Bejelentkezés

x
Search & Filters

Megadeth

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1983

További képek

Biográfia: 

1982 januárjában David Scott Mustaine (született 1961. szeptember 13-án a kaliforniai La Mesa-ban) elhagyta Panic nevű zenekarát (a zenekar tagjai voltak még Pat Voeks énekes, Tom Queck ritmusgitáros, Brad Evans basszusgitáros és Michael Leftwich, majd Dave Harmon dobos) és csatlakozott a Lars Ulrich és James Hetfield alapította Metallicához, mellyel egy újsághirdetésen keresztül találtak egymásra.

Előzmények, Távozás a Metallica-ból

Az együttes Los Angelesből San Francisco-ba való átköltözése után azonban egyre nőtt a feszültség Dave Mustaine és a többiek között – egy ízben például a próbán az ittas Hetfield belerúgott Mustaine kutyájába, erre Mustaine megütötte őt. Áprilisban tehát Larsék végül úgy döntöttek, hogy a sok konfliktus és az alkoholproblémák miatt kiadják Dave útját és egy kevésbé temperamentumos tag után néznek. Ez lett Kirk Hammett, aki az Exodusból érkezett a bandába.

Amikor Dave elhagyta a Metallicát, megfogadta, hogy egy jobb zenekart fog létrehozni, mint a Metallica. Hollywoodba költözött egy kis lakásba, és megalapította Fallen Angels nevű – nem éppen hosszú életű - zenekarát.

Kezdetek

Az elbeszélések szerint 1983. január elsején hajnalban Dave egy basszusgitár hangjára ébredt. Tekintve, hogy nagyon másnapos, és ebből kifakadóan morcos volt, behajított egy virágcserepet az ablakon. Némi szóváltás után azonban a két szomszéd hamar megtalálta a közös hangot és nem sokkal később már együtt sörözgettek. Ez a basszusgitáros volt David Ellefson, akivel együtt megalapították a Megadeth zenekart. A zenekar neve Alan Cranstontól, Kalifornia szenátorától származik. Dave Mustaine ugyanis egy napon papírt keresett, amire dalszövegeket akart írni, és egy bedobott röpirat került a kezébe, melyen Alan Cranston szenátor a nukleáris fegyverezés hatására hívta fel a figyelmet, ő használta a megadeath szót ezen a röplapon. A kifejezésben rejlő erő annyira megtetszett Dave-nek, hogy elhatározta, ez lesz leendő zenekarának a neve. Azt szerette volna, hogy a közönség minden egyes Megadeth koncerten ugyanezt az erőt érezze.

A kezdeti fellállás tagjai voltak még Lee Rausch, aki decemberben csatlakozott az együtteshez és Kerry King gitáros. Énekest is kerestek az elején, de nem leltek olyan jelöltre, aki megfelelt volna – így aztán ’83 szilveszterén Dave vállalta fel ezt a szerepet. A Megadeth első fellépése 1984. február 15-én volt.
Kerry King hamarosan visszatért a Slayerbe, őt néhány hétig egy Greg Handevidt nevű gitáros helyettesítette, aki egyébként Dave Ellefson iskolatársa volt. Az 1984-es év elején Lee Rausch is kilépett a Megadeth-ből, csatlakozott viszont Chris Poland (gitár) és Gar Samuelson (dobok), akik ezelőtt egy New Yorkers nevű jazz zenekarban játszottak együtt. Ebben a felállásban egy három számból álló demót készítettek „Last Rites” címmel, mely kedvező fogadtatásra lelt a Los Angeles-i metal rajongók között.

1984 novemberében a Megadeth egy Los Angeles-i alapítású kis kiadóhoz, a Combat Records-hoz szerződött. A kiadó 8000 dollárt adott a lemez felvételére, ennek a fele azonban igen gyorsan elment, nagyrészt drogokra. A kiadó több pénzt nem adott, így az album 4000 dollárból készült el - ez sajnos hallatszik az anyag minőségén is. Ennek ellenére a lemezt jól fogadták a kritikusok és az első rajongók.

