Amerikai énekes, zongorista, zeneszerző. Richard Wayne Penniman néven született 1932. december 5.-én Macon, Georgia.
Az immár több mint ötvenesztendős rock and roll egyik legnagyobb egyénisége Richard Wayne Penniman, vagy ahogy a világ ismeri: Little Richard az énekes, zongorista és zeneszerző. Elvis Presley-vel, Bill Haley-vel, Chuck Berry-vel, Fats Dominóval és Jerry Lee Lewis-szal együtt ennek a műfajnak az egyik alakítója. Neki tulajdonítják azt a széltében-hosszában használatos mondást, ami így hangzik: A rhythm and bluesnak van egy édes gyermeke, s ezt rock and rollnak hívják. A szerénység sose volt kenyere: Little Richard meglehetősen rendszeresen magát kiáltotta ki a műfaj királyának.
A Georgia állambeli Maconban született 1932. december 5-én (egyes források 1935-t és december 25-ét írnak). Tizenketten voltak testvérek, nagy szegénységben éltek. A Seventh Day adventista gyülekezetben a gospellel kezdődött kapcsolata a zenével. Mint gyakran mesélte, családjában nem szerették a bluest, ő az ötvenes évek elején mégis bluesénekes lett. Korai lemezei a boltokban porosodtak.
Ahhoz, hogy kitűnő képességei a népszerűséggel is találkozzanak, az akkor jó nevű énekes-szerző, Lloyd Price segített neki. Ott volt a rock and roll bölcsőjénél, ha nem is a feltalálóként. Afro-amerikai rock and rollt énekelt, 1955 őszén Tutti Frutti című dalával végre befutott - ez minden idők egyik legtöbbet játszott rock and roll dala. Listavezető soha nem volt, de Pat Boone a „csúcsra énekelte”. Óriási siker lett a következő években a Long Tall Sally, a Good Golly Miss Molly, a Rip It Up, a Lucille, a Baby Face és a Ready Teddy is. Koncertjei rendkívül látványosak és mozgalmasak voltak: olykor a zongora tetején fejezte be a koncertet. Ez az ötvenes évek végéig tartott, azután néhány évre magába fordult és a csak a vallásnak élt. A rock and roll reneszánszának a hatvanas évek derekától ő volt az egyik nyertese. A közönség őrjöngött fellépésein, s a kezdő Jimi Hendrix-et is olykor a zenekarába szólította, aki gyakran emlegette ezt a megtiszteltetést.
A hetvenes években minden komolyabb nosztalgiakoncert egyik sztárja volt. Ezek egyike alapján készült a Magyarországon a mozikban rövid ideig játszott Régi idők rockzenéje című nagysikerű zenés film. A nyolcvanas-kilencvenes években is aktív maradt, bár kissé távolabb az élvonaltól. Pályájának elismeréseként 1986-ban elsők között bekerült a rock and roll halhatatlanjainak dicsőségcsarnokába. Amikor Clevelandben 1995-ben megnyílt e halhatatlanok "otthona", a megnyitóról ő sem hiányozhatott. Túl a hatvanon 1998-ban egyetlen estére elvarázsolta budapesti rajongóit a Kisstadionban Jerry Lee Lewis és Chuck Berry társaságában. Nehéz dologra vállalkozik, aki megpróbálja összeszámlálni, hány lemeze is jelent meg. Általános az egyetértés, hogy jóval meghaladja a százat, 2009-ben is jelent meg válogatása. Listavezető kevés volt köztük, a dobogóra és a legjobb 10 közé több tucat befért.
Little Richard dalait Pat Boone-on kívül feldolgozta a Beatles, a Swinging Blue Jeans, Johnny Winter, Shakin Stevens, az olasz Adriano Celentano, a német Puhdys és nagyon sokan mások.
