéseket és becsületet. A Linkin Park megnyerte az MTV „Best Rock Video” díját (legjobb rock videó, „Somwhere I Belong”), és a „Viewers Choice” díját is (közönség díj, „Breaking The Habit”). A Linkin Park 2004-ben megnyert még a „Radio Music Awards” díjak közül kettőt, „Az év együttese” és „Az év dala” (Numb) kitüntetéseket is. Bár a Meteora közelében sem volt a Hybrid Theory sikerének, még így is ez volt a harmadik legtöbb példányban elkelt album Amerikában, 2003-ban. 2004 első hónapjaiban az együttes turnézott az egész világon. Először a harmadik Projekt Revolution-nal kezdett, utána pedig több európai koncert következett.
Mellék projektek (2004–2006)
A Meteora sikere után az együttes elhalasztotta az új stúdió album készítését a következő pár évre. Ahelyett hogy a Linkin Park folytatta volna a turnékat, és belekezdett volna egy új albumba, a tagok elkezdtek dolgozni sok kis mellék anyagokon, melyek nem tartoztak a Linkin Parkhoz. Chester megjelent Dj Lethal "State of the Art" című számában, plusz elkezdett dolgozni egy Dead By Sunrise nevű együttesben is, miközben Shinoda a Depeche Mode-dal dolgozott. 2004-ben az együttes összeállt Jay-Z-vel, hogy előállítsanak egy újabb remix albumot, a Collision Course-t. Az album mely, kevert zenét tartalmazott, (a számok a Linkin Park zenéjét tartalmazta szöveg nélkül, s Jay-Z rap-jét, ill. fordítva), 2004 novemberében debütált. Shinoda is alapított egy új együttest, a Fort Minor-t. Jay-Z segítségével a Fort Minor kiadta első albumát a The Rising Tied-et. Ugyanabban az együttes barátsága a „Warner Bros. Records” – dzal hirtelen megromlott, köszönhető az egyéni gondolkodásoknak, és a sok költségvetésnek. Több hónap ellenségeskedés után megegyeztek egy alkuban 2005 decemberében.
A Linkin Park részt vett számos jótékonysági eseményen. Az együttes jótékonykodott a 2004-es Charlie hurrikán, és a 2005-ös Katrina hurrikán áldozatainak is. A Linkin Park 70 000 $-t adományozott a „Special Operations Warrior Foundation”-nak is, 2004 márciusában.. Az együttes segített a 2004-es Cunami áldozatainak is, jótékonysági koncerteket szervezett, és alapított egy segélyezési alapítványt, melynek a neve „Music for Relief”. Azonban a legfigyelemreméltóbb az, hogy a Linkin Park részt vett a Live 8-en, mely szintén jótékonysági koncert sorozat volt, mely főleg a Föld növekvő globális problémáira hívja fel a figyelmet. Az együttes Jay-Z-vel együtt is fellépett a Live 8-en Philadelphiában (Pennsylvania államban). Az együttes később Jay-Z-vel szerepelt együtt a 2006-os Grammy-díj kiosztó gálán is, a Numb/Encore közös számukkal megnyerték a Grammy „Legjobb rap/ének együttműködés” díját. A Linkin Park később a 2006-os „Summer Sonic” zenei fesztiválon is fellépett, ahova a Metallica hívta meg Japánba.
Minutes to Midnight (2007–2009)
2006-ban az együttes visszatért a stúdióba, hogy az új albumon dolgozzanak. Ezúttal Rick Rubin lett az új lemez producere. 2007. május 15-én jelent meg Minutes to Midnight címmel.
A Thousand Suns (2010)
Az együttes 2010 szeptemberében jelentette meg legújabb albumát, mely az 'A Thousand Suns' névre hallgat. Az első kislemez, a The Catalyst augusztus elején készült el. A rajongókat megosztja az új szám, néhányan azt mondják, jó lett, néhányan pedig azt, hogy a régi stílus nekik jobban tetszett. A banda szerint ez a 'legmásabb' szám ahhoz képest, amit eddig játszottak. Az album 2010 szeptember 8 - án jelent meg Japánban. 10 - én Európa országaiban, s köztük Magyarországon is kiadták, 12- én Afrikában, 14- én pedig Amerikában vált elérhetővé a rajongók számára. Az új lemez teljesen eltér az eddigi zenei stílustól. Emellett ez az eddigi leghosszabb LP album. A banda egy nyilvánosan közzétett levélben így nyilatkozott az új stílusról:
'Nem albumot készítettünk.
Hónapokon keresztül leromboltuk és újraépítettük a zenekart. A kísérletezések eredménye: egy teljes meghajtónyi különböző absztrakt hangminta. Amorf visszhangok, kakofón minták, kézi staccato-k, melyek kísérletező, nehezen megfogható melódiákká állnak össze. Minden dal olyan, mint egy hallucináció.
Nem tudtuk, hogy ezek az ötletek összerakhatók-e egy hagyományos albummá. Csak azt tudtuk, hogy nem akartuk, hogy a következő lemezünk előre megjósolható legyen. Ültünk együtt abban a stúdióban, ahol az első lemezünk is készült, mind a hatan elszántak voltunk, hogy a vékony jégre lépjünk, hogy valami igazán vakmerőt csináljunk.
A konvencionális album írása iránti vágyunk ahogy jött, úgy el is tűnt. A kísértés, hogy úgy alakítsuk kreatív látomásainkat, hogy azok a stúdió falain kívül is megfeleljenek az elvárásoknak, utat adott szemtelen ambícióinknak, amit zenekarként szerettünk volna elérni. Az "A Thousand Suns" készítésének két éve egy szürreális, üdítő és sokszor kihívó utazás volt a kreatív ismeretlenségbe.
Elkészülésének estéjén izgalmas és meglepő elképzelések lepleződtek le számunkra munkánk segítségével, melyet tudatalatti ihletek segítségével, kemény erőfeszítések árán raktunk össze. Az album megszemélyesített jelképrendszere nem dogma és nem is politikai megfontoltság. A felmerülő témák és metaforák egy egyéni emberi történetet világítanak meg.
Az "A Thousand Suns" a büszkeség, a pusztulás és a megbánás személyes ciklusával birkózik. Az életben, csakúgy, mint az álmokban, ez a folyamat nem mindig egyenes. És néha a valódi bűntudat áthatja a pusztító ciklust. A remény, természetesen, abból az elképzelésből fakad, hogy a változás mindig a legszívettépőbb pillanatainkban születik.