A másik probléma az volt, hogy a kiadó a saját design-ját tette a lemez borítójára, a zenekar pedig kénytelen volt megelégedni vele, mivel túl közel volt már a megjelenés időpontja. Mustaine-ék évekig próbálták a borítót lecserélni saját figurájuk, Vic képére, de erre csak 2002-ben került sor az újrakiadás apropójából.

Killing Is My Business... and Business Is Good!, Peace Sells... but Who's Buying?

1985 májusában tehát megjelent a Megadeth első albuma, melynek címe: „Killing Is My Business... And Business Is Good” lett. A "Skull Beneath The Skin" nóta címét egy azonos című könyv ihlette; a szövege pedig arról szól, hogyan született meg Vic Rattlehead figurája Mustaine fejében.

Az albumon megtalálható a „The Mechanix” című szám, mely a korai Metallica „No Life ’til Leather” demóján szerepelt először, majd Mustaine-ék mellett a Metallica is felhasználta első albumán, más szöveggel – „The four horsemen” címmel. (Dave Mustaine-t egyébként hivatalosan is elismerték, mint hat Metallica dal társszerzőjét; ezen dalok a Metallica „Kill ’em All” és Ride the Lighting” albumain szerepelnek.) A zenekar ezután turnéra indult, utána pedig újra stúdióba vonultak és nekiálltak a következő lemez felvételeinek.

Amikor a csapat elkezdte felvenni második albumát, még a Combattal voltak szerződésben, de a lemez felvétele alatt a Capitol Records megvette a Megadeth anyagainak jogait.
A Capitol 15 000 dollárt adott a zenekarnak, hogy tökéletesítsék a hangzásukat és a borítót, viszont azt kérték, hogy az album nevét változtassák „Wake Up Dead”-re, melyre Mustaine-ék nem voltak hajlandók. A „Peace Sells... But Who’s Buying” 1986 novemberében jelent meg, majd ’87 februárjában a banda beszállt Alice Cooper turnéjába előzenekarként.

Ezután kezdetét vette a Megadeth „Wake Up dead” turnéja a Testament, az Overkill és más zenekarok társaságában. A kemény munka meghozta az eredményt: az új albumból 500 000-nél is több fogyott, mire a turné befejeződött. Két dalból is készült videoklip, a „Wake Up Dead”-ből és a „Peace Sells”-ből. A dalok szövegei miatt azonban a Megadeth-nek többször is azzal kellett szembesülnie, hogy sokan sátánistának tartják őket.

A lemez „Black Friday” című dalát az okkultizmusban jártas Dijon Carruthers ihlette meg – ő ideiglenesen a Megadeth dobosa volt még Gar Samuelson előtt. Az "I Ain't Superstitious" pedig egy feldolgozás, mely eredetileg Willie Dixon „I Am The Blues” albumán szerepelt 1970-ben.

Dave Mustaine drog-, és egyéb személyes problémák miatt ez évben, a „Wake Up Dead” turné utolsó koncertje után megvált Chris Polandtől és Gar Samulesontól. Ennek egyik előzménye volt, hogy Chris Poland ellopta a stúdióból Dave néhány felszerelését, hogy eladja és drogot vehessen az árán, majd azt hazudta, hogy betörés történt. Erről szól a következő albumon található „Liar” című dal. A hazugság kiderült, Chrisnek mennie kellett, őt pedig követte Gar, elsősorban kettejük barátsága miatt.

So Far, So Good... So What!

Chris Poland-et rövid ideig Jay Reynolds helyettesítette, aztán kialakult a következő felállás Chuck Behler-rel és Jeff Young gitárossal.
Februárban a Megadeth nyitóbandaként vett részt Alice Cooper „Constrictor” turnéján, majd a Mercyful Fate-tel turnézott. Ezután ismét stúdióba vonultak és felvették egyetlen albumukat ebben a felállásban, az 1988 januárjában megjelent „So Far, So Good... So What”-ot, melyen a zenekar saját bevallása szerint is érződik, hogy a felvétele alatt drogok hatása alatt álltak.

Az albumon található „In My Darkest Hour” című dal akkor íródott, amikor Dave Mustaine megtudta, hogy a Metallica basszusosa, Cliff Burton meghalt buszbalesetben (1986. szeptemberében) – a dal szövege azonban nincs összefüggésben a tragédiával. A „Mary Jane” című szám egy régi mesén alapul: egy fiatal boszorkány, Mary Jane Twilliger ihlette, aki Minnesotában élt. A legenda szerint Mary Jane-t apja boszorkányságon kapta és élve eltemette. A „Hook in Mouth” a PMRC-t, (Parents Music Resource Center) veszi célba, mely azt akarta elérni, hogy a Megadeth albumaira kerüljön ki a "Parental Advisory/Explicit Lyrics" figyelmeztetés. A dal Mustaine-nak a cenzúráról alkotott véleményét mondja el.
Meglepetés volt az albumon a Sex Pistols „Anarchy In The UK” számának feldolgozása. Ekörül több történet is kering. Dave egy másik Sex Pistols számot, a „Problems”-et akarta feldolgozni, de a kiadó nem igazán támogatta az ötletet, mivel túl negatívnak tartotta. Később persze mégis elkészült a „Problems” feldolgozás is, mely később felkerült a „Hidden Treasures” albumra.

Egy másik történet is ismert Steve Jones-szal kapcsolatban, aki közreműködött a feldolgozásban. Amikor Dave megkérdezte, hogy mit kér a munkáért cserébe, Steve csak annyit mondott, hogy 100 dollárt és egy szopást. Erre Dave adott neki 1000 dollárt és egy telefonkönyvet, ahol a második igényét megoldhatja...

A „So Far...” megjelenése után a Megadeth lett Dio előzenekara egy amerikai turnén. Augusztusban a csapat Donningtonban 40 000 ember előtt lépett fel az Iron Maidennel és Kiss-sel együtt, majd a „Monsters Of Rock” fesztiválon is játszottak.

A turné után a banda megvált Chuck Behlertől és Jeff Youngtól. Állítólag Chuck egyre több drogot használt, míg Jeff azért került ki, mert át akarta venni a zenekar irányítását, arra hivatkozva, hogy rajta kívül mindenki drogozik a zenekarban. Ki is találta a következő album címét: "No Warning". Ebből azonban csak annyi valósult meg, hogy Dave minden különösebb figyelmeztetés nélkül kirúgta. A Megadeth válságát az is súlyosbította, hogy Dave Mustaine-t drog hatása alatti vezetés vádjával letartóztatták.
Ekkor Mustaine kettős célt tűzött ki maga elé. Az egyik az volt, hogy leszokjon a drogokról, a másik pedig, hogy egy időtállóbb zenekart hozzon létre. Az első cél érdekében egy 12 lépéses elvonókúrán vett részt. A második cél érdekében pedig júliusban Nick Menzát, Chuck Behler roadját ültette a dobok mögé. Érdekesség, hogy Nick Menza édesapja, Don Menza játssza a Rózsaszín Párduc híres szaxofonhangjait.

Miután Dave-ék nem találtak megfelelő gitárost, 1990 januárjában ebben a felállásban rögzítették Alice Cooper „No More Mr. Nice Guy” című számát a „Shocker” című film zenéjéhez.
Ismert tény ma már Alice Cooper és Dave Mustaine barátsága, mely időközben egyre szorosabbá vált – az elbeszélések szerint Alice Cooper 1989-ben lebeszélte a kórházban fekvő Dave-et, hogy a karjára tetováltasson egy Vic és egy Alice Cooper-es Billion Dollar Baby ábrát, majd felajánlotta Dave Mustaine-nak, hogy a keresztapja lesz, amit Dave örömmel elfogadott. Alice Coopernek és Dave Mustaine-nek egyébként azóta közös étterme van Phoenix belvárosában. Az étteremben étkezés közben óriás kivetítőkön lehet TV-t nézni. A kerthelyiségben időnként élő koncertek vannak, az étlapról pedig több minden más mellett Megadeth-fasírt is rendelhető..

A csúcson - Rust in Peace, Countdown to Extinction

1990 februárjában csatlakozott a Megadeth-hez (miután Dave-ék több mindenkit is megkérdeztek – pl. Dimebag Darrellt a Panterából és az Annihilatoros Jeff Waterst) Marty Friedman gitáros, aki előtte a Hawaii és a Cacophony zenekarokban játszott.

Ebben a felállásban készült el 1990 októberében a „Rust In Peace” című album, mely a mai napig legkedveltebb albuma a Megadethnek. Ez volt az első lemez, melynek hangzásával a zenekar is elégedett volt, köszönhetően Mike Clink producernek.

A lemez kijötte után indult útjának a "Clash Of the Titans" turné a Slayerrel, a Suicidal Tendencies-szel és a Testament-tel Európában, illetve 1991-ben a Slayerrel, az Anthrax-al és az Alice In Chains-szal Amerikában.

A turné után a zenekar tagjai elhidegültek egymástól - keveset találkoztak, egyre több feszültség jelentkezett közöttük. De ahelyett, hogy ez a felállás is szétesett volna, a zenekar elhatározta, hogy gondjaikat ezúttal tanácsadással oldják meg.

1991 márciusában a Megadeth előzenekarként játszott a Judas Priest „Painkiller” című albumát bemutató turnéján.

Ez év áprilisában pedig Dave Mustaine megnősült: elvette Pamela Anne Casselberry-t, aki mai napig Mustaine felesége és igen drága lovak tenyésztésével foglalkozik.
Szintén ebben az évben jelent meg a „Rusted Pieces” című VHS is, majd júliusban a „Go To Hell” című dal felkerült a „Bill & Ted's Bogus Journey” („Bill és Ted haláli túrája”) filmzene-albumára (a film egyik jelenetében Bill a halála esetén Tedre hagyja a Megadeth albumait), 1992 májusában pedig a „Breakpoint” című dal szerepelt „Super Mario Bros” című film egyik betétdalaként.

Dave Mustaine a ’91-es Metallica album sikerére válaszként szeretett volna összehozni egy tökéletes albumot. Az intenzív felvételek januárban elkezdődtek és két hónapon át folytak. A dalok pontosságát komputerrel ellenőrizték és addig játszották fel újra és újra, míg tökéletes nem lett. Ez az album lett az 1992 júliusában megjelent „Countdown To Extinction”.
Ezelőtt a dalokat nagyrészt Dave Mustaine írta, a „Countdown...” megírásában először azonban a többi tag is tevékenyen részt vett. Az album címe például Nick Menza ötlete volt, akit egy újságcikk ihletett meg: a cikkben arról volt szó, hogy vadászok hogyan zárnak be és kábítanak el ritka állatfajokat, majd lövik őket halomra, majd a halott állatokkal fotóztatják le magukat, mintha a vadászat valóban egzotikus helyeken történt volna.

A címadó nótában egyébként a női beszédhang Marty Friedman egyik barátjáé, Juné, aki egy sushi bárban dolgozott a Megadeth stúdiója mellett és az együttes megkérte, hogy mondja a lemezre a szöveget („One hour from now…”). A dal elnyerte egy állatvédő csoport Genesis nevezetű díját.

A „Foreclosure Of A Dream” dal Dave Ellefson farmer családjáról szól – arról, hogyan hozta lehetetlen helyzetbe őket és a hozzájuk hasonló családokat a Reagan kormány.
A „This was my life” Mustaine egy régi barátnőjét célozza meg, akivel meglehetősen viharos volt a kapcsolata, - állítólag az illető barátnő több Megadeth nóta témáját szolgáltatta az idők folyamán.

A „Psychotron” szövegét egyrészt egy „Deathlok” című képregény ihlette, mely egy olyan fickóról szól, akinek az agyát és a tüdejét bezárták egy cyborg testébe, - másrészt Mustaine egyik tv-s élménye: látott egy műsort egy „Lida machine” nevű Oroszországban kifejlesztett készülékről, melynek segítségével egy mikrochipet ültetnek az emberek agyába és így befolyásolják azok döntéseit.

A lemez kijötte után Dave Mustaine a túlfeszített munka és a hatalmas nyomás miatt alkohol- és gyógyszerfüggőséggel küzdött, végül az őszi turné folyamán váliumtúladagolással kórházba kellett szállítani, ahol az orvos szintén váliummal próbálta őt kezelni, melynek eredményeként Dave a klinikai halál állapotába került. Az életét megmentették végül, de utána még hetekig kezelésre szorult.

A „Countdown...” lemezt követte novemberben az „Exposure Of A Dream” VHS megjelenése, majd egy amerikai turné a Stone Temple Pilots-szal.
Ezután a Megadeth különböző csapatokkal lépett fel: így a Metallica-val, az Iron Maiden-nel, a Pantera-val és az Aerosmith-szel. Utóbbi „Get A Grip” turnéja hamar szakítással végződött a két banda között - Mustaine elmondása szerint az akkori menedzserük lehetetlen feltételeket fogadott el, melyekbe maga a zenekar nem egyezett bele.
1993 júniusában az „Angry Again” szerepelt a „Last Action Hero” filmzenealbumán, novemberben pedig a „99 Ways To Die” a „The Beaves and Butthead Experience” betétdalaként. Emellett Dave Mustaine vendégszerepelt a Diamond Head „Death and Progress” lemezén.

Youthanasia, Cryptic Writings

Dave drogproblémáit Phoenixben kezelték, így egy évvel később a zenekar is itt telepedett le. Kibéreltek egy nagy raktárt, és azt szerelték fel stúdiónak. Itt vették fel a „Youthanasia” albumot, mely 1994 őszén jelent meg. A Youthanasia szó a youth és az euthanasia szavak összevonásából származik. A „Youthanasia”-t borítója miatt kitiltották Malaysia-ból és Szingapúrból, de Kanadában és Németországban szintén problémát jelentett, hogy a kereskedők nem akarták árusítani – ízléstelennek tartották. Mustaine szerint a borító átvitt értelemben a gyerekek helyzetét ábrázolja a társadalomban.

Az „A Tout Le Monde” videoklipjét az MTV nem volt hajlandó vetíteni, mivel úgy gondolták, hogy a klip az öngyilkosságot népszerűsíti. Végül sikerült megegyezni, hogy játsszák a klipet, de csak úgy, hogy a videón folyamatosan különböző tájékoztató jellegű feliratok jelentek meg, pl. hogy Amerikában évente hány fiatal követ el öngyilkosságot. A klip e verziójának végén pedig a következő felirat olvasható: „Az öngyilkosság nem válasz. Kérj segítséget.”

A klipet Justin Keith rendezte, ám Mustaine-ék eredetileg nem őt akarták. Később Dave egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy ő maga nem is szereti ezt a klipet, mivel valóban nagyon depressziós és ráadásul a rendező egész mást hozott ki belőle, mint amit ők akartak.

A klip érdekessége még, hogy a benne szereplő nő és kisfiú (akik a klip végén a többi szereplővel együtt a kiásott sírgödörbe ugranak) Dave Mustaine felesége, Pamela és a fia, Justis.
A „Reckoning day” című dal címe a „Tombstone – a halott város” című amerikai western filmből származik.

Októberben a Megadeth szerepelt a „Nativity In Black: A Tribute to Black Sabbath” albumon a „Paranoid” feldolgozásával, 1995 elején pedig a „Diadems” című dalukkal a „Tales from the Crypt Presents: Demon Knight” („Mesék a kriptából: Démonlovag”) filmzenealbumán.

Januártól a Megadeth együtt turnézott a Corrosion Of Conformity zenekarral, majd márciusban kiadták a „Hidden Treasures” albumot Európában, mely egy gyűjtemény olyan dalokból, melyek addig csak sountrack-albumokon vagy válogatás-lemezeken jelentek meg.

A „Hidden Treasures” borítóján egy térkép látható, melyen megtalálhatóak a számcímek, mint városnevek, kivéve a „Paranoid”-ot.
Májusban megjelent az „Evolver: The Making of Youthanasia” című VHS. Nyáron pedig kezdetét vette a „Reckoning Day” turné a Flotsam and Jetsam, a Korn és a Fear Factory társaságában.

A zenekar mindeközben újabb válságot élt meg. Mustaine a Megadeth-en kívül keresett új lehetőségeket, így született meg Dave Mustaine és Lee Ving, a Fear énekesének közös munkája eredményeként az 1996 decemberében megjelent MD.45. projekt „The Craving” albuma, melyen kettejükön kívül még Kelly Lemieux (basszusgitár – előzőleg az Electric Love Hogs, Fear, Goldfinger tagja) és Jimmy DeGrasso (dobok – többek között Alice Cooper turnézenekarában és a Suicidal Tendencies-ben dobolt) közreműködött.
Állítólag az MD.45 project eredeti neve „Mastermind” lett volna, de meg kellett változtatni, mivel ilyen néven már létezett egy zenekar.

Az MD.45 project címében az MD a Dave Mustaine név kezdőbetűinek megfordításából ered, a 45 pedig úgy jött létre, hogy Lee Ving nevének kezdőbetűit (melyek a LV római számot adják ki) szintén felcserélték.

1997 júniusában megjelent a „Cryptic Writings” album, mely albumon található a Megadeth rádiós sikereket elért száma, a „Trust”. Mustaine később több interjúban is kompromisszumosnak nevezte a lemezt, ugyanakkor általános vélekedés szerint ez az az album, melyen a régi és az új Megadeth stílusa ötvöződik – a zenekar különböző korszakai mind képviselve vannak a dalokban. A „Cryptic Writings” címe eredetileg „Needles And Pins” volt. A borítót is másmilyennek szánták – egy lány lett volna rajta, aki egy tűkkel összeszurkált babát tartott volna a kezében és a mellkasába egy fecskendőt szúrt volna.

Érdekesség, hogy az „FFF” eredetileg a „Bullprick” címet viselte (más szöveggel) és az „A tout le monde” single B oldalára tervezték feltenni – ez a „Bullprick” azóta az album 2004-es remasterére került fel bónuszként.

A „Use the man” című szám egy olyan srácról szól, aki életében először próbálta ki a heroint és bele is halt. A fiú történetét a zenekar egyik ismerőse mesélte el, Dave-re pedig annyira hatással volt az eset, hogy járt a fiú lakásán is – az ott lévő személyes tárgyak láttán nyilvánvaló volt, hogy a fiúnak még tervei voltak, nem akart meghalni.

1998 januárjában megszületett Dave Mustaine lánya, Electra, majd a Megadeth részt vett az Ozzyfest-en. Júliusban Nick Menza dobos távozott a zenekarból, helyére a MD.45-ben is közreműködő Jimmy DeGrasso került.

1999-ben a Megadeth az Iron Maidennel lépett fel Európában. Januárban a ”Crush ’Em” című szám felkerült az „Universal Soldier 2: The Return” ("Tökéletes katona: A visszatérés") filmzenealbumára, Dave Mustaine és Marty Friedman pedig feldolgozta Alice Cooper „School’s Out” című számát, a „Humanary Stew: A Tribute to Alice Cooper” albumhoz.
A Megadeth ezen a nyáron fellépett még a Woodstock fesztiválon, melyről a „Secret Place” dalukkal szerepeltek a „Woodstock ’99” válogatáslemezen.

A bukás - Risk

1999 augusztusában megjelent a dallamos „Risk” című album, mely a szándékával ellentétben bukás lett – a rajongók nagy része pedig nem fogadta el a zenekar stílusváltását. Furcsasága az albumnak, hogy a néhány dal írásában a zenekar menedzsere, Bud Prager is részt vett. A lemezen lévő „Wanderlust” című nóta eredetileg a „Smoking Gun” címet viselte és már a „Cryptic Writings” felvételekor elkészült, de csak a „Risk”-re tudott felkerülni.

2000 januárjában a Risk kudarca és zenekaron belüli eltérő elképzelések eredményeként Marty Friedman távozott a zenekarból és Al Pitrelli lépett a helyére.
Júniusban a Megadeth feldolgozta a Black Sabbath „Never Say Die” dalát, mely a „Nativity in Black II: A Tribute to Black Sabbath” albumon jelent meg.

Nyáron a Megadeth a Mötley Crüe társaságában turnézott, melyről Mustaine később nem éppen hízelgően nyilatkozott – elmondása szerint a Mötley költségei a színpadi kellékek miatt aránytalanul megnyirbálták a Megadeth (és a harmadik fellépő zenekarnak szánt Anthrax) pénzét. A koncertek ugyanakkor nem hozták meg a várt nézőszámot, így teljes volt a kudarc.
Ősszel a Megadeth szakított a Capitol Records-zal és leszerződött a Sanctuary Recordshoz, majd megjelent a „Capitol Punishment: The Megadeth Years” válogatásalbum, az utolsó album a Capitol gondozásában, melyen azonban szerepelt két új dal is – a „Kill The King” és egy dal a csapat készülő új albumáról, a „Dread & The Fugitive Mind”. Ezután az együttes stúdióba vonult, hogy befejezze következő albumának elkészítését.

The World Needs a Hero, The System Has Failed

2001 tavaszán a Megadeth egy rövid akusztikus turnét csinált az Egyesült Államokban, majd tavasszal megjelent a „The World Needs A Hero” album, mely stílusában a Megadeth gyökereihez próbált visszatérni. Mustaine ezzel az albummal a „Risk” okozta csalódottságot akarta feledtetni és azt tudatni a rajongókkal, hogy a Megadeth többé nem fog a „Risk”-hez hasonló lemezt csinálni.

2001 nyarán az együttes fesztiválokon vett részt, és az AC/DC-vel turnézott, ősszel pedig az Egyesült Államokban koncertezett az Iced Earth-szel és az Endo-val.
Szeptember 13-án Dave Mustaine részt vett egy terápiás beszélgetésen, melyet a Metallica jövendő dokumentumfilmje, a „Some Kind Of Monster” számára forgatott. (Dave később azt szerette volna, hogy a jelenet ne kerüljön bele a filmbe, ám a rendező nem teljesítette kérését. Később Dave az eset kapcsán Lars-hoz címezte „Something I’m Not” című dalát.)
Októberben megjelent a „VH1: Behind The Music” című DVD/VHS, mely a zenekar történetét dokumentálja – a filmben többek között megszólalnak a régi és új zenekartagok, Lars Ulrich és James Hetfield, Alice Cooper és több családtag is.

November közepén Tucsonban és Phoenix-ben felvette a zenekar a „Rude Awakening” live album/DVD anyagát. Eredetileg azt tervezték, hogy a koncertet Argentínában rögzítik, de a szeptember 11-i terrortámadások miatt – tekintettel családjaikra - nem akartak utazni. Argentínában azonban több rajongó is felháborodott és ezt különböző formában közölte is a zenekarral - Mustaine önzőnek nevezte ezeket a rajongókat.

2002 januárjában egy rossz pózban való elalvás eredményeképpen Dave Mustaine bal kezében az ideg súlyosan megsérült, majd - miután az akkori diagnózis bizonytalan volt a jövőt illetően - áprilisban a zenekar fel is oszlott. Akkor Dave még nem tudhatta, sikerül-e a gyógyulás, de ígéretet tett, hogy mindent elkövet gyógyulása érdekében.

2002 februárjában megjelent a "Killing Is My Business... And Business Is Good" újrakevert változata, egyúttal új borítóval. Az eredeti albumon található feldolgozás, a "These Boots" is felkerült a lemezre, annak ellenére, hogy Lee Hazelwood, a dal eredeti szerzője ennyi év után sértőnek találta a dalban Mustaine változtatásait, ezért ebben a változatban sípszó hallatszik az átírt részeken.

Márciusban került boltokba a „Rude Awakening” live album, áprilisban pedig ennek DVD/VHS változata.
Szeptemberben megjelent a „Still Alive... And Well?” album, melyen 6 szám található a „The World Needs A Hero” albumról és 6 – addig meg nem jelentetett – koncertfelvétel a november 17-i Phoenix-i koncertről.

2003 októberében kiadták a „Peace Sells ...But Who’s Buying?” audio/DVD-t.

2004 januárjában Dave Mustaine bejelentette, hogy teljesen meggyógyult, ígéretet tett a Megadeth zenekar jövőjére nézve és további albumok megjelenését is kilátásba helyezte.
Megjelentek a Megadeth remastered albumai, szám szerint 7 darab – mindegyik bónuszdalokkal - és az MD.45 „The Craving”-je is újra ki lett adva. Utóbbinak érdekessége, hogy amikor újra akarták keverni a lemezt, nem találták meg hozzá az eredeti éneket és harmonikát, ezért Mustaine úgy döntött, ő maga felénekli a dalokat, a harmonikát pedig gitárral helyettesítette.

Ősszel a "Rust In Peace"-en található három bónusz demo miatt Chris Poland pert indított Dave Mustaine ellen, mondván, hogy ezeket a dalokat (melyeken ő gitározott) Mustaine az engedélye nélkül használta fel. Dave azzal védekezett, hogy ő jót akart; a dalokkal azt akarta megmutatni a rajongóknak, milyen hatással voltak Chris szólói Marty Friedman-re. Emellett Chris becsületsértésért is megpróbált perelni (mivel Dave tolvajnak nevezte őt az egykori lopási ügy miatt), de végül Chris ügyvédje ejtette az ügyet, mikor kiderült, hogy van alapja az állítólagos sértésnek, sőt Chris maga is beismerte ezt a "Behind The Music".-ban. Végül Chris Poland megelégedett 9500 dollárral.

2004 szeptemberében megjelent a Megadeth új albuma, a „The System Has Failed”, melynek felvételében közreműködtek: Vinnie Colaiuta dob, Jimmy Sloas basszusgitár és Chris Poland gitár. Elkészült az első videoklip – a „Die Dead Enough”-ból, melyben Dave Mustaine mindkét gyermekét láthatjuk, akik a jelenet szerint csontokat találnak a tengerparton. Ez a klip Malibu partjain készült.

A csapat októberben turnéra indult az Egyesült Államokban és Kanadában és Dave Mustaine bejelentette, hogy ez az utolsó lemez utolsó turnéja, mely Megadeth néven fut – ezután szólókarrierbe szándékozik kezdeni.

A turnéra Dave Mustaine szerette volna összehozni az egykori klasszikus felállást, de mindezt Marty Friedman-nel japán popkarrierje, Dave Ellefson-nal pedig a megromlott viszony és a kettejük között álló pereskedési ügy hiúsította meg. Egyedül Nick Menza-val sikerült Dave-nek megegyeznie, de a turnéra már ő sem tartott a zenekarral.

United Abominations

A 2007-ben megjelent United Abominations albumon a Megadeth hozta a szokásos, tőle elvárt színvonalat, talán némileg több gitárszólóval, és egy-két emlékezetes refrénnel: ha kiugróan emlékezetes dalokat nem is, ám a jövőben is vállalható szerzeményeket sikerült összehozni Dave mesternek, aki, ha már ennyit vacakolt a kiadással, az album utolsó harmadára is írhatott volna egy-két jobb refrént.

Vissza a gyökerekhez - Endgame, Th1rt3en

A 2009-es Endgame összekeverhetetlen Megadeth anyag, így aki szereti a bandát, nem igazán csalódhat. Mustaine az évtized első felében jó érzékkel ismerte fel, hogy a tábor csak akkor fogadja ismét bizalmába, ha visszakanyarodik a riffelősebb, súlyosabb irányhoz, majd ki is tart amellett. Ennek megfelelően az Endgame is egy kimondottan harapós, sűrű anyag mindenféle elhajlás nélkül: pont olyan stílusú lemez, mint amilyet a rajongók várnak.

2010-ben a Metallica, a Slayer, és az Anthrax társaságában részt vett a The Big Four elnevezésű koncertsorozaton, ami óriási sikernek bizonyult, csakúgy mint a kiadott DVD, amely több országban arany és platina státuszt ér tel. Már most vannak ötletek a folytatást illetően. Lars Ulrich azt sem tartja kizártnak, hogy a zenekarok számát kicsit megemelik, mert mint mondta egy Exodus-nak vagy egy Testament-nek itt volna a helye. Addig pedig aki rajong a metálzenékért kötelezően be kell szereznie ezt a kiadványt.

2011-ben folytatták a Big Four turnét, majd kiadták 13. nagylemezüket Th1rt3en címmel.

 

Videók

  • Megadeth - Holy Wars...The Punishment Due
  • Megadeth - Symphony Of Destruction
  • Megadeth - Hangar 18
  • Megadeth - Train Of Consequences
  • Megadeth - Tornado of Souls
  • Megadeth - A Tout Le Monde
  • Megadeth - Wake Up Dead
  • Megadeth - The Right To Go Insane
  • Megadeth - Almost Honest
  • Megadeth - Go To Hell

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Dave Mustaine
ének
gitár
Chris Broderick
gitár
David Ellefson
basszusgitár
vokál
Shawn Drover
dob